Az elátkozott alpesi vasúti beruházás, amit az olaszok egy része annyira utál, hogy ismét szétverték

Kormosra égett munkagépek, szétvert rendőrségi kisbuszok, megrongált vagy megsemmisített hangárépületek és szúrós, égett szag – hétfő reggel leginkább így lehetett leírni a Lyon–Torino-vasútvonal építkezését az olaszországi Susa-völgyben, ami inkább hasonlított háború sújtotta, mintsem építési területre. A hétvégén az észak-olaszországi Chiomontéban és környékén durva támadást hajtottak végre az építési területet védő hatóságok ellen a No Tav mozgalom fekete álarcos, maszkos tagjai. A történtek után még az olasz miniszterelnök is a helyszínre ment, és jelezte: az állam nem hátrál meg.

Az alpesi, a tervek szerint nagyrészt alagútban futó gyorsvasutat 35 éve álmodták meg, 2001 óta építik, de még a fele sem készült el. Ebben az olasz bürokrácia mellett nagy szerepük van a projekt ellen tiltakozóknak. Az ellenállást vezető No Tav többnyire békésen fejezi ki egyet nem értését, de mégsem ez az első alkalom, hogy szétverik az építkezést. Mi a fene történik az EU által is bőségesen támogatott, de mégis egyre inkább elátkozottnak tűnő beruházással? Kik harcolnak ilyen hevesen, és mi a bajuk azoknak, akik békésen ugyan, de tüntetnek a gigaprojekt ellen?

A támadások súlyát jól mutatja, hogy a hatóságok emberei közül több mint 120-an sérültek meg. Csak azért nem lett még rosszabb a helyzet, mert az éppen ott dolgozó egy tucat munkás még azelőtt el tudott menekülni, hogy a hegesztéshez használt acetilénpalackok felrobbantak volna.

Egy békés, de a beruházást ellenző fesztivállal kezdődött

A rendőrség szerdáig több mint ezer embert azonosított az összecsapás résztvevői közül. Nemzetközi csapatról van szó, nemcsak olaszok, hanem franciák, németek és belgák is vannak köztük, többüket letartóztatták vagy már ki is utasították az országból. A nyomozás során lefoglaltak tőlük pirotechnikai eszközöket, robbanóanyagot, Molotov-koktélokat és gázálarcokat is. „Háborús cselekményekről és az erőszak eszkalációjáról” beszélt a torinói rendőrfőnök, Massimo Gambino. Azt ígérte, nem hagyják, hogy a völgy gerillaharcok kísérleti terepévé váljon.

A vasúti építkezésen keletkezett károk mértéke is jelentős: csak Chiomonténél egymillió euróra becsülik, és ebben még nincs benne a törmelék eltávolításának költsége és a közeli alagútban keletkezett károk helyreállítása sem. Még nem számszerűsítették a Salbertrandban, a Susában (Traduerivi településrész) és a San Dideróban végzett pusztítást sem.

A No Tav mozgalom menetté alakuló tüntetése múlt szombaton békésen indult, több ezren gyűltek össze, hogy a vasútépítés ellen tiltakozzanak. A francia határhoz közeli településről, Venausból indult a menet egy „ott voltunk, ott vagyunk, ott leszünk” feliratú molinóval. Ez a megmozdulás is része volt a hétvégi Alta felicità fesztiválnak, amit tizedik éve rendeznek meg. Céljuk a szórakozás mellett a beruházás elleni tiltakozás.

„Három nap zene, kultúra és ellenállás a Susa-völgyben”

– hirdeti magáról az esemény. A szervezet céljával, tehát a beruházás megakadályozásával egyébként több ezer helyi és nem helyi lakos is egyetért, azonban a most végzett pusztítással és az erőszakkal sokan már nem tudnak azonosulni.

Az Ansa hírügynökségnek nyilatkozó helyiek egy része szerint a megmozdulások e formájával a romboláson kívül semmit nem érnek el. Sokan attól tartanak, hogy a gerillaháború következtében tönkreteszik a környék turizmusát. „Már lemondtak egy kis kulturális rendezvényt az erőszaktól való félelmükben. Ez így egy haldokló város” – mondta az egyik chiomontei lakos. „Ezek az emberek kifejezetten azért jöttek ide, hogy ártsanak, pedig a városban mindenki kedves volt” – mondta egy susai dolgozó.

Mi ez a No Tav, és mit akarnak már 35 éve?

A No Tav már a 90-es évek óta küzd a vasúti gigaprojektek ellen, megkérdőjelezik ezek gazdasági és társadalmi hasznosságát is. Nevük egész konkrétan az ilyen projektek elutasítását fejezi ki, ugyanis a „No”, tehát a nem után a „Tav” a Treno alta velocità jön, ami nagy sebességű vonatot jelent. Az időközben több országban is elterjedt mozgalom alapja a Susa-völgyi beruházás elleni tiltakozás volt. A No Tav listája hosszú, rengeteg békés tiltakozásuk volt, de ezek mellett jutott bőven olyan is, ami végül erőszakossá vált.

A Lyon–Torino-vonal esetében egyebek között az árat kifogásolják, és kétségbe vonják azt is, hogy gazdasági szempontból megtérülne a projekt. Szerintük a két ország közti közlekedés minőségének javításához nincs szükség erre a vonalra. Az alagutak által keresztezett nyomvonal közelében korábban azbeszt jelenlétét is kimutatták, ezért attól is tartanak, hogy az építkezéssel csak széthordanák a mérgező anyagot az egész régióban. Kifogásolják a több mint 100 kilométernyi alagút által okozott környezeti károkat is.

A feszültség csak fokozódott, amikor 2001-ben alá is írták a megállapodást, így elkezdődtek az építési munkákhoz kapcsolódó felmérések és kisajátítások. A következő években a békés tiltakozások mellett aztán egyre több lett a közelharcba forduló esemény. A Susa-völgy földjeit védő tüntetők és rendvédelmi szervek között az első összecsapás 2005 őszén történt. A fúróberendezés telepítésére érkezett munkásokat felfegyverzett rendőröknek kellett védeniük, de őket is megtámadták. Itt több mint húsz ember sérült meg súlyosabban.

Az előző hétvégén forrongó Chiomontéban sem ez volt az első erőszakossá váló megmozdulás: 2011 nyarán is összecsaptak a rendvédelmi szervek és a tüntetők, emiatt később 38 ember kapott börtönbüntetést. 2015-ben egy szeptemberi éjszakán a No Tav-aktivisták a Susa-völgyben teljesen szétverték az építkezést, ekkor egy rendőr sérült meg, ő a hallását is elvesztette.

A balhék nem álltak meg helyi vagy régiós szinten. 2006-ban például miattuk kellett elterelni Torinóban az olimpiai láng útvonalát, az áthaladás akadályozásával is tiltakoztak. Később több politikai szimbólum megrongálása mellett az olasz Demokrata Párt római székházát is megtámadták. A hatóságok a No Tav mozgalom számlájára írják a firenzei, a bolognai, illetve a Róma–Nápoly- és az Innsbruck–Verona-vonalon elhelyezett robbanószerkezeteket és Molotov-koktélokat is.

35 év kínlódás közben már többször is szétverték a fél építkezést

„A Lyon–Torino-vasút a transzeurópai közlekedési hálózat kiemelt projektje a mediterrán folyosó szívében. Ennek része egy 57,5 ​​kilométer hosszú vasúti alagút is az Alpok gyomrában, az Olaszország és Franciaország közötti, határon is átnyúló szakaszon” – így foglalja össze az EU az általuk is bőkezűen támogatott beruházás lényegét.

A projekt viszont évtizedek óta húzódik. Lassítják a különböző gazdasági és tervezési felülvizsgálatok és a No Tav, illetve a hasonló tiltakozások.

A Sky TG24 összefoglalója szerint a hányatott sorsú beruházás első megvalósíthatósági tanulmányát még 1991-ben rendelte meg közösen az olasz és a francia kormány. A projekt akkor vett lendületet, amikor 1994-ben az Európai Bizottság a 14 legfontosabb közlekedési beruházás közé sorolta. Végül rengeteg tiltakozás, újabbnál újabb megvalósíthatósági tanulmányok után 2001-ben az olaszok és a franciák aláírták a szerződést, szépen leosztva, hogy melyek a közös szakaszok, és melyek azok, amelyeket adott ország valósít meg.

A nehezen elkezdődő beruházás először 2005-ben állt le. A francia határhoz közeli olasz kistelepülésen, Venausban az alagutak fúrásakor talált azbeszttartalmú kőzet okozott aggodalmat. Silvio Berlusconi kormánya a tiltakozások ellenére eleinte nem állította le a munkálatokat, de miután 30 ezres tüntést tartottak, amelyen gyakorlatilag szétverték az építkezést, kénytelenek voltak felfüggeszteni. Végül 2011-ben újabb felülvizsgálatok és áttervezések után folytatták a beruházást. Ennek ellenére 2018-ig összesen 25 kilométernyi földmunkát sikerült elvégezni, ami a teljes projekt mindössze 15 százaléka. Talán nem meglepő, de a franciák a saját részükkel sokkal jobban álltak már ekkor is.

A Conte-kormány koalíciós partnerei között aztán újabb vita alakult ki, de időközben az EU még nagyobb részt vállalt át a projekt finanszírozásából. Az Unió egyúttal megunta a huzavonát is, figyelmeztetett: 2019 júliusáig pontos terveket vár a folytatásáról, egyébként Olaszország bukja a projektre kapott pénzt, sőt vissza kell fizetniük az addig folyósított 120 millió eurót (mai árfolyamon több mint 43 milliárd forint). Végül Giuseppe Conte miniszterelnök arra jutott, hogy a projekt leállítása többe kerülne, mint a befejezése. A folytatást a parlament is jóváhagyta.

Az építkezés az utóbbi években a maga sebességében, tiltakozás mellett, de folytatódott. Az összesen 164 kilométernyi alagútból eddig alig 50 kilométer készült el, a projekt befejezését most 2033-ra tervezik. A beruházást lebonyolító cég vezérigazgatója azt mondta, hogy nem ijedtek meg, hozzászoktak már a támadásokhoz és folytatják a beruházást. Maurizio Bufalini szerint mindent megtesznek, hogy tartani tudják a most vállalt dátumot, de miután a 2011-es támadás után ez volt a legdurvább, néhány hónap csúszással számolni kell.

És akkor ismét fellángolt a vita, még Meloni is a helyszínre ment

A rombolás mellett a No Tav erőszakos tüntetői azt biztosan elérték, hogy az éppen nyári szünetre készülő olasz belpolitikában káoszt csináljanak. A piemontei regionális tanácsban – ehhez a régióhoz tartoznak az érintett települések – még egy közös nyilatkozatot sem sikerült elfogadni, amelyben elítélték volna az incidenst és szolidaritásukat fejezték volna ki a rendőrökkel. Giorgia Meloni miniszterelnök Fratelli d’Italia pártjának helyi vezetője „Európa-szerte bűnözőkből összegyűlt csőcseléknek” nevezte az erőszakos tiltakozókat, eközben a Demokrata Párt politikusa szerint a párt megint megosztásra törekszik.

A balközép pártok között felmerült a projekt ismételt újragondolása is, de erre a többségnek az a válasza, hogy „igen, de már ezt csináljuk 15 éve”.

A hétvégén eldurvult események miatt több, a No Tav alapcéljával egyetértő helyi polgármester is újragondolta kapcsolatát a szervezettel. Ezt leginkább az váltotta ki, hogy az erőszakos eseményeket a közösség nem ítélte el. „Számomra a No Tav mozgalom halott, most, hogy nem hajlandók elítélni a történteket” – mondta az egyik Susa-völgyi település, Borgone Susa polgármestere.

„A helyszín tisztán látható mögöttünk; ez nem egy háború színhelye, hanem egy állítólagos tüntetésé. De ez nem ellenvélemény, ez szervezett, előre kitervelt erőszak” – mondta hétfőn Giorgia Meloni olasz miniszterelnök egy Chiomontéban rögzített videóban, a szétvert építkezés előtt állva. Azt ígérte, mindenkit bíróság elé állítanak, aki részt vett a munkálatok szétverésében. „Az állam jelen van, és nem hátrál meg” – fogalmazott.

Az olasz kormány és az építkezésért felelős cég vezetőinek nyilatkozata alapján úgy néz ki, hogy az újabb, eddigi legdurvább támadás ellenére a beruházás folytatódik. Az, hogy a történtek megtörik a tiltakozást, vagy épp lendítenek rajta, egyelőre kérdés. Azonban 2033-ig, azaz a tervezett befejezésig még sok víz folyik majd le a völgy lejtőin. Ha az olaszok – és külföldről érkezett társaik – ismét felgyújtják és szétverik majd az építkezést, akkor nem kizárt a további csúszás.