Általában kevésbé figyelne arra az egész világ, hogyan alakul Franciaországban a helyhatósági választások eredménye, de a március 15-én és 22-én tartott szavazásokra mégis mindenki kíváncsi volt. Ez volt ugyanis az utolsó országos választás a jövő tavasszal esedékes elnökválasztás előtt, amin a második ciklusát töltő Emmanuel Macron már nem indulhat újra. Egy év alatt még sok víz lefolyik a Szajnán,
de nem véletlenül mondják, hogy a helyhatósági szavazások az elnökválasztás főpróbájának tekinthetők.
A vasárnapi második forduló után valamibe végül mindenki kapaszkodhat, és maradéktalanul senki sem lehet elégedett. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés erősen szerepelt a kistelepüléseken, Marine Le Penék a szövetségeseikkel együtt 310 település vezetését szerezték meg országszerte, írta a Politico. Az is fontos fegyvertény nekik, hogy az általuk támogatott jobboldali jelölt győzött az ország ötödik legnagyobb városában, Nizzában. Más nagyobb városban viszont a várakozásaikkal ellentétben továbbra sem termett nekik babér.
Franciaország három legnagyobb városát, Párizst, Lyont és Marseille-t megtartották a balközép szocialisták, akik a legtöbb helyen nem közösködtek a radikális baloldali Engedetlen Franciaországgal (LFI), ami inkább csak néhány szimbolikus győzelemnek örülhetett. Helyi szinten továbbra is erősek maradtak a jobbközép Köztársaságiak (LR).
A Guardian szerint a szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal sem szerepelt annyira kiugróan, mint amennyire arra előzetesen készültek, és több helyen is kiderült, hogy még mindig működik az összefogás a Nemzeti Tömörüléssel szemben. Az országos szinten azonban jelentősen visszaesett korábbi meghatározó középpártok, a szocialisták és a Köztársaságiak egyaránt válaszúthoz érkeztek, hogy a helyi sikereik alapján merre mozduljanak el nagypolitikában a jövő évi elnökválasztás előtt.
A második ciklusa végéhez közeledve népszerűtlen Macron centristái kevés eredménynek örülhettek, de ezek közé tartozott, hogy az elnöksége során első miniszterelnöke, Édouard Philippe újrázni tudott Le Havre polgármestereként. A Macrontól ugyanakkor jó messzire helyezkedő Philippe már előre jelezte, hogy esetleges 2027-es elnökválasztási indulásához előfeltételnek tekinti, hogy megint nyerni tudjon a tengerparti városban.
A legtöbb település már az első körben eldőlt, de a nagyobbak vasárnapra maradtak
A franciák első körben március 15-én adták le szavazataikat a polgármesterekre és a hozzájuk tartozó képviselőlistákra. Azokban a városokban, ahol egy jelölt 50 százalék feletti eredményt ért el, nem tartottak második kört. A legtöbb kistelepülésen már ekkor eldőlt a választás, ezek olyan helyek voltak, ahol nem feltétlenül lehetett több jelöltre szavazni, vagy annyira beágyazott volt a legnépszerűbb induló, hogy nem volt nagy tétje a voksolásnak. Miközben csak a települések 4,4 százalékában tartottak második kört, valójában a francia népesség 37 százaléka szavazhatott újra március 22-én, mert a népesebb városokban kiélezettebb volt a verseny.
A vasárnapi második fordulóba azok a jelöltek juthattak be, akik legalább 10 százalékot elértek egy héttel korábban. A két forduló közti egy hétben a pártok nekiálltak intenzíven egyezkedni, alkudozni, hogy visszalépjenek-e egymás javára, vagy egyesítsék-e a képviselőjelöltek listáját. Ezúttal viszont kifejezetten sok helyen maradt állva kettőnél több jelölt.
Le Penék erősödtek, de a nagyobb települések közül csak Nizzában nyertek
A Nemzeti Tömörülés már az első fordulóban megnyert számos kistelepülést és néhány kisvárost, például az eddig is általuk irányított Perpignant, valamint Hénin-Beaumont-t, Carcassonne-t, Cannes-t és Fréjust. A második forduló utáni végeredmény szerint szövetségeseivel együtt nézve a párt összesen 3019 polgármesterét és önkormányzati képviselőjét választották meg 84 megyében és 310 településen. A Politico szerint 2020-ban még csak 827 posztot szereztek meg 24 megyében. Összességében pedig 55-tel több települést vezetnek pártjukhoz kötődő polgármesterek, mint korábban.
Jordan Bardella pártelnök ezt történetük legnagyobb áttöréseként jellemezte. Le Pen mostani állás szerint bírósági ítélet alapján nem indulhat a jövő évi elnökválasztáson sem, ha ezt a fellebbezése után, július 7-én is megerősítik, akkor minden bizonnyal Bardella lesz a párt elnökjelöltje.
Az RN legnagyobb diadala, hogy a francia Riviéra legfontosabb városában, Nizzában is az általuk támogatott Éric Ciotti nyerte a polgármesteri posztot. Ciotti még mindig nem színtiszta RN-es jelölt, eredetileg a jobbközép Köztársaságiak vezető politikusa volt egészen 2024-ig, amikor szövetkezett Le Pen pártjával.
Azt kudarcként élhették meg, hogy Le Pen közeli barátnője, Laure Lavalette a közvélemény-kutatásokban jósolt magabiztos előnye ellenére nem nyert Toulonban, ehelyett 10 százalékpontos különbséggel újrázott a város mérsékelt-jobboldali polgármestere. Nem sikerült győzniük Marseille-ben és Nîmes-ben sem, pedig ezekhez is nagy reményeket fűztek. Látszik, hogy a párt országos szinten erősödött, de a nagyvárosokban jellemzően még mindig nem tud áttörést elérni.
Bardella hétfőn már arról beszélt, hogy a Köztársaságiak egyes városokat a „szélsőbaloldali káosz kezébe adtak” azzal, hogy nem voltak hajlandóak visszalépni a javukra. Persze ez éppen azért is alakult így, mert a francia politikai kultúrában az RN köré általában „cordon sanitaire-t”, azaz kordont von a többi párt, vagyis semmilyen körülmények között nem működnek velük együtt.
François-Xavier Bellamy LR-képviselő a Nemzeti Tömörülés vádjaira azzal reagált, hogy egyszerűen ők voltak azok, akik a leghatékonyabbak voltak a baloldal ellen: Toulouse és Limoges városaiban is a jobbos polgármesterjelöltek nyertek. Ahogy a Le Monde megjegyezte az első forduló után: a konzervatív Köztársaságiak erős számokat hoztak annak ellenére, hogy országos szinten egyébként nem túl nagy a támogatottságuk.
A jobbközép párt a legtöbb eddigi önkormányzati helyét megtartotta, és helyi szinten továbbra is kifejezetten erős maradt. Az eddigiekhez hasonlóan azonban további belső harcokkal néz szembe, hogy merre mozduljon el: maradjon a többiektől független, de országosan kis párt, erősebben bútorozzon össze a centristákkal, vagy éppen pont a szélsőjobboldal felé közeledjen.
A balközép megtartotta a három legnagyobb várost
Ami a baloldali pártokat illeti, ők egészen érdekes helyzetbe kerültek az elmúlt hónapokban, és ez a választásokra is rányomta a bélyegét. A radikális baloldali Engedetlen Franciaország az elmúlt hetekben komoly botrányba keveredett, amikor hozzá köthető antifasiszta aktivisták úgy megvertek egy szélsőjobboldali fiatalt Lyonban, hogy az életét vesztette. Részben emiatt, másrészt pedig a pártra ragadt antiszemita címke miatt a mérsékeltebb baloldal az elmúlt évben már nem szívesen közösködött az LFI-vel.
Sőt felmerült az is, hogy az LFI-t ugyanolyan kordon mögé kéne vonni, mint a szélsőjobboldalt. Bár a szélsőbal lényegében már kiszorult a korábbi balos pártszövetségből, ezen a választáson bizonyos városokban még adtak esélyt az együttműködésnek.
Lyonban például újrázni tudott a Zöldek (LE) jelöltje, akit a teljes balos pártpaletta támogatott. Apró folt a győzelmen, hogy alig 1 százalékkal tudott csak több szavazatot felmutatni a jobbközép pártok jelöltjéhez képest. Az alulmaradt Jean-Michel Aulas már bejelentette, hogy fellebbeznek az eredmény ellen. Marseille-ben is úgy tudott 14 százalékpontos különbséggel nyerni a balközép jelöltje, Benoît Payan, hogy az LFI visszalépett a javára. Viszont Payan végig távol tartotta magát az LFI-től. Ezt megelőzően ő is csupán 1 százalékkal vezetett az RN jelöltje előtt az első forduló környékén készült közvélemény-kutatások szerint. A győzelmi beszédében ő már említést sem tett a szélsőbal visszalépéséről. Nantes-ban szintén a baloldali összefogás jelöltje nyert.
Azonban a balközépnek intő jel lehet, hogy a jelöltjeik számos településen elbuktak, ahol helyi szinten az országos vezetés bírálatát is kiváltva összeálltak az LFI-vel. Ez történt Toulouse-ban, Limoges-ban, Brestben, Clermont-Ferrand-ban és Poitiers-ben is. Brest azért is nagy veszteség a baloldal számára, mert a 30 ezer lelkes kisvárost közel 40 éve a szocialisták vezették. Annál nagyobb győzelmet jelent a helyi Köztársaságiak-féle indulónak, aki majdnem 20 százalékot vert a baloldali pártszövetség jelöltjére. A szocialistáknak keserű tanulság lehet tehát, hogy több várost, ahol összeálltak az LFI-vel, elveszítettek. Ezzel szemben több nagyvárosban, Montpellier-ben, Rennes-ben, Strasbourgban úgy nyert szocialista jelölt, hogy az LFI nem támogatta.
A legnagyobb eredményét szintén az LFI nélkül tudta elérni a mérsékeltebb Szocialista Párt (PS): sikerült megtartaniuk Párizst.
Emmanuel Grégoire 9 százalékpontos különbséggel nyert a köztársasági Rachida Datival szemben, aki a jelenlegi kulturális miniszter. Dati alapból is megosztó jelöltnek bizonyult, aki ráadásul nemsokára korrupciós ügy miatt ülhet a vádlottak padjára. Az LFI jelöltje eközben csupán 10 százalékos eredményt tudott elérni a második fordulóban, de ebből igyekezett azt kiemelni, hogy Párizs a baloldal mellett, a jobboldal ellen szavazott. Grégoire – aki Anne Hidalgo leköszönő főpolgármester egykori protezsáltja és ellenlábasa is egyben – a győzelem után biciklivel ment el a főpolgármesteri hivatalba.
A szocialisták berkeiből is többen azt a következtetést vonták le a választások után, hogy nem kellene közösködniük az Engedetlen Franciaországgal. „Az én konklúzióm a ma estéről az, hogy az LFI-vel nem lehet nyerni semmit, sőt: az LFI-vel csak veszíteni lehet” – mondta a PS főtitkára, Pierre Jouvet.
A baloldali összefogásból a Zöldek vezetője, Marion Tondelier viszont még mindig amellett érvel, hogy össze kell tartani a baloldali pártszövetséget. Ezt annak ellenére teszi, hogy ők sem teljesítettek fényesen ott, ahol az LFI-vel összefogtak. Elvesztették Bordeaux-t és Strasbourgot is, és csak Grenoble-ban tudtak nyerni az LFI segítségével.
Az LFI viszont önállóan is fel tud mutatni eredményeket. A jelöltje, Bally Bagayoko már az első fordulóban megnyerte a polgármesteri címet Párizs Saint-Denis nevű külvárosában. Le Tamponban is sikerült LFI-s jelöltet polgármesteri székbe juttatniuk, valamint Roubaix-ben is, ahol a hivatalban lévő polgármestert győzte le David Guiraud. „Ma este megmutattuk, hogy semmi sem állhat a haladók irányába. Jövőre egy új Franciaország fogja elsöpörni Macron világát, és aljas intézkedéseit” – mondta Guiraud a győzelmi beszédében.
Macronék nem mentek nagyot
A Le Monde szerint az egyik legfontosabb tanulság az első forduló után az volt, hogy Macron centrista pártszövetsége már szinte teljesen eltűnt a porondról. Mindez nem meglepő azok után, hogy Macron népszerűsége nagyon visszaesett: van olyan felmérés, amely alapján mindössze 16 százalék ítéli meg pozitívan a munkáját, míg 78 százalék negatívan.
Csak 1-2 városban sikerült valamilyen eredményt produkálni: Bordeaux-ban Thomas Cazenave-nek sikerült nyernie a zöldek hivatalban lévő polgármesterével szemben, míg Annecyben Antoine Armand nyert nagyot. Ez az első alkalom, hogy 100 ezresnél nagyobb várost kormányozhat pártszövetsége, a Renaissance.
Vereségek viszont bőven akadtak. François Bayrou volt miniszterelnök 12 éven át volt Pau polgármestere, most mégsem ülhet vissza a székbe, ott a baloldal tudott győzni. Egy másik fájó vereségük a már említett Nizzában született. A Renaissance a hivatalban lévő polgármestert, Christian Estrosit támogatta, de az RN támogatásával Ciotti tudott győzni. Rachida Dati pedig – bár hivatalosan köztársasági jelölt volt – Macron által favorizált indulóként bukott Párizsban. Ezek után a pártból senki nem tartott nagy győzelmi beszédet fanfárok közepette, csak a szintén korábbi kormányfő Gabriel Attal szólalt fel. Kijelentette, hogy a választások egyértelműé tették, hogy a franciák a szélsőséges politikai irányzatok felé fordultak, ez pedig intő jel.
A macronista-centrista irányvonalból még egy szereplő tudott nagyot nyerni. Édouard Philippe, Macron egykori kormányfője újrázni tudott Le Havre polgármestereként, de az ő helyzete elég különleges. Az elmúlt években ugyanis mindent megtett, hogy elhatárolja magát az elnöktől, így az eredménye is inkább fricska, mint siker a Renaissance-nak. Philippe korábban kijelentette, hogy ha itt nyer, akkor azt jelzésnek veszi, hogy érdemes elindulnia a 2027-es elnökválasztásokon.
Mindenki az elnökválasztásra gyúr
Lassan kikristályosodik tehát, hogy kik jöhetnek szóba jövő tavasszal az elnökválasztáson. Édouard Philippe mellett a másik legbiztosabb indulónak Jordan Bardellát tartják. Ő maga is úgy keretezte a párt mostani eredményeit, hogy mindez még csak a kezdet, ennél fontosabb terveik vannak. Az RN vezetőjének esélyeiről a Harris Interactive az önkormányzati választások után végzett közvélemény-kutatást. Eszerint Bardella a szavazatok 35 százalékát kapná az első fordulóban, 17 ponttal megelőzve a lehetséges jobbközép jelöltet, Édouard Philippe-et. Az RN elnökét tartják most számon a legnépszerűbb lehetséges jelöltként.
A macronista berkekből korábban Bayrou-t és Attalt is esélyes indulóként emlegette a sajtó. Bayrou jelöltsége a vasárnapi vereséggel kétségesebb, mint valaha. Attal viszont nem szerepelt a megmérettetésen, és ezért nem is szenvedett vereséget. Ráadásul ő az egyetlen, aki ebben a kellemetlen helyzetben hajlandó volt a Renaissance nevében megszólalni. Ami pedig a baloldalt illeti, ott még nem merültek fel konkrét nevek, egyet kivéve: Jean-Luc Mélenchon esetében mindenki egyértelműnek veszi, hogy az LFI elnöke elindul az elnökválasztáson.
Csakhogy hiába erősödik a két szélsőség, még mindig van egy tényező, ami működik a középpártoknak velük szemben: a kétfordulós választás. Ahogy a Politico a mostani helyhatósági választás apropóján is megjegyezte, ez a választási rendszer még mindig kerékkötője a szélsőjobboldalnak. De a politikai kiközösítés francia intézménye már repedezni látszik, Ciotti átállása és sikere is ezt bizonyítja.
