Kevesebb az óralopás Londonban, a gazdagok mégis jobban rettegnek, mint valaha

Az órás közösségben köztudott, hogy vannak nagyvárosok, ahol jobb a csuklónkra húzni a kabát ujját, ha drága órát viselünk, vagy biztosabb megoldás fel sem venni azt. A veszélyesnek tartott városok listáját London vezeti, itt világviszonylatban kiemelkedően sok karórát lopnak el évről évre, ebben pedig szerepet játszott a luxuscikkek körüli mánia.

A koronavírus-járvány idején a luxuscikkek piacán furcsa jelenség bontakozott ki: miközben a gazdaság lelassult, a luxuskarórák iránti kereslet meredeken nőni kezdett. A Rolexnél pont ebben az időben akadozott a gyártási lánc, az új modellekből kevés készült, az online vásárlás felpörgött, és az árak az egekbe szöktek. A limitált szériák és a befektetési órák iránt nagy lett az érdeklődés, a Rolex, a Patek Philippe és az Audemars Piguet modellek körül spekulatív őrület alakult ki.

Amikor a lezárások után újra megteltek a nagyvárosok, London utcáin feltűnően sokan viseltek egy kisebb vagyon értékének megfelelő órát. A gazdagabb negyedekben, elegáns éttermek és klubok környékén ezzel együtt megélénkült a lopások száma. A rendőrségi adatok szerint 2022-ben és 2023-ban is több mint kétezer nagy értékű, 3 ezer fontnál (akkori árfolyamon kb. 1,3 millió forintnál) drágább órát loptak el London különböző kerületeiben. A legtöbb esetet Westminsterben, illetve Kensington és Chelsea-ben regisztrálták, vagyis pont ott, ahol a luxusüzletek, exkluzív bárok és turisták által kedvelt helyszínek koncentrálódnak.

„London polgármestere borzasztó munkát végzett” – mondta még szeptemberben Donald Trump, amikor a brit fővárosba látogatott. Az amerikai elnök szerint a városban a bűnözés „az egekben van”. Az amerikai elnök véleménye egyre inkább közismert a jobboldali körökben, és egyre szélesebb körben kezd elterjedni. A bűnözést az emelkedő adókkal együtt már a leggazdagabbak látszólagos elvándorlásának egyik okaként emlegetik. Egy neves londoni ingatlanügynök a Guardiannek azt mesélte, hogy egyik ügyfele Rolex óráját az első éjszakán lopták le a csuklójáról, miután beköltözött a Kensingtonban, a város egyik leggazdagabb negyedében lévő lakásába.

A szupergazdagok tanácsadói arról beszélnek, hogy a városban megfigyelők, úgynevezett spotterek állnak az exkluzív éttermek előtt, ők nézik ki a potenciális célpontokat. Az elmúlt években több nagy port kavart bűncselekmény is erősítette ezt a képet. Az egykori Forma–1-es pilóta, Jenson Button és felesége, Brittny a King’s Cross St. Pancras állomásra érkezve perceken belül elvesztette a több mint 250 ezer fontnyi (közel 110 millió forintnyi) javakkal telepakolt bőröndjét. Januárban a milliárdos hongkongi influenszer, Shafira Huang Primrose Hill-i villáját rabolták ki, a tolvajok több mint 10 millió font (4,3 milliárd forint) értékű egyedi ékszert vittek el. Novemberben a knightsbridge-i Sellier luxusáruház tulajdonosai megosztották a felvételeket, amelyeken maszkos férfiak rabolják ki boltjukat, és hozzátették: „London egyszerűen őrült hely lett.”

Csökkenő bűnözés, növekvő félelem

A Guardian szerint az adatok azt mutatják, hogy évtizedes távlatban Angliában és Walesben összességében csökkent a bűnözés, az erőszakos bűncselekmények száma az elmúlt két évtizedben drámaian zuhanni kezdett, London ugyanakkor kivételt jelent. A Metropolitan Police által lefedett területen az elmúlt tíz évben a regisztrált bűncselekmények száma 31 százalékkal, az erőszakos bűncselekményeké 40 százalékkal nőtt.

A mobiltelefon-lopás továbbra is komoly probléma Londonban: tavaly egy elektromos biciklivel közlekedő tolvajt ítéltek börtönre 24 telefon ellopásáért, ennyi készüléket mindössze egy óra alatt szedett össze az illető. Ugyanakkor vannak jelek, hogy a trend kezd fordulni: az erőszakos bűnözés az előző év március végéig 6 százalékkal csökkent a Met adatai szerint, a luxusórákat célzó lopások, amelyek korábban Mayfair és Knightsbridge elit negyedeit sújtották, az elmúlt két évben pedig drasztikusan visszaestek. Az órás közösség ennek ellenére még mindig valósággal forrong, amikor London szóba kerül, és az látszik, hogy szakadék tátong a valóság és a közösség valóságérzékelése között.

Ez egyrészt amiatt van, mert sok bűncselekményt nem jelentenek a rendőrségnek. A hatóságok ezt úgy próbálják kiküszöbölni, hogy évről évre tízezernyi háztartást kérdeznek meg arról, érintettek voltak-e valamilyen bűncselekményben. Az eredmények azt mutatják, hogy az elmúlt 20 évben drámaian csökkent a bűnözés. Tavaly Londonban több mint két évtizede a legkevesebb 25 év alatti áldozatot regisztrálták. Összességében a gyilkosságok száma az elmúlt öt évben a legalacsonyabb szinten van, és ez az arány sokkal kedvezőbb, mint más külföldi nagyvárosokban, például New Yorkban, Párizsban, Brüsszelben, Berlinben vagy Madridban.

A rendőrség kezdi visszaszerezni az irányítást az óralopások területén is.

2024-ben 783 luxusóralopást jelentettek, amelyek értéke legalább 3 ezer font (kb. 1,3 millió forint) volt, szemben a korábbi évi kétezer feletti esetszámmal. Más luxustermékek esetén is javultak a statisztikák, ezer fontnál drágább táskából 2 324 helyett 721-et loptak, az ékszerek (órák nélkül) esetében pedig 4 977-ről 1 863-ra esett vissza a jelentett bűncselekmények száma. A Guardian szerint a drasztikus visszaesés mögött a rendőrség nyári akciója áll: civil ruhás rendőrök lekapcsolták a tolvajokat sötétedés után, azonosítottak olyan visszaeső elkövetőket, akik egymás után két nap is kiraboltak embereket Mayfairben.

A hatékonyabb fellépés ellenére a veszélyérzet továbbra is él a szupergazdagok körében, különösen az órák esetében. Több üzlet is azt tanácsolja, hogy a náluk megvásárolt órákat ne hordják a környéken. A bűnözők által preferált modellek gyártóinak üzleteiből sokszor márkajelzés nélküli papírtáskában viszik el az órákat, hogy ne hívják fel a spotterek figyelmét a drága luxuscikkekre. A Berkeley Square, amely körül A listás helyek, mint a Sexy Fish étterem és az Annabel’s klub található, a késő esti órákban például gyakori órarablások helyszínévé vált.

Az órák azért is népszerű célpontok, mert praktikus vagyontárgyak, könnyen átvihetők a határon, jobban mozgathatók, mint a drogok vagy a készpénz, arról már nem is beszélve, hogy csak nehezen hozzáférhető sorozatszám alapján beazonosíthatók, így nem csoda, hogy bűnözői körökben valutaként működnek.

A rendőrség adatai szerint az ellopott órák egy része gyorsan bekerül egy jól bejáratott körforgásba, nagyjából a 20 százalékuk más országban kerül elő, mint ahol ellopták.

A lopások csökkenő száma ezzel együtt nem azt jelenti, hogy ma már bárhol lehet Londonban luxusórát hordani. A rendőrség kiemelt figyelme némileg javított a helyzeten, de még mindig sok az elektromos rollerrel cikázó, kifejezetten órákra és ékszerekre utazó bűnöző az utcákon, emiatt pedig egyre több gazdag ember járkál testőrrel. 2024-ben 4 650, az előző évinél harmadával több kérelem érkezett közeli védelemre a brit hatóságokhoz (Security Industry Authority). Tavaly a szabályozó 187 113 képesítést adott ki az iparágban, ez 5 százalékos növekedést jelent, ideértve olyan területeket, mint a készpénz és az értéktárgy szállítását, a portaszolgálatot és a biztonsági őrzést.

Bárki célpont lehet

Egy közel másfél millió forintos óra a magyar társadalom nagy részének elérhetetlen álom, de a nyugati átlagbérek mellett nagyon is reális, elérhető vagyontárgy. Ferenczi Balázs, a Chrono24 marketingmenedzsere és az Órák kérdése podcast műsorvezetője szerint egy 10 ezer eurós órát Nyugat-Európában egy átlagkeresetű ember akár egy év alatt össze tud spórolni, arról már nem is beszélve, hogy rengetegen örökölnek vagy kapnak ajándékba drága órákat. Szerinte ők is könnyen célponttá válhatnak, nem csak Bugatti-tulajokat rabolnak ki.

Ferenczi úgy véli, hogy a félelmet ma már a közösségi médiás algoritmusok legalább annyira táplálják, mint maguk az incidensek. London erős negatív példává vált: a brit sajtóban sokszor egymást érik az úgynevezett „watches gone missing” sztorik, amelyekre a TikTok és az Instagram gyorsan rárak egy lapáttal: két videó után tíz ilyet dob fel a felhasználónak. Szerinte többek között ennek is köszönhető, hogy a javuló számok ellenére még mindig megmaradt az a percepció, hogy aki Londonba megy, kétszer gondolja meg, milyen órát visz magával.

A közösségi médiában és az órás közösségben eközben káros és veszélyes trend is fut, amely szerint azért jó hamis órát hordani, mert ha ellopják, akkor nem éri az embert akkora kár. Ferenczi ezt veszélyes ostobaságnak tartja. Hamis órát hordani illegális, másrészt a viselőjét valós veszélynek teszi ki: előfordult már, hogy valakit a hamis órája miatt szúrtak le, azaz ha valaki órát akar lopni, nem a hamisítvány fogja ettől eltántorítani.

„A tolvaj nem tudja 2 méterről megkülönböztetni az eredetit az utánzattól”

– mondta Ferenczi, aki arról is beszélt, hogy a luxusmárkák is reagáltak az évek óta fennálló helyzetre. Sok helyen zsiliprendszer működik, biztonsági őr nyit ajtót, és egyszerre csak két vásárló lehet bent. Az A. Lange & Söhne berlini butikja például kétajtós beléptetéssel működik, de a nagyobb bevásárlóközpontokban is megjelentek a golyóálló vitrinek és üvegportálok. Arról, hogy érdemes-e inkább otthon hagyni az óránkat, azt mondta, hogy ez az órás hobbi örök kérdéséhez vezet: kinek hordjuk az órát, magunknak vagy a környezetünknek? Ferenczi szerint ha valaki magának hordja, nincs szükség arra, hogy a legdrágább óráját elvigye magával a belvárosba, mások viszont azt mondják: „hadd hordjam ott az órámat, ahol akarom”. Nehéz megmondani, hogy melyik a helyes válasz.

Úgy véli, a nagyvárosok összehasonlításában még mindig messze London a legveszélyesebb, Párizsban és Rómában inkább a zsebtolvajkultúra virágzik, nem a brutális utcai órarablások.

New Yorkban Ferenczi ritkán hall luxusórarablásról, ott is inkább a turisták elleni kisebb lopások jellemzőek, de saját bevallása szerint volt már, hogy ő is inkább a csuklójára húzta az ingujját, hogy ne lássák, mi van rajta.

Arra a felvetésre, hogy a közvélekedés sokszor egyfajta Robin Hood-romantikával figyeli az óralopásokat, azt mondta, ez veszélyes és primitív narratíva, mivel ezeket az ellopott órákat nem a szegények között osztják szét, csak gyorsan törvénytelen profitot csinálnak belőlük. Szerinte az órák referencia- és sorozatszám alapján követhetőek lennének, de a lopott órákat követő adatbázisok széttöredezettek, nincs egységes nemzetközi platform, ahol minden lopott óra szériaszáma megtalálható.

A tolvajok ráadásul tudatos felvevőpiacra dolgoznak: az órát féláron adják tovább orgazdáknak, akik tudják, hogy azok lopottak. Nem túl gyakori az alkatrészre bontás, mivel így az óra árának a töredékét kapnák csak a bűnözők. „Egy 10 ezer eurós óráért a feketepiacon így 2500-3000 eurónál többet nem adnak” – magyarázta Ferenczi.

Szerinte Budapest órás szempontból nem számít kifejezetten veszélyes városnak, össze sem lehet hasonlítani Londonnal vagy Párizzsal, igaz, ez annak is köszönhető, hogy a magyar fővárosban közel sem mászkál annyi ember luxusórában, mint a nyugati nagyvárosokban, így az ezekre utazó bűnözői rétegek sem alakultak ki itthon.