Akkora vihart kavart a 90 év után tervezett első nyilvános kivégzés, hogy Trump inkább visszatáncolt

Még túl sem lendült az amerikai nyilvánosság Christa Pike félresikerült méreginjekciós kivégzésén, a Pentagon már azzal a tervvel állt elő, hogy az amerikai hadsereg történetében először élőben fogja közvetíteni annak a férfinak a kivégzését, aki 2009-ben tizenhárom embert ölt meg a Fort Hood katonai bázison. Az akkoriban katonai pszichiáterként dolgozó Nidal Hasan halálbüntetését az amerikai hadsereg egy kivégzőosztaga hajtja majd végre – de végül a szélesebb nyilvánosság kizárásával.

Donald Trump amerikai elnök korábban ugyan támogatásáról biztosította a döntést, amit azonban komoly kritika ért, és végül csütörtökön úgy döntött, hogy elállnak a kivégzés élő közvetítésétől.

Egy, a közösségi oldalán közzétett posztban közölte, hogy bár úgy véli, hogy a kivégzés közvetítése „erős elrettentő erejű lehetett volna”, mivel az egész világ láthatta volna, hogy „miként bánik Amerika a terroristákkal és a Hasanhoz hasonló SÖPREDÉKKEL, de sok jó és tisztességes ember aligha szeretné látni, ahogy meghal”. Trump hozzátette, hogy „meg fog halni, a terveknek megfelelően, kivégzőosztag által, de az eseményt nem közvetítjük.”

A nyilvános kivégzés több szempontból is különleges lett volna, és nagy port vert fel az Egyesült Államokban. Kilencven éve annak, hogy felhagytak ezzel a gyakorlattal – 1936-ban még előfordult, hogy húszezer embert vonzott egy akasztás. De a BBC szerint a gyakorlatban egy 1937-es, néhány száz ember jelenlétében végrehajtott missouri akasztás volt az utolsó nyilvános kivégzés. Az amerikai hadsereg 1945-ben alkalmazott utoljára kivégzőosztagot, és 65 éve nem volt katonai kivégzés. Az utolsó ilyet még akasztással hajtották végre 1961-ben egy nemi erőszak és gyilkossági kísérlet miatt hadbíróság elé állított közlegényen.

Törvényhozók, vallási vezetők bírálták a tervet, szerdán pedig 72 nyugalmazott tábornok, admirális és más magas rangú volt katonai vezető nyílt levelet is írt, amiben azt sürgette, hogy a kormány ne közvetítse majd élőben a kivégzést. A New York Timesnak névtelenül nyilatkozó magas rangú amerikai tisztviselők szerint Pete Hegseth védelmi miniszter bejelentése sokkolta a vezérkari főnökök tanácsának tagjait, valamint a Pentagon magas rangú civil tisztviselőit, és sokan megkönnyebbülve fogadták Trump döntését.

A helyzetet jól szemléltette, hogy a Washington Post, ABC News és Ipsos felmérése szerint – aminek eredményeit csütörtökön, pár órával Trump bejelentése előtt tették közzé – az amerikaiak 80 százaléka ellenezte a nyilvános kivégzést, míg a halálbüntetés végrehajtását 53 százalék támogatta.

A Washington Postnak egy magas rangú kormányzati tisztviselő Trump döntése után azt mondta, teljes bizonyossággal kijelentheti, hogy a Fehér Házat meglepetésként érte a védelmi miniszter bejelentése, és a Hegsethhez közel álló emberek közül is sokan meglepettnek tűntek. Egy névtelenül nyilatkozó fehér házi tisztviselő a Reutersnek szintén azt mondta, hogy Trump és tanácsadói nem tudtak a tervről, ami egy, az NBC Newsnak nyilatkozó amerikai tisztviselő szerint Hegseth saját ötlete volt.

A védelmi miniszter szóvivője, Sean Parnell közölte, hogy Hegseth és Trump megbeszélte a döntést a nyilvános kivégzés eltörléséről, és a miniszter is egyetértett az elnökkel. Az NBC Newsnak névtelenül nyilatkozó fehér házi és kormányzati tisztviselők szerint Trumpnak elsőre tetszett az ötlet, de miután többet megtudott az egészről, ellenezni kezdte. A Wall Street Journal az ügyet ismerő emberekre hivatkozva azt írta, hogy Trump azután döntött, hogy az elmúlt napokban átbeszélte az esetet tanácsadóival és egyéb szövetségeseivel.

Sean MacFarland nyugalmazott altábornagy 2017-ben a Fort Hood parancsnokaként jóváhagyta a kivégzést, de egy posztban szörnyű ötletnek nevezte a nyilvános kivégzést. Trump döntése után a Washington Postnak azt mondta, hogy megkönnyebbülve fogadta a hírt, hogy mégsem lesz nyilvános.

Alonzo Lunsford őrmester, aki egyike volt a támadásban megsérült katonáknak, az ABC Newsnak nagyon okos döntésként jellemezte, hogy visszatáncoltak a nyilvános kivégzéstől. „Megmutatjuk, hogy jobb nemzet és jobb emberek vagyunk, mint, hogy élőben közvetítsünk ilyesmit” – mondta. Szintén helyes döntésnek nevezte a nyilvános kivégzés eltörlését Hasan egy másik áldozata, Keara Torkelson, aki a támadásban szerzett sérülései miatt kénytelen volt kilépni a hadseregből.

A Fort Hood-i mészárlás miatt ítélték halálra

Nidal Hasan fegyveres ámokfutása Texasban azóta is a legsúlyosabb nem katonai jellegű támadásnak számít egy amerikai katonai bázis ellen. A virginiai katonai pszichiáter tizenhárom fegyvertelen katonát ölt meg, harminckét embert pedig megsebesített a Fort Hood-i bázis zsúfolt egészségügyi intézményében.

Nidal a 2013-as bírósági tárgyalásán arról beszélt, hogy az afganisztáni muszlimokat és tálibokat akarta megvédeni az amerikai hadseregtől. A 2009-es támadás közben Hasant is meglőtték, de túlélte, az őt ért találat miatt viszont deréktól lefelé lebénult, kerekesszékbe került.

„Biztosítani fogjuk, hogy az emberek nézni tudják majd, mert mindenkinek meg kell értenie, hogy az ilyen dolgoknak következményük van”

– jelentette ki múlt héten Pete Hegseth a tervezett kivégzésről.

A kivégzőosztag által végrehajtott halálbüntetés több államban ma is engedélyezett, de a gyakorlatban nemigen alkalmazták az utóbbi időben. Kivétel Idaho, ahol júliusban a halálos injekciókkal felmerült problémák, illetve a kialakult hiány miatt ideiglenesen újra engedélyezték és használták is a módszert.

A kivégzőosztagok több lövészből állnak össze, őket általában egyszerre utasítják arra, hogy adjanak le lövést az elítéltre. Ennek az a célja, hogy ne legyen azonosítható, hogy pontosan ki adta le a halált okozó lövést. Néha az is előfordul, hogy több fegyverbe vaktöltényt tesznek. Ezeket az állami kivégzéseket azonban nem a hadsereg szervezi meg és hajtja végre, ellentétben egy katonai kivégzéssel, amilyen Hasané lesz.

Irán, Afganisztán és a többiek

Kimondottan rövid azoknak az országoknak a listája, ahol továbbra is végrehajtanak teljesen nyilvános – videón vagy akár nyitott közterületen követhető – kivégzéseket. Egyik ilyen ország sem arról híres, hogy tiszteletben tartanának emberi jogokat. Az Amnesty International szerint Afganisztán és Irán az a két hivatalosan is ismert ország, ahol 2022-ben, 2023-ban, 2024-ben és 2025-ben biztosan végrehajtottak kivégzéseket a nyilvánosság szélesebb köre előtt. A civil szervezet szerint Jemenben is történt hasonló, de ott utoljára 2021-ben.

A CBS összefoglalójában azt írta, hogy a világon jelenleg Irán alkalmazza legtöbbször a nyilvános kivégzést. Az iráni háború kezdete óta Trump rendszeresen hivatkozott arra, hogy az iráni rezsimet azért kell megbuktatni, mert kivégzik az ellenük tüntetőket. Az Amnesty szerint 2022 és 2025 között Iránban legalább 24 embert végezték ki nyilvánosan. Halálos ítéletet az iráni háború kezdete és augusztus vége között hivatalosan 59 esetben hajtottak végre. Közöttük volt több, a rezsim ellen tüntető állampolgár is, a Human Rights Watch szerint ötöt nyilvánosan végeztek ki. A legtöbb tüntető azonban akkor halt meg év elején, amikor a kormányerők tüzet nyitottak rájuk és válogatás nélkül lőtték őket a tömegben.

Afganisztánban 2022 óta 12 embert végeztek ki teljes mértékben a nyilvánosság előtt, azonban az Amnesty szerint nem zárható ki, hogy valójában többet. Az országban a 2021-es tálib hatalomátvétel óta megugrott az effajta kivégzések száma. Előfordul az is, hogy stadionokban, több ezer ember előtt hajtják végre az ítéletet. Egy 2024-es esetet még az ENSZ is elítélt, ennek ellenére tavaly is volt hasonló, stadionban tartott kivégzés. A tálibok már az első afganisztáni uralmuk alatt, a 90-es években is rendszeresen hajtottak végre így ítéleteket.

A világon ezen túl még Jemenben, a húszi lázadók által uralt területeken fordulnak elő igazoltan nyilvános kivégzések napjainkban. Az Irán által támogatott húszik által szeptemberben elhódított területek visszaszerzéséért a nemzetközileg elismert kormány erői szaúdi légi támogatással ellenoffenzívát indítottak. A húszik közben szaúdi olajlétesítmények után már reptereket is támadnak drónokkal és ballisztikus rakétákkal. 2021-ben egyszerre kilenc embert végeztek ki nyilvánosan, mert állítólag megöltek egy húszi tábornokot.

Évtizedeken keresztül Szaúd-Arábiát is rengeteg alkalommal bírálták a nyilvánosan végrehajtott kivégzések miatt. Az országban törvényi szinten ez továbbra is lehetséges, azonban az elmúlt években felhagytak az alkalmazásával. A Reuters szerint a hírhedt rijádi Deera (Igazság) téren rendszeresek voltak az akasztások és lefejezések, de 2019 óta nem történt kivégzés. Az, hogy nem a nagyközönség előtt csinálják, még nem jelenti, hogy fel is hagytak volna a halálbüntetés alkalmazásával: 2025-ben 347 embert végeztek ki.

Az ország elszigeteltsége miatt nehezen igazolható, de Észak-Koreában is rendszeresek lehetnek a nyilvános kivégzések. Szintén az Amnesty International egyik jelentéséből derült ki, hogy az állampárt ellen „lázadókat” arra kényszerítik, hogy nézzék is végig ezeket, a cél: az elrettentés. Ahhoz, hogy valaki „lázadónak” számítson, sokszor már az elég, hogy titokban megnézi egy külföldi tévécsatorna műsorát.

Trumpnak eleinte tetszett, de elvették a kedvét

Nidal Hasan december 3-ra kitűzött, nyilvánosnak tervezett kivégzésével kapcsolatban több kérdés is felmerült. Egyrészt nem volt világos, hogy lesz-e bármilyen korlátozás, hogy ki nézheti majd az élő közvetítést. A BBC azt írta, hogy a kivégzések szabályozása állami szinten is eltér az Egyesült Államokban, a hadseregnek pedig saját előírásai vannak.

Több amerikai állam törvényben írja elő, hogy a kivégzéseknek mekkora nyilvánosságot kell adni: van, ahol csak regisztrált újságírók mehetnek be, míg egyes államok lehetővé teszik, hogy a halálraítélt hívjon meg vendégeket, máshol egyszerű állampolgárok is regisztrálhatnak. A hadsereg szabályai szerint a kivégzések végrehajtásakor csak meghatározott személyek lehetnek jelen (például újságírók, rokonok), 18 éven aluliak pedig nem. Végül Hasan nem széles körben nyilvános kivégzésénél is ez lesz a mérvadó.

Egy teljesen nyilvánosan, bárkinek hozzáférhető módon, élőben is közvetített kivégzést sokan azért kifogásoltak, mert lehetetlen megakadályozni, hogy azt olyanok is nézzék, akiknek biztosan nem kellene. Ilyenek például a fiatalok. A 2009-es támadásban hétszer is meglőtt Alonzo Lunsford, azt mondta a CNN-nek, hogy ő is a gyerekeknek és a fiataloknak közvetített üzenet miatt aggódik, és csak a túlélőknek és családtagjaiknak, illetve az áldozatok családjának tenné hozzáférhetővé a közvetítést. Az ENSZ előre figyelmeztetett, hogy egy kivégzés élő közvetítése „kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód”, amit a nemzetközi jog is tilt.

A kivégzés módját Trumpnak személyesen kellett jóváhagynia, amiről múlt héten még azt mondta, hogy „teljes mértékben” megtörtént. Az elnök eleinte támogatólag nyilatkozott, de aztán elkezdett visszatáncolni a teljes támogatásból, később már csak azt mondta, hogy őt nem vonták be az ügy megvitatásába, és ez egyébként sem az ő döntése volt.

Néhány nappal a hír bejelentése után egyre több forrástól hallani, hogy már magának az elnöknek is kétségei merültek fel.

Az Axios információi szerint Trumpot negatív visszajelzések hadával árasztották el: a republikánus és demokrata törvényhozók mellett hozzá közel álló tanácsadók se tartották jó ötletnek a kivégzés közvetítését. „Már nem tűnik túl lelkesnek” – mondta egy fehér házi forrás. A CNN értesülései szerint azért is vált bizonytalanná és gondolta újra a nyilvános kivégzést, mert utólag megtudta, hogy a halálra ítélt férfi deréktól lefelé lebénult 2009-ben.

J. D. Vance sem volt oda Hegseth bejelentéséért. Az alelnök múlt héten arról beszélt, hogy látta a kivégzésről szóló nyilatkozatokat, de már akkor kétségeit fejezte ki, hogy azt valóban közvetíteni fogják-e. Hozzátette: az elítélt az egyik legdurvább terrortámadást hajtotta végre az USA-ban, így bármilyen vita alakul is ki a kivégzéséről, érdemes erre emlékezni. „De ha valóban élőben fogják közvetíteni, én biztosan nem fogom nézni” – mondta.

Törvényhozók és vallási vezetők felszólalásai mellett szerdán jött a nyugalmazott katonai vezetők nyílt levele is. „Arra kérjük az elnököt, a kongresszusi tagokat és az állampolgárokat, cselekedjenek, hogy elejét vegyük ennek a hatalommal történő barbár visszaélésnek” – írták. Hangsúlyozták, hogy nem a halálbüntetés végrehajtása ellen vannak. Azonban szerintük a nyilvános kivégzés szembemenne az amerikai alkotmány azon részével, ami a kegyetlen és különös büntetésről szól, és egy „magasztos és súlyos büntetést” nézők karneváli látványosságává változtatnának. Azzal is érveltek, hogy a kivégzés élő közvetítése egyesek szemében mártírt faragna egy tömeggyilkosból.

De nemcsak jogi és erkölcsi kérdések merültek fel, hanem az is, hogy melyik platform ad ennek teret. A Trump tulajdonában lévő Truth Socialön nincs lehetőség élő videó közvetítésére. A Fehér Háznak több hivatalos közösségi oldala is van, amelyek képesek az élő streamre, ilyen a Facebook, a YouTube, a TikTok és az X is. E közösségi oldalaknál tiltás vonatkozik azokra a felvételekre, amelyek erőszakos cselekményt vagy halált mutatnak be. A Meta (Instagram, Facebook, Threads) külön is tiltja a halálbüntetés élő közvetítését, a Google tulajdonában lévő YouTube pedig minden erőszakos és véres tartalmat tilt, amelynek a nézők sokkolása a célja, a „közérdekű” tartalmak kivételével. Hasonló a helyzet a TikTokon is.

Sok a félresikerült kivégzés, előveszik a régi megoldásokat

Bár több amerikai állam is engedélyezi a halálbüntetés kivégzőosztag vagy villamosszék általi végrehajtását, a legtöbb kivégzést halálos injekcióval végzik el. Azonban a gyógyszeres készítményekből most az egész országban hiány van, mert a nagy gyógyszergyártóknak kétségeik merültek fel ezek felhasználása kapcsán.

A halálos injekciókkal kapcsolatos kétségeket tovább erősíti Christa Pike sikertelen kivégzése. Az 50 éves nő két adagot is kapott a végzetesnek szánt injekcióból, azonban túlélte a saját kivégzését, ami után napokig kórházban volt. Most ismét abban a börtönben ül, amelyben korábban évtizedeken keresztül várta az 1996-os ítélete végrehajtását. Annak egy nyomozás próbál a végére járni, hogy mi okozta az USA-ban eddig példátlan esetet. Egyes szakértők szerint kevés juthatott az injekcióból a nő vérkeringésébe, míg mások a szer szavatosságát kérdőjelezték meg.

Pike sikertelen kivégzése után az államok törvényhozói most azt mérlegelik, hogy milyen más módszerek érhetők el a halálos ítéletek végrehajtásához. Pike államában, Tennesseeben például felmerült a villamosszék újbóli használata is. A Pentagon október 5-én, öt nappal a félresikerült kivégzés után jelentette be a kivégzőosztag által végrehajtott, nyilvánosnak tervezett kivégzést, így nem kizárható, hogy az egyik esemény következett a másikból, de hivatalos szervek ezt nem ismerték el.

Amerikában egyébként kimondottan sok elrontott kivégzés történt az elmúlt fél évszázadban. A Halálbüntetéssel Foglalkozó Információs Központ (Death Penalty Information Center) adatai szerint az elmúlt 50 évben közel 1700 kivégzés volt az USA-ban, ebből 64 valamiért félresikerült – ezek közül 51 méreginjekcióval történt. Éppen ezért több államban is új megoldásokat kerestek: Alabama és Louisiana az elsők között volt, ahol nitrogéngázzal hajtottak végre kivégzéseket, kilenc állam pedig a villamosszéket vezette vissza 2026-tól.

20 ezer ember, pattogatott kukorica és üdítők

A halálbüntetést a világon 113 országban már teljesen eltörölték, az Európai Unió jogrendszere nem is teszi lehetővé. Európában ma már csak Belaruszban hajtanak végre halálos ítéleteket. A világ 55 országában továbbra sem tiltja semmilyen törvény a halálbüntetést, és akad néhány tucat olyan ország is, amely jogi szinten még nem törölte el, de a gyakorlatban évek vagy évtizedek óta nem hajtottak végre halálos ítéletet. Az Amnesty International 2025-ös halálbüntetési jelentése szerint tavaly 17 országban történt legalább 2700 kivégzés. Ezek között van az Egyesült Államok, ahol 2025-ben 47 embert öltek meg bírósági ítélet nyomán.

Az USA-ban régi hagyománya van a kivégzéseknek, ezeket száz éve még óriási tömegek előtt hajtották végre. A BBC egy 1936-os kentuckyi esetet idézett fel, amikor is egy idős nő megerőszakolásáért és meggyilkolásáért elítélt férfit akasztottak fel nyilvánosan. Abszurdnak tűnhet, de az eseményből szabályosan népünnepély lett: a hajnali kivégzés előtti éjszakát sokan a helyszínen töltötték, hogy jó helyük legyen, az összegyűlt 20 ezer érdeklődőnek – köztük gyerekeknek – pedig pattogatott kukoricát és üdítőt árultak.

Amerikában ez volt az egyik utolsó nagyobb tömegeket vonzó nyilvános kivégzés, az állam kormányzója másfél évvel később be is tiltotta az ilyen eseményeket. Addigra már több amerikai állam hasonlóan döntött, de a következő években sorozatosan igyekeztek humánusabb megoldásokat találni. 1982-es texasi bevezetése óta pedig országosan elterjedt a méreginjekció, a legtöbb kivégzést ma így hajtják végre, szűkebb nyilvánosság, újságírók, családtagok előtt.

Nem véletlen, hogy 90 évvel az utolsó nagyobb nyilvánosságot vonzó kivégzés után az amerikai közvélemény egy részét sokkolta a védelmi miniszter múlt heti bejelentése.

„Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még nyilvános kivégzésről fogunk beszélgetni”

– mondta Michael Radelet, a Coloradói Egyetem professzora, aki régóta kutatója a halálbüntetésnek. A professzor szerint az amerikai társadalom körében csökkent a büntetési módszert támogatók aránya, míg 1994-ben 80 százalékon állt, ma már csak 52 százalék pártolja. A legtöbben ma már a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélküli életfogytiglani börtönbüntetés mellett vannak.

A Kaliforniai Egyetem erőszak-megelőzési kutatóprogramjának vezetője, Garen Wintemute arról beszélt, hogy az Egyesült Államokban csökken az erőszak iránti vágy. A statisztikai adatok mellett pedig ott van a téma erkölcsi oldala. Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája barbárságnak minősítette, hogy élőben szeretnének közvetíteni egy kivégzést. A módszert kifogásolók szerint Amerika modern demokráciaként nem süllyedhet arra szintre, mint egyes diktatúrák.