Az első pillanattól kezdve katasztrofális hibák sorozatából állt a Maldív-szigeteken meghalt búvárok vállalkozása

Az egész világot bejárta a hír, hogy öt olasz néhány nappal ezelőtt lemerült egy barlangba a Maldív-szigeteken, de onnan végül nem tértek vissza. A tragédiát súlyosbította, hogy néhány nappal később egy, a holttestek után kutató mentőbúvár is meghalt. Ez a legsúlyosabb búvárbaleset a szigetországban. Az áldozatok látszólag tapasztaltak voltak. Volt köztük olyan, aki kifejezetten búvároktatással foglalkozott, egy másikuk pedig tengerbiológusként számtalanszor merült.

Nem csoda, hogy a profik és a búvárkodás iránt érdeklődők mellett mindenki válaszokat szeretne, hogy mi is történhetett a víz alatt, ami hat ember életét követelte. A Magyar Búvár Szakszövetség alelnökével és egy gyakorlott barlangi búvárral beszéltük át, mi vezethetett a tragédiához.

Tapasztalt búvárok is meghaltak

Az öt olasz a Maldív-szigetek fővárosából szállt vízre egy 36 méteres luxusjachton, a Duke of Yorkon. A csoport tagjai: Gianluca Benedetti búvároktató, Monica Montefalcone, a Genovai Egyetem ökológiaprofesszora és lánya, Giorgia Sommacal, valamint Federico Gualtieri tengerbiológus és Muriel Oddenino kutató. A Maldív-szigeteki Tengerkutató Központ szerint Montefalcone, Gualtieri és Oddenino a Vaavu-atoll közelében található lágykorallok tanulmányozására érkezett, a hatóságok megadták nekik a víz alatti kutatási engedélyt. Sommacal és Benedetti nem szerepeltek ugyan a kérelemben, de elkísérték őket.

Május 14-én aztán egy kifejezetten búvárkodáshoz használt motorcsónakon közelítették meg a Vaavu-atollt. Délután fél 1 körül az őket váró hajó vészjelzést adott le – mondta Mohamed Huszain Saríf, a Maldív-szigetek kormányának szóvivője a CNN-nek. A búvárok ekkorra körülbelül két órája voltak a víz alatt, vagyis nem jöttek vissza idejében a felszínre. Körülbelül fél órán belül lemerültek a hajó búvárai, és egy víz alatti barlang szájánál megtalálták Benedetti holttestét. A hatóságok akkor még azt feltételezték, hogy a további négy búvár a járatokban van, és élnek. Valójában ekkorra már mindegyikük halott lehetett.

A Maldív-szigetek hadserege a mentési műveletet a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt nagyon kockázatosnak minősítette, és egy időre félbeszakította. Emellett újabb tragédia történt: a kutatás közben egy hatodik ember, Mohamed Mahudhee helyi katonai búvár is életét vesztette. Valószínűleg keszonbetegségben halt meg, vagyis túl hamar emelkedett a vízben. A maldív hatóságok nemzetközi segítséget kértek, és a DAN Europe nevű, búvárbiztosítással is foglalkozó társaság nemzetközi együttműködéssel segítette ki őket.

Végül napokkal az eltűnésük után, hétfőn találták meg a búvárokat a barlang harmadik, utolsó kamrájában, de felhozni még ekkor se tudták őket. Két napba telt, hogy minden holttestet kihozzanak, az utolsó két áldozatot szerdán sikerült felszínre hozniuk a mentőcsapatban dolgozó finn búvároknak.

Sokkal durvább terep, mint aminek tűnik

A csapat eredetileg a Vaavu-atoll tanulmányozására nyújtott be kérelmet. A hobbibúvárok normál esetben csak 30 méter mélyre merülhetnek, az olaszok azonban a kutatási kérelemben mélyebb, 50 méteres merülést igényeltek, és erre engedélyt is kaptak. Az viszont nem világos, hogy a 30 méternél mélyebb merüléshez is megfelelő volt-e a felszerelésük. Azt ráadásul a maldív-szigeteki hatóságok sem tudták, hogy a búvárok barlangi merülésre készülnek. Ellenkező esetben a parti őrség vagy más szakemberek támogatását kérhették volna a komplex merüléshez.

Bár nem volt rá engedélyük, a csapat valamiért mégis beúszott a 3 kamrás, 200 méter hosszú barlangjáratba. A helyiek által csak „cápabarlangként” emlegetett nyílás bejárata nagyjából 47 méter mélyen volt, a legmélyebb pontja pedig 70 méter körül volt.

A Genovai Egyetem közölte, hogy Montefalcone és Oddenino a klímaváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt ​​hatásait tanulmányozták a Maldív-szigeteken, de maga a merülés „nem volt része a küldetés tervezett tevékenységeinek”. Sőt, az egyetem hozzátette, hogy 2024 márciusa óta nem adtak ki engedélyt merüléses kutatásokra. A barlang élővilága viszont különleges, a flórája és faunája egyaránt egészen egyedi.

Lehetséges, hogy a kutatók úgy érezték, kihagyhatatlan lehetőség előtt állnak. A Telexnek nyilatkozó Zelenák József, a Magyar Búvár Szakszövetség technikai alelnöke szerint a döntésükben közrejátszhatott az úgynevezett nitrogénnarkózis is, amiről még lesz szó.

Monica Montefalcone férje, aki a feleségét és a lányát is gyászolja, értetlenül áll a helyzet előtt, de a Genovai Egyetemet is bírálta. Szerinte több száz diák ír szakdolgozatot a Maldív-szigetekről a Monicával együtt gyűjtött minták vagy azok alapján, amiket ő egyedül szedett össze. „Senki sem tudott semmit? Ne röhögtessenek” – mondta. A férfi a la Repubblicának arról is beszélt, hogy a felesége tapasztalt búvár volt, és legalább 5000 merülést teljesített. Szerinte a felesége soha nem kockáztatta volna senki életét. „Történnie kellett valaminek odalent” – mondta a CNN-nek.

A narkózis mindenkire hat

Hiába viszont a tapasztalat, ha teljesen más technikát és tudást igénylő merülési feladatokról van szó. Egy 30 és egy 50 méteres zárt téri, vagy egy barlangi merülés között ég és föld a különbség.

„A kettő annyira tér el egymástól, mint az utasszállító repülőgépen való üldögélés és egy vadászgép vezetése”

– összegezte Zelenák. Nem véletlen, hogy minden merülés szigorú terv szerint zajlik, van alternatív és vészhelyzeti terv is. Ezektől semmiképp sem lehet eltérni. Főleg nem barlangi merülésnél, ahonnan nem lehet csak úgy feljönni a mélyből, ha bármi történik. Éppen ezért a roncsmerülés, a barlangi merülés és a jég alatti merülés teljesen más kategóriába tartozik a zárt téri merüléshez képest, és más képzéseket kell hozzájuk elvégezni.

50 méter mély merülésnél például már biztosan dekompressziós megállót kell tartani a felemelkedés során és elvileg két független levegőellátó rendszerre van szükség arra az esetre, ha bármi történik – tudtuk meg Balázs Gergelytől is, az Amphora Búvár Klub barlangikutatóbúvár-csoportjának tagjától.

A különböző merülésekhez szükséges felszerelés is más. A mélyebb merüléseknél – szabály szerint – a búvárok palackjában már nem sűrített levegő van, hanem úgynevezett trimix gázkeverék, ami nitrogénből, oxigénből és héliumból áll. Erre azért van szükség, mert a nagyobb mélységekben nagyobb lesz a nitrogén és az oxigén parciális nyomása, és mérgezővé válnak. A hélium nem mérgező, és könnyen ürül a szervezetből, és fel lehet vele „hígítani” a gázkeveréket a tervezett merülési mélységnek megfelelően.

„A gázmérgezéseknél mindig számít az időfaktor, a légzésritmus, az egyén pulzusa. Az ökölszabály, hogy 50 méter alatt mindenképp van nitrogén-narkózis, ami befolyásolja az ítélőképességet.

A nitrogén okozta narkózis hasonló hatással van az emberre, mint az alkohol, csökken a reakcióidő, romlik az ítélőképesség. Az oxigénmérgezés viszont idegbénulást okoz. Ilyen mélységben az ember mindkét jelenségnek ki van téve”

– mondta Balázs Gergely. Ezt csak fokozza egy esetleges stresszhelyzet: a búvár pánikba eshet, ami miatt szaporább a légzés és a pulzus, ami növeli a gázmérgezések kockázatát és hamarabb kifogy a palack is.

„A nitrogénnarkózis egészen biztosan szerepet játszott. A narkózis mindenkire hat, lelkileg is. Van, aki extrovertáltabb lesz, és van, aki introvertáltabb” – válaszolta Zelenák József arra a kérdésre, hogy esetleg ez is befolyásolhatta-e az olaszokat abban, hogy vakmerően beússzanak a barlangba. A narkózisos állapot kezelhető, de muszáj betartani hozzá a szabályokat. „Egy ilyen merülésnél alapvetés a dupla palack, a trimix, a megfelelő képesítés és gyakorlat, az elegendő világítóeszköz és vezetőkötél felrakása a barlangban. Ha bármelyik ezek közül hiányzik, az súlyos szabályszegés” – mondta Balázs Gergely. Márpedig itt a felsoroltak közül egyik sem volt meg.

Szinte biztosan eltévedtek

Aznap, amikor az olaszok lemerültek, nem voltak ideálisak a körülmények. A Maldív-szigeteki Meteorológiai Szolgálat aznap délelőtt riasztást adott ki, erős szélre és viharos tengerre figyelmeztettek. Nem világos, hogy az olaszok tudtak-e a riasztásról. Délután közepére a figyelmeztetési szintet sárgára emelték, erősebb széllökésekkel, valamint nagyon viharos tengerrel. Zelenák szerint ezek a körülmények önmagukban nem befolyásolták a tragikus végkimenetelt. A probléma ott kezdődött, hogy a búvárok bementek a barlangba. Így látta ezt Balázs Gergely is.

„A nyílt vízben nyíló barlangokba néha bemennek a vakmerő búvárok, mert úgy vannak vele, hogy beszűrődik a fény. De egy kanyar után könnyen a sötétben találhatja magát az ember. Ráadásul a barlangi merülésnél általában van üledék az aljzaton, ami könnyen felkavarodhat, a kezdetben jó látási viszonyok tehát romolhatnak. Erre van a vezetőkötél, amit a búvárok befelé menet több ponton rögzítve telepítenek, és aminek a mentén ki lehet találni a járatból” – mondta. Vezetőkötél nélkül viszont nem is lett volna szabad bemenni a barlangba.

A holttestek felhozatalát segítő DAN Europe vezetője, Laura Marroni arról beszélt az olasz sajtónak, hogy a búvárok valószínűleg kifelé jövet tévedtek el a járatban. A barlang első és a második terme közötti folyosón nincs természetes fény, csak lámpával lehet világítani. Befelé menet, a második terem bejárata előtt van egy úgynevezett homokturzás, ami felett odafelé könnyen el lehet úszni.

Csakhogy visszafelé menet ez a homokos bucka eltakarta a folyosót, ami kifelé vitte volna a búvárokat a barlangból.

Ráadásul a homokpad mellett balra nyílik egy újabb folyosó, ami egy újabb, zsákutcában végződő harmadik üregbe vezet. Ez a harmadik leágazás ugyanabba az irányba áll, mint amerre a kijáratot keresné az ember. Vagyis a kifelé és a zsákutcába vezető út könnyen összetéveszthető, így tévedt el a teória szerint a barlangot nem jól ismerő csapat odabent.

„A finn kollégák rendkívül professzionálisak, a legjobb szakemberek közül valók. Sokkal nehezebb terepeken is végeztek mentéseket, nem véletlenül őket küldte a DAN. De még ők is azt mondták – nagyon szerényen –, hogy a többszöri merülés után sem tudnának teljesen pontos képet adni a barlangról” – mondta Zelenák.

Utólag az is kiderült, hogy az olasz búvárok nem technikai merülésre alkalmas palackot használtak, és abból is csak 1 darab volt náluk. Ez valójában nem tette volna lehetővé, hogy a második kamráig elússzanak, mert erre nagyon szűk időkeretük, nagyjából 10 percük lett volna. Úgy tűnik, hogy az olaszok pánikban kereshették a kiutat – mondta Marroni.

A hatóságok vizsgálják azt a jachtot is, amin az olaszok megszálltak. Onnan kapták ugyanis a felszerelésüket és a motorcsónakot is. A hatóságok szerint az üzemeltetőnek azonban nem volt búváriskolai engedélye, ezért nem asszisztálhatott volna ilyen merülésekhez. A CNN-nek nyilatkozó tulajdonos szerint 30 méteres merülések segítéséhez volt engedélyük, erről tájékoztatták a búvárokat is. Állításuk szerint az olaszok nem szóltak róla, hogy 50-70 méter mélységig akarnak eljutni. Zelenák szerint a hatóságok feladata lesz kideríteni, hogy tudott-e a cég az olaszok terveiről.

A Magyar Búvár Szakszövetség technikai alelnöke azt is megemlítette, hogy a Maldív-szigetek hadserege is hibázhatott a kutatás során. Nem biztos, hogy a katonai búvár, aki keszonbetegségben meghalt, megfelelően ki volt képezve és fel volt szerelve. Valószínűleg parancsba kapta a merülést, ami ellen nem tehetett semmi. Ez pedig a feletteseinek a felelőssége, magyarázta.

„Biztonságos merülést is végre lehetett volna itt hajtani, megfelelő gázokkal, felkészültséggel, de nem sportmerülésre alkalmas felszereléssel. Egy ilyen baleset bélyeget nyom az egész sportra” – mondta Zelenák.