„Szórakozásképpen csináltam, könnyű volt” – harminc éve tett vallomást a brit sorozatgyilkos, aki miatt az ügyvédjének is rémálmai lettek

Kihűléses esetek, felgyújtott karácsonyfa, veszekedés, félresikerült ünneplés – legtöbbször ehhez hasonló ügyekhez riasztják a rendőröket karácsonykor. De olyan estét kevesen éltek át, mint amilyet 1995. december 24-én Dylan Rhys Jones ügyvédnek és a walesi rendőrség ügyeleteseinek kellett. 30 évvel ezelőtt ugyanis azzal telt egy rendőrőrs karácsonya, hogy végighallgatták Peter Moore sorozatgyilkos borzalmas vallomását.

„Szórakozásképpen csináltam, könnyű volt” – mondta a négy gyilkosságról.

A férfi 1995 szeptemberétől kezdve négy férfit gyilkolt meg, és éjszakánként már korábban is náci egyenruhába bújva terrorizált embereket. Peter Moore-t „Wales leggonoszabb sorozatgyilkosaként” emlegetik. Az egykori védőügyvédjét annyira traumatizálta az ügye, hogy inkább otthagyta az ügyvédi pályát.

Három holttest, semmi indíték

Henry Roberts napjai nagy részét lakhelyén, Caergeiliogban töltötte. Magányos agglegény volt, aki édesanyja 5 évvel korábbi halála óta egyedül élt, de a közösség átlagos tagjának számított. Azt leszámítva, hogy volt egy igen furcsa hobbija: náci emléktárgyakat gyűjtött.

Roberts ismerősei 1995. szeptember vége felé elkezdtek aggódni a férfiért. Szeptember 25-én már harmadik napja nem jelent meg törzshelyén, a helyi kiskocsmában. Néhány ivócimborája ezért elsétált az otthonához, hogy megnézzék, jól van-e. Ekkor találták meg Roberts félmeztelen holttestét.

Egyértelmű volt, hogy a férfit brutálisan meggyilkolták, körülbelül 30 késszúrással ölték meg. A halottkém szerint szadista módon végeztek vele: az első szúrásokat úgy vitték be, hogy ne legyenek halálosak, de szenvedést okozzanak. Az egyik nyom, ami alapján a rendőrség elindulhatott, egy kisbusz volt, amit egy szemtanú látott Roberts háza előtt a halála körüli napokban.

Két hónappal később újabb áldozatra találtak a környéken. A 49 éves Keith Randles közlekedésirányító volt, aki egy autópálya mellett lakott egy lakókocsiban. Ez a munkájához tartozott, ő felügyelte az ott folyó építkezést. Egyik reggel a dolgozni érkező munkatársai találták meg a holttestét a lakókocsinál. A jelek szerint Randles dulakodott a támadójával, aki többször is megszúrta. A hatóságok semmilyen indokot nem találtak arra, hogy miért akarta volna megölni valaki a jó kedélyű, kedves férfit.

Nem sokkal később egy harmadik hasonló eset is történt. A 40 éves Anthony Daviest már kereste a családja, amikor megtalálták a holttestét az egyik abergele-i strandon. Őt is kegyetlenül megkéselték. A gyilkos azonban hibázott: dulakodás közben a saját kezét is megvágta, a vére pedig a kavicsokra fröccsent. A rendőrség rögzítette is a mintákat, és megállapították, hogy az áldozat vérével másnak a DNS-e is keveredett.

A partszakasz a helyi meleg férfiak találkozóhelyeként volt ismert. Emellett az előző években gyakoriak voltak a támadások a helyszínen. A rendőrség a meleg közösségtől kért információkat. Egy anonim bejelentő jelentkezett is, és elmesélte, hogy nem sokkal korábban egy csupa feketébe öltözött férfi megkörnyékezte a parton. Elment az illetővel az otthonába, ahol a férfi durván megverte, sőt megkorbácsolta. A betelefonáló azt hitte, hogy ott fog meghalni a házban, de végül megúszta.

Pontos címet nem tudott adni, de leírta, hogy merre volt, és hogy nézett ki a ház, ahol az eset történt. A házban Peter Moore, egy ismert helyi vállalkozó lakott. „Tudtam, hogy Peter Moore meleg, azt is tudtam róla, hogy fekete bőrkabátban jár” – mondta utólag az ügy nyomozója.

Náci bőrkabátot öltött, és elindult az éjszakába

Peter Moore 1946-ban született Walesben. 40 éves édesanyja egyetlen gyereke, szeme fénye volt. Elmondása szerint gyerekként kipécézték a kortársai, az apját pedig bántalmazónak írta le. Az anyjával viszont nagyon közeli kapcsolatot ápolt annak haláláig. Moore-t a környezete átlagos, visszafogott férfiként ismerte, de voltak furcsaságai, például, hogy mindig feketében járt. Több korábban bezárt mozit is üzemeltetett, a helyiek örültek neki, hogy magára vállalta ezt a feladatot, annak viszont már kevésbé, amikor egy ponton diszkót is nyitott.

1994-ben fordulópont következett be az életében: az édesanyja meghalt. A férfi saját bevallása szerint ezt követően egymás után haltak meg a háziállatai is: a két német juhásza, a macskája, és a kerti tóban élő koi pontya is elpusztult, ő pedig teljesen magára maradt. A történtek hatására, 1995 szeptemberére végleg eltört benne valami, ekkor kezdett el öldökölni. A támadások során gumibotot és kést használt, szexuális indíttatásból ölt és csonkított meg férfiakat. Rutinszerűen felvette az otthon tartott náci bőrkabátját, és célpontokat keresett az éjszakában.

„Véletlen egybeesés, hogy Moore és első áldozata, Henry Roberts is érdeklődött a náci emléktárgyak iránt. Miután megtalálták Moore házában a kérdéses tárgyakat, elterjedt a feltételezés, hogy a gyilkosnak valamilyen szélsőjobboldali motivációja is volt” – mondta róla Dylan Rhys Jones, a későbbi ügyvédje a BBC-nek. Szerinte a náci vonal inkább fétis volt, mintsem valódi ideológiai kötődés.

Moore a náci szerelés mellett a fekete ruháiról is ismert volt. A „férfi feketében” elnevezést később felkapta a média és az ellene vádat emelő ügyészség is. „Pedig a fekete ruha más miatt jött: ez a legjobb viselet egy mozigépésznek, ha vetítéseken dolgozik. De amint erről lett ismert, ő is rájátszott az öltözködésére” – mesélte Jones.

A rendőrség házkutatást tartott a férfinál, és rengeteg szadomazo szexuális eszközt találtak, a falakon és a plafonon pedig vércseppek látszottak. Ez egybevágott az anonim bejelentő leírásával. De emellett több terhelő bizonyíték is felbukkant a házban, ami Moore-t a gyilkosságokhoz kötötte. Anthony Davies kabátja, Roberts egyik horogkeresztes zászlója, és Keith Randles ellopott videókamerája is ott volt a lakásban.

Moore-t 1995. december 22-én vették őrizetbe, de eleinte mindent tagadott. „Először azt állította, hogy tévedés történt, és ezután még két napig tartottak a kihallgatások. Aztán karácsonykor, december 24-én kora hajnalban felhívtak, hogy menjek vissza az őrsre, mert Moore mondani akar valamit – idézte fel Dylan Rhys Jones.

– Amikor elkezdett beszélni a kihallgatószobában, olyan volt a szemem előtt, mint egy hidegvérű gyík, ami lassan, minden mozdulatot kiszámítva mozdul a zsákmánya felé, azon igyekezve, hogy ne pazaroljon feleslegesen energiát. Csak a történtek leglényegesebb részeit mondta el. Érzéketlen leírást kaptunk egy olyan gyilkostól, aki nem törődött a tettei hatásával.”

13 órás hangfelvétel lett a vallomásból. A férfi bármiféle bűntudat nélkül, kimérten ecsetelte a tetteit, amikre szinte büszke is volt. Úgy tekintett a gyilkosságokra, mint jól elvégzett munkákra.

Kiderült, hogy Moore valószínűleg már évek óta garázdálkodhatott éjszakánként Liverpool és Wales környékén. Azon a partszakaszon is több férfit megtámadtak az évek során, ahol Moore Anthony Davisszel végzett, és illett rá a sértettek által a támadóról adott személyleírás. Szándékosan náci ruhákban indult útnak, hogy ezzel még jobban ráijesszen az áldozataira. A bevallása szerint az évek folyamán 50 férfit vert össze, és bántalmazott szexuálisan, de gyilkosságra 1995-ig nem vetemedett.

Moore a vallomásában egy olyan epizódot is elmesélt, amikor autóvezetés közben kiszemelt egy férfit, akit meg akart támadni. Csakhogy nem tudott megállni mellette az egyirányú úton. Mire megfordult a kocsival, és visszament, a célpontja már nem volt ott. „Első körben az a gondolkodásmód döbbentett meg, hogy valaki betartja az egyirányú útjelzést, de ügyet sem vet egy gyilkosságra. Másodszor pedig az, hogy az a férfi – bárki volt is – soha nem fogja megtudni, milyen szerencsés volt” – idézte fel Jones. Keith Randlest ugyanígy nézte ki magának Moore a gyilkosság előtt.

A kihallgatáson az is kiderült, hogy Moore nem csak három férfit ölt meg, Roberts és Randles között valaki mással is végzett. Időrendben második áldozatát, a 28 éves Edward Carthyt Moore egy melegbárban ismerte meg Liverpoolban. Őt egy erdőben késelte meg, és temette el. Az ő meggyilkolásáról a rendőrség nem is tudott. Moore pontosan megadta a helyet is, ahol eltemette a testet.

Az ügyvédjének rémálmai lettek tőle

Moore másnap váratlanul visszavonta a vallomását. Azt állította, hogy a valódi gyilkost, a szerelmét, „Jasont” próbálja megvédeni. A nevet valószínűleg a saját mozijában is vetített Péntek 13. című horrorfilm gyilkosa miatt dobta be. Azzal, hogy hosszan és részletesen magyarázta a történeteket, időt nyert Jasonnek a menekülésre – állította Moore.

Bár az állítólagos Jason létezéséről soha nem sikerült megbizonyosodni, Moore a tárgyalásokig ártatlannak vallotta magát. A sztorit nem vette be az esküdtszék. 1996-ban tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a négy férfi megöléséért. Bár Strasbourgig is elment az ítélettel, Moore a mai napig börtönben ül.

A tárgyalásokon jelen voltak az áldozatok családtagjai, akik szerint a gyilkos nagyon furcsán viselkedett. „Minden alkalommal, amikor megszólalt, vigyorogva nézett minket” – mondta Anthony Davies testvére. Randles lánya is arról számolt be, hogy a férfit látszólag szórakoztatta a felhajtás és a rá irányuló figyelem. Nem csak őket, Moore egykori ügyvédjét is megrázta az ügy. A Moore által elmesélt történetek miatt PTSD alakult ki nála, és terápiára kellett mennie. Rémálmai voltak arról, hogy őt is le fogja szúrni valaki. Végül ott is hagyta a jogászi pályát.

„Az alapján kell képviselned a kliensedet, hogy ő mit mond neked, de hát így is ez volt életem legkeményebb esete” – mondta Jones, aki később könyvet írt a gyilkos történetéről. Ehhez megkereste Moore-t is, aki eleinte bele is ment, hogy interjút ad neki. A gyilkos az egyik levelében a nehéz gyerekkorával magyarázta a tetteit. Aztán ismét váratlant lépett, és visszavonta a beleegyezését. Majd mégiscsak felbukkant, egészen bizarr formában: karácsonyi üdvözlőlapot küldött az egykori védőjének.

„Úgy tűnik, hogy 24 évvel a történtek után is próbál manipulálni másokat”

– jegyezte meg róla Jones 2020-ban, amikor megjelent a könyve.