A francia szélsőbal sokat kockáztat, Le Pen viszont hátra dőlve húzna hasznot a tüntetésekből

A politikai erők közül egyedül az Engedetlen Franciaország (LFI) állt ki teljes mellszélességgel a hetek óta tüntető diákok mellett, „konkrétan rátelepültek erre az ügyre, az aktivisták, támogatók együtt mozognak a diákokkal” – mondta a Telexnek Szűcs Anita, a Corvinus Egyetem docense.

Szeptember 17-én a Párizshoz közeli Créteil kisváros Saint-Exupéry gimnázium dolgozói sztrájkot hirdettek a tanárhiány, és az épület leromlott állapota miatt. Másnap a diákok is csatlakoztak a tiltakozáshoz, és kukákkal barikádozták el az iskola bejáratát. A spontán ötletből kiindult tiltakozás aztán futótűzként kezdett el terjedni egész Franciaországban, elérve még a Párizs belvárosában lévő elit iskolákat is.

A tüntetések értelemszerűen az elmúlt hetek legfőbb politikai témájává váltak, amit a jövő évi elnökválasztásra készülő pártok különböző mértékben próbáltak kihasználni. Miközben az LFI is kockáztat a diákok melletti kiállással, a centristák közül a legmagasabbra mért lehetséges elnökjelölt harapófogóba került, a felmérésekben vezető Marine Le Pen pedig mindegyik riválisával szemben ki tudja használni a helyzetet.

Egy hónapja tartanak

A középiskolások eredetileg a tanári állások számának csökkentése és az oktatás alulfinanszírozottsága miatt kezdtek tüntetni. Végül az oktatáshoz kapcsolódó, régóta gyűlő feszültségek mind felszínre kerültek a kormány új költségvetését övező viták miatt. A diáktüntetők több száz iskolában megakadályozták a tanítást azzal, hogy elállták a bejáratokat, egyes esetekben a tanárok és felügyelő pedagógusok is melléjük álltak.

Az eleinte békésnek ígérkező megmozdulások több helyen zavargásokba fordultak át, az oktatási minisztérium szerint megdobáltak rendőröket és tanárokat, gyújtogatások is voltak. Az igazságügyi minisztérium szerint szerdáig 7950 embert vettek őrizetbe, 85 százalékuk kiskorú volt. Előzetes letartóztatásba összesen 26-an kerültek. Sébastien Lecornu kormányfő szerint 248 diák, 937 rendőr és az oktatási intézményekben dolgozók közül 149 ember sérült meg.

A rendőrök erőszakos fellépése is nagy felzúdulást kiváltó eseteket okozott. Egy 15 éves fiúnak a bal kezét szakította le egy rendőrségi villanógránát, egy 16 éves félig megvakult egy gumilövedéktől, egy 14 éves diáknak pedig az állkapcsát zúzta szét és több fogát kiverte egy könnygázgránát, amit egy rendőr közvetlen közelről lőtt ki a fejére. A rendőrség legalább 36 esetben indított belső vizsgálatot túlzott erőszak alkalmazása miatt. Franciaország emberi jogokért felelős hivatalos intézménye, a CNCDH pedig mély aggodalmát fejezte ki a rendőrség aránytalanul erőszakos fellépésével kapcsolatban.

A diákmegmozdulások mostanra már egyértelműen kiszélesedtek, egyetemisták és a Franciaországban rengeteg embert mozgósítani képes szakszervezetek is csatlakoztak a gimnazisták által vezetett mozgalomhoz. Már a politikusok sem tudták figyelmen kívül hagyni a diákok és tanárok követeléseit, de a kiadott tíz pontjuk az eddigi intézkedéseken túlmutat. A kormány bejelentette, hogy a tanárhiányban leginkább érintett 114 iskolába ígért 3000 helyettesítő tanárból 2000-en már meg is érkeztek az adott intézménybe.

A párizsi demonstrációkról itt olvashatják helyszíni riportunkat, október 17-re, szombatra pedig megint nagyszabású tiltakozást szerveznek országszerte. Az AFP szerint a hatóságok abban reménykednek, hogy a tüntetések utána enyhülnek, mert két hét iskolai szünet következik.

A szélsőbal rizikós stratégiája

Az LFI politikusai hamar a tüntető diákok mellé álltak. Szeptember 21-én az LFI két képviselője, Clémence Guetté és Louis Boyard ellátogatott a créteili iskolához, és videón örökítették meg, ahogy támogatásukról biztosítják a tüntető diákokat. Boyard erről készült videója több mint másfél milliós nézettséget ért el a TikTokon, ahol közben a diákok által készített felvételek is terjedni kezdtek.

Az LFI aktivitásának egyik oka, hogy az oktatás hagyományosan egy erős baloldali téma, mondta Szűcs Anita. De leginkább a jövő áprilisban esedékes francia elnökválasztás miatt csatlakoztak a tüntetőkhöz az LFI politikusai, köztük a párt 75 éves alapítója és egyben elnökjelöltje, Jean-Luc Mélenchon.

Az Ifop szeptember végén készített közvélemény-kutatása szerint az elnökválasztás első fordulóját nézve jelenleg Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés várható elnökjelöltje áll az élen 35 százalékos támogatottsággal, míg a második helyért nagy küzdelem lenne a legvalószínűbb mérsékelt jelölt, a jobbközép Édouard Philippe volt kormányfő (15 százalék) és Mélenchon (14 százalék) között.

A Politico közvélemény-kutatási átlaga is hasonló eredményt mutatott szeptember legvégén. Náluk Le Pen 33, Philippe 18, Mélenchon 17 százalékon állt. Amennyiben a végső centrista jelölt a szintén volt kormányfő Gabriel Attal lenne, akkor Le Pen 34, Mélenchon 16, Attal 14 százalék a sorrend a Politicónál. Egy, a Reuters által október 12-én idézett felmérés eredményei szerint október elejére a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali jelölt is növelte előnyét a többi jelölttel szemben, és jelenleg ők ketten kerülnének be az elnökválasztás második fordulójába.

A fiatalok között kifejezetten magas Mélenchon támogatottsága. Egy, a Le Monde-nak készített Ipsos felmérés adatai szerint a 18-24 éves korosztály több mint negyven százaléka tervezi, hogy Mélenchonra fog szavazni az áprilisi elnökválasztáson, míg egy, még a tüntetések előtt készített, a Politico által említett közvélemény-kutatás eredményei szerint a 35 év alattiak 47 százaléka őt választaná. Ugyanakkor a szélsőbaloldali vezér megosztó személyiségnek számít: egy, a Politicónak megmutatott felmérés adatai szerint a választók 73 százaléka mondta azt, hogy semmi, vagy csak kicsi esélye van annak, hogy rá szavazna, míg Le Pen esetében ez az arány 62 százalék.

Mélenchon stratégiája így a tüntetések mentén világos, azonban rizikós. Bár kiállása a fiatalok mellett sikeresnek látszik – kedden „Mélenchont elnöknek” skandálással fogadták a tüntető diákok –, és növelni tudta támogatottságát a fiatalok körében a négy évvel korábbi elnökválasztás óta, a demonstrációkon történt erőszakos események visszaüthetnek rá és pártjára.

A franciák ugyan értik a közoktatás problémáját, de a megmozdulások elértek egy olyan határt, akár a sebesültek számát, akár a megrongált iskolákat nézzük, ami már nem komfortos a francia középosztály számára – mondta Szűcs Anita. A közvélemény-kutatások adatai szerint a franciák több mint hatvan százaléka jogosnak tartja a diákok tüntetéseit, és több követelésüket, köztük az osztályok létszámának csökkentését és az iskolaépületek felújítását is nyolcvan százalék körül támogatják. Ugyanakkor közel nyolcvan százalék elfogadhatatlannak tartja a tanárok és közintézmények elleni erőszakos cselekményeket.

A franciák többsége a felmérések szerint elítéli az LFI részvételét a tüntetéseken, és 78 százalék megkérdőjelezi a párt politikusainak őszinteségét, szerintük csak az elnökválasztási esélyeik növelésére használják a demonstráló diákokat. Mélenchont szintén 78 százalék túl agresszívnek tartja, 70 százalék veszélyesnek és 74 százalék mondta azt, hogy nem szavazna olyan elnökjelöltre, aki szövetségre lépne a párttal. Az LFI és Mélenchon érzékelte is ezt a rájuk leselkedő veszélyt, és igyekeztek békés, erőszakmentes tüntetésekre biztatni a diákokat.

A kormányfő elég egyértelműen az LFI-re mutogatott

Politikai ellenfeleik közben igyekeztek a párt nyakába varrni a tüntetéseken történt erőszakos eseményeket, azzal vádolva az LFI-t, hogy ők tüzelték fel a diákokat, és ők indították és irányítják a megmozdulásokat. „Az erőszak része a politikai terveiknek, amivel káoszba akarják taszítani az országot az elnökválasztásig” – mondta Lecornu az LFI parlamenti frakcióvezetőjének. Egy televíziós beszédében pedig kikelt „a dühöt választási kampányra használó politikai vezetők” ellen.

Lecornu szerdán is azt mondta, hogy a tüntetéseket választási szempontokból használják fel az LFI szövetségesei. „Tíz franciából majdnem hét úgy látja, hogy az LFI egy olyan párt, ami erőszakot szít” – mondta a New York Timesnak Antoine Bristielle politológus.

A második ciklusának utolsó félévéhez érkezett Emmanuel Macron elnök nem tudja teljesen távoltartani magát a történtektől, de próbált egyensúlyozni az üzeneteiben, és a fő kommunikációt a miniszterelnökre bízta az elmúlt hetekben. A szerdai kabinetülésen Macron elnök hangsúlyozta, hogy „a fiataloknak jogos aggodalmaik vannak, de ezeket politikai célokra kihasználták és városi erőszakká változtatták” – mondta Maud Bregeon kormányszóvivő. Macron arra kérte a kormányt, hogy a tüntetésekre válaszul heteken belül álljon elő nagyon konkrét lépésekkel.

Le Pen hátradőlve nézi

Közben az elnökválasztási közvélemény-kutatásokban magasan az első helyen álló Marine Le Pen is igyekszik a saját előnyére kihasználni a tüntetéseket. A taktikájuk az, hogy a diáktüntetéseket a közrend fenntartására húzzák fel, és arra, hogy Macron még arra sem képes, hogy ezt fenntartsa – mondta Szűcs Anita.

Az AFP szerint a felmérésekben vezető Le Pen támogatásáról biztosította a demonstrációkra kirendelt rendőröket, és a zavargó diákokat okolta az erőszakért. Ehhez kapcsolódik, hogy az Alliance rendőr-szakszervezet szerdán jogi eljárást kezdeményezett a kormány ellen, azzal vádolva a kabinetet, hogy veszélybe sodorja a kivezényelt rendőrök életét, miközben ellentmondó utasításokat kapnak.

Le Pen is nekiment Mélenchonéknak, egy interjúban kijelentette, hogy már nem diáktüntetések zajlanak, hanem „profik által szervezett zavargások, amiket az LFI képviselői felügyelnek”, és elítélte, hogy „a szélsőbal minden ügyet konfrontációvá alakít”. Azt javasolta, hogy szigorítsák a zavargások elleni törvényeket, valamint, hogy a rongálásokat elkövető diákok szüleit kéne kötelezni az okozott károk kifizetésére. „Nekik túl sok mindent nem kell csinálni, elég, ha a fotelben kényelmesen hátradőlnek, és nézik az eseményeket” – mondta Szűcs.

Nehéz helyzetben a legmagasabbra mért mérsékelt jelölt

Közben a mérsékelt elnökjelöltek között a legesélyesebbnek számító Édouard Philippe egykori kormányfő, Le Havre jelenlegi polgármestere politikai harapófogóba került, és kezdetben távolságtartással kezelte az eseményeket. A jobbközép szavazók mind a közrend, mind a közoktatás problémájára érzékenyek, így elsősorban politikai ellenfelére, az LFI-re koncentrált.

Azzal kritizálta a pártot, hogy aktívan tüzelik a diákokat és felelőtlen politikát folytatnak, majd csak azt követően kezdett el arról beszélni, hogy jogosak lehetnek a diákok követelései, miután erősen kritizálták, amiért az LFI szerepére fókuszál – mondta a szakértő. Philippe az egyik nap még csak legyintett a középiskolai diákok nehézségeire, másnap pedig már arról beszélt, hogy fontos meghallgatni a panaszaikat – írta a Le Monde is.

A jobbközép politikus szövetségesei a Politicónak közben már aggodalmaiknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy képes lesz-e megállítani Le Pent. Fő üzenete, hogy ő lehet az a pragmatikus jelölt, aki a józan észt képviseli a szélsőségesek között, egyelőre nem győzte meg a választókat. Az elmúlt hetekben a címlapokat Le Pen és Mélenchon dominálta a diáktüntetések miatt, és amikor szeptember végén bemutatta nyugdíjreformról szóló tervét, amivel tíz éven belül 65 évre emelné a nyugdíjkorhatárt és kötelező magánnyugdíjpénztári megtakarítást írna elő, az alig kapott valami figyelmet.

Bár kampányának szóvivője a Politicónak azt hangsúlyozta, hogy hosszú távú kampányra készülnek, és még van idejük jobb helyzetbe kerülni, Philippe egyik névtelenül nyilatkozó szövetségese a lapnak kijelentette, hogy nagy a veszélye annak, hogy Le Pen és Mélenchon kiszorítja őt az elnökválasztási versenyből.