A demokraták örömmel nézhetik, ahogy egymás torkának esnek Trump és a republikánus szenátorok
A Republikánus Párt politikusai szerda délelőtt arra készültek, hogy kormányzási képességüket reklámozzák és bizonyítsák, mennyire fontosnak tartják az amerikaiak megélhetési problémáinak enyhítését egy történelmiként jellemzett törvény aláírási ceremóniájával. A meghívott vendégek és képviselők már elindultak az eseményre, és a színpad is készen állt arra, hogy Donald Trump amerikai elnök ünnepélyesen aláírja a megfizethető lakhatásról szóló, nagy kétpárti többséggel elfogadott jogszabályt. Amit a demokraták annak ellenére támogattak, hogy tudták, azzal politikai ellenfeleiket segítik egy győzelemhez.
A képviselőházi republikánusok egy olyan párt tagjai, ami „kormányoz és eredményeket ér el”, jelezte előre Tom Emmer republikánus képviselő nem sokkal a tervezett aláírás előtt, hogy a törvényt miként akarják felhasználni majd a novemberi kongresszusi választásokon, amin várhatóan az amerikaiak életét megnehezítő megélhetési problémák lesznek a középpontban. A törvényt az elnök munkatársai is sorra dicsérték, a Fehér Ház szóvivője az amerikai történelem egyik legjelentősebb jogszabályaként jellemezte, az aláírását pedig „történelmiként”.
Aztán jött Donald Trump, és az egészet tönkre vágta. Alig pár órával az aláírási ceremónia előtt az elnök lemondta az eseményt, majd részt vett egy republikánus szenátorokkal tartott ebéden, ami után a demokraták legnagyobb örömére az egész nap semmi másról nem szólt, csak arról, hogy az elnök üvöltözésbe torkolló vitát folytatott a vele szemben egyre ellenségesebbé váló szenátorokkal, miután többen is megszavaztak egy, az iráni háborút folytatását kongresszusi engedélyhez kötő, de nagyrészt jelképes jogszabályt.
Az eredeti tervek szerint a republikánus szenátorok produktív beszélgetésre készültek Trumppal a szerdai ebéden. Konstruktív véleménycserére, aminek a végén mindannyian egyetértésre jutnak, ahogy azt John Cornyn texasi szenátor várta. A zárt ajtók mögött tartott találkozó azonban nem ezt az eredményt hozta.
A résztvevő szenátorok elmondása szerint Trump többek ellen személyeskedő kirohanásokat intézett, korábbi sérelmeit eregette. Végül nem sikerült egyetértésre jutniuk semmilyen, az elnök számára fontos kérdésben. A találkozóról távozó szenátorok egymás után mondták a szokásos kongresszusi zsargont a heves vitákra, közölve, hogy a találkozó élénk, eleven, őszinte, feszült és nyílt volt. John Kennedy szenátor már azt is sikerként értékelte, hogy „senkit sem késeltek meg”.
Trump Kennedy szerint tombolt a dühtől, és olyan volt, mint egy felbőszített gyilkos darázs, mert egy nappal korábban a szenátus négy republikánus szenátor szavazatával 50-48 arányban elfogadta azt a határozatot, ami a kongresszus engedélyéhez köti az Irán ellen indított háború folytatását. Az elnök azzal érvelt, hogy ezzel a kongresszus aláássa tárgyalási pozícióját. Különösen heves volt a konfrontációja Bill Cassidy szenátorral, aki elmondása szerint közölte Trumppal, hogy a háborúnak négy hétig kellett volna tartania, de négy hónapig tartott, és „az eredeti céljainkat nem értük el. Tudni akarom, hogy mi történik”.
Erre az amerikai elnök a beszámolók szerint felemelte a hangját, amire a szenátor is ugyanezt tette, és nem sokkal később már mindketten üvöltöztek egymással. Egy ponton Trump bolondnak és vesztesnek nevezte a szenátort, „Elvesztetted a választást” – üvöltte az elnök, utalva arra, hogy Cassidy a republikánus előválasztáson kikapott egy Trump által támogatott jelölttől. Ennek eredményeként a jövő januárban a szenátusból biztosan távozó szenátor egyre több kérdésben száll szembe az elnökkel, mert már nincs vesztenivalója. Cassidy, aki a vita hevében „testvéremnek” nevezte az Egyesült Államok elnökét, a találkozó után elismerte, hogy „elvesztettem a türelmemet”, ami „helytelen”. De szerinte a hangszíne és hangereje pont olyan volt, mint Trumpé, aki közlése szerint a szavába vágott, amit ő nem hagyott annyiban.
Az MS NOW értesülései szerint az üvöltözés azzal kezdődött, hogy Cassidy az Iránnal kötött békemegállapodás miatt nekitámadt az elnöknek. A június közepén tető alá hozott megállapodás ellen több republikánus szenátor is kikelt, és csak maroknyian vették azt nyíltan védelmükbe. Cassidy az X közösségi oldalon közzétett posztjában pedig egyenesen „ez az elmúlt évtizedek legnagyobb amerikai külpolitikai fiaskójának” nevezte.
A tűzszünetet kiterjesztő és a Hormuzi-szoros megnyitását megkövetelő megállapodást a hét végén újra veszélybe került, miután csütörtökön az ománi partokhoz közelebbi útvonalon áthaladó teherhajót iráni dróntámadás ért. Pár órával az iráni Forradalmi Gárda figyelmeztetése után támadtak, mely szerint a hajók csak az általuk jóváhagyott, Iránhoz közeli útvonalon haladhatnak át. A Hormuzi-szoros bizonytalan helyzetéről, és hajózható útvonalakról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
A teherhajó elleni támadást újabb és újabb iráni és amerikai csapások követtek. Pénteken az Egyesült Államok rakéta- és drónraktárakat, valamint radarállomásokat támadt, amire válaszul másnap egy teherhajót, és bahreini célpontokat ért támadás. Erre vasárnap az amerikaiak iráni katonai célpontokat lőttek, ami után Bahrein és Kuvait felett lőttek le ballisztikus rakétákat és drónokat.
Trump egy esélytelen törvényt követel
Az elnök a feszült találkozón azt követelte a republikánus szenátoroktól, hogy fogadják el az amerikai választási rendszert alapjaiban megváltoztató jogszabálytervezetet, ami szerinte bebiztosítaná, hogy nem csak a novemberi kongresszusi választásokon győznének a republikánusok, hanem az elkövetkező évtizedekben is. A SAVE nevű jogszabály, amit a képviselőház már elfogadott, egyebek mellett anyakönyvi kivonat bemutatásához és fényképes személyazonosító igazolvány bemutatásához kötné, hogy valaki részt vehessen a szövetségi választásokon, és szinte teljesen megszüntetné a levélben szavazást.
Támogatói szerint a jogszabállyal meg lehet akadályozni, hogy nem amerikai állampolgárok szavazni tudjanak. Kritikusai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy ezzel egy gyakorlatilag nem is létező problémát akarnak megoldani, miközben szakértők szerint annak hatására több tízmillió amerikai nem tudna szavazni. Köztük majdnem hetvenmillió nő, aki házasságkötése után felvette férje nevét.
Trump hónapok óta követeli a jogszabálytervezet elfogadását a szenátustól, de a szenátorok minduntalan ellenálltak, és arra számítottak, hogy a szerdai ebéden végleg meg tudják értetni vele, hogy semmi esély nincsen arra, hogy megszavazzák. A republikánusok 53-47 arányban vannak többségben a szenátusban, de a törvényt egy eljárási szabály miatt csak 60 szavazattal lehet elfogadni. Trump a szenátus intézményével szoros összekapcsolódó szabály eltörlését követeli. Ezt a republikánus vezetés nem hajlandó megtenni, de a választási jogszabály még sima többséggel sem biztos, hogy átmenne, mert maroknyi republikánus szenátor ellenzi azt.
Bill Cassidy a szerdai találkozó előtt közölte, hogy ő az egyik hivatalos támogatója a tervezetnek, de látja, hogy „nincsenek meg a szükséges szavazatok, szóval ideje valami másról beszélni”. Thom Tillis szenátor szerint sincs semmi esély rá, hogy megszavazzák a Trump szerint fontos törvényt, és csak az időt pocsékolják. „Itt az idő valami másról beszélni” – mondta.
A Wall Street Journal értesülései szerint Trump a nagy kétpárti többséggel elfogadott lakhatási törvény aláírását alkualapként akarja felhasználni, hogy azzal gyakoroljon nyomást a republikánus szenátorokra a választási törvény megszavazására, és a közösségi oldalán is arról írt, hogy az aláírás feltétele a SAVE törvény elfogadása. Thom Tillis szenátor a forró hangulatúvá vált ebédre érkezve kijelentette, nem érti, hogy Trump miért tartja „túszként fogva” a lakhatási törvényt egy olyan jogszabályért cserébe, ami „soha nem fog átmenni ezen a kongresszuson”, közölve, hogy „nem látom ennek semmi értelmét”.
A több mint egy órás találkozón végül nem sikerült konstruktív párbeszédet folytatni és áthidalni az ellentéteket, az leginkább arról szólt, hogy Trump dühös kirohanást intézett ellenük, felhánytorgatva sérelmeit. A szenátoroknak nem volt sok lehetőségük arra, hogy kérdéseket tegyenek fel. „Sok minden kiszakadt belőle” – mondta utána az Axiosnak Tommy Tuberville szenátor, aki ősszel nem indul újra a posztjáért, mert inkább Alabama kormányzóságát pályázza meg. „Az elnök azzal zárta, hogy az egységről prédikált, de egyfolytában olyan dolgokról beszélt, amik nem éppen az egységről szólnak” – mondta John Cornyn szenátor. Kevin Cramer szenátor szerint senkinek sem változott meg az álláspontja, „de meghallgattuk”.
Ami igazán feldühítette Trumpot
Az ebéd a beszámolók szerint főleg az iráni háború lezárásáról szóló kongresszusi határozat elfogadásáról szólt, és az volt az, ami a leginkább feldühítette Trumpot. A New York Times értesülései szerint azért is mondta le az aláírási ceremóniát. A képviselőházon már korábban átment határozatot a szenátus egy nappal korábban fogadta el, négy republikánus szenátor támogatásával, 50-48 arányban. A gyakorlatilag csak jelképes határozat felszólítja az elnököt, hogy fejezze be az Irán elleni katonai támadásokat, és a kongresszus engedélyéhez köti a további támadások megindítását.
Trump annyira ingerült volt, hogy nem csak azokat a szenátorokat szidta le, akik megszavazták a határozatot. A beszámolók szerint Dave McCormick szenátorra is üvöltözve támadt rá, akire a New York Times értesülései szerint azért volt különösen dühös volt, mert nem volt jelen a szavazáson. McCormick a voksolás idején az elnökkel együtt vett részt kampányeseményen Pennsylvania államban, és a végeredményt az sem változtatta volna meg, ha nemmel szavazott volna.
A republikánusok a nap végén végül kiengesztelték az elnököt. Pár órával később szavazásra bocsátottak egy másik, az elfogadotthoz hasonló háborús határozatot, amit aztán végül nem fogadtak el. Bill Cassidy azután szavazott nemmel, hogy meghívták a Fehér Házba egy beszélgetésre, ahol elmondása szerint J.D. Vance alelnök, és Steve Witkoff, az elnök különleges követétől olyan tájékoztatást kapott a tárgyalások állásáról, amik megnyugtatták. Egy másik szenátor, Rand Paul, aki korábban az összes háborús határozatra igennel szavazott, tartózkodott a szavazásról, azzal indokolva a döntését, hogy azzal lehetőséget akar adni az elnöknek a béketárgyalásokra.
Ezzel adtak valamit az elnöknek, amit győzelemként adhat el, és végül ezt is tette. Trump a közösségi oldalán megköszönte a republikánus vezetőknek, hogy a szenátus „megváltoztatta a voksát Iránnal kapcsolatban”, közölve, hogy az megfelelő figyelmeztetés Iránnak. A szenátus azonban valójában nem változtatta meg a korábbi szavazatát, és azzal nem törölték, és nem tették semmissé a már elfogadott határozatot, ami továbbra is érvényben van.
Trump közben azt nem közölte, hogy mikor fogja aláírni a novemberi kongresszusi választásokra készülő republikánusoknak fontos lakhatási törvényt, ha egyáltalán aláírja. A törvény hatályba lépéséhez nem szükséges az elnöki aláírás, tíz nappal azután automatikusan életbe lép, hogy a képviselőház elnöke azt megküldi az elnöknek aláírásra, de Trump dönthet úgy is, hogy megvétózza azt. A Fehér Ház ezzel kapcsolatban nem nyilatkozott.
A demokraták gyorsan kihasználták a helyzetet, felhívva a figyelmet arra, hogy a republikánusok egymás torkának estek. „Még az 53 emberből álló frakciójukat sem tudják irányítani, nemhogy egy több százmilliós országot” – jelentette ki Chuck Schumer szenátor. A szenátusi demokraták vezetője „egészen elképesztőnek” nevezte, hogy „Trump elmenekül kevés eredménye egyike elől, amely valóban segíthet az amerikai népnek.”
Cassidy vasárnap a CBS-nek adott interjújában közölte, hogy az elnöknek a választási törvény helyett inkább az amerikai családok megsegítésével kellene foglalkoznia. „Úgy viselkedik, mintha nem érdekelné”, hogy elnökségének gyakorlatilag vége lesz abban a pillanatban, ha a novemberi választáson a demokraták kerülnek többségbe a szenátusban, mondta az Axiosnak az elnök egyik régi támogatója. „Van az embereknek egy hatalmas csoportja, ami igazán értékeli, amit az elnök most csinál. Ez a Demokrata Párt” – mondta minderről Thom Tillis republikánus szenátor.
