Nagyon nehéz hallani, hogy folyton az jár az eszükben, megkönnyebbülést jelentene leugrani a hadihajóról

Egyeseknek riasztó a gondolat, hogy heteken vagy akár hónapokon át egy hatalmas fémmonstrumon éljék az életüket az óceán közepén. Vannak azonban, akiknek ez egy hívogató életforma, ők azok, akik elmennek tengerésznek. Csakhogy hosszú távon még bennük is átfordulhat az elégedettség valami másba: kilátástalanságba vagy depresszív hangulatba. Úgy tűnik, hogy valami ilyesmi történik az Egyesült Államok egyik legismertebb hadihajóján, az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozón.

A hajó 9 hónapja van bevetésen, azóta nem is kötött ki hosszabb időre, így a legénység mindössze két napot töltött szárazföldön tavaly november óta. A küldetésnek hivatalosan májusban véget kellett volna érnie, de újra és újra meghosszabbították. A kialakult helyzet egyeseknek komoly lelki terhet jelent, ráadásul egyes beszámolók szerint a tengerészek ellátása is pocsék, rettenetesek az életkörülmények és a koszt is. Családtagok szerint egyre több haditengerésznek vannak önmagára káros gondolatai, valamint úgy érzik, hogy megtört a bizalom a haditengerészet és a katonai vezetés között.

Az biztos, hogy az elmúlt hetekben többen is megpróbáltak leugrani a hajóról.

Mindeközben az Egyesült Államok védelmi minisztériuma tagadja, hogy megszaporodtak volna az öngyilkossági kísérletek, vagy hogy válsághelyzet állt volna elő. Pete Hegseth védelmi miniszter szerint „teljesen félremagyarázzák” a valós állapotokat a lapokban megjelent beszámolókban.

Pénteken Donald Trump amerikai elnök elhessegette azokat a híreket, hogy családok panaszkodtak volna a bevetés hossza miatt, szerinte a több mint 260 napos, rekordhosszú tengeri szolgálat közel sem elég hosszú. Bár elismerte, hogy az amerikai hadsereget „kicsit többet” vette igénybe, mint szerette volna, de szerinte az Irán ellen indított amerikai katonai művelet jól halad, a hajó a közeljövőben el fog indulni és helyére egy másik, nagyon hasonló érkezik majd a közel-keleti térségbe.

Amikor a vízbe ugrás már megkönnyebbülés lenne

A USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó november 21-én indult el San Diegóból. Eredetileg a Csendes-óceánon vetették be, már Trump venezuelai katonai akciójában is részt vett. De miután elkezdődött az amerikai–izraeli háború Iránnal, a hajót és kötelékét átirányították a Közel-Keletre, ahol a bevetését a folyamatban lévő háború közepette többször is meghosszabbították.

Normál esetben a legénység tagjai 30-45 naponként kapnak kimenőt, amikor a hadihajó kikötőhöz ér. Viszont a hírek szerint az 5000 fős legénység az említett időszak alatt mindössze két napot töltött a szárazföldön, még decemberben Guamon és júliusban Ománban. De az utóbbi esetben még azok sem mehettek ki a kikötő egy meghatározott területéről, akik leszállhattak egy kicsit a hajóról, ami nyilván nem volt elég arra, hogy valóban kipihenjék magukat.

Egy, a Lincolnon szolgáló tengerész szerint induláskor még jó volt a közhangulat, de akkor számos megállóra és kikötésre számítottak. „Nincs most semmi, amit várhatnánk. Csak egy időpontot akarunk, hogy mikor mehetünk haza” – mondta egy másik megszólaló. Szerinte olyan rosszkedvű a legénység, hogy már hajlandóak lennének lemondani egy út közbeni kikötésről is, ha ez azt jelentené, hogy hamarabb érnek vissza az Egyesült Államokba.

A Navy Timesnak és a Stars and Stripesnak nyilatkozó képviselők és családtagok szerint egyre csak nő a mentális nyomás a legénység tagjain. Múlt héten 200 családtag egyeztetett Hung Cao megbízott haditengerészeti államtitkárral, hátha sikerül nála valamit elérniük. A hozzátartozók közül egyesek kijelentették, hogy elveszett a bizalmuk a katonai vezetésben.

Az egyik tengerész felesége azt mondta, hogy a férje egyik este azt írta neki sms-ben, hogy reméli, másnap nem ébred fel.

Annabelle Loma a Navy Timesnak beszélt arról, hogy a férje megpróbált leugrani a hajóról, miután az iráni konfliktus elhúzódása miatt újra meghosszabbították a küldetést. Szerinte a férfi most attól fél, hogy ezzel derékba törte a 13 éves pályafutását, „csak azért, mert kiégett”. Sok hozzátartozó alig tud egyáltalán kapcsolatba lépni a szolgálatot teljesítő szerettével. Amikor nagy nehezen sikerül elérni a Lincolnon szolgáló tengerészeket, akkor azok általában lehangolt állapotban nyilatkoztak.

„A fiam azon a hajón van, és nagyon nehéz azt hallanom tőle, a társaival együtt folyton az jár az eszükben, hogy megkönnyebbülést jelentene leugrani a hajóról” – mondta egy aggódó szülő júliusban. Egy másik tengerész felesége is kitálalt, azt mondta, a férje akadályozta meg, hogy a legénység egyik tagja leugorjon, elkapta és visszahúzta a fedélzetre. Hogy pontosan hányan próbáltak meg leugrani a hajóról, azt nem tudni. A BBC szerint legalább egy embert helikopterrel szedtek ki a vízből, majd elszállítottak kezelésre. Halálos áldozatról még nem érkezett hír.

A korábban Afganisztánban és Irakban is szolgáló Jason Crow coloradói demokrata kongresszusi képviselő arra figyelmeztetett, hogy a Lincolnon szolgálatot teljesítő katonákra és családjaikra nehezedő nyomás „hétről hétre növekszik”. A flotta a Stripes megkeresésére jelezte, hogy számos mentális támogatást vehetnek igénybe a legénység tagjai káplánokat, egészségügyi szakembereket beleértve. A vezetés pedig folyamatosan felméri minden tengerész pszichológiai állapotát, írták. A Stripes szerint azonban az egyeztetésen részt vevő tisztviselők azt ígérték a családoknak, hogy megpróbálnak több szakembert küldeni a Lincolnra, akik javíthatnak a tengerészek mentális állapotán.

Friss gyümölcs és zöldség? Az épp nincs

De nem csak a hosszú bevetés a probléma: áprilisban több nyilvános kritika is érte a fedélzeti körülményeket. Kiderült, hogy az 5000 fős legénység jegyrendszerre vehet magának ételt, ami amúgy is silány minőségű. Az Egyesült Államok más hadihajóin is rossz volt az ellátmány a hírek szerint. „Egy kis tépett hús és egy félbehajtott tortilla egy nagyrészt üres tálcán” – ilyen fotókat küldtek a rokonoknak az ellátásról az USS Tripoli legénységének tagjai. A másik, a répás kép a USS Abraham Lincolnon készült. A friss gyümölcs és zöldség hónapokig hiánycikk volt a hajón, amíg nemrég tettek egy nagyon rövid kitérőt Omán partjainál.

„Miénk a világ legerősebb hadserege. Nem szabadna kifogynunk az élelemből. Egyetlen dologban mindig előnyben voltunk az ellenfelekkel szemben: mi jól tartottuk az embereinket” – mondta egy tengerész apja a sajtónak. És hiába küldtek otthonról csomagokat a hozzátartozók, a posta is akadozik.

A riasztó képek és jelentések ellenére áprilisban Pete Hegseth védelmi miniszter álhírnek minősítette a beszámolókat.

A jelek szerint viszont a probléma hónapokkal később sem oldódott meg. Mike Levin demokrata képviselő augusztusban az X-en újra arról írt, hogy az öt hónapja harci készültségben álló hajón a vezetékes vízellátás néha akadozik, a zuhanyzók penészesek, a mosógépek egy része pedig újra és újra elromlik. Emellett időnként hiány van a szappanból és a fogkrémből. Hegseth az újbóli jelentésekre hasonlóan reagált mint korábban: azt mondta, hogy a körülményeket teljesen fals módon mutatták be.

„Ezek a férfiak és nők vállalták, hogy hazájukat szolgálják. A legkevesebb, amivel az országuk tartozik nekik, az a meleg víz, egy működő vécé és egy rendes étkezés. Hegseth még ezt sem tudja megoldani, és van képe a családjuk szemébe nézni, és hazugoknak nevezni őket” – reagált erre Levin.

Egyedi stresszfaktorok is érik őket

A USS Abraham Lincoln példája számos beszámoló szerint nem egyedi, inkább jól szemlélteti a háttérben húzódó problémákat. Fontos kiemelni, hogy a tengerészek körében általában is magasabb az öngyilkosságok száma, mint az átlag népesség esetében. Őket az átlagemberhez képest úgynevezett egyedi stresszfaktorok érik, például sokkal nagyobb a környezetük zajterhelése, a napjaik pedig gyakran nagyon repetitívek. De az sem segít, hogy lényegében a munkahelyükön élnek, nem tudnak kiszakadni onnan, és elmélyülten pihenni. Emellett visszatérő probléma, hogy sem a fizikai, sem a mentális egészségügyi ellátásuk nem megfelelő.

Egy 2025-ben készült tanulmányban a tengerészek fele panaszkodott arra, hogy nem kap megfelelő segítséget ahhoz, hogy megbirkózzon a stresszel a kiküldetés során. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy „sürgős tenni kell, hogy javítsák a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz a hajókon”.

2023 körül az amerikai haditengerészet is elismerte, hogy nem tudnak megfelelő mennyiségű terapeutát és segítőt toborozni a katonáknak. Ennek egyik oka, hogy ez országos szinten is hiányszakma – közölték akkor. A Stripes szerint a Lincolnon például öt lelkész, egy klinikai pszichológus, egy klinikai szociális munkás, három mentális egészségügyi dolgozó és egy prevenciós tanácsadó jut ötezer emberre.

De nem csak akkor kerülnek válságos lelkiállapotba a tengerészek, ha túl hosszú időt kell eltölteniük a vízen, és kiégnek. 2023-ban a USS George Washington repülőgép-hordozó legénységéből 11-en vetettek véget életüknek hat év alatt, de egészen más okból. 2017 és 2023 között a George Washingtont felújították, és addig nem is hajózhatott ki. A legénység egy része a hajógyárban álló hajóra járt fel dolgozni, ők végezték a felújítást és a karbantartást. Ez viszont idegölő melónak számít, hiszen nem erre szerződtek eredetileg. „A George Washingtonnak úgy 50 tengerésze buszozgatott, hogy ingázzon a munkahelyére. Ez nem valami kielégítő, nem?” – jegyezte meg akkor az American Homefrontnak John Cordle, egy nyugdíjas kapitány.

Ott éppen az volt a gond, hogy annyiszor halasztották el újra és újra a munkálatok befejezését, hogy a legénység veterán tagjai már úgy voltak vele, hogy soha nem is fognak vízre szállni a Washingtonon. A szárazföldön rostokló legénység tagjai közül sokan, 85 százalékban voltak olyanok is, akik még soha nem hajóztak ki. Az ebben az időszakban meghalt tengerészek átlagéletkora ráadásul 24 év volt, tragikusan fiatalon vetettek véget életüknek.

Az eset jól mutatja, hogy a tengerészek körében akkor is gyakori lehet a lelki válság és az öngyilkosság, ha túl sok időt töltenek a szárazföldön.

Az amerikai haditengerészet egy jelentésében éppen ezért azt javasolták, hogy a legénységek tagjait otthon se hagyják túl sokáig vesztegelni, mert ez sem tesz jót a lelki egészségüknek. Persze a repülőgép-hordozókat 25 évente muszáj kivonni a forgalomból, és többéves karbantartásnak alávetni. De a jelentés azt ajánlotta, hogy ilyenkor ne a tengerészekkel végeztessék el a munkálatokat. A flotta vezetői viszont ellenezték ezt az elképzelést. Sokkal költséghatékonyabb ugyanis a tengerészekkel felújíttatni a hajót, mint hajóépítő szakemberekkel.

A 2022 áprilisában történt három öngyilkosság után a haditengerészet felmérést végzett a legénység körében, amiből kiderült, hogy a katonák nagyon bizalmatlanok a nekik szánt orvosi ellátással szemben – és ide tartozik a pszichológiai szolgáltatás is. A George Washingtonnak volt egy pszichológusa, akihez eljárhattak a hajógyárban veszteglő tengerészek. Miután kihajóztak, látványosan javult a legénység állapota, már sokkal kevesebben kértek tőle segítséget. Azzal is próbáltak reagálni a helyzetre, hogy a korábbinál kétszer több lelki segítővel indultak útnak. Ugyanakkor a fedélzeten lévők nem kaptak arra képzést, hogy hogyan előzzék meg az öngyilkossági kísérleteket.

A haditengerészet emellett átvett egy egészségügyi szűrési módszertant, amit a légierő is használ. Ebben felmérik a dolgozók egészségügyi állapotát: ha piros színt kapnak, akkor otthon kell maradniuk, ha sárgát, túl sok stressznek vannak kitéve, a zöld pedig azt jelenti, hogy minden probléma nélkül be lehet őket vetni.

John Cordle szerint a katonák levert állapotának javításakor fontos szempont a hajó vezetésének hozzáállása is. „Ha utólag megnézzük az incidenseket, visszafejtjük a hagyma rétegeit, akkor kiderült, hogy egy csomó stresszt a vezetés okozott azzal, hogy nem figyeltek oda, vagy nem hallgattak figyelmesen”.

Megy a felmentősereg, de ki jöhet haza?

A Guardian megkereste az amerikai haditengerészetet, hogy reakciót kérjen a leugrási kísérletekről szóló hírekre. Egy tisztviselő azt írta, hogy tisztában vannak azzal, hogy „a hosszabb bevetések jelentős terhet rónak a katonákra és családjaikra, és hálásak rugalmasságukért és az áldozatukért”. Azt is hozzátette, hogy a Lincolnon szolgáló tengerészek mentális egészsége prioritást élvez. Ugyanakkor a parancsnokságra hivatkozva azt is írta, hogy „nem észleltek emelkedést az öngyilkossági gondolatok vagy az öngyilkossági kísérletek számában”.

A korábbi több hónapnyi tagadás után az ellátási problémákat minimális mértékben elismerték. A tisztviselő azt írta, hogy a háború megzavarta a hagyományos láncolatokat, de állítólag nincs baj az élelmiszer-ellátással, a meleg vízzel és a légkondicionálással sem.

Ruben Gallego demokrata szenátor felszólította a vezetést, hogy engedjen a fedélzetre vizsgálódni egy kongresszusi küldöttséget. Egy republikánus képviselő pedig jelentést kért a Pentagontól és a Trump-kormánytól a hajón uralkodó körülményekről, és arról, hogy hogyan tervezik megoldani az állítólagos problémákat.

Arról még az általános ígéreteken felül nem érkeztek hírek, hogy pontosan milyen intézkedésekkel szeretnék javítani a katonák életkörülményeit. Ahogy azt sem jelentették be, hogy mikor köthet ki a Lincoln, és pihenhet meg a legénység. Csütörtökön több médium is arról számolt be, hogy az Egyesült Államok a Japán mellett állomásozó USS George Washingtont küldheti a másik repülőgép-hordozó helyére – a korábban ütemezett rotációs terv részeként. Az is szóba jött, hogy a USS Theodore Roosevelt váltsa le a Lincolnt. A haditengerészeti műveletek főparancsnokának hivatala közölte, hogy biztonsági okokból nem nyilatkozhatnak egyik repülőgép-hordozó mozgásáról sem, ahogy pénteken Trump sem árulta el, pontosan melyik hajó érkezik majd a Lincoln helyére.