Világ kisállatai, egyesüljetek!

2020. szeptember 29. – 13:54

Világ kisállatai, egyesüljetek!

Másolás

Vágólapra másolva

A Macska márki emberei mindenhol ott vannak, vaskarommal ragadták meg a hatalmat és foglaltak el minden tisztást. Egymás után nőnek ki a fűrészmalmok és a gyárak az erdőben, a szegény egerek, rókák és nyulak ezekben robotolnak reménytelenül. Vagy mégsem teljesen reménytelenül – éjszakánként az odúkan és búvóhelyeken egyre többször esik szó arról, hogy ha összefognának, talán elzavarhatnák a macskákat. A madarak, akik korábban az erdő urai voltak a délnyugati sarokban még kitartanak és arra készülnek, hogy visszaszerezzék ősi birtokaikat. Állítólag az egyik távolabbi tisztáson már el is kezdődött valami és a nyulaknak sikerült felgyújtaniuk az egyik fűrészmalmot...

Valami ilyesmi a Root című társasjáték kerettörténete, ami 2018 slágere volt a komplexebb játékok kedvelői között, most pedig a digitális verzió megjelenésével reneszánszát éli. A sikerhez a hangulatos történeten túl sokat hozzátett a grafikus Kyle Ferrin, akinek sikerült túllépnie a játékok megszokott esztétikáján, és igazán élővé tennie az erdőt. De hiába a jó sztori és szép rajzok és figurák, ha maga a játék nem izgalmas és újszerű. Ebben sem volt hiba, a Root ugyanis egy különleges mechanizmusú társas, úgynevezett aszimmetrikus játék. Ez annyit jelent, hogy a játékosokra, attól függően, hogy melyik csapatot vezetik, teljesen más szabályok vonatkoznak. Van néhány közös pont: hogy miként lehet mozogni az erdőben, vagy miként folyik a harc (kockadobással) és minden csapat lépése szakaszra – hajnal, nappal, éjszaka – van osztva. De ettől eltekintve nagyon mást jelent az egyik vagy a másik szerepbe bújni. A csapatok győzelmi pontokat gyűjtögetnek (ki így, ki úgy) és amint valaki elérte a bűvös 30-at megnyerte a játékot.

A Macska márki játékosa klasszikus harci játékot játszik, ami sokban hasonlít a Rizikóra. Seregeket toborozhat, masírozhat fel-alá, és az általa uralt tisztásokon építkezhet: toborzóirodákat, fűrészmalmokat és gyárakat húzhat fel. A toborzás kell az újabb seregek gyűjtéséhez, a fűrészmalmok adják az építkezéshez szükséges fát, míg a gyárakban a kézben levő kártyákból gyárthat tárgyakat (ezek is győzelmi pontot érnek). A macskák kezdeti pozíciója irigylésre méltónak tűnhet, hiszen egy kivételével minden tisztáson van egy-egy katonájuk. A macskák a győzelmi pontjaikat az építkezésből és a harcból szerzik elsődlegesen, de számolniuk kell azzal, hogy ők lesznek a többiek támadásainak elsődleges célpontjai is.

A madarak játéka teljesen más, ők tulajdonképpen egy programozó társasjátékot játszanak (ilyen például a pár éve magyarul is megjelent Colt Expressz). A madarak hierarchikus társadalma az előre megszabott parancsok alapján működik: katonákat raknak fel a táblára, aztán mozognak, majd csatáznak, végül új fészkeket építenek az általuk uralt tisztás üres helyére. Hogy mindezt hol tehetik, azt a parancsok rendje adja meg, ami megszabja, melyik cselekedetet milyen fajta tisztáson (ezekből háromféle van, egér-, nyúl- és róka tisztás) tehetik meg. Tovább nehezíti a madarak vezetőjének helyzetét, hogy a parancsokat minden körben egy újabb elemmel kell bővíteni. Amint eljön az a pillanat, amikor valamilyen parancsot nem lehet végrehajtani (például mert róka tisztáson kellene harcolni, de egy olyan sincs, amin lenne ellenség), a madártársadalom felborul, új vezetőt választanak és kezdhetik elölről építgetni a parancsok sorát. Nem könnyű a madarak sorsa, cserébe a megépített fészkek után folyamatosan kapnak győzelmi pontokat.

Fotó: Nádori Gergely / Telex.hu

Az Erdei Ellenállás játékosa kezdetben nincs is fent a táblán. Lassan gyűjti a szimpatizánsokat a kisállatok között, és amikor alkalom adódik rá, forradalmat robbanthat ki egy tisztáson. Ezek után már katonái is lesznek a táblán, de mindig kevesebb, mint a nagy hadsereggel rendelkező macskáknak vagy madaraknak. A szimpatizánsok tárgyakat is tudnak gyártani, amiből sok győzelmi pontja lehet az ellenállásnak. A kisállatok játéka kezdetben kevésbé látványos, mint a két másik frakcióé, de ha ügyesen építkeznek, robbbanásszerűen és megállíthatatlanul törhetnek előre a végjátékban. Külön vicces, hogy míg a macskák és a madarak nappal hadakoznak, az Erdei Ellenállás katonái az éj leple alatt.

Végül játszhatunk a Vagabonddal is, ilyenkor egyetlen figurát irányítunk a táblán. A Vagabond majdhogynem párhuzamosan játszik a többiekkel, és akár úgy is nyerhet (bár nem könnyű), hogy semmilyen interakcióba nem lép másokkal. A győzelmi pontjait tárgyak gyártásából és küldetések végrehajtásából szedi össze. Utóbbiakhoz is bizonyos tárgyakkal kell rendelkeznie és a megadott tisztásra kell mennie. Plusz gyakran kínálkozik számára alkalom arra, hogy egy-két győzelmi pontot összeszedjen azzal, hogy valahol harcba kezd vagy éppen kártyákat ad ajándékba másoknak.

A Root kicsit olyan, mintha egy játék megvásárlásával négyet kapnánk, ami elsőre remek üzletnek tűnik. Megvannak azonban a hátulütői is, például az, hogy a játék kezdetén nagyon sok szabályt kell megjegyezni. Már az is elég sok időt vesz el, ha mindenki csak a saját frakciójára vonatkozó szabályokkal ismerkedik meg (még az egyetlen oldalra vonatkozó szabályok is jóval komplexebbek, mint mondjuk a Rizikó vagy a Monopoly) de az igazán taktikus játékhoz elengedhetetlen, hogy azt is tudjuk, miként működnek a többiek. Ha például a többi játékos nem figyel oda a Vagabondra a kellő időben, könnyen behozhatatlan előnyt szerezhet – de ha tudjuk, hogyan gyűjti be a győzelmi pontokat, kordában lehet tartani. Az első játék tehát biztosan elhúzódik és sok szabálykönyv-olvasgatás lesz benne, de a rutin sokat számít a későbbi partikban is.

Nem meglepő, hogy egy ilyen moduláris játékhoz időről-időre kiegészítők is megjelennek. Már az alapjátékkal egyidőben kijött a Riverfolk, amiben a hódok és a gyíkok kerültek elő. A hódok mindenkivel bizniszelnek, szolgálataikat a legtöbbet kínálónak árulják, annak az oldalán harcolnak, aki a legjobban fizet. A gyíkok valamiféle vallási fanatikusok, akik a nagy sárkány eljövetelét várják. Képesek áttéríteni a többi frakció tagjait, a csatában elesett harcosaik pedig kultistákként térnek vissza. Idén jelent meg az Underworld, amiben játszhatunk a vakondokkal, akiket a felszíni világ kevésbé érdekel és folyamatosan győzködni kell a nemeseiket, hogy figyeljenek egy kicsit arra is, ami a napvilágon történik. A varjak összeesküvése pedig kémeket és szabotőröket hoz az erdőbe, akik mindenféle meglepetésekkel tudnak kedveskedni a többi csoportnak. Ezekre is igaz, hogy négy újabb játékstílust hoznak be a játékba. A szabálykönyvekben találunk ajánlatokat arra is, hogy melyik csapatok kombinációi azok, amik kifejezetten jól működnek, izgalmas játékélményt adnak.

Fotó: Nádori Gergely / Telex.hu

Pár napja megjelent a Root digitális változata is, pécére és mobilra egyaránt. A digitális változat hűen követi az eredeti játékot, mind kinézetben, mind a szabályokban, a négy kezdeti frakcióval játszhatunk a gép vagy akár egymás ellen. Ha valakit érdekel a Root érdemes akár itt kipróbálnia, hogy ráérezzen, miről van szó (a tutorial is kifejezetten jó), de arra is jó lehet ez a változat, hogy élő partik előtt gyakoroljuk a stratégiánkat az egyes frakciókkal. Azt az érzést, amit a cuki figurák rakosgatása ad, persze nem helyettesítheti.

A Root mindenképpen komolyabb befektetést igényel, pénzben, időben egyaránt. Ha viszont belevágunk, sokat játszhatunk vele és minden alkalommal átérezhetjük, hogyan alakul az erdő és lakóinak története.

(Borítókép: Nádori Gergely / Telex.hu)