Azzal hívták őket a rendőrök, hogy 60 év után megoldották az ügyet: rokonuk a hírhedt amerikai torzós gyilkos áldozata lett

Alys Eberhardt a New Yorkhoz közel eső Fair Lawnban élt, és 19 évesen még nem költözött el otthonról. Ápolónak tanult a helyi kórházban. Feltűnően csinos volt, így figyelt fel rá a gyilkosa is. Hogy pontosan mi történt kettejük között az ismeretségük két hetében, nem tudni. De az biztos, hogy 1965. szeptember 24-én Eberhardt és a tettes elmentek a lány családjának házába, itt találtak rá később a fiatal nő élettelen testére. Brutálisan meggyilkolták.

A rendőrség azonnal nekiállt felgöngyölíteni az esetet, de hamar elakadtak, a nyomok kihűltek, az ügy pedig megoldatlan maradt. Alys Eberhardt családja 1965 óta várta, hogy egyszer fény derüljön rá, ki követte el a gyilkosságot. Már nem sok reményük volt arra, hogy ez megtörténik. És mégis: 2025. december 23-án megcsörrent a telefon, és a rendőrség közölte velük, hogy megoldották az ügyet.

Eberhardt családja valószínűleg nem is sejtette, hogy Alys az Egyesült Államok egyik hírhedt sorozatgyilkosának áldozata lett.

Richard Cottingham állítása szerint több mint 80 nőt ölt meg. A 45 éve börtönben ülő, most 79 éves gyilkos még évtizedekkel később is csak akkor osztja meg a rendőrséggel, hogy ő a felelős valaki haláláért, ha abból előnye származik. Pedig olyan hosszú börtönbüntetést tölt, hogy már igazán mindegy lenne. Alys esetének megoldása is csak a rendőrök szemfülességének volt köszönhető. Valószínűleg nem ő lesz az utolsó, akiről kiderül, hogy a „New York-i torzós gyilkos” áldozata volt.

Évtizedeken át gyilkolt büntetlenül

Nehéz lenne összeszedni egyetlen cikkbe, hogy Richard Cottingham hány nőt ölt meg. Ő maga azt állítja, hogy legalább 80-at, de talán 100-at. A férfi azt állította, hogy már tizenéves korától, de minimum a hatvanas évektől kezdve gyilkolt. Úgy számolja, hogy éveken át szinte minden második héten megölt egy embert, és így jön ki a 80-100-as becslés. Azt nem tudni, ebből mennyi igaz, mert ennyi áldozatot nem találtak meg, de az biztos, hogy legalább 15 éven át büntetlenül gyilkolhatott, és a borzalmas bűncselekmények ellenére sokáig sikerült kicsúsznia a rendőrök kezei közül.

Cottingham főleg New Yorkban és New Jersey-ben vadászott. Az áldozatai rendszerint szexmunkások voltak, akiket „büntetésből” bántalmazott és ölt meg. Egyesek azonban nem prostitúció miatt kerültek a férfi közelébe, hanem mert kiszemelte őket. A nők kemény kínokon mentek keresztül, mielőtt meghaltak. Cottingham összevagdosta, megcsonkította, megerőszakolta, és aztán különböző módokon megölte őket. Mindamellett az állítása szerint nem is igazán az ölés szerzett neki örömet.

„Soha nem azért mentem ki, hogy öljek. Ezért mondtam, hogy nem vagyok átlagos sorozatgyilkos. Én nem éreztem attól örömet, hogy megöltem valakit… A játék volt a lényeg. Hogy meg tudjam úszni. Hogy meg tudjam csinálni a tökéletes gyilkosságot minden egyes alkalommal” – jellemezte magát egy 2014-es kihallgatáson. Állítása szerint „százakat hagyott futni”, mert elsősorban azt nézte, hogy ne bukjon le. És ezt éveken át sikerült is hatékonyan elkerülnie.

Egy 1979-ben véghez vitt brutális gyilkosság esetében például maguk a nyomozók mondták, hogy az áldozatok a lehető legtisztább tetthelyen feküdtek. Egy Times Square-en lévő hotelszobában találtak rá két lefejezett és megcsonkított nőre. A szobában lévő két ágyat, amin az áldozatok feküdtek, Cottingham felgyújtotta, így morzsányi bizonyítékot sem találtak.

„Hogyan tudod levágni két nő fejét, és nem gyomorforgatóvá tenni az egész helyet a padlótól a plafonig?”

– tette fel a kérdést az egyik nyomozó a Netflix Cottinghamről szóló sorozatában. A férfi nem csupán lefejezte a két nőt, a kezüket is levágta, hogy ujjlenyomatok hiányában ne lehessen őket olyan könnyen azonosítani. A kádba olyan női ruhákat tett, amelyek nem az áldozatokéi voltak, hogy ezzel is félrevezesse a nyomozókat. Erről az esetről kapta az egyik nevét: Times Square-i gyilkos. A másik neve – szintén a lefejezett nők miatt – „torzós gyilkos” volt.

Nemcsak azért nem kapták el Cottinghamet, mert annyira odafigyelt a legkisebb részletre is, hanem azért sem, mert az 1970-es években a különböző rendőrkapitányságok nem dolgoztak annyira szorosan együtt, mint ma. A New York-i és New Jersey-i nyomozók nem is tudtak arról, hogy ugyanazon tettes után nyomoznak. Nem volt közös nyilvántartásuk sem, így nem kötötték össze az egyes eseteket, még úgy sem, hogy rengeteg áldozatot hasonló módszerrel öltek meg. Ráadásul a szexmunkás áldozatokat beazonosítani is nehéz volt, a családjuk sem helyezett nyomást a hatóságokra. Könnyen elvesztek a süllyesztőben.

Cottingham azonban egy ponton hibázott: 1980-ban megtámadott egy prostituáltat egy New Jersey-i hotelben, ahol korábban már megölt két másik nőt. A 19 éves Leslie O’Dell, akit odavitt, akkorát tudott sikítani, hogy meghallották a dolgozók, és riasztották a hatóságokat. Cottingham megpróbált elmenekülni, de elfogták és letartóztatták. Találtak nála bilincseket, nyugtatókat, kamu- és valódi fegyvereket. Emberrablás, szexuális erőszak, emberölési kísérlet és egy sor hasonló bűncselekmény miatt emeltek vádat ellene.

Emellett O’Dell esete nyomán fény derült a gyilkos modus operandijára: kiderült, hogy Cottingham gyakran New Yorkban szedte fel a szexmunkásokat, majd átvitte őket New Jersey-be, és ott ölte meg őket. Az áldozatok egy részét be is nyugtatózta, brutálisan bántalmazta, kirabolta, és sorsukra hagyta. A rendőrség egy sor olyan megoldatlan nemi erőszak és emberölési kísérlet ügyére bukkant, amiknél ugyanez volt a mintázat. Így 1981-ben O’Dell mellett még három nő tanúskodott a bíróságon Cottingham ellen nemi erőszak miatt.

Közben a New York-i rendőrség is felfigyelt Cottingham módszerére, és rájöttek, hogy ő lehet a Times Square-i gyilkos. Ekkoriban adtak ki házkutatási parancsot a férfi ellen. A házában volt egy szoba, amit zárva tartott, és ahová még az akkoriban válófélben lévő felesége sem mehetett be. A Netflix dokumentumsorozata szerint itt gyakorlatilag trófeagyűjteményre bukkantak a rendőrök. Több áldozata személyes tárgyait is itt őrizgette – ez a sorozatgyilkosok jellemző szokása.

A tárgyak alapján fel tudták fejteni a gyilkosságokat. Kiderült, hogy Cottingham ölte meg az egyik korábbi szomszédját, Maryann Carrt. Másik New Jersey-i áldozatát, Valerie Ann Streetet pedig ugyanabban a hotelben gyilkolta meg, ahová O’Dellt is vitte.

Üzletel az információkkal

A nemi erőszakokért és a két nő meggyilkolásáért két külön eljárást indítottak Cottingham ellen New Jersey-ben. A férfi ártatlannak vallotta magát minden vádpontban, és ezért nem is volt hajlandó vádalku fejében bevallani a gyilkosságokat. Ragaszkodott hozzá, hogy bebizonyíthassa az igazát a bíróságon. „A leggonoszabb ember volt, akivel valaha találkoztam. Hideg volt, kemény és számító. Azt gondolta, hogy mindenkinél okosabb, aki ebben az ügyben benne van” – mondta az őt egykor védő ügyvéd. Végül mindkét ügyben elítélték. Ezután 1984-ben a három New York-i gyilkosság ügyében szintén bűnösnek találták – ezek voltak azok az esetek, amikor levágta a szexmunkások fejét és kezét, majd felgyújtotta a hotelszobákat. A nyolcvanas évektől Cottingham börtönben ül.

Harminc éven át azt állította, hogy ártatlan, és hogy a rendőrség kente rá a gyilkosságokat. Ezzel védekezett a bíróságon is. 2009-ben azonban egy újságírónőnek bevallotta, hogy valóban ő volt a felelős a nők haláláért, és hogy

valójában jóval több embert ölt meg, mint amennyit korábban rá tudtak bizonyítani.

Azt is elárulta, hogy azért vágta le a két New York-i szexmunkás nőnek a fejét, mert visszatérő vendégük volt, és tudta, hogy így nehezebb lesz azonosítani őket. A fejeket egy sporttáskában vitte el a hotelből.

2017 óta Cottingham egyik Times Square-i áldozatának a lánya is besegít a rendőrségnek, hogy még több vallomást tudjanak belőle kiszedni. Jennifer Weiss édesanyja szexmunkásként több alkalommal is lefeküdt a gyilkossal. Weiss azzal férkőzött a férfi bizalmába, hogy felvetette: ő lehet a biológiai apja. Cottingham cserébe elmondta neki, hogy hova temette el az áldozata fejét, ám azt nem találták meg.

Egy másik fontos szereplő Robert Anzilotti nyomozó, akit 2000-ben New Jersey-ben bíztak meg azzal, hogy nyálazza át 1967-től kezdődően a Bergsen megyei megoldatlan gyilkosságokat. Ez volt az a megye az államban, ahol Cottinghamet elítélték a nemi erőszakokért és két gyilkosságért. Anzilotti úgy tudta szóra bírni a férfit, hogy egy másik rab segítségével leleplezte a börtönben felépített „fogadóirodáját”. Amikor a sorozatgyilkos már két napja magánzárkában sínylődött a simliskedésért, Anzilotti bement hozzá, és megmondta, hogy ha együttműködik, akkor cserébe tesz neki néhány szívességet. Így kezdődött a kettejük kapcsolata 2003-ban.

„Richard Cottingham kontrollmániás és mesteri manipulátor. 1980 óta börtönben ül, és az életének semmilyen részletére nincs hatással – azt leszámítva, hogy mit ejt ki a száján” – jellemezte őt Anzilotti, aki az évek során már több vallomást is kiszedett a férfiból. 2010-ben bevallott egy 1967-es gyilkosságot, amiért bíróság elé is állították. 2014-ben pedig három tinédzser meggyilkolásáért vállalta a felelősséget, de itt már csak vádalku fejében volt hajlandó vallomást tenni. Bevallotta a tetteit, cserébe viszont nem kellett megint végigjárnia a tárgyalásokat.

Arról azonban, hogy pontosan mikor kezdett el gyilkolni, nem lehet biztosat állítani. Cottingham ugyanis igyekszik az információit valutaként használni, csak akkor árul el valamit, ha cserébe kérhet valamit. A már nyugdíjba vonult Anzilottinak utoljára 2021-ben sikerült információt kicsikarnia a férfiból.

Ekkoriban börtönkórházba került a sorozatgyilkos, aki sokat panaszkodott, hogy az életkörülményei kínzással érnek fel, és öngyilkosságot akart elkövetni. „Mit szólnál hozzá, ha minden Bergsen és Nassau megyei gyilkosságot megoldhatnál. […] Egy kis fentanil visszahozná a memóriámat” – kecsegtette a nyomozót az ágyban fekvő elítélt, aki feltehetően túl akarta magát adagolni. Anzilotti nem ment bele abba, hogy öngyilkossághoz segítse Cottinghamet az információkért cserébe, de így is ki tudott belőle szedni annyit, hogy két fiatal lány halálára fényt derítsen. Végül tucatnyi gyilkosságot sikerült rábizonyítani a férfira.

Sorra kötik össze a hasonló ügyeket

1974-ben két New Jersey-i tinédzser, Mary Ann Pryor és Lorraine Marie Kelly stoppolva akart elmenni kirándulni. Később szemtanúk látták őket, ahogy beszálltak egy férfi autójába. A holttestüket csak később találták meg az állam északi részén, egy erdős területen. A betegágyban fekvő Cottingham elárulta, hogy ő a felelős a halálukért. Miután beszálltak a kocsijába, elrabolta őket, és egy motelben megerőszakolta, majd megfojtotta a két áldozatát. Anzilotti szerint a gyilkos „nyugdíjazási ajándékként” vallotta be neki a történteket. A két stoppos lány 1974-es esete azonban később segített más ügyek megoldásában is.

A cikk elején említett Alys Eberhardt tehát 1965-ben veszítette életét, és azóta sem lehetett tudni, hogy ki a gyilkos. 2021-ben az egyik egykori osztálytársa hívta fel a helyi rendőrség egyik nyomozóját, hogy érdeklődjön az ügyében. Az illető megkérte Brian Rypkema nyomozót, hogy nézze meg még egyszer utoljára az aktát, hátha talál valamit. Rypkema kollégájával, Eric Eleshewichcsel újra is nyitotta a nyomozást az év tavaszán. Épp átnyálazták az Eberhardt-gyilkosság dokumentációját, amikor a szemük elé került Mary Ann Pryor és Lorraine Marie Kelly esete. Eleshewich kötötte össze, hogy Eberhardt meggyilkolásának idején Cottingham épp ugyanazon a környéken élt, ahol a lány is. A nyomozópáros úgy döntött, hogy meglátogatja az idős elítéltet a börtönben.

„Amikor megmondtuk, hogy a Fair Lawn-i rendőrség nyomozói vagyunk, az azonnal felkeltette az érdeklődését” – mesélte Rypkema. A két nyomozó öt órán keresztül beszélgetett a sorozatgyilkossal, hogy elnyerjék a bizalmát. Az, ahogy a különböző kérdésekre és állításokra reagált, nem hagyott kétséget a rendőrökben afelől, hogy ő lehet a gyilkos. Amikor hibásan írták le neki, hogy Eberhardt hogyan jutott be a házba, Cottingham kijavította őket. Innentől kezdve már egészen biztosnak tűnt, hogy ő az elkövető. Rypkema és Eleshewich még legalább ötször látogatták meg Cottinghamet a börtönben, mire 2025. december 22-én sikerült megszerezni a beismerő vallomását.

Alys Eberhardt a 17. és egyben a legkorábbi áldozat, akit Cottingham megölt.

A Bergen megyei ügyész és a Fair Lawn-i rendőrség közötti megállapodás értelmében Cottingham ellen nem emelnek vádat Eberhardt meggyilkolása miatt. A fiatal lány családja azonban így is elégedett. „Elmondhattam anyámnak, Alys testvérének, hogy végre megkaptuk a válaszainkat – azt hittem, hogy soha nem jön el ez a pillanat” – mondta az áldozat unokaöccse.

Az elmúlt években rábizonyított gyilkosságok esetében felmerülhet a kérdés, hogy Cottingham nemcsak találomra vállalta-e magára a megoldatlan ügyeket, de nem erről van szó. A Long Island-i eseteknél DNS is bizonyította a bűnösségét. „A vádlottnak olyan konkrét információi voltak a tetthelyekről és a bűncselekményekről, amelyeket csak a gyilkos tudhatott. Biztosak vagyunk benne, hogy ő ölte meg mind az öt nőt” – tette hozzá akkor Anne Donnelly, Nassau megye ügyésze.

Cottingham börtönbüntetése 2022-ben 204 évre nőtt, miután további öt gyilkosságot vállalt magára, amelyeket Long Island területén követett el. Ezek voltak a Nassau megyei gyilkosságok, amelyekre korábban utalt Anzilottinak a gyilkos. „Nincs olyan ítélet, amelyet kiszabhatnék, és amely valóban elég lenne” – mondta akkor a bíró.