Harminc év után fény derülhet rá, ki követte el az olaszországi hírhedt fúrós gyilkosságot

A nyugdíjas Adriana Fravega 1995. szeptember 6-án reggel riasztó telefonhívást kapott az egyik albérlője lányától. A 19 éves fiatal azért kereste meg, hogy megkérdezze, nem hallott-e valamit az édesanyjáról, Luigia Borrelliről. A lány egészen addig úgy tudta, az édesanyja ápolónőként dolgozik Fravegánál, de előző éjjel nem ért haza, ezért nagyon aggódott. Az idős nő a hívás után átballagott a szomszédos pincelakásba, amit ő maga adott ki az állítólagos gondozójának.

Fravega tisztában volt vele, hogy Borrelli valójában nem ápolónő. Ennek alapján rossz előérzete támadt arról, hogy mi történt az albérlőjével. Amikor ajtót nyitott, megrázó látvány tárult elé:

Luigia Borrellit brutálisan összeverték, a nyakából pedig egy fúró állt ki.

Fravega azonnal hívta a rendőrséget. Tőlük tudta meg a nő lánya a halálhírt, és az igazságot is: az édesanyja kettős életet élt, és valójában prostituáltként dolgozott, nem pedig ápolóként.

Luigia Borrelli esete 30 éve Olaszország egyik leghírhedtebb megoldatlan bűnügye. A nyomozások során több gyanúsítottat is ellenőriztek. Volt, aki nem bírta a nyomást, és öngyilkos lett. Bár több DNS-mintát is találtak a helyszínen, azok alapján nem sikerült megtalálni a tettest. 2024-ben azonban fordulat következett. Most úgy tűnik, hogy jó nyomon lehet a rendőrség, és csak idő kérdése, hogy kiderüljön az igazság.

A férje hatalmas adósságot hagyott rá

Luigia Borrelli Szardínia szigetén született 1953-ban, Iglesias városában. Ápolónőként végzett, és huszonévesen Genovába költözött, az ottani kórházban kapott munkát. A városban találkozott későbbi férjével, aki raktári munkás volt. A házasságukból két gyermek született, Roberto és Francesca. Az 1980-as évek vége felé a férfi vett egy kiskocsmát, amit fel akart újítani. Csakhogy az üzlet nem ment túl jól, így a családapa kölcsönöket vett fel – uzsorásoktól. Hiába nyílt meg végül nagy nehezen a kocsma, az adósságok visszafizetését nem tudta teljesen kitermelni. A férfi 1990-ben infarktust kapott, de addigra 250 millió líra adósságot halmozott fel.

Borrelli minderről mit sem sejtett, így váratlanul érte a nyakába szakadt adósság. Miközben özvegyként egyébként sem volt könnyű eltartania két kiskorú gyerekét, az uzsorások is szorongatták, a kórházi munkája nem fizetett eleget. A nő ezért radikális megoldáshoz nyúlt: felmondott a kórházban, és szabadúszó ápolónőként helyezkedett el. Legalábbis ezt mondta a családjának. Valójában azonban szexmunkásként kezdett el dolgozni, „Antonella” néven.

A 40-es évei elején járó nő rövid időn belül jól kereső prostituálttá vált. Az olasz források szerint olyan kéréseknek is eleget tett, amelyek ma már senkit nem lepnének meg, de akkoriban ritkaságnak számítottak. Ezzel valamelyest magára is haragította a többi helyi prostituáltat, és az őket futtató striciket. Antonellának a jelek szerint kerítője sem volt, egyedül dolgozott.

Genova szívében, a város történelmi belvárosában fogadta kiterjedt ügyfélkörét. A munkához használt pincelakást Adriana Fravega adta ki neki – egykor ő maga is szexmunkásként dolgozott. Borrelli gyerekei úgy tudták, hogy az anyjuk az idős nő gondozója, és ebből van pénzük.

Csak nagyon kevesen tudták az igazságot Borrelli kettős életéről. Például a szerelők, akik néha bejártak a lakásba, valamint az uzsorások, akiknek a megkeresett pénz egy része jutott.

1995-ben a rendőrök jutottak be a lakásba. A nő ágyon fekvő holtteste félmeztelen volt, sok karcolás és ütés nyoma tarkította, több foga kitört. Valamikor este 10 és 11 között támadhatták meg, sámlival verték agyon. Luigia még azelőtt meghalt, hogy a legdurvább sérülést okozták volna neki: a tettes egy elektromos fúróval 12 lyukat ütött a testén, köztük a nyakán is. A hatóságok fúróval a nyakában találták meg az áldozatot. A brutális részlet miatt az egész ügy „fúrós gyilkosság” néven híresült el az olasz sajtóban.

„Luigia holttestének megcsonkítása csak egy dolgot árul el nekünk: hogy a tettes szemében az áldozat egy tárgy volt, méghozzá azért, mert prostituált volt. Valószínűsíthetjük, hogy a gyilkos egy megtermett, erős, Luigiánál magasabb férfi volt, akinek sajátos kapcsolata volt a szexualitással. Amikor pedig túlzott erőszakról van szó, mint ebben az esetben, az azt jelenti, hogy érzelmileg kötődött az áldozathoz” – elemezte az esetet Francesco Esposito törvényszéki kriminológus az Il Giornalénak.

Többször árnyékra vetődött a rendőrség

A nyomozók első számú gyanúsítottja a nő fia, Roberto volt. Azt gondolták, hogy a fiatal férfi talán rájött, hogy az édesanyja prostituált, és dühében megölte őt. Csakhogy a bűntett helyszínén rögzített DNS-minták kizárták, hogy Roberto lenne a gyilkos. A fiatalember alibije is elég erős volt.

A rendőrség az uzsorásokat is kihallgatta. Ők még azt is tagadták, hogy pénzt adtak volna kölcsön Borrelli férjének, szóval a gyilkosságért végképp nem vállalták a felelősséget. Sőt, azt állították, hogy a nő családi barátai voltak. A DNS az ő esetükben sem mutatott egyezést.

A rendőrség ezután a fúróra koncentrált, ez pedig szinte azonnal eredményt is hozott.

Fravega ugyanis a rendőrségnek azonnal elmondta, hogy kié volt az eszköz: Ottavio Salisé, egy 52 éves szardíniai villanyszerelőé. A férfi az idős asszony szerint gyakran járt a pincelakásba javításokat végezni, Borrelli pedig természetben fizetett neki. Kettejük között azonban történt valamilyen nézeteltérés, és a szexmunkás megmondta a szerelőnek, hogy többet ne jöjjön.

A rendőrség beidézte Salist. A férfi kezén sérülések voltak, és nem tudott magyarázatot adni arra, amikor szembesítették vele, hogy az ő fúrójával bántalmazták az áldozatot. DNS-mintát vettek tőle, hogy kiderüljön a bűnössége. Ő azonban nem várta meg az eredményt: egy héttel a nő holttestének megtalálása után öngyilkos lett, leugrott egy felüljáróról. Öt üzenetet hagyott hátra, köztük egyet a rendőrségnek. Utóbbi így szólt: „Találjátok meg Antonella gyilkosát!” Egy nappal később a DNS-vizsgálat igazolta, hogy Salis ártatlan volt.

Nem ő volt az egyetlen, aki öngyilkosságot követett el az ügy miatt. Fél évvel a gyilkosság után az idős főbérlő nyugtatókkal végzett magával. Azt, hogy pontosan mi állt a háttérben, nem tudni, de egyes források szerint Borrelli és Salis halála miatt is bűntudata lehetett. Húsz évvel később aztán az áldozat fia, Roberto is öngyilkos lett. A férfi az Il Giornale szerint régóta pszichiátriai betegségben szenvedett, és Salishoz hasonlóan leugrott egy hídról.

Miután a Salis-szál zsákutcának bizonyult, a rendőrség nem sokra jutott, bár ígéretes nyomokból nem volt hiány. 1999-ben egy szardíniai férfi azt állította, hogy a Genovában élő volt anyósa a gyilkosság éjjelén találkozott egy sérült, véres férfival, és a nő pénzért cserébe befogadta az idegent, még váltóruhát is adott neki. A bejelentést tevő férfi azonban később visszavonta vallomását, azt állítva, hogy csak a volt anyósán akart volna bosszút állni.

Volt olyan feltételezés is, hogy Donato Bilancia, egy hírhedt olasz sorozatgyilkos lehetett a tettes. A férfi 1997 októbere és 1998 áprilisa között tizenhét embert – kilenc nőt és nyolc férfit – gyilkolt meg az olasz Riviérán. Amikor 1998-ban elkapták, Bilancia tagadta, hogy bármi köze lett volna Borrelli ügyéhez, a rendőrség pedig nem tudta összekötni az esettel. Aztán 2004-ben egy névtelen levél érkezett a nyomozókhoz, ez állt benne: „Én vagyok a fúrószörny. Évekkel ezelőtt gyilkosságot követtem el, de soha nem kaptak el.” Ám a hatóságok ezzel a levéllel sem jutottak előrébb.

Egészen 2023-ig nem történt újabb előrelépés. Ekkor jelent meg a Sky tévécsatorna Névtelen szörnyetegek című műsorának egyik epizódja, amelyben a fúrós gyilkosról volt szó. A műsor leadása után az Il Secolo XIX egyik újságírója levelet kapott Borrelli egyik kórházbeli kolléganőjének lányától. Az édesanyja elmesélte neki, hogy egy nappal Borrelli meggyilkolása után a kórház egyik főorvosa zúzódásokkal és összekarmolt arccal érkezett meg a munkahelyére. A forrás szerint az orvos és Borrelli viszonyt folytatott, utóbbi pedig egy ponton megpróbálta ezzel megzsarolni a férfit. Ezt a szálat is szabályosan kivizsgálta a rendőrség, de a DNS-minták alapján végül kizárták, hogy az orvosnak – aki amúgy akkor már nem élt – köze lenne az ügyhöz.

Egy rokona révén bukkantak a feltételezett gyilkosra

2024-ben viszont újabb gyanúsítottja lett az ügynek. Látszólag a semmiből vádat emelt az ügyészség egy 60 éves genovai karosszérialakatos, Fortunato Verduci ellen. Házkutatást is tartottak nála. Meglepőnek tűnhet, hogy egyből vádemeléssel kezdődött az ellene indított vizsgálat, de az ügyészségnek jó oka lehet erre: az olasz sajtó szerint a nyomozók egy, a tetthelyen hagyott cigarettacsikk, és egy vértócsa alapján jutottak el a férfihoz.

A vérnyomokból sikerült kimutatni egy ember DNS-ét, és az bebizonyosodott, hogy nem Borellié volt. A minta akkor keltette fel a hatóságok figyelmét, amikor Verduci egyik rokona börtönbe került. A rokon genomja bekerült az olasz hatóságok nyilvántartásába, ami részleges egyezést jelzett, és így jutott el a rendőrség a karosszériáshoz.

A gyilkosság idején Verduci 36 éves volt, és szerencsejáték-függőként állítólag sok adósságot halmozott fel. Eleinte tagadta, hogy ismerte volna Luigia Borrellit, de később bevallotta, hogy valóban járt hozzá.

Gyilkossággal és rablással vádolják: a vádirat szerint megölte Antonellát, majd magával vitte a nő pénztárcáját a napi bevételével együtt.

Miután gyanúsítottá vált, Verduci telefonját lehallgatták. Egy kollégájával folytatott egyik hívásban arról beszélt – vagy viccelődött –, hogy megölte Borrellit. Sőt, egy másik gyilkosságra is utalt. „Szórakozásból tettem, mint bárki más. […] Végül is mit csinálhatnak az emberrel két gyilkosság után?” – mondta a lehallgatott beszélgetésben. Azt is elmesélte a kollégájának, hogy a gyilkosság helyszínén megtalált egyik cigarettacsikk vezette nyomra a rendőröket. Ekkor már tisztában volt vele, hogy vizsgálódnak ellene a rendőrök, de azt nem tudta, hogy lehallgatják.

Csakhogy hiába vizsgálódtak ellene 2024 óta, Verduci ügye megakadt egy jogi bökkenőn. Az ügyészség által lefolytatott összehasonlító génvizsgálatot – amelyre a vádat alapozza az ügyészség – anélkül végezték el, hogy erre a férfi engedélyt adott volna.

Az ügyet az is kikezdheti, hogy a fúrón magán nem találták meg Verduci DNS-mintáját, két másik férfiét azonban igen. Ezek viszont lehetnek szennyeződések is. A védelem szerint a minták eleve olyan régiek, hogy azokat nem is lehet felhasználni – bár ezzel azért rengeteg hasonló, korábbi ügy alapján lehetne vitatkozni. Verduci ügyvédje azzal is érvelt, hogy a fúrón talált nyomok amúgy is valószínűleg azéi lehetnek, aki korábban munkára használta az eszközt.

Ennek ellenére december közepén a bíróság elrendelte, hogy Verduci adjon újabb DNS-mintát.

Emellett a férfi testvérei is vállalták, hogy leadják a mintáikat. Az eredmények valószínűleg januárban kerülnek nyilvánosságra. „Verduci még mindig veszélyes, és le kell tartóztatni” – jelentette ki az ügyész, Patrizia Petruzziello, aki a kezdetektől felügyeli a nyomozást. A fellebbviteli bíróság után az olasz legfelsőbb bíróság is úgy döntött, hogy a férfi szabadlábon várhatja meg az eljárást.