Kiss Tibor Noé: Néhány napot, csak veled

Rátaposok a pedálra, a műanyag felmosórúd forog a kezemben, körbeszitál a víz a piros vödörben, leülepszik, csend lesz. A macska a parkettán ül, néz, hallgat. Amikor a pedál újra forogni kezd, a fülét hegyezi, izgatja a berregő hang. /// Szétszórt cipők a parkettán, össze kellene szedni, párokba rendezni, bepakolni őket a cipős szekrénybe, a tornacipőket az alsó polcra, a bokacsizmákat felülre. A bal lábas bokacsizma kifelé néz, a jobb lábas befelé, így több bokacsizma fér a szekrénybe. /// Az Atalanta húsz perc után eldönthette volna a meccset, de a végén beszedtek két gólt. Iličić megint hülyét csinált mindenkiből, jó nézni. Atalanta–Torino, a félidőben 3:2. /// Te még ezt is képes voltál elrontani. Egy felmosókészletet. Egyszer csak nem forgott, nem szitált tovább. Anyám szerint nem értetted, hogyan működik, talán eltörtél benne valamit, pedig ránehezedni nem tudtál. Akkor már olyan vékony voltál, mint a karom. /// Szürke víztömeg, a tetején habformák úsznak. Nézem a habokat, próbálom elképzelni, milyen alakzatokat rejtenek. Mint amikor tízévesen összekötöttem a Hahotában a fekete pontokat, egytől százig, és a végén összeállt a kép, az ugrásra kész tigris. /// Az utolsó cipőt is elraktam az új szekrénybe. Telnek az évek, és én sosem leszek az, aki vagyok. A tárgyak gyűlnek körülöttem. Háromajtós komód és egy kisebb szekrény az előszobában. Szelektív szemétgyűjtő és szerszámos doboz. Polc. Függöny, ami eltakarja a polcot.

Anyám néha visszafogadott magához néhány hétre. Főzött neked. Tévét néztél és cigarettáztál a szobában. Egyszer rátok gyújtja a házat, mondtam anyámnak, mert neked már rég nem mondtam semmit. Anyám hümmögött. Azóta is undorodom magamtól. /// A víz csillog a parkettán, megnyomom kétszer a pedált, nézem, ahogy a víz szitál, leülepszik, szürke, habos, a vödör alján apró vakolatdarabok. Még sosem sikerült kiönteni a vödörből a vakolatdarabokat, mindig odaragadtak az aljához. /// Amikor hazahoztad a piros futballcipőt, azt mondtam, szorít, pedig nem szorított, csak nagyon csúnya volt, és nem akartam felvenni a többiek előtt, mert kiröhögtek volna. Én nem vagyok kamionos meg taxis, mint azok a seggfejek, ezt tudtam neked szerezni, mondtad. Tíz cserepes virágot adtál a piros cipőért a szertárosnak. /// Egy légkeveréses sütő, egy fémvázas szennyestartó, egy rosegold színű telefontok és egy új epilátor. Ezeket vettem magamnak az elmúlt hónapokban. A fémvázas szennyestartó tetején két üres polc, nem tudom, mit pakoljak rá. Eszembe jut, hogy vannak barátaim. /// Amikor elrakom a vödröt, a macska tudja, hogy vége a felmosásnak. Hátat fordít nekem, és az elöltöltős mosógépet nézi. Amikor először beindítottam a mosógépet, a macska tizenhét percig mozdulatlanul nézte, ahogy a ruhák forognak a habos vízben. Az előszobából nézem a macskát, ahogy nézi a zümmögő mosógépet. /// Anyám szerint legutóbb megettél egy akkora tányér húslevest, mint régen. Leszopogattad a csontról a húst, mint régen. A cérnametélthegyet a végére hagytad, mint régen. Csak azokon a napokon nem ettél semmit, amikor anyám hazavitt. És az azt megelőző napokon sem.

The same place. Falling from the same place. Falling from the same. Place. The same place. Falling from the same place. Falling from the same. Place. Úgy rázkódom, ahogy a zene kényszerít. Zajos, elidegenedett pop. A hangfalon villódzik a kék fény, a tévé néma, a stadion üres. Pattog a labda. Iličićet lecserélik. /// Nemrég szereztem a nappaliba egy tükröt és egy csillárt. Azóta más itt. Dia mosolygott, amikor beszálltam a liftbe, mert megszabadult a tükörtől és a csillártól. Én is boldog voltam. Végre nem magamat látom, amikor belenézek egy tükörbe, hanem a tükröt. Antik hatású műanyag. /// Boldog születésnapot, fiam, mondtad nekem, amikor utoljára felhívtál telefonon, pedig nekem aznap nem volt születésnapom. A testvéremnek is csak egy héttel később. Fiam. Ezt mindig olyan jelentőségteljesen hangsúlyoztad, mintha kezdettől fogva gyötört volna valami balsejtelem. /// Az okosóra szerint két kilométert sétáltam ma, pedig ki sem mentem a lakásból. Máskor, amikor kitakarítom a kamrát és kimosom a függönyöket, négy kilométer is összejön. Anyám műtétből lábadozik, neki is ugyanilyen okosórája van. 5318 lépés, elmentem az ABC-ig, Tibike, ez az eddigi rekordom, írta valamelyik nap Messengeren.

A temetéseden elhangzott néhány hülyeség. Te is csak szívtad volna a fogadat. Életed könyve utolsó lapjához ért. Egyetlen lapot sem téphetünk ki belőle. Nem tudom, hallottál-e bármit is, de ezeket például kihúzattam a nővel, aki a búcsúztatódat felolvasta. A temetésed óta készülök arra, hogy végre eltöltsek veled néhány napot. Csak veled. /// Sokat érhet most egy jó beívelés, mondja a kommentátor, és amikor felnézek a képernyőre, már 3:3, a vége előtt pár perccel. Milyen könnyen el lehet rontani mindent. Amióta nem vagy, minden nap felhívom anyámat. Beszélgetünk. Szerintem csak azért, hogy halljuk egymás hangját, a szuszogást, köhögést. /// A macska hanyatt fekszik a fotelben, nyújtózkodik, meresztgeti a karmát. A plafont bámulja, de nem tudom, miért. Csak később veszem észre, hogy ott egy pók. Dorombol, de látom a szemén, hogy egyedül akar lenni. A fotel sosem volt az enyém. /// Meleg víz folyik a csapból, áztatjuk a futballcipőmet. Nyugatról küldték a rokonok, de mire ideért, a lábam egy számmal nagyobb lett. Adidas. Hatbetűs szó a gyermekkori álmaimból. Fekete bőr, rajta három zöld csík. Szerinted a cipő a meleg víztől kitágul. Szeretnék hinni neked, de nem tudok.