Enyedi Ildikó: Az SZFE-ügynek nincs vége

2021. április 03. – 06:15

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

„Az SZFE-ügynek nincs vége” – mondja Enyedi Ildikó, Balázs Béla-díjas, a Testről és lélekről című filmjével berlini Arany Medvét nyert és Oscarra jelölt filmrendező Veiszer Alinda legújabb műsorában. Ekkor már negyedórája beszélgetnek az SZFE körüli történetről és annak – Enyedi szemével inkább pozitív – hatásairól, ekkor hangzik el a kérdés Alindától, miszerint kódolható volt, hogy mi lesz az SZFE-ügy vége, hogy a hatalmon lévők kommunikációja nem változik, és hogy Enyedi szerint ez mit mutat.

Erre válaszolja Enyedi, hogy

Hát de Alinda, nincs vége. Nem mi mentünk el, hanem megmaradtunk, megmaradt az SZFE freeSZFE formában. Pénz nélkül, de az eddig se nagyon volt, épület nélkül, de az eddig is romos volt.

Enyedi Ildikó

A nagyjából egyórás beszélgetésben – amit ezen a linken lehet megnézni jelképes támogatásért cserében – természetesen szó van arról a Partizán-dokumentumfilmről, ami körül vita alakult ki a volt SZFE-sekből alakult freeSZFE egyesület és a partizános Gulyás Márton között.

„Nincs könnyű dolga Gulyás Marcinak, egy aláaknázott, mérgezett politikai terepen mozog, és próbál nagyon tiszteletreméltó és nagyon értékes dolgokat csinálni, de már erre a harci állapotra van behuzalozva. És szerintem nem mérte fel, hogy mennyire helyes, tisztességes ez a csapat, és mennyire más módon gondolkodik” – mondta erről Enyedi.

Az ő olvasatában az történt, hogy amikor megjelent az a hír, miszerint a freeSZFE betiltotta a Partizán filmjét, a freeSZFE-sek úgy döntöttek, megkérik Gulyás Mártont, hogy azt a három szereplőt, akik most is az egyetem dolgozói, vegye ki, és kértek egy feliratozást a filmbe. Küldöttség ment Gulyáshoz, aki „elhajtotta őket, hogy szó se lehet róla”. Enyedi akkor, ahogy mondja, „botcsinálta közvetítőként” úgy gondolta, még egyszer beszél vele, mert „ez annyira hülyeség, így összefeszülni”.

A szerinte törvénytelenül működő, egyetemi autonómiájától megfosztott, és így egyetemnek sem nevezhető Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli őszi eseményekről emellett azt is mondta:

- Hálás vagyok a sorsnak, hogy közelről láthatom, és adott esetben egy icipicit segíthetem a freeSZFE-nek az összeállását, hogy láthattam ezt az egész csodálatos őszt...
- Csodálatosnak mondod?
- Csodálatos. Tapasztalni azt, hogy elhangzik az összes hülyeség, elhangzik az összes tépelődés, az összes zsákutca, és a végén a türelem, az egymás iránti tisztelet, és ami végül kimegy, az mindig érvényes, és komolyan mondom, hibátlan.

A jelenlegi egyetemről többek között úgy fogalmazott, „a bankrablóval nem az a baj, hogy ha büdös a szája”.

Arról, hogy attól nem fél-e, hogy saját politikai véleménynyilvánításának lehetnek politikai következményei, azt mondta:

Hát ez a dolgunk. Hogy attól függően, hogy milyen szerepben vagyunk az életben, amit igazságosnak tartunk, tisztességesnek tartunk, azért álljunk ki...

Az interjúban beszél emellett arról, milyen volt női rendezőként elindulni, valamint arról is, milyen az, amikor nem tud filmet csinálni hosszú időn át.

Szó volt új filmjéről, a már elkészült, de még dobozban lévő A feleségem történetéről is. Hogy a négy ország koprodukciójában készülő film, amihez a filmalaptól a tervezett 1,5 milliárd helyett 1 milliárdot kapott, mikor kerül a mozikba, még mindig nem tudja, „mély szorongások közepette lebegek a semmiben”. Azt egyébként, hogy kevesebb pénzből kell elkészítenie a filmet, karácsonykor tudta meg, „ott ültem a karácsonyfa alatt, és néztem, melyik oldalakat tépjem ki”.