Elképzelték a jövő Európáját az emberek, csak kételkednek, elég tökös-e hozzá az EU

Válságban van az Európa jövőjébe vetett közbizalom, ami táptalajt teremt a trumpista és szélsőjobboldali, Európa gyengeségéről és hanyatlásáról szóló narratíváknak – állapította meg az Európai Külügyi Kapcsolatok Tanácsa (ECFR) és az Európai Kulturális Alapítvány (ECF) szerdán közzétett felmérése. 5834 beszélgetést rögzítettek a témában, amiben vannak mesterséges intelligencia által moderált interjúk, amiket nemzeti kutatókkal Európa-szerte készített interjúk egészítettek ki. Az interjúkat hat országban (Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és az Egyesült Királyság) vették fel, valamint kiegészítették 15 európai ország nyilvános és politikai vitáiról szóló kvalitatív kutatással.

A beszélgetések 68 százalékában Európa mostani helyzetét „általános hanyatlásként vagy a normalitás elvesztéseként” írták le. Mindössze a válaszadók 12 százaléka beszélt „európai ébredésről”. Ellentmondásos, hogy sokan osztják Ursula von der Leyen bizottsági elnök és más EU-s vezetők vágyát az erősebb, egységesebb és szuverénebb Európa iránt, de kételkednek is, képes-e Európa meglépni ezt. Paweł Zerka, a Jövő-nosztalgia: Európa befejezetlen dala című tanulmány szerzője és az ECFR vezető munkatársa erre azt mondta, a vezetőknek nem új európai álmot kell kitalálniuk, hanem hihetővé tenni azt, amit az európaiak már most is osztanak.

A legtöbb ember felismeri a jelentős kihívásokat, kiemelten a háborút és a biztonságot, illetve a gazdasági nyomást, de 74 százalékuk szerint Európa nem kezeli jól ezeket. 56 százalék egyetért, hogy Európa jövője veszélyben van, míg csak 21 százalék nem tud ezzel menni. Zerka szerint egyfajta „képzeleti szakadék” van jelen aközött, hogy Európának milyennek kéne lennie, illetve aközött, hogy mi a realitás. Az interjúkból is idéztek névtelenül. Egy kilencvenes években született német szerint:

„Rendszeresen megkönnyebbülök attól, hogy Európában élek. Nem tökéletes, és néhány dolog jelenleg rossz irányba tart, de a világ egyetlen régiója sem biztonságosabb, szabadabb és demokratikusabb.”

Ő a klímaváltozás és a szélsőjobb miatt aggódik, szerinte egyiket se kezelik jól. Ennek oka, hogy a választások mindig a jelenre válaszolnak, sosem a jövőre. Szeretné, ha Európa húsz év múlva „szabad, demokratikus, fenntartható, kevésbé eladósodott, politikailag inkább baloldali [és] békés” lenne, de nem bízik ennek megvalósulásában. Az elemzés szerint az emberek az Európa jövőjéről alkotott elképzeléseiket négyféleképpen fogalmazták meg:

• 19 százalék szerint Európa erősebbé és egységesebbé válik a zavarok hatására;
• 39 százalék szerint hanyatlik a szubkontinens, a francia, olasz és német válaszadók majdnem fele ezt gondolja;
• 12 százalék közömbös Európával és jelentőségével kapcsolatban;
• 31 százalék pedig bizonytalan abban, mi lesz Európával.

Zerka szerint ez utóbbi csoport döntheti el az európai választásokat, akiket jobban meg kéne érteniük a politikusoknak. Három visszatérő aggodalmat – ahogy ő nevezte, „kételyhorgonyt” – azonosított. Az első, hogy Európa vajon képes-e cselekedni, amikor szükséges, a második, hogy képes-e felnőni az általa hirdetett értékekhez, a harmadik, hogy képes-e biztonságban tartani az európaiakat. „Az EU alapvetően sokat vitatkozik, de semmit sem tesz” – foglalta össze a véleményét egy Z-generációs lengyel válaszadó. Más válaszolók hiányolták az EU bátorságát például az Egyesült Államokkal kötött vámmegállapodásban vagy „az Európa küszöbén dúló háborúban”.

Van azért remény, sokan hisznek még a közös értékekben és elvekben, és reménykednek nagyobb európai egységben és politikai integrációban. A felmérés szerint képesek felidézni olyan pillanatokat, amikor Európa büszkévé tette őket. Az európai fellépés pozitív példáira már kevés országot, intézményt vagy embert tudnak felhozni példának. Az egyik ilyen Pedro Sánchez spanyol kormányfő, aki szembement az országát fenyegető Donald Trump amerikai elnökkel. A válaszadók 8 százaléka emelte ki őt és országát (a spanyol válaszok nélkül), más nem váltott ki hasonló lelkesedést az európaiakból.

A felmérést készítők szerint a bizonytalanokat úgy lehetne megnyerni, ha kevesebb nagyszabású EU-víziót és több olyan bizonyítékot mutatnának a vezetők, amik alapján látszana, az európai együttműködés képes megoldani a polgárok számára fontos problémákat.

A kontinens helyzetét és jövőjét negatívan látók nagy túlsúlyban vannak az Alternatíva Németországért (AfD), a francia Nemzeti Tömörülés (RN) és a brit Reform UK szavazótáborában is. A holland Szabadságpárt (PVV) és az olasz Öt Csillag Mozgalom szavazói közt is többségben van ez a vélemény. A negatívak 83 százaléka Európa mostani helyzetét hanyatlásként és a normalitás elvesztéseként írja le, 94 százalék szerint Európa rosszul kezeli legnagyobb kihívásait, 73 százalék szerint Európa jövője veszélyben van. A bizonytalanok között 69 százalék gondol hanyatlásra, 61 százalék pedig veszélyeztetett jövőre.

Európa vezető kihívásainak a háborút és a biztonságot (43%), illetve a gazdasági nyomást (33%) tekintik a megkérdezettek. Az előbbi miatt Lengyelországban és Nagy-Britanniában aggódnak a leginkább (47%). A gazdaság terén az olaszok aggódnak a legjobban (41%). Emellett 29 százalék Európa nagyobb nemzetközi autonómiáját tekinti fő kihívásnak.

74 százalék szerint Európa nem kezeli jól a kihívásokat. 56 százalék szerint kifejezetten veszélyben van Európa jövője. A politikai integrációban 35 százalék reménykedik, az ellenkező oldalon, akár az EU feloszlatásában 13 százalék bízik. A kutatás szerint az európai politikaalkotás mára sok területen „belföldiesült”, egyre inkább bevonódik az EU az emberek életébe. Megállapították még, hogy ugyan az Európa jövőjéért aggódó bizonytalanok nem tolódnak az euroszkepticizmus felé, politikai preferenciáikban közelebb állnak az Európa-pozitív válaszadókhoz.

Az egyik fő gondjuk a megkérdezetteknek, hogy Európa túl lassú. A hollandoknál (43%) és németeknél (41%) a legerősebb ez az érzés, itt főleg a brüsszeli bürokráciát okolják a lassúságért. Az is ellenérzéseket szül, hogy Európa nem állt ki magáért a nagy szereplőkkel szemben. Ez elterjed nézett a baloldali szavazók (a francia La France Insoumise, a német Die Linke és a brit Zöldek) között.

Zerka így értékelte az eredményeket: „A megkérdezettek közül sokak esetében a probléma nem az, hogy megszűntek volna erősebb Európát akarni, hanem az, hogy már nem hiszik, hogy ez elérhető.” Hasonlóan vélekedett Andre Wilkens, az Európai Kulturális Alapítvány igazgatója is, aki arról beszélt: „Európa képes megvédeni a határokat, szabályozásokat alkotni és erősíteni a biztonságot. De ha az emberek nem tudják elképzelni magukat egy közös európai jövőben, Európa mindössze egy megállapodás marad, nem pedig egy sorsközösség.”