Négy évtized után megoldódott az eltűnt francia nő rejtélye, mégsem állítják bíróság elé a gyilkost

Marie-Thérèse Bonfanti nem sokkal a második gyereke születése után újságkihordóként dolgozott. Bár nem volt egyszerű összeegyeztetnie a munkát a hat hónapos gyereke szoptatásával, jól jött az a kis plusz pénz hó végén. A fiatal anya környékbeli településeken dobta be az ingyenes újságokat a postaládákba, miközben a két gyereke dadusnál volt. Csakhogy egy nap a nő nyomtalanul eltűnt munka közben. A kisvárosban, ahol osztogatta az újságokat, senki sem látta.

Az eltűnése azért is volt nagyon furcsa, mert korábban már történt néhány hasonló eset a településen. Bár voltak árulkodó tanúvallomások, és egy lehetséges gyanúsított is felbukkant, az ügyet 36 évvel később oldotta meg a nő családja és a rendőrség. A gyilkost még ehhez képest is később, a nő eltűnése után 40 évvel bíróság elé állították volna, ha az ügyet nem veti el a semmítőszék. Bonfanti családja csalódott, de azzal próbálják vigasztalni magukat, hogy legalább válaszokat kaptak arra, mi történt a családanyával. Felmerült a kérdés, hogy gyilkosságok esetében nem kellene-e meghosszabbítani az elévülési időt.

Marie-Thérèse Bonfanti és férje, Thierry átlagos életet éltek. A húszas éveik derekán két kisgyerekük volt, és arról álmodoztak, hogy családi éttermet nyitnak a környéken. Ezért is vállalta a fiatal anyuka hat hónappal a második gyerekük születése után, hogy elkezd részmunkaidőben dolgozni. Ingyenes reklámújságokat dobott be a környékbeli postaládákba. 1986. május 22-én a pár ezer lelkes Pontcharra bányászfalu volt soron. Marie-Thérèse délután elvitte a gyerekeit a bébiszitterhez, majd elindult a tíz kilométerrel odébb lévő falucskába.

Pár órával később a férje hazaért a munkából, a felesége és a gyerekek azonban nem voltak sehol. Normál esetben Marie-Thérèse munka után elment a gyerekekért, és otthon várta a férjét. Az aggódó férj egyből a nő keresésére indult, Pontcharra felé. A faluban elég hamar megtalálta a nő Citroënjét. Az autó egy társasház előtt állt a helyi vasútállomás közelében. A kocsiban maradt Marie-Thérèse táskája, a kulcsai, és a reklámújságok, amiket aznap ki kellett volna osztania.

Thierry eleinte azt hitte, hogy a kocsi esetleg lerobbant, ugyanis nem túl szabályosan állt az út szélén. Ám amikor odébb akart vele tolatni, az autó gond nélkül beindult. A férfi egyre aggasztóbbnak találta a körülményeket, ezért úgy döntött, hogy inkább körbekérdez. A kocsihoz a háromszintes, kissé elhanyagolt Chatain-villa állt a legközelebb, amit a tulajdonos családról nevezték el. Thierry benyitott, mivel azonban látta, hogy senki nincs otthon, visszaindult a saját kocsijához. Ekkor érkezett meg a ház tulajdonosa, szintén kocsival, de a két férfi nem beszélt egymással, a férj pedig jobbnak látta, ha hazamegy. Abban reménykedett, hogy a felesége is hazaért már. Tévedett, Marie-Thérèse késő este még mindig nem volt sehol. A férj ekkor értesítette a csendőrséget.

A kihallgatások során a szándékos eltűnés teóriáját szinte azonnal megcáfolta a fiatal nő összes családtagja. A férj szerint a felesége soha nem hagyta volna el a gyerekeit. Három testvére pedig egybehangzóan állította, hogy Marie-Thérèse érzelmileg stabil, vidám természetű, nem jellemző rá egy ilyen lépés. Jó viszonyt ápolt azokkal is, akiknél ki szokta osztani a reklámújságokat. Csakhogy az eltűnése napján senki sem látta őt Pontcharra szomszédságban. Csak a kollégájával találkozott, még azelőtt, hogy végigjárta volna a házakat. Egyre inkább úgy látszott, hogy a nő a körútja legelején tűnhetett el, valahol a pályaudvar közelében.

A csendőrség kihallgatta a pályaudvar dolgozóit, de egyikük sem látta a környéken Marie-Thérèse-t. Ketten azonban érdekes vallomást tettek: délután hallottak egy női sikoltást. Mindkét vasutas azt mondta, hogy a sikoltás úgy ért véget, mintha elvágták volna, mintha kifogyott volna a szusz az illetőből. A vallomások után a hatóságok egyértelműen bűnügyként vizsgálták tovább az esetet.

Bonfanti eltűnése ráadásul beleillett egy egészen furcsa bűnügyi sorozatba. Öt évvel korábban, 1981 nyarán egy 41 éves nő eltűnt a pontcharrai vasútállomás közelében. Liliane Chevènement testét a pályaudvar és a már említett Chatain-villa között találták meg. Egy dróttal fojtották meg. 1985-ben egy másik nő is eltűnt a környéken: egy 19 éves fiatal a kisváros szélén egy híd mellett próbált stoppolni, majd végleg nyoma veszett. Ugyanennél a hídnál 1985-ben és 1986-ban két nőt is megtámadtak. Az egyiküket megverték, a másikukat fojtogatták. Egyik sértett sem látta a támadóját. Pontcharrára nem voltak korábban jellemzők az ilyen típusú bűncselekmények, de

Marie-Thérèse Bonfanti esete után már lábra kaptak a teóriák egy lehetséges sorozatgyilkosról.

A sztorit azonnal felkapta a francia sajtó. Az újságírók a helyi falvak utcáin grasszáltak, hátha elkapják a Bonfanti család valamelyik tagját. Marie-Thérèse nagyobbik gyereke, Erika akkoriban 4 éves volt, de már sokat értett a dologból. „Összeomlott az életem. Megértettem, hogy mindenki anyát keresi, és hogy valami szörnyűség történt” – mesélte később a nő, aki a megrázkódtatás hatására egy ideig nem is volt hajlandó megszólalni.

A Chatain-villa volt a leggyanúsabb

A rendőrség közben elkezdett vizsgálódni a Chatain-villa bérlői között. Ha a nő kocsija a ház előtt parkolt, akkor talán a lakók közül valakinek leadta az ingyenes reklámújságot. Csakhogy a ház egyetlen bérlője, egy férfi, bizonyíthatóan nem volt aznap a házban: épp vajúdott a felesége, ő pedig vele volt a szülőszobában. Rajta kívül egyetlen férfi tartózkodhatott a házban: a tulajdonos.

A 21 Yves Chatain volt az, akivel Thierry Bonfanti is összefutott, amikor megtalálta a felesége kocsiját. A fiatalember általában nem sokat volt a ház körül, leginkább akkor jelent meg, amikor beszedte a pénzt a bérlőktől. A férfit őrizetbe is vették és kihallgatták. Azt állította, hogy nem ismerte Marie-Thérèse-t, és nem is volt a házban az újságok kihordásakor. Az alibije szerint dolgozott. A hatóságok kezében semmilyen bizonyíték nem volt ellene, így elengedték. A nyomozás zátonyra futott. A Bonfanti család nagy felháborodására Marie-Thérèse eltűnése után egy évvel a csendőrség ejtette az ügyet.

Ők ugyanis teljesen biztosra vették, hogy Chatain felelős az eltűnésért. Marie-Thérèse édesanyja a történtek után végigjárta Pontcharra házait a lánya fényképével, hátha látta őt valaki. A helyiekkel beszélgetve derült ki számára, hogy fiatal kora ellenére Chatainnak hosszú a bűnlajstroma, többször támadt rá nőkre. Már 14 évesen összeütközésbe keveredett a törvénnyel, amikor megfogdosott egy idegen nőt. Amikor a nő bepanaszolta a szüleinek, a tinédzserkorú fiú bosszúból bottal verte meg. Néhány évvel később, a 20 éves Chatain ismét a csendőrség látókörébe került, miután megtámadott, és fojtogatni kezdett egy bicikliző nőt. Akkor azzal magyarázta a tettét, hogy „begőzölt”, és valahogy le kellett vezetnie az idegességét. Nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki rá.

A fiatal férfit az 1981-ben megfojtott Liliane Chevènement ügyében is kihallgatták, alibiként az anyjával való reggelit nevezte meg. Vádat sosem emeltek ellene. „Meggyőződésem, hogy Yves Chatain sorozatgyilkos lehet” – jelentette ki sok évvel később a Le Parisiennek Philippe Folletet, volt rendőrfőkapitány, az ARPD (Assistance et Recherche de Personnes Disparues) tagja. Csakhogy a nyolcvanas években a hatóságok számára a „sorozatgyilkos” koncepciója még új volt, ritkán kötöttek össze egyes ügyeket ilyen alapon.

Chatain előéletére hivatkozva Bonfantiék 1987-ben fellebbeztek a bíróságon, hogy a hatóságok folytassák a nyomozást. Azzal érveltek, hogy pontosabban fel kellene térképezni, hogy mit csinált Chatain Marie-Thérèse eltűnése napján, hogy felmenthessék őt a gyanú alól. Csakhogy az ítélőszék nem nekik adott igazat. A rendőrségnek továbbra sem volt semmi a kezében, ami alapján meggyanúsíthatták volna, az előéletén kívül. Nem volt meg a holttest, nem volt vérnyom a Chatain-villában, sem más hasonló nyom. A Bonfanti család viszont ezután is mindent megtett az igazság kiderítése érdekében. Marie-Thérèse édesanyja újra elkezdett dolgozni, hogy felfogadhassanak több magánnyomozót. Ám még ők sem jutottak semmire.

Nem csak Bonfantiék gyanakodtak a fiatalember bűnösségére: 1992-ben egy pontcharrai asszony, akinek 19 éves lánya Marie-Thérèse előtt egy évvel tűnt el, nyílt levélben vádolta meg Yves Chataint. Janine Gonet meg volt róla győződve, hogy a férfi megölte a lányát, és az erről szóló írását kiplakátolta a Chatain-villa előtt. Yves Chatain beperelte a nőt rágalmazásért. Gonet-t 15 nap börtönbüntetésre ítélték.

Néhány évvel később, 1998-ban a házat le is bontották. Bonfantiék követelték, hogy vizsgálják át a területet, nincs-e eltemetve valaki a telken, ám a bűnügy elévülése miatt ezt a hatóság nem tette meg. Pedig az önkormányzati munkások a bontás idején feltúrták az udvart, és csontokat is találtak.

Egészen elképesztő módon Bonfantiék szedték össze a darabokat, és vitték el a helyszínről egy nejlonszatyorban.

Átadták Janine Gonet-nak, aki kifizette a DNS-vizsgálatot, hátha a lánya, vagy Marie-Thérèse maradványait találták meg. Így derült ki, hogy nem is emberi csontokról volt szó. Mindkét eltűnt nő családja válaszok nélkül maradt.

Úgy érzik, cserben hagyták őket

Újabb évek teltek el mindenféle előrelépés nélkül. A Bonfanti gyerekek, Erika és Flavien, felnőttek, és már a 30-as éveik körül jártak, mire úgy döntöttek, ők is nekifutnak a rejtély megoldásának. A család évről évre újra átnyálazta az egész dokumentációt – eredménytelenül. Csak a 2010-es évek végén, Marie-Thérèse szüleinek halála után találtak rá a nagyszülői házban egy olyan dossziéra, ami Yves Chatain vallomásait is tartalmazta.

Ezeket összehasonlítva tűnt fel először, hogy a vallomásokban több, egymásnak ellentmondó állítást is tett a férfi.

Thierry Bonfanti, Marie-Thérèse bátyja, és egy családi barát 4 hónapon keresztül elemezte a dokumentációt. Végül olyan jó beadványt sikerült összerakniuk, hogy hatására az ügyészség 2020-ban újra megnyitotta a Bonfanti-aktát, és nyomozni kezdtek.

Az ügyben aztán 2022-ben jött az áttörés, amikor egy májusi estén megcsörrent Marie-Thérèse testvérének telefonja. Az ügyvédje közölte vele, hogy őrizetbe vettek valakit az ügy miatt: Yves Chataint. A korábbi évekhez hasonlóan Chatain következetesen tagadta, hogy ő lenne a felelős a nő eltűnéséért. Ám a negyedik kihallgatásán, amikor szembesítették az ellentmondásaival, megtört, és bevallotta a gyilkosságot.

Azt állította, hogy a végzetes délután szóváltásba keveredett Marie-Thérèse-zel, mert a nő autója elállta a háza előtti kocsibeállót. Nem sokkal a veszekedés után a fiatal asszony visszament a házhoz, hogy bocsánatkérést követeljen Chataintől, aki erre megfojtotta. A holttestet ezután berakta a kocsija csomagtartójába, majd elautózott a közeli hegyekbe, hogy megszabaduljon tőle. Valószínűleg épp akkor ért vissza a házához, amikor Thierry már ott kereste a feleségét. A csendőrök elmentek a Chatain által leírt helyre, és meg is találták Marie-Thérèse koponyáját.

„A letartóztatása mindennek ellenére örömteli. Személy szerint már minden reményt elvesztettem. De az egész család kitartott. Megérte” – mondta az akkor 61 éves Thierry Bonfanti.

Yves Chataint emberrablással, fogva tartással és gyilkossággal vádolták meg, és le is tartóztatták. Csakhogy a vallomása 36 évvel a gyilkosság után jött, jóval az elévülési időn túl. Franciaországban a gyilkosságok elévülési ideje, amit a bűncselekmény elkövetésének napjától számolnak, 2017 előtt 10 év volt – írja a Le Parisien. Azóta ez 20 évre emelkedett, de a hosszabbítás nem vonatkozik azokra a bűncselekményekre, amelyek elévülési ideje 2017 előtt járt le. Vagyis a Bonfanti-esetre sem. Emiatt 2023-ban szabadlábra helyezték Chataint.

Néhány napja a semmítőszék arról döntött, hogy az elévült bűnügyben már nem is lehet vádat emelni a férfi ellen. A Bonfanti-ügy lezárása nem jó hír két másik, pontcharrai ügyben sem, amiknél korábban szóba jött a gyilkos neve. Valószínűleg ezekben az ügyekben sem lehetne vádat emelni, még ha esetleg bebizonyosodna is, hogy Chatain volt az elkövető.

Thierry Bonfanti számára végképp nagy fájdalom a döntés. „Szörnyű nap ez számunkra; hihetetlen ezt hallani egy olyan igazságszolgáltatási rendszertől, amelynek mi magunk is az áldozatai vagyunk” – mondta. Mégis úgy véli, hogy nem veszítettek el mindent. Ha sok év elteltével is, de legalább bizonyos kérdésekre választ kaptak. „Sikerült megszereznünk a vallomást, és visszaszereztük Marie-Thérèse holttestét is. Már otthon van. A gyerekekkel együtt így látjuk. De igaz, hogy hiányzik a tárgyalás” – zárta gondolatait.

Nem kizárt, hogy a Bonfanti-ügy hatással lesz a francia büntető törvénykönyvre. Gérald Darmanin igazságügyi miniszter az eset apropóján közölte: ő támogatná, hogy a gyilkosságok esetében eltöröljék az elévülési időt.