Toulon festői város a francia déli parton. A Lion-öbölnél helyezkedik el, de amellett, hogy gyönyörű, több szempontból is fontos hely: Toulon Var megye székhelye, és itt található a francia haditengerészet központja. Ha nincs küldetésen, a városnál állomásozik a Charles de Gaulle repülőgép-hordozó is. Nem meglepő ezek után, hogy Toulon tele van „kékgallérosokkal”, azaz haditengerészekkel. Az idegenlégiósok központja sem esik innen messze, így ők sem ritkák a városban.
Csakhogy az elmúlt években több itteni katonát kiforgattak a vagyonából, és kettejüknek nyoma is veszett a városban.
Mindketten francia tengerentúli területről érkeztek, Új-Kaledóniából illetve Francia Polinéziából, hogy aztán a francia erők tagjaként szolgáljanak. Bár elsőre valóban könnyű lenne azt mondani, hogy Mike Gineste-nek és Jacques Pakesónak biztosan csak elege lett, és megszökött a szolgálat elől, valójában ennél súlyosabb az igazság. Úgy tűnik, hogy mindketten ugyanannak a hírhedt bajkeverő, talán sorozatgyilkos családnak estek áldozatul.
Szerettek a helyi polinéz közösséggel bulizni
Toulon ad otthont Franciaország legnagyobb polinéz közösségének. Nagyon sokan azért hagyják el a szigeteket, és érkeznek a városba, mert bevonulnak az idegenlégióba, vagy csatlakoznak a haditengerészethez. „Ezek közül a katonák közül sokan kicsit elkallódnak. Nem könnyű nekik. 15 ezer kilométerre vannak az otthonuktól, mások a szokások, és az időeltolódás miatt nehezen tudják felhívni a szeretteiket” – írta le a helyzetüket egy egykori katona a Le Parisiennek.
Jacques Pakeso 25 évesen, 2021-ben érkezett Új-Kaledóniából, hogy elvégezze az alapkiképzését a francia haditengerészetnél Toulon mellett, Saint-Mandrier-sur-Merben. Csakhogy 2022 nyarától nem adott életjelet magáról a családjának, annak ellenére, hogy amúgy nagyon szoros kapcsolatot ápolt velük. A családja bejelentette a rendőrségen, hogy nem érik el Pakesót.
„Az utolsó alkalom, hogy kapcsolatba léptünk a kisöcsénkkel, 2022 júniusában volt. Szeptemberben elmentem a városba, és jeleztem a haditengerészet hatóságainak az aggodalmamat. Sajnos nem vettek komolyan, pedig megadtam az elérhetőségeimet is. Soha nem jeleztek vissza a csendőrségtől, amelynél jártam” – mondta Pakeso bátyja. A rendőrség kiadott egy eltűnt személy utáni felhívást, amelyben a férfit kedves, szívesen bulizó alkatként írták le. Pakeso nem került elő.
Mike Gineste 2018-ban érkezett Francia Polinéziából, egészen pontosan Tahitiről, hogy belépjen az idegenlégióba. A kiképzése alatt készült vele egy rövid riportfilm is. Akkor Gineste erős akcentussal beszélt arról, mi vonzotta ebben a pályában: „Az egyenruha presztízse, a kaland, és hogy becsülettel és hűséggel szolgálhatom Franciaországot” – mondta.
Gineste-nek sikerült végigcsinálnia a kiképzést, és letette a jelentkezőket keményen megszűrő vizsgákat is, úgyhogy felvették a légióba, és aláírta a szokásos 5 éves szerződést. Ez 2023-ban lejárt, de egyből meg is újította a szolgálati jogviszonyát. Pedig ekkorra már megkapta a francia állampolgárságot is, könnyen kereshetett volna más munkát, elköltözhetett volna, vagy alapíthatott volna családot. Csakhogy nem sokkal a szerződésújítás után Gineste felszívódott.
2023 májusától a családja sem érte el. Rokonsága értetlenül állt azelőtt, hogy nem indult nyomozás, elképzelhetetlennek tartották, hogy Mike önszántából tűnt volna el. A légióban dezertőrként tartották számon, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vallott rá a lépés, hiszen kiváló katonának számított, ráadásul nemrég újította meg a szerződését.
Mindkét eltűnt katonában sok közös vonás volt. Egyikük sem volt felelőtlen, felszívódó típus. Feltűnő volt, hogy mindkét férfi a Csendes-óceán térségéből érkezett, és az is, hogy mindketten aktívak voltak az éjszakai életben. Gyakran megfordultak Toulon kikötőjétől nem messze, a „Kis Chicagónak” is nevezett környéken.
Pakeso családja évekkel az eltűnése után egy alapítványt bízott meg azzal, hogy segítsenek megtalálni a férfit. Ám amikor az alapítvány megkereste a haditengerészetet, kiderült, hogy ott már egy ideje tartott a nyomozás az eltűnések ügyében, és számos részletet feltártak. A szálak Toulon polinéz közösségéhez és az El Paso kocsmába vezettek.
Rettegésben tartották a környezetüket
Az El Paso kocsmában gyakoriak voltak a polinéz bulik, ugyanis a helyi diaszpóra gyakran itt gyűlt össze. Ilyenkor általában együtt nosztalgiázhattak a szülőhazájukról, a bulit pedig sokszor zárás után is folytatták, például gyorséttermek parkolóiban. Toulon egyik legismertebb – vagy talán inkább leghírhedtebb – polinéz családját, az ájtatos katolikus életet élő, sokgyerekes Vegi-Wing famíliát kitiltották az El Pasóból. „Eredetileg hihetetlen volt a bár hangulata. Csakhogy egy nap megjelent ez a család, és minden megváltozott. Félelem lett úrrá a törzsvendégeken. Minél tovább maradt a család, annál több vendéget veszítettünk” – magyarázta a bár egykori pincére, aki Sam álnéven nyilatkozott a Le Parisiennek.
A helyiek szerint az új-kaledóniai származású család tagjai kifejezetten keresték a bajt, és ha valaki az útjukba került, akkor nem válogattak az eszközökben, hogy érvényesítsék az akaratukat. Volt, akit hónapokon át zaklattak és fenyegettek, amiért nem adta nekik bérbe a hétvégi telkét. Rendszeresen feltűntek köztéri bulikon, általában a helyi polinézekkel együtt. Az El Paso kocsmárosa viszont 2021-re megelégelte az egyre terhesebb jelenlétüket.
„Azon a napon, amikor majdnem verekedést rendeztek a teraszon, megmondtam nekik, hogy ne jöjjenek vissza. Nem fogadták el. Kiálltak a bár elé, hogy megfélemlítsenek minket” – mondta a tulajdonos egy helyi lapnak, a Nice-Matinnek. A családfő még ennél is messzebbre ment. Hangüzeneteken keresztül halálosan megfenyegette a tulajt, és azt is mondta, hogy fel fogja gyújtani az El Pasót.
Az olvasó azt hiheti, hogy egy megtermett polinéz férfi helyezte kilátásba ezeket a fenyegetéseket, de korántsem: az 50 év körüli Héléna Vegi-Wing, a család mátriárkája volt a vezér a bajkeverésben.
A bár tulaja és az alkalmazottai is félelemben éltek. „Soha nem mentem egyedül az autómig, mert féltem a bosszújuktól” – mondta a tulajdonos. A bár egyik pincérnője az ismételt fenyegetések után felmondott. Samet, a pincért, állítása szerint Héléna Vegi-Wing és két fia golfütővel verte meg a bár parkolójában, ezért 18 napig betegszabadságra ment, majd felmondott.
„Elvesztettem a két legjobb alkalmazottamat” – mondta az EL Paso tulajdonosa. A rendőrségre is elment feljelentést tenni, de állítása szerint ott nem vették komolyan. A kocsmáros szerint a család egyik lánya gyakran hangoztatta, hogy magas rangú rokonaik vannak. Nem kizárt, hogy a családapára utalt a fiatal nő, aki korábban katonaként szolgált, amíg meg nem sérült.
Furcsamód Vegi-Wingékkel nem mindenkinek volt problémája. Egyes szomszédok Toulonban és Fréjusben úgy nyilatkoztak róluk, hogy udvariasak, távolságtartók voltak, nem volt velük gond. Egy másik touloni lakos szerint rettegésben tartották a környezetüket, sokan még most is alig mertek nyilatkozni a sajtónak. „Pokollá tették az életünket. Hatalmas károkat okoztak az épületben” – mondta egy szomszéd, aki szerint a család évek óta adós volt a bérleti díjakkal, és hamar agresszív stílusra váltottak, ha úgy látták jónak.
„Amikor a főbérlő végül októberben kilakoltatta őket, többször is feszítővasakkal tértek vissza, hogy megpróbálják betörni az ajtót. Azt mondták, hogy iratokat kell visszaszerezniük. A postaládákat is összetörték” – mondta. Még mindig félelemmel emlékezik vissza az utolsó találkozásra. „Télen, amikor újra láttam őket, lementem a földszintre, hogy szembeszálljak velük. Az apa majdnem megütött. A fia volt az, aki megfogta a karját” – magyarázta.
Szerinte a család ötszobás lakása körül folyamatos volt a jövés-menés. Állandóan új arcok jelentek meg, vagy távoztak, sokszor dobozokkal a kézben. „Tudtuk, hogy valami gyanús, de nem tudtuk, mi. Ez a család mérgezte a környéket” – mondta egy másik lakó a házból.
Vadásztak a magányos polinéz katonákra
A hatóságok 2026 januárjában tartottak házkutatást Vegi-Wingéknél, ekkor pedig számos személyes tárgyat találtak különböző áldozatoktól: útleveleket, jogosítványokat, bankkártyákat, csekkfüzeteket és különféle adminisztratív dokumentumokat, köztük Mike Gineste papírjait is. Mint utóbb kiderült, egy hónappal az eltűnése előtt Gineste fel is jelentette őket, akárcsak hét másik, a családdal kapcsolatba hozott áldozat.
Májusban a rendőrség őrizetbe vette a família összes tagját. A Le Parisien szerint a hatóságok azt gyanítják, hogy Hélena Vegi-Wing és 28 éves fia, Svensio megölték Gineste-et és Pakesót is. A családapát, egy másik fiúgyereket és az egyik idősebbik lánygyereket emberkereskedelemben és emberrablásban való részvétellel vádolják. A legfiatalabb nagykorú lánygyerek ellen pedig bűncselekmény bejelentésének elmulasztása miatt emeltek vádat, de őt bírói felügyelet mellett szabadlábra helyezték.
A család egyik fia az őrizetben megtört, és kitálalt arról, hogy mi történt a két eltűnt katonával – írta a Nice-Matin. Állítása szerint az anyjuk gyűlölettel teli tekintettel kijelentette, hogy meg kell szabadulni Jacques Pakesótól.
„Láttam, ahogy levegőért kapkod, aztán hallottam a reccsenést”
– így írta le Svensio a katona meggyilkolását. Ezután a holttestet egy kocsi csomagtartójába rakták, majd egy szakadékba lökték a Bouches-du-Rhône régióban. A mátriárka megparancsolta a gyerekeinek, hogy tartsák a szájukat. A fiú állítólag attól félt, hogy az anyja őt is megöli, ha nem engedelmeskedik. Svensio árulta el a rendőrségnek azt is, hogy Gineste holtteste merre van.
2026 májusában aztán a hatóságok megtalálták két férfi maradványait a megjelölt helyeken. A DNS-vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy valóban Gineste és Pakeso holttesteinek darabjai kerültek elő.
A touloni ügyészség júliusban aztán nyilvános felhívást tett közzé, amelyben arra kérte a helyieket, hogy ha bárkiről tudnak, aki hasonló módon tűnt el, mint Gineste és Pakeso, jelentsék be. Eléggé úgy tűnik ugyanis, hogy nem ők voltak az egyetlen áldozatok. A család szó szerint vadászott a polinéziai bevándorlókra, behálózták őket. A kiszemeltek rendszerint tengerentúli területekről származó katonák voltak, mint Gineste és Pakeso. A család 2011 és 2023 között számos ilyen fiatal katonát befogadott. Heten közülük tanúskodtak is a rendőrségnek arról, hogy mi történt velük, miután Vegi-Wingékhez kerültek. Így derült ki a banda módszere is.
A korábban említett El Paso kocsma a Nice-Matin szerint egy ideig a klán „vadászterülete” volt. A bulik közben a família ajándékokkal és pénzzel édesgette magához a kiszemelteket, akiket aztán a család lányai leitattak. A leitatott férfiaknak aztán szállást kínáltak a családi otthonban. Hogy ezek a tartózkodások mennyire voltak hosszú vagy rövid távúak, az nem derül ki a cikkekből.
Az áldozatok viszont valószínűleg vágytak arra, hogy hasonló családi körben tölthessenek egy kis időt, mint ami otthon, a szigeteken várta volna őket. Csakhogy miután beköltöztek a Vegi-Wing rezidenciára, már nem tudtak csak úgy kiszabadulni, mert bezárták őket. Elvették az összes pénzüket és az irataikat, többeket megvertek. Mindez kimeríti az emberrablás és a rablás fogalmát.
Több áldozatuk lehet, a sorozatgyilkos jelző is felmerült
Pakeso és Gineste a legszerencsétlenebbül jártak között vannak, akik soha többé nem szabadulhattak ki. Legalább egy olyan halálos áldozatról lehet még tudni, akit szintén a Vegi-Wing család szállásolt el és forgatott ki mindenéből. Eliseo Tokotuu 2020-ban tett feljelentést ellenük, amikor már semmije sem volt. Őt nagy nehezen megtalálta a családja, és végül hazatért az otthonába, de két évvel később öngyilkos lett.
Már egy harmadik férfi neve is felmerült a család körül, aki rejtélyes körülmények között halt meg. Nyomozóknak januárban feltűnt, hogy a család egy hozzájuk nem kötődő férfi, bizonyos Abderrezak Boukhlifa furgonját használja. Boukhlifa iratait, például az egészségbiztosítási kártyáját meg is találták Vegi-Wingék házában, amikor januárban házkutatást tartottak náluk. Amikor fel akarták keresni Boukhlifát, fény derült a szörnyű igazságra.
A férfi holttestét 2022-ben találták meg a Toulontól alig egy órányira fekvő Fréjusben, az egyik tengerészgyalogos laktanya közelében.
A rendőrségi őrizetben a klán egyik fia bevallotta, hogy a család egy ideig egy fréjusi telken élt. Héléna Vegi-Wing még egy gyorséttermet is nyitott a közelben. Alig egy hónappal azelőtt költöztek el Fréjusből, hogy megtalálták volna az algír férfi holttestét a kisvárosban. A 69 éves férfi halálának körülményei egyelőre nem ismertek. Fél évvel a megtalálása előtt halhatott meg. Esete valószínűleg a feledés homályába merült volna, ha nem derül fény kapcsolatára a polinéz családdal.
A nyomozók ezután tüzetesebben átnézték a férfival kapcsolatos nyilvántartásokat, például a bankszámláját. Ezen a férfi eltűnése előtt két hónappal még csinos összeg, 22 ezer euró szerepelt, ez volt Boukhlifa minden megtakarítása, ami aztán viszont néhány hónap alatt teljesen eltűnt. Mint kiderült, a halála után valaki többször is fizetett a bankkártyájával, például gyorséttermekben és autókölcsönzéskor. Emellett többször is csekket állítottak ki Boukhlifa kontójára Héléna Vegi-Wing volt férjének nevére. A rendőrség szerint a csekkeken szereplő kézírás az ötvenes éveiben járó nőé lehet. A mátriárka Boukhlifa kártyáját használva egy hotelszobát is foglalt, és állítólag ekkor az egyik eltűnt katona is vele volt.
A rendőrség egyelőre nem ad több információt a sajtónak a nyomozásról, de a Le Parisien forrásai szerint Héléna Vegi-Wing azt állítja, hogy a többi irigy polinéz család szervezett összeesküvést ellene. Ügyvédei szerint viszont a „jelenlegi fő aggodalma a kiskorú gyerekei vagy unokái helyzete, akiket gondozóotthonba helyeztek, és akik felől semmilyen hírt nem kapott”.
