„Nem mehet tovább, hogy egyre csak gyűjtögetjük a holttesteket” – sorban kerülnek elő a meggyilkolt női áldozatok Dél-Afrikában

Az elmúlt néhány évtizedben feltűnően megritkultak a sorozatgyilkosságok – nem véletlenül. A hatóságok és a lakosság által használt technológiai eszközök is olyan szintre fejlődtek, amivel egy gyilkost már akár az első bűnténye után elkapnak. Elég ehhez a helyszínről egy ujjlenyomat vagy egy hajszál, de az áldozatok zsebében felejtett telefon is sokat lendíthet a nyomozáson. Ritka, hogy valaki akár csak egy gyilkosságot is megússzon és aztán újabbakat követhessen el.

Dél-Afrikában most mégis felmerült, hogy egy nőkre vadászó sorozatgyilkos garázdálkodhat Johannesburg egyik külvárosában.

Július és szeptember között eddig kilenc meztelen, oszlásnak indult holttestre bukkantak Ekurhuleniben. Szeptemberben hetente 2-3 meggyilkolt nőt találtak.

A rendőrség elkezdte együtt vizsgálni a hasonló ügyeket, de egyelőre nem biztosak benne, hogy sorozatgyilkosságról lenne szó. A hatóságok arra kérik a nyilvánosságot, hogy adjanak tippeket, de kerüljék a találgatásokat. Egy külvárosi területet teljesen le fognak zárni a rendőrök, közben pedig arra kérik a nőket, hogy egyedül ne menjenek ki az utcára. A jogvédő csoportok szerint az esetek súlyosabb problémára mutatnak rá, mint egy egyszerű sorozatgyilkosság.

Szinte naponta bővült a lista

Mielőtt belevágnánk az esetek tárgyalásába, nézzünk körül egy kicsit a helyszínen, hiszen Dél-Afrika fővárosát nem sokan ismerik. A 4 millió lakost számláló Johannesburg környékén több, önálló önkormányzattal bíró község van. Ilyen Ekurhuleni is. Ez alá tartozik közigazgatásilag több más városrész, amiket összesítve East Randként is szoktak emlegetni. Az idetartozó egyik kisebb kerület például Kempton Park, ahol a johannesburgi repülőtér található. A holttestek mindegyikét a főváros közelében találták meg, egy kivételével szinte mind ugyanott. Ezért is kapták az ekurhuleni gyilkosságok nevet.

Az első holttestet Kempton Parkban találták meg augusztus 3-án. A harmincas éveiben járó nőre egy autópálya mellett elterülő mezőn leltek rá, ruha nélkül. A keze és lába gyorskötözővel volt összekötve. Aztán pár héttel később, augusztus végén újabb holttestre bukkantak ugyanebben a városrészben, szintén az R21-es autópálya közelében. Ebben az esetben is nő volt az áldozat, akit részben megkötöztek.

Két hét múlva, szeptember 10-én délelőtt újabb bejelentés érkezett Kempton Parkból. Megint az R21-es autópálya kereszteződésénél bukkantak egy nő meztelen holttestére. Két nap telt el, és szeptember 12-én újra csörgött a kempton parki rendőrség telefonja. Egy félmeztelen, zúzódásokkal borított női holttestet találtak a rhodesfieldi York Streeten, szintén az R21-es autópálya mellett.

Három holttest ilyen rövid időn belül már kiugrónak mondható, ezért Fred Kekana, Gauteng megye megbízott rendőrfőkapitánya bejelentette, hogy elkezdik együtt vizsgálni az ügyeket. A rendőrség rákérdezett a különböző őrsöknél, hogy találtak-e halott nőket az elmúlt időszakban. Kiderült, hogy nem is egyet.

A szintén Ekurhulenihez tartozó Olifantsfontein Kempton Parktól kb. 20 perc autóútra fekszik északra. Az egyik ottani bevásárlóközpont melletti folyóban szeptember 7-én találtak rá egy húszas éveiben járó nőre, akin csak alsónemű volt. Az ügyét együtt kezelik a többi áldozatéval.

Aztán még aznap kiderült, hogy Olifantsfonteinben egy hónappal korábban egy másik női holttestet is találtak.

Róla szintén csak szeptember 7-én érkezett bejelentés, de valójában augusztus 3-án találták meg. Mire a helyi rendőrőrs szólt róla, már el is temették. Az ő ügyét is is hozzácsatolták az Ekurhuleni-aktához.

Szeptember 14-én aztán újabb halottakat találtak, ismét Olifantsfonteinben. Egy Porcelain Avenue-n sétáló járókelő vette észre a nő maradványait hétfőn reggel, és kihívta a hatóságokat. A holttestet részben meztelenül, zúzódásokkal borítva találták meg. A rendőrség szerint máshol ölhették meg.

Egy napra rá, szeptember 15-én pedig egy harmincas éveiben járó nő holttestét fedezték fel egy klub mögött Springsben, ami szintén Ekurhulenihez tartozó kerület. Az áldozat ezúttal is meztelen volt, és már oszlásnak indult. Róla nyilvánosságra hozták, hogy a jelek szerint megfojtották. Egy helyi szerint a helyszínelő rendőrök úgy becsülték, hogy 3-5 napja lehetett halott. Máshol ölték meg, és a hajnali órákban, esős időben rakták ki a klub mögé a testet.

És úgy néz ki, a tragikus sorozatnak még nincs vége. Csütörtök reggel újabb holttestet találtak. A helyszín ezúttal nem Kempton Park volt, hanem az onnan 40 perc autóútra lévő szomszédos városrész. A Boksburghoz tartozó Dawn Parkban egy bozótos mezőn találtak egy újabb hiányos ruházatú, élettelen nőt. A rendőrség szerint őt is máshol ölték meg, és éjjel, az esős időben rakták ki a helyszínen. Póló és alsónemű volt rajta, egy lepedőbe csavarták. A torkát vágták el.

Amikor reggel elterjedt a híre, hogy találtak egy holttestet,

a helyi nők közül sokan papucsban, köntösben mentek ki a helyszínre, és zokogva gyászolták a 30 év körüli nőt, akit még nem azonosítottak.

Úgy tűnik, hogy a rendőrségnek is kezd elege lenni. Tebello Mosikili, az országos rendőrfőkapitány-helyettes a sajtónak nyilatkozva buzdította a lakosságot, hogy adjanak tippeket. „Ez nem lehet így tovább folytatni, hogy csak gyűjtögetjük a holttesteket. […] Most kell információhoz jutnunk, mert ez nem mehet így tovább” – mondta Mosikili. De azt is megjegyezte, nem szabad, hogy a rendőröket elragadják az érzelmek, mert még folytatódik a nyomozás.

Egyes források egy-egy dátum vagy helyszín tekintetében eltérnek, mert nem minden holttestről érkezett azonnali bejelentés, és a sajtó is nehezen tartja már számon, hogy mikor kit találtak meg. Én a Daily Maverick felsorolását vettem alapul, mert ez a legpontosabb lista. Ez alapján tehát az áldozatokat július 15-én, augusztus 3-án, 24-én, szeptember 7-én, 10-én, 14-én és 15-én találták meg.

Két nő azért is maradhatott ki a felsorolásból elsőre, mert nem feltétlenül gyilkosság áldozataként regisztrálták őket. A Daily Maverick rendőrségi forrása szerint sok múlik azon, hogy amikor egy holttesthez kiszáll egy járőr, felismeri-e azokat a körülményeket, amelyek gyilkosságra utalhatnak. Ha nem, akkor könnyen lehet, hogy nem a megfelelő helyszínelő csapatot hívják ki, és emiatt akár bizonyítékok is elveszhetnek.

Ráadásul a rendőrőrsöknek nincs egy közös közös adatbázisuk, és az őrsök összesített bűnügyi statisztikákat jelentettek felfelé. Ezért is maradt ki eleinte két eset, hiszen számok alapján nehézkes volt észrevenni az olyan mintázatokat, mint a mostani. Az áldozatok eseteit végül azért tudták összekötni, mert szembetűnő volt a sok hasonlóság:

• mindannyian a húszas, harmincas éveikben járó nők;
• félmeztelenül vagy meztelenül találták meg őket;
• zúzódások borították a testüket, és meg voltak kötözve;
• a tettes (vagy tettesek) mindegyik holttestet Ekurhuleni területén helyezte el.

Mivel egyes holttestek már oszlásnak indultak, nem kizárt, hogy nem közvetlenül a meggyilkolásuk után, időben egymás után igyekeztek megszabadulni tőlük. Azt, hogy pontosan milyen módszerrel ölték meg őket, a legtöbb esetben nem hozták nyilvánosságra. Néhány áldozat neve viszont már nyilvános.

Volt, akiről nem is tudták, hogy eltűnt

A rendőrség első dolga ilyenkor az áldozatok személyazonosságának megállapítása. Az első megtalált holttestet hamar azonosították, de az áldozat nevét és arcképét nem hozták nyilvánosságra. A hatóságok a nő barátját gyanúsítják a gyilkossággal. A férfit le is tartóztatták, és azóta is előzetesben van.

Az időrendben a másodikként, augusztus 3-án megtalált holttestet is sikerült azonosítani. Itumeleng Kekanát már július közepe óta kereste a családja. A nő Kempton Parkban élt és dolgozott, egy drogériában volt eladó. A bátyja július 17-én beszélt vele utoljára telefonon, 18-án viszont már nem vette fel a telefont. A férfi ekkor megkereste a testvére szomszédját, aki azt mondta neki: Itumeleng előző este ment el otthonról, de azt nem mondta, hogy hová vagy kihez. A távol élő család július 19-én Kempton Parkba utazott, bejelentették Itumeleng eltűnését, és próbálták felkutatni őt a környéken. Végül augusztus 3-án szólt nekik a rendőrség, hogy aznap egy járókelő megtalálta Itumeleng holttestét. A beszámolók szerint a nőt több késszúrás érte. Augusztus 22-én temették el, egy 14 éves kislány maradt utána.

A szeptember 12-én talált áldozatot két nappal később azonosította a családja. Kiderült, hogy a 38 éves nő Elizabeth „Tsontso” Moselakgomo. A neve már azelőtt elterjedt a médiában, hogy megtalálták volna a holttestét, ugyanis a családjának sikerült elég ügyesen kampányolnia a felkutatásáért. Moselakgomo szokása szerint futni ment otthonról szeptember 9-én. Az eltűnését a nyolcéves kislánya jelentette be még aznap, miután az édesanyja nem ért haza.

Emlékére Dél-Afrika-szerte eseményeket szerveztek a futóklubok. Egy futótársa szerint az áldozat „laza, vicces, kedves és derűs nő volt”, aki nagyon odaadón szerette a kislányát, minden idejét neki szentelte. A nő reméli, hogy a Moselakgomo emlékére szervezett megmozdulások arra ösztönzik a kormányt és a rendőrséget, hogy többet tegyenek a nők védelme érdekében. „Örülök, hogy a világ, vagy legalábbis az országunk, egy pillanatra megállt, hogy felismerje, mi történik. Vigyük ennek hírét, és derítsük ki, hogy pontosan mi történik a nőkkel” – mondta a nő a sajtónak.

A következő áldozat, akit azonosítani tudtak, a 38 éves Dineo Evelyn Motapane, akit Springsben találtak meg kedden, nyolcadikként. A nő családja nem is tudta, hogy Motapane eltűnt. Szeptember 13-án, vasárnap beszéltek vele utoljára, és még nem jelentették be az eltűnését.

A kilencedik holttestet állítólag már a megtalálásakor azonosították a helyszínen, Dawn Parkban, de a nevét még nem hozták nyilvánosságra. Legutoljára a szeptember 10-én megtalált nő személyazonosságát hozták nyilvánosságra. A 28 éves Gracious Nkomo Kempton Parkban élt, ahol a testét is megtalálták. A családja már hetek óta kereste őt.

A rendőrség dolgozik a többi ügyön is. Ha nincs meg a személyazonosság, elég nehéz lesz felgöngyölíteni a gyilkosságokat. „Több ismeretlen áldozat van, ezért a környékbeli családokat kérjük, hogy jelentkezzenek, ha van olyan családtagjuk, akinek a hollétéről nem tudnak” – kérte a rendőrség.

Vizsgálják a sorozatgyilkosság esélyét, de semmi sem biztos

A rendőrség szerint nem biztos, hogy sorozatgyilkosról van szó, de egyelőre cáfolni sem tudják ezt a feltevést. Az sem kizárt, hogy egy csoport állhat az összes gyilkosság mögött. És az is lehet, hogy utánzó bűncselekményekről van szó – mondta el Athlenda Mathe dandártábornok, a rendőrség szóvivője. Ez azt jelenti, hogy az első 1-2 eset után többen is szándékosan hasonló módszerekkel igyekezhettek elkövetni gyilkosságot vagy ugyanúgy szabadultak meg holttestektől.

Mathe azt is kérte a lakosságtól, hogy ne siettessék a nyomozást, mert ha a munkatársai a nyomás miatt elkapkodják az ügyet, abból csak hibás eljárás lesz. „Ez nem egy olyan nyomozás, amelyet siettetni lehet, mert meglehetősen összetett az ügy” – mondta. A Daily Mavericknek egy névtelenséget kérő rendőrségi forrás azt mondta: a DNS-elemzések miatt is időbe telik majd, hogy eredményre jusson a nyomozás. A genetikai mintákat elemző laborok amúgy is lemaradásban, késve dolgoznak. Ha egy mintából sikerül is DNS-t kinyerni, az ezután bekerül a nemzeti adatbázisba, de nem biztos, hogy lesz egyezés a meglévő mintákkal.

Kedden este a médiának nyilatkozva Firoz Cachalia, a rendőrminisztérium megbízott vezetője tájékoztatót tartott a nyomozásról. Azt mondta, hogy több különböző terület szakértőjéből állítottak össze egy akciócsoportot, amelynek tagjai a gyilkosságokat vizsgálják. A csapat speciális egységek tagjaiból áll, akik gyilkosságokra és rablásokra szakosodtak, valamint a pszichológiai nyomozati osztály szakemberei is csatlakoztak. „A múltbeli tapasztalatok alapján biztosíthatom önöket, hogy a dél-afrikai rendőrség birtokában van az ilyen helyzetekben kellő vizsgálathoz szükséges tapasztalatnak és magas szintű szakértelemnek” – mondta Cachalia.

Emellett 400 000 rand (közel 8 millió forint) jutalmat is felajánlottak azokért az információkért, amelyek a közelmúltbeli gyilkosságok felelőse vagy felelőseinek letartóztatásához vezethetnek. Cachalia kérte a lakosságot, hogy működjenek együtt a rendőrséggel. De azt is szorgalmazta, hogy a közösségi médiában terjengő pletykákat senki ne terjessze.

A kilencedik nő megtalálása után a megbízott országos rendőrfőkapitány közölte, hogy már van egy személy, aki egyelőre nem gyanúsított, de vizsgálják a szerepét.

Azt nem tisztázták, hogy az illető melyik halálesethez köthető. A Dél-afrikai Rendőrség (SAPS) bejelentette, hogy elindítják Kempton Parkban a Shanela művelet. Az SAPS azt tervezi, hogy teljesen lezárja Kempton Parkot. Emellett arra kérik a környékbeli nőket, hogy ne sétálgassanak vagy kocogjanak egyedül az utcákon. Mindez felháborodást váltott ki a dél-afrikai nők körében, mert úgy érezték, hogy a hatóságok a nőkre próbálják hárítani a társadalmi és közbiztonsági problémát.

Dél-Afrikában az egyik legkiugróbb a nők elleni erőszak mértéke a BBC által idézett statisztika szerint, a nők halálának aránya pedig ötször nagyobb a globális átlagnál az ENSZ szerint.

„Elszomorító, hogy a dél-afrikai nők nem mehetnek csak úgy az utcára. Nem mehetsz el csak úgy a boltba virágot venni, mert mindig veszélyben vagy”

– mondta a sajtónak a Moselakgomóval egy futóklubba járó Keamo Sefularo. Vele együtt több női futó is arról beszélt a nyilvánosságban, hogy már eddig is állandóan óvintézkedéseket tettek, csak csoportosan jártak edzeni, és folyamatosan váltogatták az útvonalaikat, nehogy valaki követhesse őket. „Egy eltűnt nő, egy kétségbeesett család, a futók és közösségek kutatómunkája és egy virális történet nélkül is ilyen intenzitású vizsgálatra lenne szükség” – nyilatkozta a Woman for Change jogvédő csoport.

A nők már évek óta sürgetik a dél-afrikai kormányt, hogy vegye komolyan, és lépjen fel a nemi alapú erőszak ellen. A 2025. novemberi johannesburgi G20-csúcstalálkozó előestéjén több száz nő tiltakozott ez ügyben. Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök akkor nemzeti válsághelyzetnek nyilvánította az országban uralkodó állapotokat, de a valódi intézkedések elmaradtak. A mostani fejlemények miatt a helyi média szerint újabb csendes demonstrációkat szerveztek.

Cachalia rendőrminiszter maga is arról is beszélt, hogy a nők nincsenek biztonságban, amíg a dél-afrikai társadalomban ennyire elterjedt a nők elleni erőszak. A miniszter a sajtótájékoztatón azt is hozzátette, hogy a politikai vezetés is felelősséggel tartozik abban az esetben, ha „az eredmény nem olyan, mint amit a családok megérdemelnek”.

Ezt érzi a kormány is: több miniszter is összeült a gyilkosságok miatt. Sindisiwe Chikunga, a nőkért, az ifjúságért és a fogyatékossággal élőkért felelős miniszter, Dina Pule, a szociális fejlesztésért felelős miniszter, Polly Boshielo rendőrminiszter-helyettes, Panyaza Lesufi, Gauteng tartomány miniszterelnöke és Puleng Dimpane altábornagy, megbízott országos rendőrfőkapitány is tárgyaltak arról, hogy mit lehet kezdeni a helyzettel. Cyril Ramaphosa pedig azt mondta: minden követ megmozgatnak, hogy megtalálják a gyilkost vagy gyilkosokat. Panyaza Lesufi is kemény hangnemben nyilatkozott, miután a rendőrség megtalálta a kilencedik holttestet:

„Valaki hadat üzent nekünk, és mi visszavágunk. Nem fogjuk megadni magunkat.”