Huszonhárom év után sem fedte fel, hova rejtette a nő holttestét, pedig ezen múlhatott a szabadlábra helyezése
Glyn Razzellt 2003-ban ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre az Egyesült Királyságban, de elvileg már szabadlábra kerülhetett volna. Ám egy brit bíróság döntése alapján hiába ült több mint húsz évet, egy külön törvény miatt nem bocsátható szabadlábra. Ez a „Helen-törvény”, aminek értelmében a gyilkosok nem szabadulhatnak, ha nem fedik fel az áldozatuk holttestének hollétét. Nemrég ennek ellenére is a feltételes szabadlábra helyezéséről döntött az illetékes bizottság, ezt azonban a napokban felülbírálta a londoni felsőbíróság.
Razzell ügyében több kétség is felmerült annak idején, és ő is ártatlannak vallotta magát. Annak ellenére, hogy megdönthetetlennek tűnő bizonyítékokat hoztak fel ellene, és a bíróság is elítélte, a férfi a mai napig nem volt hajlandó elmondani a hatóságoknak, hogy hova rejtette el a volt felesége holttestét. „Mai napig árt a családunknak” – mondta Razzell egyik lánya a férfiról, aki egy évtizede jogi csatározásban van a büntetés-végrehajtással.
Csúnya válás zajlott épp
Linda Davies 19 éves volt, amikor egy vonaton megismerkedett Glyn Razzellel. Öt évvel később, 1984-ben házasodtak össze, és négy közös gyerekük született. A Guardian 2004-es cikke szerint a házasságot megnehezítették a nő mentális problémái, és az, hogy nem tudott munkába állni. Davies 2000-ben elhagyta a férjét, elindult a válóper és a vita a gyerekek felügyeletéért. A nő kétszer is azt állította a bíróságon, hogy a férje bántalmazta: 2000-ben például betört egy tükröt a fejével, majd addig rugdosta, hogy eltört a bordája. Végül mindkét vádemelésből felmentés lett. Linda élettársa szerint Razzell nem akarta elfogadni a gazdasági bontóper eredményét sem.
Linda a pereskedés vége felé, 2002 márciusában tűnt el Swindon városában. A 41 éves nő reggel 9 körül elindult otthonról kocsival új vőlegényével, Greg Worral. A nő először kirakta a férfit annak munkahelyén, aztán elvitte a gyerekeket az iskolába. Ezután Swindonban, az Alvescot Roadon látták parkolni az autóját. Gyalog indult el az iskolába, ahol dolgozott – ezt onnan lehetett biztosan tudni, hogy a nő mobilját megtalálták abban a kis utcában, ahol munkába menet minden nap elhaladt. De Linda végül nem érkezett meg, teljesen felszívódott. A környéken senki sem látott semmit és az ekkor már létező, de valószínűleg nem annyira elterjedt térfigyelő kamerák sem vettek fel semmi gyanúsat.
Az eltűnést Linda nagyobbik gyerekei vették észre, miután senki sem ment el a kisebb testvéreikért az iskolába. Ők hívták fel Worralt, aki még aznap értesítette a rendőrséget. Az eltűnés miatt nyomozást indítottak, és több felhívást is közzétettek, hogy a nő hazatérhessen. Az exférj, Glyn Razzell is kivette a részét a keresésből, nyilatkozott a médiának is. Nem sokkal később viszont a rendőrség letartóztatta.
A rendőrség egyik első dolga egy ilyen eltűnéses esetnél, hogy átvilágítják a bankszámlákat. Aggasztó jel volt, hogy egy héttel az eltűnése előtt Linda felkereste a helyi bankot a válóperes bíróság végzésével, amely felszólította a pénzintézetet, hogy fagyassza be a volt férje bankszámláit. Nem sokkal korábban ugyanis Razzellt elbocsátották a munkahelyéről, nem fizetett gyerektartást, ezért kapta a végzést. Ez elég erős indítéknak tűnt a hatóságok szerint ahhoz, hogy Razzell megölje a nőt.
Egyesek – köztük a Guardian szerzője – viszont meg voltak róla győződve róla, hogy Linda szándékosan tűnt el. Eleinte a gyerekei sem zárták ki ezt a teóriát, olyan sms-t írtak neki, hogy „ha tud, akkor jöjjön haza”. Ezt a verziót látszólag alátámasztotta az is, hogy Linda az eltűnése előtti napon három bankból és takarékpénztárból vett fel készpénzt. Egy tanú is látni vélte egy nappal az eltűnése után egy Ford vezetőülésében. Az ügyészség szerint a szemtanú összetéveszthette valakivel a nőt.
Vérnyomok a kocsiban
Razzell tagadta, hogy köze lenne Linda eltűnéséhez. Az esküdtek előtt azt mondta, hogy aznap sétálni volt, aztán elment az ügyvédjéhez, később pedig a barátnőjével találkozott. Ezeknek jó része nem volt túl acélos alibi. A sétájával kapcsolatban azt mondta a rendőrségnek, hogy ellenőrizzék le a térfigyelő kamerákat a lakhelye környékén, ám ezek akkor nem működtek, így nem volt alátámasztható a sztorija.
Ami viszont nehezen védhető volt, hogy abban a kocsiban, amit Linda eltűnésének napján Razzell használt, megtalálták a nő vérének a nyomait is.
A férfi ugyanis az eltűnés napján rövid időre kocsit is cserélt egy barátjával, és odaadta neki a sajátját egy egynapos kirándulásra. A Renault-ban, amivel aznap Razzell közlekedett, a vérnyomok egyezést mutattak Linda DNS-ével.
A tárgyaláson a bűnügyi szakértő részletekbe menően elemezte ezeket a nyomokat. Vérnyomok voltak például a csomagtartóban, a kalaptartó alsó részén, és az ülések támláján is. De a csomagtartó borításán, illetve alatta sem találtak vért – a szakvélemény szerint a kocsi alját letakarták valamivel. A bíróságon tanúskodó szakértők szerint egyértelmű a foltok elhelyezkedéséből, hogy valaki a lezárt csomagtartóban ülve hagyta őket. Az egyik ülés alatti szőnyegen is találtak egy 7 centis vérnyomot, amit egy tárgy kenhetett oda – talán a gyilkos fegyver.
Ugyanakkor a rendőrség csak harmadik átkutatásra tudta ezeket a foltokat kimutatni, ami egyesekben felvetette, hogy valaki rákente Razzellre a gyanút. A hatóságok azt állították, hogy egyszerűen más-más módszerekkel vizsgálták át az utasteret, és a harmadik jött be. A vádlott maga is azt mondta, hogy valaki be akarja őt mártani, és összekente a kocsiját. De kinél lett volna meg Linda vére, ha sose került elő a holtteste? Denise Syndercombe-Court professzor, a londoni King’s College szakértője is azt mondta a sajtónak, hogy a foltok alakja alapján nem tűnik valószínűnek, hogy azokat valaki odakente, például fecskendővel.
A később Razzell otthonából lefoglalt nadrágokon is vérnyomokat találtak. De hogy ezek egyeztek-e Linda DNS-ével, arról nem írt a korabeli sajtó. Ruhákkal kapcsolatos nyom volt még, hogy a város biztonsági kameráinak felvételein látszott, hogy Razzell nem abban a ruhában volt aznap, mint amit a rendőrségnek mondott. A férfi állította, hogy nem akarta megvezetni a hatóságokat.
2003 novemberében ért véget az ügy tárgyalása, és a jelek szerint az esküdtszék nagyon meggyőzőnek látta az ügyészség által bemutatott bizonyítékokat, bűnösnek találták a férfit a gyilkosság vádjában. Razzellt életfogytiglani, de legalább 16 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
De egyesekben még az ítélet után sem szűntek meg a kétségek. Sokan utólag úgy vélték, hogy Linda talán a swindoni fojtogatós gyilkos, Christopher Halliwelli áldozatává válhatott. Halliwelli két nőt ölt meg 2003-ban és 2011-ben. Mindkét gyilkosságra csak évekkel később derült fény. A rendőrség kivizsgálta ezt a szálat is, de semmilyen kapcsolatot nem találtak a két eset közt.
A BBC egy dokumentumfilmben is körüljárta a Razzell ártatlansága mellett szóló érveket. Felajánlották a férfinak, hogy hazugságvizsgálatnak is alávetheti magát, hogy bizonyítsa az ártatlanságát. Eleinte bele is ment, de aztán elkezdett vonakodni, és azt mondta, hogy csak akkor egyezik bele, ha időben figyelmeztetik, hogy felkészülhessen. A vizsgálat napján végül nem volt hajlandó alávetni magát a procedúrának, mondván, hogy a hazugságvizsgálat áltudomány. „Soha nem akartam megcsinálni. Aggódom a téves pozitív eredmény miatt. Nem hiszem, hogy megbízható” – mondta közvetlenül a lehetőség előtt.
Végül a bíróságon dőlt el
A férfi nem nyugodott bele az ítéletbe, és továbbra is állította, hogy ártatlan. 2005-ben azt állította a DNS-bizonyítékokról, hogy azok nem megalapozottak, és megpróbálta elérni az ítélet megsemmisítését, de ezt a fellebbezést elutasították. Maradt tehát a börtönben, hogy letöltse a minimum 16 évét.
Először 2019-ben kérhetett feltételes szabadlábra helyezést, ezzel pedig egy hosszú jogi folyamat vette kezdetét. 2021-ben újra kérvényt nyújtott be, amit ekkor már az úgynevezett „Helen-törvény” alapján utasítottak el. Helen McCourtot 1988-ban gyilkolták meg, de a tettes, Ian Simms soha nem árulta el, hová rejtette a holttestet. A férfi 2020-ban szabadult, és 2022-ben szabad emberként halt meg. Közben Helen édesanyja segítségével benyújtották a parlamentnek a Helen-törvényt, amely alapján
a gyilkosságért vagy gyerekbántalmazásért elítélt rabokat az Egyesült Királyságban még a büntetési tétel leülése után is sokkal nehezebben bocsáthatják szabadlábra, amennyiben nem fedik fel az áldozatuk személyazonosságát, vagy a maradványainak hollétét.
A jogszabályt 2020-ban fogadták el. Razzell lett a brit jogtörténetben az első, akit a jogszabály alapján nem helyeztek feltételesen szabadlábra.
Csakhogy 2026 áprilisában a Feltételes Szabadlábra Helyezési Bizottság így is jóváhagyta a szabadlábra helyezés iránti kérelmét, kijelentve, hogy a bebörtönzése „már nem szükséges” a köz védelme érdekében. A döntésnek Linda rokonsága és a gyerekeik nem örültek. „Még mindig nem tudjuk, hogy hol van az édesanyánk holtteste. Úgyhogy nagyon nehéz volt ma azt hallani, hogy mindezek ellenére szabadon engedték” – mondta Catherine Razzell, aki 13 éves volt, amikor az édesanyja eltűnt.
Aztán augusztusban jött az újabb fordulat: a londoni felsőbíróság (High Court) megsemmisítette a Razzell szabadon bocsátásáról szóló döntést. Ez volt az első alkalom, hogy a testület az igazságügyi miniszter beadványa alapján megsemmisítette a Feltételes Szabadlábra Helyezési Bizottság döntését, Razzell tehát már másodjára teremt precedenst.
Az ügyben eljáró bírónő szerint nem lehet biztosra venni, hogy Razzell nem jelent többé veszélyt a közre. A bíróság a mérlegeléskor figyelembe vette azokat a családon belüli erőszakról szóló vádakat is, amelyek alól Razzellt annak idején felmentették. Úgy vélték, hogy a vádak igazak lehettek, a férfi viszont az elmúlt 25 évben semmilyen jelét nem mutatta, hogy javított volna a bántalmazó hajlamain. Egyik lánya szerint a börtönből is kontrollálóan és abuzívan viselkedett.
A BBC rákérdezett, hogy a férfi mikor kérelmezheti újra a feltételes szabadlábra helyezését, de az eljárásra vonatkozó szabályok szerint valószínűleg 2027-ben vagy 2028-ban. A bírónő szerint viszont ahhoz, hogy kedvezően bírálják el a kérvényét, a férfinak be kellene ismernie, hogy bántalmazó volt, és fel kell fognia ennek a kockázati tényezőit. Enélkül nem fogják szabadon engedni. A bírónő szerint emellett a jövőben a feltételes szabadlábra helyezésről döntő bizottságnak mérlegelnie kellene a Helen-törvény hatását is.
Linda legidősebb lánya abban reménykedik, hogy a bírónő szavai után az apja esetleg felfedi, hogy hová rejtette el a nő holttestét. „Nem kívánom, hogy feleslegesen büntessék. Van olyan információja, amit átadhat, megmondhatja, hol van anyánk, ami méltóságot adna neki, és lezárást adhatna nekünk. (…) Az én üzenetem: arra kérem, hogy ezt vegye figyelembe a család és a saját maga érdekében” – mondta Catherine Razzell.
A 60-as éveit taposó férfi azért nem rácsok mögött fogja leélni az életét – ahogy eddig sem tette. 2017-ben nyitott börtönbe költözhetett, ami jóval enyhébb fogvatartási körülményeket biztosít. Kijárhat dolgozni, közösségbe is mehet, és hozzáférhet egy lakáshoz a börtön közelében, amit ő maga vásárolt néhány éve.
