„A Bétharram nem iskola volt, hanem egy szekta” – bezárják a francia katolikus egyház pedofilbotrányának helyszínét

A „Pireneusok Gulagja” – így hívták a Bétharram iskolát az öregdiákok. A katolikus iskolaközpont Franciaország egyik legnagyobb pedofilbotrányának, egyben a francia egyház egyik legkellemetlenebb ügyének a szimbóluma. Pyrénées-Atlantiques-ban található Notre-Dame-de-Bétharram bentlakásos intézményben ötven éven át zaklattak fiatalokat. Több mint 200 volt diák számolt be pszichológiai, testi vagy szexuális bántalmazásról.

A bétharrami ügy a kilencvenes években zajlott elsősorban, de az elmúlt években újra aktuálissá vált. A botrány szorosan kötődik ugyanis François Bayrou volt miniszterelnökhöz, aki az első vizsgálatok idején oktatási miniszter volt, és akinek a gyereke is egykori diák, áldozat. Bár az iskola nevet változtatott, az öregdiákok közössége éveken át követelte, hogy teljesen zárják be az intézetet. A napokban jelentették be, hogy ez végre megtörténik, de ennél komolyabb következményei is lesznek a botránysorozatnak.

A Bétharram iskola arról a faluról kapta a nevét, ahol található. Festői helyen áll a szép, kolostorra emlékeztető épület. Falai alatt egy keskeny folyó csordogál. Bétharramhoz nagyon közel található Lourdes, a Mária-kegyhely is. A katolikus egyház szerint itt jelent meg Szent Bernadettnek Szűz Mária, ezért rengeteg zarándok érkezik a környékre. Bétharram mégsem az itt jellemző vallásos áhítat miatt lett hírhedt.

A szexuális zaklatási ügyek a sajtó szerint egészen az ötvenes évekig nyúlnak vissza. Egy Jean-Marie nevű férfi a legkorábbi tanú. Árvaként, 1956 körül került az iskolába. Az egyik iskolai dolgozó, aki egyházi személy is volt egyben – bár azt nem tudni, hogy pap vagy szerzetes –, éveken át molesztálta és megerőszakolta. A francia közszolgálati televízió szerint amikor 5 évvel később bejelentést tett, Jean-Marie-t megfenyegették és pszichiátriára szállították. A támadóját soha nem ítélték el.

A Le Monde szerint a 70-es évektől testi és lelki bántalmazás is jellemző volt az intézményben. A bántalmazások viszont nem kaptak nyilvánosságot. Ekkoriban sok szülő elfogadhatónak tartotta, hogy a gyerekeket testi fenyítéssel fegyelmezik. Nem is volt ráhatásuk a nevelési eszközökre – mégiscsak bentlakásos iskolába íratták a gyereket. Emellett a diákok maguk sem mertek beszámolni az őket érő erőszakról. A gyermekbántalmazáshoz való hozzáállásban a 90-es években kezdett valami változás látszani.

Ekkoriban egy bétharrami matektanár többször is bejelentést tett a bántalmazásokról. Françoise Gullung gyanúját az ébresztette fel, hogy a diákjai elaludtak az óráján. Az első eseteknél azt mondták neki, hogy éjjel problémák voltak a kollégiumban, és azért nem aludtak. Ám az ilyen esetek rendszeresek voltak. Utólag megtudta, hogy a gyerekeket órákig nem hagyták aludni. De a matektanárnő más aggasztó jeleket is észrevett.

„Hallottam a bal oldalam felől lévő teremből, hogy egy felnőtt üvölt a gyerekekkel. Csattanásokat is hallottam. Ekkor jött velem szembe Madame Bayrou. Én meg jó hülyén megkérdeztem tőle, hogy mit tegyünk. Nem is értette, hogy mit akarok”

– vallotta később Gullung. Madame Bayrou neve azért is kiemelendő a beszámolóból, mert az akkori oktatási miniszter, François Bayrou nejéről volt szó.

A később miniszterelnöki hivatalba lépő Bayrou az egész ügy egyik legfontosabb szereplője. Nem csak azért, mert akkori oktatási miniszterként egyértelműen az ő hatáskörébe tartozott a Bétharram ügye. Ő volt a legközelebbi kisváros, Pau polgármestere, és amellett, hogy a felesége is Bétharramban tanított, hat gyerekük közül három is oda járt. Amikor a 90-es évek derekán kitört az első botrány a Bétharram körül, Bayrou miniszterként igyekezett megnyugtatni a közvéleményt. Közben – állítása szerint – sejtelme sem volt róla, hogy évekkel korábban az ő lányát is nagyon komoly sérelem érte az intézmény falai közt.

Ezzel szemben Gullung azt állítja, hogy ő az illetékes hivatalnak és Bayrou-nak is írt levelet a tapasztalatairól, emellett a csendőrségre is elment, de onnan elhajtották azzal, hogy tudnak a dologról. „Az egyetlen, aki felvette velem a kapcsolatot, a püspökségi vezetés egyik képviselője volt. Behivatott a Pau-i óvoda irodájába, és rendkívül udvariasan és finomkodva elmagyarázta, hogy »szégyent hozok a családomra, ha«, és hogy ha katolikus akarok maradni, akkor ezt fejezzem be” – mondta később a parlamenti vizsgálóbizottságnak az egykori tanárnő. A bejelentéseinek semmilyen következménye nem lett.

1996-ban viszont egy nevelő úgy megütött egy diákot, hogy az halláskárosult lett. Ez az ügy már nem ment át a hatóságok szűrőjén. A dolgozót a bíróság elítélte, közben pedig gyorsított belső vizsgálatot rendeltek el az intézményben. Ebben viszont tisztázták az iskolát. Két évvel később, még súlyosabb ügyekkel folytatódott a történet.

1998-ban, az iskola igazgatóját, Pierre Silviet-Carricart atyát feljelentették kiskorú fiú megerőszakolása miatt. Az áldozatot a nyolcvanas években a pap többször is megerőszakolta. Az első erőszakos aktus a fiatal diák édesapjának temetése napján történt. Carricart behívta a privát lakóegységébe, majd a zuhany alatt megpróbálta megerőszakolni, és molesztálta a fiút. Ez 71 héten keresztül folytatódott.

Bár tíz év telt el a bűncselekmény és a tárgyalás közt, meg lehetett állapítani, hogy a zaklatás megtörtént. A papot elítélték, de csak rövid időre zárták börtönbe. 15 napon belül engedélyt kapott, hogy a Vatikánba távozzon. Az ügyben eljáró vizsgálóbíró – aki a vádat képviselte – teljesen értetlenül állt a döntés előtt. „Megdöbbentem és nagyon meglepődtem, mert hasonló esetekben a szabadlábra helyezés iránti kérelmeket szisztematikusan elutasították” – mondta később.

Egy csendőr, aki a nyomozás során eljárt, azt is állította, hogy maga Bayrou intézte el, hogy kesztyűs kézzel bánjon a hatóság Carricart-ral.

Amikor egy évvel később egy második feljelentés is érkezett a pap ellen, „figyelmeztettem az ügyvédjét, hogy nem fogja megúszni a börtönbüntetést” – mondta az ügyben eljáró bíró, Christian Mirande. Carricart atya azonban nem jelent meg az idézésén 2000. január 12-én. Búcsúlevelet hagyott, és a Tiberis folyóba fojtotta magát Rómában. Öngyilkossága után a bétharrami atyák temetőjében temették el. A nyomozás a gyanúsított halála miatt megszűnt.

A Le Monde szerint azért sem figyeltek eléggé a Bétharram botrányaira, mert a katolikus fenntartású intézményekre korábban úgy tekintettek, mint amelyek különállnak az állami oktatási rendszertől. Pedig az oktatási törvények ennek ellenkezőjeként rendelkeznek.

A Bétharram-botrány a kétezres évek elején feledésbe merült, és egészen 2023-ig nem firtatta senki. Az áldozatok közül sokan elnyomták magukban az ottani emlékeket. Például Wilfried Hulot is, aki az utolsó feljelentők közt volt. Ő 33 évig nem is tudta felidézni az iskoláját, mert az agya blokkolta az emlékeit. Ez nagyon gyakori traumaválasz azoknál, akik ilyen típusú élményeken mentek keresztül. „Amikor bementem, teljesen normális gyerek voltam. Mire elhagytam a helyet, erőszakos gyerekké váltam. (…) Szerencsém van, hogy így reagáltam, hogy el tudtam ezt nyomni magamban” – mesélte Hulot, aki két évet töltött az általa csak börtönként emlegetett iskolában.

2023-ban az egykori diákok csoportot szerveztek maguknak a Facebookon, és elkezdték megosztani az élményeiket. Hulotban is ekkor idéződött fel, hogy Carricart molesztálta őt. Az áldozatok elkezdték megosztani egymással a történeteket. Volt olyan, hogy két felügyelő közösen vert meg egy 15 éves diákot. De olyan is előfordult, hogy a kollégiumi nevelő nem engedett ki egy 12 évest éjszaka a mosdóba, majd kényszerítette a gyereket, hogy az összevizelt ágyában aludjon.

2023 körül a sajtó is elkezdett többet foglalkozni az iskola egykori botrányaival. 2024-ben az igazságszolgáltatás vizsgálatot indított a „Pireneusok Gulagja” ügyében. Hónapokon belül több száz bejelentés érkezett a hatóságokhoz az egykori zaklatásokról és bántalmazásokról. 2024 januárjában a pau-i ügyészség előzetes nyomozást indított 20 diák feljelentése nyomán. Ezek a beadványok egyházi és világi személyeket is érintettek. 2024-ben tíz olyan feljelentés is született, amelynek egy olyan személy volt a vádlottja, aki még mindig a Bétharramban dolgozott. A nevelőt eltávolították az időközben Le Beau Rameau Iskolaközpontra átnevezett iskolából.

2024 tavaszára már 70 felett volt a bejelentések száma. Ekkorra már 21 felnőttet, köztük kilenc papot vontak felelősségre. Ugyanakkor rengeteg olyan ügy is volt, amelyeknél az elévülés miatt nem lehetett már vádat emelni. A TF1 szerint két világi személyt és egy elhunyt papot különösen sok vád ért, ellenük 59, 23, illetve 17 feljelentés született. Mostanra több mint 200 olyan diák tett bejelentést a hatóságoknak valamilyen őt ért bántalmazásról.

Megrengette a miniszterelnöki széket is

2025-ben politikai fordulat is jött az ügyben: az előző macronista kormányok kudarcai után pont François Bayrou lett a miniszterelnök. A nem túl jó helyzetből induló politikuson a Bétharram miatt azonnal fogást találtak az éppen zajló botrány miatt. Azzal vádolták, hogy eltussolta az erőszakot, amelyről a helyi sajtó már 1996-ban beszámolt. Kiderült, hogy Bayrou oktatási miniszterként találkozott a Carricart-t megvádoló vizsgálóbíróval, miközben folyamatban volt az ügy. Azért akart beszélni vele, hogy megossza az aggályait a vádak miatt, vallotta később a bíró. Bayrou viszont azt állította, hogy esze ágában sem volt beavatkozni a nyomozásba.

Azt is állította, hogy sejtelme sem volt arról, hogy Carricart szexuális bűnelkövető lehetett, és a mai napig kétségei vannak ezzel kapcsolatban. „A gyerekeim akkoriban abban az iskolában tanultak, ha bármiféle ilyen veszélyről szólnak, akkor soha nem engedtem volna oda őket. Igaz, hogy huszonöt évvel ezelőtt volt arról pletyka, hogy csattantak pofonok a kollégiumban. De én soha nem hallottam semmilyen szexuális kockázatról” – mondta.

Bayrou lánya, a már 53 éves Hélène Perlant csak 2025-ben vallotta be a nyilvánosság előtt, hogy a Bétharram egyik vezető papja az 1980-as években, 14 éves korában brutálisan megverte őt társai előtt, amikor táborozni voltak.

„Egyik este, amikor a hálózsákjainkat pakoltuk ki, Lartiguet atya hirtelen megragadta a hajam, több méteren át vonszolt a padlón, aztán ütött és rúgott, főleg a hasamon... Bepisiltem, és így is maradtam egész éjjel, nedvesen és összegömbölyödve a hálózsákomban. A Bétharram egy szekta vagy egy totalitárius rezsim módjára szerveződött, pszichológiai nyomást gyakorolva a diákokra és a tanárokra, akik emiatt hallgattak”

– írta a politikus lánya egy túlélők történeteit tömörítő könyvben. Perlant hozzátette, hogy erről soha nem szólt Bayrou-nak, amivel alátámasztotta az apja állításait. Bár ez nem cáfolja azt, hogy a Médiapart oknyomozó lap szerint Gullung tanárnő és egy iskolai védőnő is tájékoztatta őt a diákok ellen elkövetett testi erőszakról.

2025. február 15-én François Bayrou Pau-ban találkozott az áldozatok egy csoportjával, és meghallgatta a történeteiket. A beszámolók felkavaróak voltak számára, de a miniszterelnök ismét hangsúlyozta, hogy soha nem hallott semmilyen szexuális zaklatásról. „Ebben az iskolában mintha két világ lenne, a bejárósok és a bentlakásosok világa (...), egy olyan világ, amelynek puszta létezése elviselhetetlen” – mondta. „Mindent megtettem, amit miniszterként meg lehetett tenni” – tette hozzá.

Bayrou-t 2025 tavaszán beidézte tanúskodni az a parlamenti vizsgálóbizottság, amely a Bétharram-ügy miatt állt fel. Öt és fél órán át hallgatták ki. A miniszterelnök eskü alatt vallotta, hogy nem volt tudomása az erőszakról, és hogy nincs rejtegetni valója. Azt is elmondta, hogy Christian Mirande, a Carricart atya ügyében eljáró vizsgálóbíróval való találkozására nem emlékszik. Azt viszont elismerte, hogy Mirande-dal szomszédok is voltak, és azt is hozzátette, hogy ha szerinte találkoztak, és beszéltek az ügyről, akkor az valószínűleg úgy is volt. Ahogy azt is megerősítette, hogy munkatársai kétszer is telefonon keresték Mirande-ot. Azt viszont tagadta, hogy Gullunggal bármikor érintkezett volna. Azt is határozottan állította, hogy a csendőr, aki szerint az ő nyomására engedték el Carricart-t, hazudik, Mirande és a csendőr elmondása némiképp ellentmond egymásnak.

„Nem vállalok felelősséget azért, amivel megvádoltak. Semmilyen ténykedést nem titkoltam el. Nem rendelkeztem bizalmas információkkal. Nem tétlenkedtem, amikor tudomást szereztem az ügyekről, és soha nem avatkoztam közbe egyetlen ügyben sem. De a többiért mindannyian viselünk némi felelősséget, mindannyian, függetlenül attól, hogy melyik minisztériumból jöttünk” – jelentette ki Bayrou kihallgatása végén.

Macron elítélte a volt miniszter ellen folytatott eljárást, és azt „romboló” politikai kampánynak nevezte. De az ügy komolyan megrengette az amúgy sem túl acélos támogatottságú kormányt. Bayrou végül hónapokkal később, a költségvetés kérdésén bukott el, egy példátlan bizalmatlansági indítványon.

Bezárnak Bétharram kapui

Ez előzte tehát meg a napokban tett bejelentést, hogy bezárják az iskolát. Bár erről eleinte volt némi félreértés a különböző egyházi hivatalok között, és ellentmondásos nyilatkozatok jelentek meg, ezek néhány nap után összesimultak. Január 26-án már biztos tényként beszélt az iskola bezárásáról mindenki.

„A helyszín egy olyan szimbólum, amitől el kell távolodnunk. Komoly az elhatározás, hogy bezárják a helyet, amely a mai napig sérülések okozója. Az oktatási közösség így folytathatja a munkáját” – jelentette ki Pierre Vincent Guéret, a Katolikus Oktatásirányítási Szervezetek Szövetségének (OGEC) elnöke egy hétfői sajtótájékoztatón.

Bár az elmúlt években folyamatosan csökkent a diákok száma, Bétharram iskolájában tanuló 160 gyereknek biztosítani kell az elhelyezést. A cél a helyszín bezárása, de semmilyen körülmények között sem elsietve, úgy, hogy ne gondoskodnának a diákokról és tanárokról, akik most ott vannak – derült ki Guillaume Prévost, a katolikus oktatás főtitkárának nyilatkozatából. A középiskola várhatóan a 4 kilométerre lévő Igonban található Beau Rameau telephelyre költözik, ahol már működik egy általános iskola és egy középiskola. A költözés költségeit 2,5 millió euróra becsülik.

„Volt diákként ez győzelem, és jó tudni, hogy az intézménynek, ahol mindannyian szenvedtünk, még a mi életünkben bezárulnak a kapui” – mondta az 51 éves Pascal Gélie, aki 1989 és 1990 között tanult az intézményben, és feljelentést tett három felnőtt ellen erőszak miatt. „Ez az eset továbbra is teljes szégyen, amely feltárja a bétharrami atyák gyülekezetének, szinte az összes tanári karnak, a politikusoknak és az egyháznak az égbekiáltó kudarcait, hibáit és hiányosságait” – tette hozzá a volt diák.

További várható fejlemény, hogy az elkövetkező hetekben a parlamenti „Bétharram Bizottság”, amely eddig vizsgálta az eseteket, benyújtja azokat az új jogszabályokat, amelyeket a gyermekek intézményen belüli védelmére dolgoztak ki.