A gyilkos a rendőrség kezébe adta a bizonyítékokat, mégis 25 éve megoldatlan a szetagajai mészárlás ügye

2000. december 30-án a Mijazava család semmi különöset nem csinált. A két szülő és a két kisgyerek, Niina és Rei, elmentek bevásárolni, otthon együtt vacsoráztak, majd tévét néztek. Valószínűleg a másnapi újévi ünnepekre tartogatták az erejüket. Csakhogy a család nem érhette meg az új évet: december 31-re virradóra valaki különösen kegyetlen módszerrel végzett velük. A holttesteket a szomszédjukban lakó anyai nagymama találta meg. Esetük a „szetagajai családgyilkosság” néven az egyik leghírhedtebb japán bűnügy lett.

Minél több ilyen megoldott bűntényről írok, annál érthetetlenebb számomra, hogy a Mijazava család tragédiáját, ami éppen 25 éve történt, hogyan nem tudták kibogozni.

A japán rendőrség látszólag mindent megtett, hogy meglegyen a tettes. Sőt tulajdonképpen a gyilkos is sokat tett ezért, hiszen mindenhol otthagyta a DNS-ét a tetthelyen.

Az elmúlt években több olyan történetről is írtam, amikor évtizedes rejtélyek és bűnügyek oldódtak meg a DNS-technológia vagy ujjlenyomat-egyeztetés segítségével. És mégis, a rendőrség 25 év alatt nem jutott semmire, pedig rekordösszegű nyomravezetői díjat ajánlottak fel. A család utolsó tagjai reménykednek, hogy még megérik az elkövető felelősségre vonását.

A Mijazava család a japán családmodell szinte tökéletes példája volt. A családfő, Mikio egy piacvezető marketinges cégnél dolgozott, felesége, Jaszuko fejlesztőpedagógus volt. A házaspárnak két gyereke született a harmincas éveik derekán, Niina és Rei. Niina 8 évesen kivételesen okos volt, ezért egy osztállyal feljebb került az általános iskolában. A kisöccse, Rei enyhe értelmi fogyatékossággal élt. A család a 90-es évektől fogva Tokió egyik elővárosában, Szetagajában lakott. Kétszintes családi házuk parkos környéken állt, a hátsó kert csak egy gördeszkás parkkal volt szomszédos. Bár korábban több család is élt itt, a kétezres évekre szinte teljesen elnéptelenedett a környék. A legtöbben a fejlesztések miatt eladták a házukat az önkormányzatnak, és beköltöztek Tokió belsőbb kerületeibe. Így 10 év alatt a több száz szomszédos családból négy maradt a környéken.

Mijazaváék háza egybeépült a szomszéd házzal, amelyben Jaszuko édesanyja és nővérének családja élt, így nem voltak teljesen elszigeteltek. A két ház között nem volt közvetlen kapcsolat, csak úgy lehetett átmenni, ha az ember kilépett a bejárati ajtón. A család 2000 környékén arra készült, hogy rövidesen elköltözik egyre szűkösebb otthonából. A döntést viszont halogatták, mert Jaszuko úgy látta jónak, ha a gyerekeket egyelőre nem szakítják ki az ismerős közegükből. Niinának és Reinek jót is tett, hogy ott volt a szomszédban a nagymamájuk és a nagynénjük is. A végzetes estén a kislány a nagymamájával tévézett, mielőtt hazament volna lefeküdni.

Másnap, 2000. december 31-én reggel Haruka, a nagymama azért is ment át hozzájuk a szomszédba, mert hiába hívta a vonalas telefont, senki nem vette fel. Az első, akit megtalált, a veje volt. A férfi a lépcső aljánál feküdt, a testén több késszúrás nyoma. Egy emelettel feljebb feküdt egymás mellett Jaszuko és Niina. Mindkettejüket megkéselték, és brutálisan összeverték. Rei testét az ágyában találta meg, őt álmában megfojtották. Haruka azonnal felhívta a rendőrséget, akik horrorisztikus és érthetetlen nyomokkal teli tetthelyet találtak. Sikerült szinte pontosan felvázolni, hogy mi történt az éjszaka, de az események rekonstrukciója nem tette érthetőbbé, miért mészárolták le a családot.

A tettes este 11 körül a fürdőszoba ablakán keresztül mászhatott be az első emeletre. Onnan az alvó Rei szobájába ment, és megfojtotta a kisfiút. Ezután valószínűleg szembetalálkozott a lépcsőn felfelé jövő Mikióval. Dulakodtak, közben a tettes többször megszúrta a családfőt, aki végül a lépcső aljánál fekve vérzett el. Az elkövető ezután a tetőtér felé vette az irányt, ahol Jaszuko és Niina együtt aludtak. Miközben rájuk támadt, eltört a nála lévő halkés pengéje, úgyhogy lement a konyhába egy másik konyhakésért. Anya és lánya ezt kihasználva megpróbáltak megszökni, lebotorkáltak az első emeletre, ott végzett velük a visszatérő támadó. A férfi még a halál beállta után is többször megszúrta és megütötte az áldozatait. A nőkkel való különösen kegyetlen bánásmód alapján egyesek arra is következtettek, hogy kifejezetten nőgyűlölő lehetett.

„Annyira rettenetesen összevagdosta őket, hogy nem mertük megmutatni a sérüléseket az áldozatok családtagjainak. Nincs még egy olyan eset, ahol így szétvagdosták volna az áldozatokat” – mondta Cucsida Takesi, az ügy egykori nyomozója. Az erőszak mértékére nem volt magyarázat. Az, amit viszont a gyilkosságok után csinált a tettes, végképp érthetetlen volt.

A gyilkos felforgatta a lakást, majd aludt egyet

A tettes a mészárlás után még órákig a lakásban tartózkodott, és közben szinte mindenhol otthagyta a nyomát. Egyik első dolga az volt, hogy áttúrta Mikio dolgozószobájában a fiókokat. A dokumentumok egy részét beborította a fürdővízzel teli kádba. Jaszuko táskáját is átkutatta, kidobta belőle a pénztárcáját és több iratot is. A házban jelentős mennyiségű készpénz és valuta volt, ám a gyilkos ebből nem vitt el semmit. Maga után hagyott viszont egy halom terhelő bizonyítékot.

A házban maradt például a gyilkos fegyver: a halfiléző kés és a hozzá tartozó, kéz takarására használt kendő is. A tettes ujjlenyomatai is mindenhol ott voltak, de nem csak az. Miután kivégezte a családot,

a gyilkos elment a mosdóba, és nem húzta le a székletét.

A rendőrség így még azt is tudja, hogy pontosan mit evett a gyilkosság előtti napon: zöldbabot és valamilyen szezámmagos ételt. Nem csak a vécét használta az elkövető. Megette a család hűtőjében tárolt fagylaltot – kanál nélkül, a dobozból kinyalogatva az édességet –, megitta a teájukat, majd aludt 1-2 órát a kanapén. Egyes források szerint a férfi Mikio számítógépét is használta.

Vérnyomokat is hagyott maga után. A dulakodás közben ugyanis megvágta a kezét, amit a gyilkosságok után kitisztított és bekötözött. A használt gézdarabokat a kukában hagyta. A vérnyomok alapján állapították meg a hatóságok, hogy az elkövető férfi, és kevert rasszú: európai és feltehetően kínai vagy koreai felmenői vannak.

A hosszú ujjú pólóját, az egyik kesztyűjét és az övtáskáját is hátrahagyta, ez alapján vékony testfelépítésűnek tűnik. Az otthagyott ruhák helyett Mikio néhány ruhadarabját vitte magával. A táskán lévő mintákból még az elkövető által használt parfümöt is sikerült meghatározni. A táskában homokot találtak, ami a vizsgálatok szerint egy kaliforniai strandról származott.

A többi ruhájából származó szálak alapján azt is pontosan rekonstruálták, hogy milyen öltözéket viselt a gyilkosság idején. A felsője például limitált kiadású ruhadarab volt, amiből csupán 130 darabot adtak el. A 130 vásárló közül a rendőrség egy tucatot azonosított, de nekik nincs közük az ügyhöz. A cipője pontos típusát is visszakövették. Olyan méretű darabról van szó, amit Japánban soha nem árusítottak, Dél-Koreában viszont igen.

A rendőrség eleinte 15–40 év közöttinek jelölte meg a gyilkost. Ezt azonban a DNS-minták alapján pár éve leszűkítették: az újabb feltételezések szerint 15–22 éves lehetett. Azt, hogy nem teljesen japán, alátámasztani látszik, hogy az ujjlenyomatai soha nem bukkantak fel semmilyen helyi hatóságnál. Pedig Japánban mindenféle irat igényléséhez szükséges ujjlenyomatot adni.

Se indíték, se gyanúsított

A korabeli sajtócikkek abban reménykedtek, hogy a rengeteg nyomnak köszönhetően nagyon hamar elkapják majd a gyilkost. Már egészen korán fontos bejelentések is érkeztek. A források két olyan szálról is írnak, amik kapcsolódhatnak a gyilkoshoz. Az egyik szerint egy taxisofőr aznap éjszaka felvett három fiatal férfit, akik közül az egyik sérült volt, és véres nyomot hagyott a kocsiban. Ez a tipp azt is felvetette, hogy nem is egy, hanem több tettes lehet. Ám ez a korán megtett bejelentés sem vezetett sehová. Egy másik tipp arról szólt, hogy pár órányira a gyilkosság helyszínétől egy ismeretlen férfi durva kézsérüléssel sétált be egy klinikára. A nevét és a sérülésének okát sem árulta el az őt ellátó orvosoknak.

Az évek során több ezer rendőr és nyomozó dolgozott az ügyön, akik több mint 15 ezer bejelentést kaptak a nyilvánosságtól. Ám ezek sem hozták közelebb a megoldást. A rendőrség arra sem talált észszerű magyarázatot, miért akarhatott valaki ártani a teljesen átlagos családnak. Valószerűtlennek tűnt, hogy valaki betörjön egy találomra kiválasztott, kivilágított családi házba, és brutálisan meggyilkoljon mindenkit, aztán ne vigyen el semmi értékeset. „Ha egyenként nézzük a tetteit, akkor sem értjük: miért? A pénzért? Vagy valami baja volt a Mijazava család egyik tagjával? Vagy valamit másról van szó?” – tette fel a kérdést Cucsida.

Az egyik feltételezés az volt, hogy a szomszédos gördeszkapark fiataljai közül lehet valaki a tettes, akikkel Mikio korábban összeszólalkozott a zaj miatt. Ez azonban még nem tűnik elég indoknak egy gyilkossághoz, bár egyes szemtanúk azt is mondták, hogy az apa egy helyi motoros ganggel is összeszólalkozott. Mikio munkahelyét nézve sem jutunk előrébb: a családapát a kollégái simulékony, kedves férfinak írták le, akinek nem voltak ellenségei.

Egy másik feltételezés szerint az elkövető egy külföldi katona lehetett. Erre utal a homok, amit az övtáskában találtak, és ami akár a kaliforniai Edwards légitámaszpontról is származhatott. Szetagajától nagyjából 1 órányira volt is egy légitámaszpont. A hadseregben szerzett tapasztalat azt is megmagyarázná, hogyan bánt el ilyen könnyen a gyilkos az áldozataival. Ez alapján az internetező true crime rajongók egy része nem zárja ki, hogy a tettes amerikai katona lehetett.

Egy másik kapcsolódó, de elrugaszkodottabb teória szerint egy bérgyilkos követte el a gyilkosságokat. Icsikasi Fumija oknyomozó újságíró szerint a tettes dél-koreai exkatona lehetett, akit az a cég bízott meg a gyilkossággal, ami Mijazaváék közelében építkezett. A család nem sokkal korábban kapott kárpótlást a közeli fejlesztések miatt, így nagyobb összegű készpénz volt a házban. Mijazaváék már jó ideje halogatták a költözést, ami miatt a cég elvesztette a türelmét – véli Icsikasi. A bérgyilkosos teória viszont nem magyarázza meg azt, hogy miért volt szükségtelenül brutális a leszámolás, és miért hagyott ennyi nyomot maga után a tettes – főleg ha „profi” bérgyilkos volt.

Icsikasi az utóbbit azzal magyarázza, hogy az illető biztos volt abban, hogy megússza. Szerinte a gyilkos nem japán, nem is élt az országban, és a bűntett után egyből külföldre ment. „A japán rendőrség nem túl erős a nemzetközi együttműködésekben a tapasztalatlanság és a nyelvtudás hiánya miatt” – mondta az újságíró, aki könyvet is írt a rejtélyről.

Icsikasi szerint a rendőrség több ízben is hibázott a nyomozás során. Először is, a tapasztaltabb nyomozók épp más ügyeken dolgoztak, így ide a „maradék” csapatot küldték ki. Másodszor, az ünnepi időszak miatt lassabban értek ki a nyomozó hatóságok. Cucsida nyomozó szerint Icsikasi ebben – és a dél-koreai katonás szálban is – téved.

Valóban nehéz rásütni a hanyagságot a rendőrségre úgy, hogy a jelek szerint tényleg rengeteg bizonyíték áll a rendelkezésre. De az is igaz, hogy érthetetlen, miként maradhatott egy ilyen gyilkosság megoldatlan ennyi kulcsfontosságú bizonyíték mellett. Pedig a rendőrség 20 millió jen (azaz nagyjából 42 millió forint) nyomravezetői díjat ajánl annak, aki információval tud szolgálni a gyilkos kilétéről. Ez a legnagyobb jutalom, amit a japán rendőrség valaha felajánlott egy bűnügy megoldásának érdekében.

A hatóságok nagyon sokáig szinte érintetlenül hagyták és lezárták a szetagajai családi házat. Az utóbbi néhány évben felmerült, hogy lebontsák a Mijazava család otthonát, mert az épület már öreg, és félnek, hogy egy esetleges földrengéskor összeomlik. A nyomokat és a bizonyítékokat már mind dokumentálták, és elraktározták máshol, így az is meglepő, hogy eddig nem tettek semmit a házzal. Azok a nyomozók, akik kezdetben dolgoztak az ügyön, már jórészt nyugdíjba vonultak – köztük Cucsida is. Az egykori nyomozó azonban a mai napig próbál előrejutni az ügyben. A volt nyomozók közül többen is tartják a kapcsolatot Mijazava Mikio édesanyjával.

Mijazava Szecuko néhány éve még az utcán osztogatta a tájékoztató szórólapokat Cucsida társaságában. A 93 éves asszony reméli, hogy megérheti a gyilkos leleplezését. Jaszuko családja egy alapítványhoz társulva az évek során kiharcolta, hogy az olyan gyilkosságok, mint amilyennek a Mijazava család is áldozatul esett, ne évüljenek el a jogrendszerben. Így ha valaha megtalálják az elkövetőt – ami a DNS-mintáknak köszönhetően előbb vagy utóbb megtörténhet –, akkor az illetőt elítélhetik.