Peter Falconio nevére szinte minden ausztrál emlékszik, aki 25 évvel ezelőtt látta a lapokban a fotóját és elolvasta a történetét. A brit turista 2001 nyarán utazgatott a szigetországban a barátnőjével, amikor minden előjel nélkül lelőhették egy kies autóúton. A barátnője el tudott menekülni a támadó elől, és később tanúskodott az ügy tárgyalásán. Falconio holttestét viszont 25 éve nem találják.
Pedig a gyilkos nagyon hamar megkerült – bár egyesek a mai napig vitatják, hogy valóban ő lenne a tettes. Az ügy a napokban került újra reflektorfénybe, miután a rendőrség nyilvánosságra hozott több videót és fényképet, amelyek a nyomozati anyag részét képezték.
Azt remélik, hogy valaki 25 év távlatából vissza tud emlékezni, és ad valamilyen fülest arról, hová rejthették el Falconio holttestét. De ha mást nem is érnek el velük, legalább abban segíthetnek a képek, hogy letisztuljanak a nyilvánosságban a bírósági ítélet körüli ellenérzések.
Tragédiába torkollt a nyaralás
Falconio és barátnője, Joanne Lees 2001 nyarán négy éve voltak együtt. Azért terveztek be egy körutat Ausztráliába, hogy megünnepeljék a fiatalember diplomaszerzését. Már harmadik hete utazgattak egy Volkswagen kisbusszal, amikor július 14-én az ausztráliai Északi terület Barrow Creek városához elértek. Nem sokkal korábban együtt nézték meg a naplementét, és már sötét volt, amikor a félreeső sztrádán autóztak.
Egy mögöttük haladó Toyota Land Cruiser levillogta őket, hogy álljanak félre. A kocsi sofőrje – akit később a lány azonosított Bradley Murdochként – azt mondta nekik, hogy valami szikrázik az autójuk kipufogójánál. Amikor Falconio hátrament megnézni, hogy mi lehet a probléma, az anyósülésen maradt Lees hangos csattanást hallott. A rendőrség később arra a következtetésre jutott, hogy Falconiót lelőtték.
A tettes ezután visszament Leeshez, gyorskötözővel és szigetelőszalaggal megkötözte, majd betuszkolta a saját kocsijába. A fiatal nő nem látta, hogy hova lett a barátja, de minden erejével igyekezett kiszabadulni. Addig rugdosott, hogy nem tudta teljesen összekötözni a támadója, így végül el tudott szaladni a pálya melletti bozótos területre. Meglapult a bokrok közt, míg a gyilkos a kutyájával együtt kereste őt. Több óra után végül feladta. Lees 5 órával később mert előbújni, leintett egy autót, és értesítették a rendőrséget. A pár Volkswagenjét néhány órával később, elhagyatottan találták meg az autópálya mellett, a támadás helyszínének közelében.
A helyi kisközösség tagjai, a kocsma és a hotel tulajdonosai közben testközelből figyelhették a turisták körül kibontakozó történéseket. „Folyamatosan azt kérdezte, hol van Peter, és hogy megtalálták-e” – mondta Leesről az egyik helyi lakos, aki ugyanabban a helyi krimóban üldögélt, ahová először bevitték a megmenekült nőt. A helyiek szerint egyértelmű volt, hogy a nőt sokkolták a történtek.
A támadást követő napokban és hetekben Lees sajtótájékoztatókon szólalt meg. Arra kérte a lakosságot, hogy ha bárki tud valamit a szerelméről, az jelentse a rendőrségnek. „Ha egy dolgot mondhatnék annak az embernek, aki ezt tette, azt kérném tőle, hogy értesítse a rendőrséget Pete hollétéről” – mondta. Csakhogy a nőt állandóan azzal kezdték ki, hogy nem tűnik elég szomorúnak a barátja halála miatt, túl jól viseli a megrázkódtatást.
2006-ban Lees interjút adott az ABC Enough Rope című műsorának, és azt mondta, hogy a sajtó bánásmódja mindig kísérteni fogja. „Úgy döntöttem, hogy inkább négy fal közt gyászolok... csak annyit mondhatok, hogy egy erőszakos és súlyos bűncselekmény áldozata voltam, és semmilyen támogatást vagy útmutatást nem kaptam. Ez talán csak egy öt-tízperces sajtótájékoztató volt, de a fennmaradó 24 órában sikoltoztam, sírtam, dühös lettem, ideges lettem, érzelmek egész sorát éltem át” – mondta.
Falconióék kisbusza egy rendőrségi garázsban Darwinban, 2005. október 18-án – Fotó: Ian Waldie / Getty Images
A DNS viszont mindent eldöntött
Falconio holttestére a rendőrség soha nem bukkant rá. A krimirajongók tudhatják, hogy holttest nélkül a nyomozások lelassulhatnak, vagy teljesen meg is rekedhetnek. Végül más nyomok alapján mégis sikerült találni egy potenciális elkövetőt.
A rendőrség kezdetben 2500 embert azonosított be lehetséges elkövetőként. A lista élén a 43 éves Bradley John Murdoch állt, akit a hatóságok kábítószer-kereskedőként ismertek. Korábban 15 hónapot töltött börtönben, mert őslakos közösség tagjaira lövöldözött egy focimeccs után. Ezt megelőzően szintén egy évet volt börtönben, miután megpróbálta elrabolni és megerőszakolni egy ismerőse 12 éves lányát. Murdoch rendszeresen azon az útvonalon szállított kábítószert, ahol Falconio és Lees utaztak a végzetes estén. Végül két évvel a gyilkosság után sikerült ellene vádat emelni.
Egy sor nyomós érv szólt Murdoch bűnössége mellett. Ugyanolyan Toyotája volt, mint amilyet Lees is leírt a rendőrségnek. Emellett egy biztonsági kamera felvételei rögzítették, amint július 15-ére virradóra a környéken volt kocsival. Amikor a rendőrség Leesnek megmutatta a lehetséges gyanúsítottak fényképeit, Murdochot azonosította támadójaként, és a hajgumiját később megtalálták a férfi kocsijában. Ráadásul a férfitől származó vérnyomok ott voltak Lees pólóján. 2003. november 10-én tartóztatták le, és gyilkossággal, testi sértéssel és emberrablással vádolták meg. Az ügyészség szerint azért támadhatta meg a fiatal párt, mert épp kábítószert szállított az útvonalon, és azt hitte, hogy a turisták őt követik.
A 2005-ös, hetekig tartó tárgyalás során Murdoch végig ártatlannak vallotta magát. Erre és Joanne Lees negatív megítélésére alapozva sokan arról spekuláltak, hogy valójában a fiatal nő lőhette le a vőlegényét, és rendezte meg az elrablási kísérletet. Pedig a törvényszéki orvosszakértő szerint
a Lees pólójának hátán talált vérnyom „legalább 150 kvadrilliószor” nagyobb valószínűséggel származik Murdochtól, mint bárki mástól.
Egyeseknek még ezek a bizonyítékok sem voltak meggyőzőek. Egy ausztrál krimiírónőt például olyannyira meggyőzte Murdoch, hogy könyvet is írt az ártatlanságáról. Robin Bowles szerint számos interjút készített gyilkosságért elítélt bűnözőkkel, akiknek a nagy része bűnös. De Murdoch esetében elhitte, hogy ártatlanul kerülhetett rács mögé.
Bowles szerint a férfi DNS-e úgy került Lees pólójára, hogy ugyanabban a kempingben fordultak meg. Emellett szerinte a perdöntő hajgumi, amit a kocsijában találtak, teljesen átlagos hajbavaló volt, nem lehet bizonyítani, hogy a nőé lett volna. Ahogy azt is kétségbe vonta, hogy Lees tanúvallomása, amelyben felismerte Murdochot, megalapozott lenne.
Az ügyet eldöntő esküdtek viszont mind ugyanarra a véleményre jutottak a Falconio-gyilkosság kilenc héten át tartó tárgyalásának végére: egyhangúlag bűnösnek találták Murdochot minden vádpontban.
A férfit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiből 28 évig feltételesen sem helyezhető szabadlábra. Murdoch kétszer is sikertelenül fellebbezett az ítélet ellen. Viszont azzal, hogy nem volt hajlandó felfedni, hogy hol rejtette el Falconio holttestét, katalizátora lett egy helyi törvénynek. Ez kimondja, hogy ha a gyilkos nem árulja el a holttest helyét, akkor nem helyezhetik feltételesen szabadlábra.
Teltek-múltak az évek, és Murdoch továbbra is fenntartotta, hogy a nyomós bizonyítékok ellenére nem ő ölte meg Falconiót, és fogalma sincs, hogy hol lehet a holttest. Amikor néhány éve végzetes rákbetegséget diagnosztizáltak nála, a rendőrség újra elszánta magát, hogy hátha sikerül tőle információkhoz jutniuk. „Bár egy gyilkost felelősségre vontak bűncselekményeiért, ez a nyomozás soha nem tekinthető lezártnak, amíg Peter maradványait meg nem találják, és családja nem helyezheti örök nyugalomra” – hangoztatta a rendőrség.
Bradley Murdoch az ausztráliai Adelaide-i Legfelsőbb Bíróság épülete előtt 2003. november 10-én – Fotó: The Sydney Morning Herald / Fairfax Media / Getty Images
Tizenegy órán keresztül folyt Murdoch kihallgatása, amit testkamerával is rögzítettek. Ennek bizonyos részleteit a rendőrség nemrég nyilvánosságra hozta. Az elítélt azonban vehemensen tagadta, hogy bármit is tudna.
„Semmit sem tudok. 22 éve ezt mondom. Állandóan ilyen kibaszott kérdéseket tesztek fel, de nem tudok semmit. (…) Ne kérje, hogy gondolkozzak rajta, 22 évig agyaltam ezen. Elmondtam ugyanazt a történetet újra és újra. És most idejönnek az utolsó pillanatban, mert kibaszottul meg fogok halni”
– mondta ingerülten a kihallgatóinak, tovább táplálva az egyesek körében a mai napig tartó szkepticizmust a bűnössége körül.
Százmilliós nyomravezetői díjat ajánlanak
Murdoch tavaly 67 éves korában meghalt torokrákban. „Mélységesen sajnálatos, hogy Murdoch anélkül halt meg, hogy valaha is felfedte volna Peter maradványainak hollétét. Gyáva hallgatása megfosztotta családját, barátait és szeretteit a megérdemelt lezárástól” – mondta az ausztrál rendőrség egyik tagja egy néhány nappal ezelőtti nyilatkozatban. Colleen Gwynne, az egykor a Falconio-ügy nyomozását vezető rendőr a férfi halálakor azt mondta, hogy nincs meglepve, de csalódott, hogy Murdoch a sírba is magával vitte a titkot. Szerinte a megátalkodott, nárcisztikus férfinak a tagadás volt az egyetlen eszköz, hogy kontrollálhassa a helyzetet.
A rendőrség azonban nem adta fel. Tavaly, amikor Murdoch meghalt, megduplázták a korábbi ajánlatokat, és félmillió ausztrál dollár (kb. 155 millió forint) nyomravezetői díjat ajánlottak fel, hátha valaki segít megoldani az ügyet. A felajánlás ugyanakkor nem sokra vitte őket, egy év alatt alig érkezett értékelhető bejelentés.
2026 júliusában, a gyilkosság 25. évfordulóján most aztán nyilvánosságra hoztak több olyan fényképet és videót, amelyekkel szintén szeretnék felmelegíteni az ügyet.
Ezek között van Murdoch teljes alakos képe, amint a rendőrségi nyomozás során egyenesen a kamerába néz. De az a narancssárga Volkswagen Kombi furgon is köztük van, amellyel Falconio és a barátnője utaztak.
A képek egyike nemcsak a nyomra vezetést segítheti elő, hanem a gyilkosság körüli narratívák tisztázásában is segíthet. Az egyik fotón Joanne Lees szerepel, az elhíresült kék pólójában, amit a tárgyalóteremben is bemutattak bizonyítékként. Az arcán látszik a sokk, a zavar és az érzelmi megrázkódtatás, a csuklóin pedig látszanak a gyorskötöző nyomai is. A felvétel bizonyítja az érzéseit, amelyeket sokan megkérdőjeleztek vele kapcsolatban az évtizedek során.
