Két éven át fejte a turistákat a kamu amfiteátrumával, pedig lépten-nyomon kilógott a lóláb

Kedves, és jó történetmesélő – jellemezték az olaszországi Arcugnano közelében lévő amfiteátrum idegenvezetőjét a látogatók a TripAdvisoron. Az ókori színház romjait Franco von Rosenfranz lelkesen mutogatta körbe fejenként 12 euróért a turistáknak. Az biztos, hogy kiválóan sztorizott, még ha a teljesítménye elsőre nem is tűnt ki az esernyővel mutogató, emelt hangon beszélő átlag idegenvezetők közül. Pedig Malosso performansza nem csupán abból állt, hogy jól felkészülten elmondta a betanult történelmi ismertetőt:

a férfi, aki álnéven tevékenykedett, valójában maga építette az „amfiteátrumot”, majd egész legendáriumot költött a hamis régészeti lelőhely köré.

Von Rosenfranz (aki valójában Malosso) tehát jóval többet tett, mint egy átlagos guide: két éven át mindenkit átvert. A sztori még vicces is lehetne, ha nem lenne valódi kár. Az amfiteátrumot ugyanis természetvédelmi területen alakították ki. Malosso emiatt most több évre börtönbe kerülhet, miután korábbi fellebbezését elutasították, az pedig tíz évvel lebukása után továbbra is kérdés, hogy mi lesz a modern kori kamu romok sorsa. Az elbontása és a területrendezés ugyanis rengeteg pénzbe kerülne, amit senki sem akar kifizetni.

Abszolút filmszínház az „ókori színház” körül

Olaszország tele van régészeti lelőhelyekkel az ókori Római Birodalomnak köszönhetően. A félszigeten több az UNESCO világörökségi helyszín, mint Kínában. Országszerte számos régi amfiteátrum található, amelyek nemcsak megtekinthető látványosságként állnak ott, hanem használják is őket. A CNN szerint például a veronai amfiteátrumban minden nyáron operafesztivált tartanak.

Az amfiteátrumok ókori, általában kerek építmények. Aki már látta a római Colosseumot, annak nem kell bemutatni, hogy pontosan miről van szó, de a lényeg: lent egy ovális tér ad helyet az adott eseménynek, körbe pedig egyre emelkedő padsorok helyezkednek el. Ezek tulajdonképpen a mai stadionok ősei.

A történetünk középpontjában álló amfiteátrum Arcugnano kisvárosának közelében, Olaszország északi Veneto régiójában található. Az 5300 négyzetméteres épület három néven is futott: Anfiteatro Berico, Anfiteatro Marittimo Berico és Anfiteatro Porta degli Angeli. Magyarul Berico-tengeri Amfiteátrum, és Angyalkapus Amfiteátrumként terjedt el a neve. A hely tulajdonosa, és felfedezője, Franco von Rosenfranz professzor állítása szerint egy földcsuszamlás után talált rá a hegyoldalban az amfiteátrumra, amit aztán feltártak.

Az ide érkezőket a főbejáratnál a La Repubblica szerint tábla figyelmeztette, hogy a helyszínt az ENSZ kéksisakos alakulatának örökségvédelmi egysége őrzi, és tilos az engedély nélküli belépés, valamint a felvételek készítése. A belépő kifizetése után viszont a filantróp tudós és karmester Von Rosenfranz körbevezetéséből kiderült, hogy az építményt még a néha Itáliában portyázó görögök hagyták hátra. A legyező alakú színházat a Giove hegyre építették, az aljában egy medence is volt. Az elterjesztett történet szerint egykor állítólag Caesar, Kleopátra, és Capulet Júlia (a shakespeare-i dráma főszereplője) is járt a helyszínen. Sőt, a területen található egy szárnyas kutyaistenség szentélye, és egy történelmi személy, Romaneus Pellegrino sírja. A látogatók elbűvölő, földöntúli helyként jellemezték. „Határozottan az egyik legjobb hely, ahol valaha jártam” – jelentette ki egy TripAdvisor-értékelés szerzője.

Ha ön ismeri az ókori görög és római történelmet, vagy az építészetet, akkor valószínűleg már rájött a turpisságra. De ha mégsem, akkor is bizonyára észrevette, hogy néhány részletet jelöltem az előző bekezdésben. A dőlt betűvel szedett információk ugyanis égbekiáltó jelei voltak annak, hogy valami nem stimmel az építménnyel. Lehetetlen volt, hogy az amfiteátrumot görögök építsék. Bár egykor tényleg gyarmatosították Olaszország egyes délebbi területeit a görögök, Arcugnanóig egyáltalán nem mentek el. Az épület elnevezése is sántított: nem volt a tenger közelében, ahogy a „Marittimo” kifejezés sugallja, és a helyszínen nem volt ősi „Angyalkapu” (Porta degli Angeli) sem. Emellett a színház félköríves alakja eltért a megszokott ovális, kerek színtértől, aminek a középére került – teljesen logikátlanul – a vizes medence.

Az pedig végképp vicc kategória, hogy Caesar, Kleopátra és a teljesen fiktív Júlia valaha látogatást tettek volna a helyszínen.

Romaenus Pellegrino neve pedig azért nem csenghet ismerősen, mert egyáltalán nem is létezett, szóval a sírja sincs az amfiteátrum területén. Az ENSZ kéksisakosok védelme is ordas kamu, de még Von Rosenfranz neve is. Valójában tehát Franco Malossónak hívják az átverés ötletgazdáját és kivitelezőjét.

Persze a turisták szemét nem szúrta ki az én didaktikus figyelmeztetésem, ők valószínűleg az impozáns, de korántsem hiteles látvánnyal voltak elfoglalva a helyszínen, amihez aláfestésnek Malosso mondta a légből kapott történeteket.

A csalók még a hamisítóknál is rosszabbak

Franco Malosso, az „ősi” helyszín tulajdonosa, alkotója és önjelölt felfedezője a világörökség részét képező Berici-hegység területén hozta létre a kamu amfiteátrumot. Ezzel valójában felbecsülhetetlen értékű természetkárosítást vitt végbe. De ha valóban igazi romokra bukkant volna, akkor sem lett volna szakszerű az eljárása. Mauro Puddo, a Sienai Stranieri Egyetem kutatója szerint a bevett ütemtervek alapján évente legfeljebb egy sor széket lehet feltárni egy alaposan megtervezett és gondosan felügyelt ásatás során. Máskülönben el lenne kapkodva a feltárás. Persze, itt nem ásatás történt, hanem szó szerint építkezés.

Malosso eredetileg egy garázsra kért építési engedélyt a bírósági dokumentumok szerint. Ehhez képest megbízott egy építőipari céget azzal, hogy alakítsák ki a lépcsősorokat és az ülőhelyeket a hegyoldalba. A helyiek a Vicenza Today szerint többször is látták a munkagépeket a környéken. Az amfiteátrum aljában lévő kis tavat is mesterségesen ásták ki, majd cement- és gipszoszlopokat helyeztek el köré, amelyeket ősréginek kinézőre pingáltak. „Miért volt ott egy víztócsa, ha nem voltak tengerészeti előadások? Az egész hülyeség, teljesen értelmetlen” – mondta Darius Arya régész és az Ancient Rome Live igazgatója a CNN-nek. Szerinte Malosso „ördögi és szörnyű” tervet vitt végbe.

A CNN-nel megosztott bírósági dokumentumok szerint Pugliából újonnan kitermelt követ és cementet használtak, ebből voltak az oszlopok is, amiket a tó köré emeltek. A tartófalat polisztirol borította. Kifejezetten az volt az utasítás a munkások felé, hogy régiesre csinálják meg a helyet. 2014-re el is készült a kamu régészeti lelőhely, Malosso pedig Arcugnano polgármesterét is megpróbálta meggyőzni arról, hogy milyen jövedelmező lesz a látványosság.

A helyi média szerint Malosso 12 eurós belépőt szedett 2014 és 2016 közt a külföldi látogatóktól. Azt mondták az érkezőknek, hogy azért is ilyen olcsó a belépő, mert csak a „fenntartáshoz szükséges minimális hozzájárulást” fizettetik ki velük, nem profitorientált a helyszín üzemeltetése. Ehhez képest privát csoportos túrák is elérhetők voltak 600 eurós árért, 45 perces időkeretben. A helyiektől viszont 40 eurós belépőt akartak szedni – a cél ezzel az volt, hogy ők semmiképp se nézzék meg a látványosságot, hisz így hamar kiderült volna a turpisság. A bíróságon bemutatott bizonyítékok szerint Malosso nemcsak vezetett túrákat, hanem koncerteket és előadásokat szervezett a helyszínen. Hogy ebből milyen bevétel folyt be, az nem világos.

A biznisz viszont csak két éven át működhetett, mivel 2016-ban becsukták az amfiteátrumot. A Vicenza akkori cikke szerint a 40 eurós belépőn felháborodó helyiek tettek először bejelentést, majd a helyi rendvédelmi szervek rájöttek, hogy semmilyen engedélye sincs a helynek. A helyszíni szemlét a helyi örökségvédelmi tanács képviselője és a rendőrség műemlékvédelmi egysége (TPC) végezte. Ők azok, akik az ellopott műalkotásokat és hamisítási ügyeket tárják fel az olasz rendőrségen belül.

A színház annyira egyértelműen hamis volt, hogy az ellenőrzést egyetlen nap alatt be is fejezték – mondta a CNN-nek Giuseppe Marseglia alezredes, a monzai TPC parancsnoka. Marseglia szerint az egész „obszcén” hamisítási kísérlet volt. Szerinte azonban ez rosszabb volt, mint egy átlag hamisítási ügy.

„Minden bűnöző közül a hamisítóknak van a legnagyobb tehetségük, mert ők képesek műalkotásokat létrehozni. Aztán ott vannak a csalók. [Malossót] nem lehet hamisítónak mondani, mert az még rájuk nézve is sértő” – mondta az alezredes, aki 25 éves szolgálata alatt soha nem látott vagy hallott olyanról, hogy egy egész régészeti lelőhelyet hamisítottak volna meg.

10 éve lezárták, de egy követ sem hordtak el

Malossót 2019-ben ítélték el az illegális építkezésért, a károkozásért és a hamisításért. 28 hónapos börtönbüntetést és 3000 eurós bírságot szabtak ki rá. Többször is fellebbezett, majd az utolsó fellebbezését a Corte di Cassazione-hoz, Olaszország legfelsőbb bíróságához nyújtotta be, többek között azzal érvelve, hogy hamisítása annyira nyilvánvaló volt, hogy senki sem hihette volna észszerűen valódinak. Az ítélőszék viszont helybenhagyta, hogy bűnös. Ráadásul most még súlyosabb ítéletet is megállapíthat, mert az eredeti ítélet óta a törvényt szigorították, így akár öt évig terjedő büntetést is kiszabhatnak hamisításért – mondta Marseglia.

A bíróság azt is elrendelte, hogy bontsák le a kamu amfiteátrumot, de ez egyelőre még nem történt meg, csak le van zárva a helyszín. Mostanra az épület környékét benőtte a növényzet, pedig korábban még be lehetett látni kívülről is. Egyelőre senki sem akarja kifizetni a bontás költségeit. Simone Cuomo, Arcugnano polgármestere augusztus elején azt nyilatkozta a La Repubblicának, hogy nem költene közpénzt erre. „Kevesebb, mint 7 millió eurós költségvetésünk van, és őszintén szólva vannak sürgetőbb problémáink is, mint például a középiskola épülete, ami hiába nyitott ki két éve, most technikai okokból nem használható” – mondta a 7 ezer lelket számláló település vezetője.

Annak kell fizetnie és helyrehoznia a kárt, aki visszaélést követett el – tette hozzá. Csakhogy a bontást akadályozza egy másik jogvita is, amiben az önkormányzat is szerepet kapott Malossóval szemben. Cuomo – aki egyébként történész és filológus – csak nemrég lett polgármester, így még ő sem látja át, hogy pontosan hogyan lehet kötelezni a csalót a bontásra.

Viszont szerinte sokan úgy gondolják, hogy nem is kéne elbontani a „művet”, ha már egyszer megépült.

A lap szerzője szerint az, hogy 10 év alatt egy követ sem hordtak el az átverés helyszínéről, legalább annyira groteszk, mint az, hogy két évig üzemelni tudott egy ilyen kamu építmény. A polgármester egyetértett abban, hogy a helyiek is valószínűleg jobban szeretnék, ha borvidékként élnének a köztudatban, mintsem egy kamu amfiteátrum helyszíneként.

A jelek szerint Malosso azonban nem hagyta abba a hazudozást. A La Repubblica szerint egy négyrészes, „A rejtett igazságok” című interjúsorozatban szaharai felfedezőket idéző öltözékben beszélt arról, hogy a polgármester hogyan próbált keresztbe tenni a virágzó üzletének.