A II. világháborús magyar részvételre utalgatott az ukrán külügyminiszter

Második világháborús párhuzamot vont az X-en Andrij Szibiha, Ukrajna külügyminisztere azzal, amit Orbán Viktor magyar kormányfő elmondott az eheti EU-csúcsot záró sajtóértekezletén. Orbán különös fejtegetésekbe bocsátkozott a két világháborúról és a magyar szerepről ezekben.

Szerinte a nyugatiak „nyugodtan reggeliznek otthon, isszák a kávéjukat, és azt gondolják, hogy milyen szép dolog, erkölcsileg milyen helyes dolog, egy kis országot, amelyet megtámadtak – persze nem is olyan kicsi, meg nem is világos, hogy ki támadott meg kit –, mindenesetre egy erőszak alá vont országot most mi megsegítünk, és milyen jó, hogy ez nekünk nem kerül semmibe, miközben egyébként ők fognak fizetni.” Szibiha erre a következőket írta:

„Olyannyira »nem világos«, amennyire a magyar vezetésnek volt 1939-ben.”

Szibiha ezzel arra utalt, hogy a második világháború elején a Horthy Miklós vezette Magyarország a náci Németország felé orientálódott. Ugyanakkor a Lengyelország elleni 1939-es háborúba Magyarország nem csatlakozott be, sőt több ezer lengyel menekültnek nyújtott menedéket, és a német katonavonatokat sem engedte át területén. Később, 1941-ben, Jugoszlávia lerohanásában már szerepet kapott a Honvédség, ami 1920-ban elcsatolt területeket szállt meg – ezeket az ország aztán annektálta is.

Szibiha nem először szólt be a magyar kormánynak. Szeptember végén Szijjártó Péter külügyminiszternek címezte üzenetét, amiben felrótta a magyar kormány „álszentségét és erkölcsi romlását, az Ukrajna és Európa többi része ellen folytatott nyílt és titkos tevékenységét, a Kreml szolgájaként”.

EU-hitel Ukrajnáért

Orbán Viktor az uniós csúcs végén pénteken idealista, megalapozatlan, naiv gondolatnak, hadüzenetnek tartotta, ha „odaadták” volna az inváziókor lefoglalt orosz jegybanki vagyont Ukrajnának. A miniszterelnök az európai uniós állam- és kormányfők ülése után beszélt erről, ahol 90 milliárd eurós hitel felvételéről döntöttek Ukrajna támogatására. Az egyik lehetőség a közös hitel, a másik az EU-ban – túlnyomórészt Belgiumban – lefoglalt orosz jegybanki vagyon felhasználása volt, utóbbit már a háború végéig és a jóvátételig befagyasztották.

Orbán Belgium miniszterelnökének hatalmas szerepét látta a második terv „megölésében”. Szerinte Bart De Wever számolt, és ha az oroszok pereket nyertek volna, amire „több mint komoly esélyt” látott, csőd fenyegetett volna. A tervet annak ellenére halott dolognak tartotta, hogy a 27-ből 25 vezető kimondta: fenntartják a jogot, hogy felhasználják a vagyont a hitel visszafizetésére.