K. 16 éves volt, és csak egy hétvégét akart Amanda Wixon házában tölteni. Végül 25 éven keresztül nem jöhetett ki onnan. A fiatal nő fogságban nőtt fel, és már a negyvenes éveiben járt, de látszólag nem kereste senki. Az esetre 2021 környékén derült fény az Egyesült Királyságban, amikor Wixon egyik fia szólt a hatóságoknak. A nőt csak most ítélték el, 13 évet kapott.
„25 évig félelemben, irányítás alatt és bántalmazva éltem. Úgy bántak velem, mintha az életem, a szabadságom és a hangom nem számítana. A traumát és a rémálmokat még mindig mindennap magammal cipelem” – mondta K. Hiába ítélték el a fogvatartóját, továbbra is kérdés, hogyhogy nem tűnt fel senkinek, amikor 16 évesen nyoma veszett. Pedig a hatóságok több jelzést is kaptak arról, hogy valami nem stimmel Wixonnál, mégsem tettek semmit. Sokan most válaszokat várnak.
Egy hétvégére költözött oda, 25 évig fogva tartották
Amanda Wixon 51 éves volt, amikor a rendőrség bekopogtatott a tewkesburyi lakása ajtaján. A 10 gyereket felnevelő, nem túl kifinomult asszony házához azért szálltak ki a hatóságok, mert bejelentést kaptak 2021 márciusában. Wixon egyik fia szólt nekik, hogy él a lakásban egy nő, akinek a szobája leginkább egy börtön cellájára hasonlít.
A bejelentő férfi nem túlzott. A lakás zsúfolt volt, a falakon penész, a hátsó kertben omladozó vakolat és szemét volt. Wixon mellett egy másik nőt, K.-t is ott találták az ingatlanban. „Nem akarok itt lenni. Nem érzem magam biztonságban. Mandy mindig megüt. Nem szeretem” – mondta a negyvenes éveiben járó K. a járőröknek. Wixon erre azt mondta, hogy K. csak visszahúzódó.
K. szobája valóban börtöncellára hasonlított. Alig néhány négyzetméteren élt, koszos falak közt, a fekhelyén elnyűtt ágyneműk voltak, a szobájában pedig nem volt világítás. A szoba ablakait kukazsákkal fedték be. Később az ügyben eljáró nyomozó azt mondta, hogy ez volt az egyik legrosszabb eset, amit valaha látott. A nőnek hegek voltak az ajkán és az arcán, valamint nagy bőrkeményedések a lábán attól, hogy folyamatosan négykézláb takarította a padlót. A rendőrség egyből le is tartóztatta Wixont azzal a váddal, hogy elhanyagolta a rábízott, sérülékeny K.-t. A testkamerák felvételein arra a kérdésre, hogy mikor fürdött a nő utoljára, Wixon nem is tudott válaszolni.
Mint kiderült, a tanulási nehézségekkel küszködő áldozat 16 éves volt, amikor az 1990-es évek közepén Wixon házába került, és azóta nem is hagyhatta el a környéket.
A saját családja a sajtó szerint „problémás volt”, ezért passzolták le a lányt az ismerősüknek, Wixonnak. Csak egy hétvégét töltött volna nála, de Wixon onnantól kezdve nem engedte ki a házából, hanem arra kényszerítette, hogy vigyázzon a tíz gyerekére.
K. az első években még kimehetett az utcára engedéllyel. Egy szomszéd szerint a nő úgy nézett ki, mint egy börtön foglya. Később végleg megtiltották neki, hogy az utcára, vagy akár a kertbe kilépjen. „Azt hiszem, egyszer elment kidobni a szemetet, de felmerült, hogy észrevette egy szomszéd, ami miatt Wixon meg is verte” – mondta Ian Fletcher, a gloucestershire-i rendőrség nyomozó felügyelője. Wixon később azt hazudta a szomszédoknak, hogy K. Skóciába költözött a barátjával. A saját családját is manipulálta, így ők sokáig nem kérdőjelezték meg, hogy miért lakik ott valaki rabszolgasorban.
A színfalak mögött Wixon brutálisan bántalmazta a nőt. K. ételmaradékokon élt, bár az asszony gyerekei néha kekszet csempésztek be neki. Ha lebuktak, akkor azért szintén K. kapott verést. Fürdeni sem engedték, csak éjszakánként tudott néha megmosakodni titokban. Wixon rendszeresen megverte, rugdosta, lelökte a lépcsőn. Seprűnyéllel ütötte, kiverte a fogait, és leborotválta a fejét. Volt, hogy mosogatólét itatott vele, hipót fröcskölt az arcába, fojtogatta, belenyomta a vécébe a fejét.
Miután K.-t kiszabadították, az orvosok megállapították róla, hogy alultáplált. Az arcán lévő hegeket valószínűleg a vegyszerek okozták, amiket megitattak vele. Az őt vizsgáló fogorvos szerint katasztrofális állapotban volt a fogsora a kezeletlen betegségek és a bántalmazás miatt. Megfogalmazása szerint tályogok és fertőzések miatt K. „évek óta agonizálhatott a fájdalomtól”.
A fogsága alatt K. talált egy telefont. Segítséget nem mert hívni, de hangfelvételeken keresztül „naplót vezetett”. A bíróságon lejátszották a felvételeket. „Tegnap este gyötrelmesen sírtam… Nem volt senkim, akivel beszélhettem volna” – mondta egy felvételen. K. arra vágyott, hogy bárcsak mindennap kiengednék őt, hogy megsétáltassa a család kutyáját, Marley-t.
Egy másik feljegyzésben azt mondta: az az álma, hogy egyszer lásson még napsütést.
Szabadulása után K. nevelőszülőkhöz került. A nevelőanyja is tanúskodott a bíróságon. Elmondása szerint, amikor K. megérkezett hozzá, nem volt hajlandó gyöngédséget elfogadni. Hetekbe telt, hogy elfogadja a körülötte lévők szeretetteljes viselkedését. K. azt sem tudta, hogy hogyan kell átkelni az úttesten, vagy hogy hogyan kell vásárolni egy boltban. Abban sem volt biztos, hogy hogyan kell esős időben felöltözni.
A nevelőanyja szerint K. azt is nehezen fogta fel, hogy amit elszenvedett, az bántalmazás volt. Az eljáró bíró azt is felvetette, hogy Stockholm-szindrómában szenvedhetett. Emellett még mindig kényszeresen takarít, és halálra rémítik a hirtelen zajok. Gyakran vannak rémálmai arról, hogy Wixon megjelenik az ágya végénél és elviszi a biztonságos lakhelyéről. Egy alkalommal véletlenül összefutott a szabadlábon lévő Wixonnal, és hisztérikus állapotba került.
Ettől függetlenül K. reménykedik abban, hogy segítséggel egyszer még felépülhet. „Most egy csodálatos családdal élek, kedvesen, türelmesen és támogatóan fordulnak felém. A szeretetük segít abban, hogy lassan újjáépítsem az életemet, amit elvettek tőlem, és újra biztonságban érezzem magam. De semmi sem adhatja vissza az elvesztegetett 25 évet” – írta egy nyilatkozatban, amit felolvastak az ügye tárgyalásán. K. igyekszik visszaszokni a normális életbe: középiskolába jár, és már külföldön is volt nyaralni.
13 évet kapott, nem bánt meg semmit
Amanda Wixont januárban találták bűnösnek modern kori rabszolgaság, kényszermunka, fogva tartás és testi sértés vádjában. 13 évi börtönbüntetést kapott, valamint távoltartási végzéssel próbálják biztosítani, hogy ha egyszer szabadlábra kerül, ne fusson össze újból az áldozatával. Az ítélethirdetéskor Ian Lawrie bíró azt mondta, hogy Wixon „folyamatos tagadásban” volt a bűncselekményét illetően, a mai napig nem ismerte el, hogy bármi rosszat tett volna. Amikor a sajtó megkérdezte, hogy nem akar-e bocsánatot kérni, nem válaszolt.
„Bár a bántalmazómat most bűnösnek találták, a traumát és a rémálmokat még mindig mindennap magammal cipelem. Semmi sem adhatja vissza az elvesztegetett 25 évet” – nyilatkozta K. az ítélethirdetés után.
A bíróság épülete előtt Dave Shore-Nye, a gloucestershire-i rendőrség nyomozó főfelügyelője azt mondta, hogy „nincs olyan börtönbüntetés, amely tükrözné azt a fájdalmat és szenvedést, amit (Wixon) az áldozatnak okozott, vagy visszahozná azokat az évtizedeket, amelyeket ellopott tőle”. A vádat képviselő ügyész pedig felhívta rá a figyelmet, hogy hiába kapott büntetést az elkövető, ott van a tény, hogy
az évtizedeken át tartó abúzus teljesen elkerülte a szociális ellátórendszer figyelmét.
Érthetetlen, hogyhogy nem figyelt fel senki K. helyzetére. A nevelőanyja ezért vizsgálatot követel. Az ítélet után az egyik szomszéd azt állította, hogy korábban már felvette a kapcsolatot a szociális ellátórendszerrel, miután látta, ahogy a nő kopogtat az ablakon. „Felhívtam a szociális ellátókat, de soha nem tettek semmit. Hatalmas kudarc ez a részükről” – mondta.
A tárgyaláson az is kiderült, hogy a hatóságoknak lett volna rá lehetőségük, hogy észleljék a problémát. A szociális gondozók az 1990-es évek végén kapcsolatban álltak a tízgyerekes Wixon családdal, de végül semmilyen vizsgálatot nem folytattak le náluk. K. nevelőszülője szerint ha akkor rendesen figyeltek volna a családra, akkor mindez nem történt volna meg. Végképp furcsa, hogy K. jogosult volt segélyre, amit el is utaltak neki, anélkül hogy valaha csekkolták volna, mi van vele. Azaz nem neki utalták, mert az összeget éveken keresztül Wixon számlájára küldték. A bántalmazó nő így összesen 100 ezer fontot rakott zsebre.
Az Unseen nevű brit civil szervezet, amely a modern kori rabszolgatartás ellen küzd, a Guardiannek azt nyilatkozta, hogy még mindig nagyon kevesen tudnak erről a jelenségről. Magyarországon is csak csicskáztatás néven emlegetik a háztartási rabszolgaságot. Az Unseen igazgatóhelyettese szerint hiányzik a hatóságoknál a megfelelő oktatás, a szakembereket nem képezik megfelelően arra, hogy felismerjék a rabszolgaság jeleit. Pedig az ő számaik alapján egyre több lehet az ilyen kizsákmányoló háztartás: 2024 és 2025 között 37 százalékkal több bejelentés futott be a segélyvonalukra, több mint 6 ezren hívták őket ilyen probléma miatt.
