Élete legkeményebb ágyán aludt, Az oroszlánkirályra ébredt, és joghurthoz menekült Sarkozy a börtönben

Nagy felhajtás közepette vonult be a börtönbe, majd távozott onnan 20 nap után Nicolas Sarkozy egykori francia elnök – azóta pedig a rács mögött töltött minden másodpercéből próbál hasznot húzni. Kedden mutatta be a La Santé börtönben töltött három hetéről írt 213 oldalas könyvét, és már dedikálásokra jár.

Az elnök egészen eddig szinte alig beszélt arról, hogyan teltek a hűvösön töltött mindennapjai, és már érthető is, miért. A néhány hét alatt összedobott könyvében most kitálal. Hol azt írja, hogy egy puritán nyaralásra emlékeztették a körülmények, hol azt, hogy pokoli volt a La Santé falai közt. A leírása alapján mondjuk tényleg lázálomszerű lehetett a helyzet.

Sarkozy magát a legismertebb francia koncepciós per főszereplőjével és az ártatlanul elítélt Monte Cristo grófjával azonosítja. De egy egészen más könyv is a kezébe került, ami a jelek szerint nagy hatással volt rá: egy Jézus életéről szóló mű.

Bevonult, kivonult, könyvet írt

A volt francia köztársasági elnököt a bíróság szeptemberben találta bűnösnek a 2007-es elnökválasztási kampánnyal kapcsolatos egyik ügyben. Sarkozyt azzal vádolták, hogy törvénytelen kampánytámogatást fogadott el Moammer Kadhafi líbiai diktátortól, amiért cserébe a teljesen elszigetelt líbiai kormány támogatását ígérte a nemzetközi színtéren.

Sarkozyt végül a korrupció, a sikkasztás és az illegális pártfinanszírozás vádja alól felmentették, de bűnösnek találták abban a vádpontban, hogy bűnszervezetben vett részt. Az ítélet szerint ezzel állam-, köztársaság-, és nemzetellenes bűnt követett el. A francia politika és a szavazók megosztottan reagáltak a döntésre. Bár az ítélet nem jogerős, a francia törvények alapján októberben meg kellett kezdenie az ötéves büntetését. Az ítéletről, illetve annak fogadtatásáról korábban bővebben itt írtunk.

A 70 éves Sarkozy október 21-én vonult be a La Santéba, ahol a 320535-ös rabszámot kapta meg, majd november 10-én szabadult. Sarkozy bűnügyi felügyelet alatt várhatja meg a fellebbezés eredményét, de nem hagyhatja el Franciaországot.

Ha a kötet lapjainak számát elosztjuk a börtönben töltött napokkal, kijön, hogy minden napra nagyjából 10 oldal jutna. Ez azért kemény írói teljesítmény, ha azt nézzük, hogy az ember nehezen tudna ennyi szót fecsérelni egy ilyen behatárolt világban töltött rövid időszakra. Persze az biztosan segítette az elnököt, hogy még azon melegében megírt mindent, amint a korára való tekintettel feltételesen szabadlábra helyezték. Egy hónappal a távozása után már ki is adták az „Egy fogoly naplója” című könyvét.

Oroszlánkirály hajnalban, joghurt joghurt hátán

A párizsi börtönről és a Sarkozyre váró körülményekről mi is részletesen írtunk korábban. Az exelnök az intézmény „VIP-részlegére” került, ahol kétágyas szobák vannak. Itt a cellák nem sokban különböznek egy magyar egyetemi kollégium szobáitól – kivéve, hogy egy kicsit kisebbek, kb. 9 négyzetméteresek. Cserébe viszont jobban is felszereltek, mint egy átlagos cella: van külön fürdőszoba, tévé, rezsó, hűtőszekrény és saját vezetékes telefon.

Azokat a rabokat helyezik erre az emeletre, akik különböző okokból nem integrálhatóak a többi rab közé, például magas rangú politikusok vagy rendőrök voltak korábban, esetleg olyan nagy médiafigyelmet kapott az ügyük, hogy a többi fogvatartott kikezdheti őket. Ebben az esetben nem a különleges elbánás a lényeg, hanem a személyi védelem.

Arról, hogy pontosan milyen is volt az a bizonyos 20 nap, Sarkozy ellentmondásos kijelentéseket tett. „Akár egy olcsó szálloda is lehetett volna, ha figyelmen kívül hagytuk volna a páncélozott ajtót a kémlelőlyukkal” – erősítette meg a korábbi értesüléseket. A jó körülményeknek ellentmondva egy ponton viszont kijelentette, hogy a börtön maga volt a pokol.

„A bevetetlen ágyon ülve teljesen le voltam sújtva. Soha nem éreztem még keményebb ágyat, még katonai szolgálatom alatt sem. Egy asztal is puhább lett volna”

– írta. Azt is sérelmezte, hogy a zuhanyból alig csordogált a víz – nem mintha nem lehetne ennél rosszabbakat is elképzelni egy börtön zuhanyzójában. A leírása szerint a szobája cellája ablakára műanyag paneleket szereltek, ami miatt nem lehetett kilátni, így az időjárást sem tudta követni. Naponta egy órát tölthetett egy kis edzőteremben, ami maga volt az oázis. Itt többnyire a futópadot használta. Az udvaron inkább nem sétált, mert olyankor úgy érezte, hogy egy ketrecben van.

A pépes főtt ételeket, amit átázott bagettel kínáltak, Sarkozy visszautasította. Hányingere volt már a szagától is – írta. Helyette kizárólag joghurtot, halkonzervet, és müzliszeleteket evett. A joghurtos infó egyébként már korábban megjelent, és a franciák gyakorlatilag mémet csináltak belőle. Állítólag nemcsak a börtönkoszt minőségével volt a baja, hanem amiatt aggódott, hogy a többi rab által műanyag tálcán felszolgált ételeket megmérgezték, beleköptek, vagy még rosszabb történt velük. Az alufóliával lezárt joghurtnál nem voltak ilyen kétségei. Sarkozynek rezsója is volt a cellájában, szóval akár főzhetett is volna, de egy sajtónak nyilatkozó ismerőse szerint még egy tojást sem tud elkészíteni, és elvből nem is hajlandó rá.

Persze a volt elnök a többi VIP-rabhoz képest is külön elbánásban részesült. Nem kapott például szobatársat, és nem kellett – vagyis biztonsági okokból nem szabadott – egy légtérben lennie a többi elítélttel. Sőt, a szomszédos cellákban is két őr lakott, hogy biztosítsák a védelmét. Azért az érintkezést nem lehetett teljesen megakadályozni.

Az első éjjel például arra kelt, hogy az egyik rab a VIP-szárnyban Az oroszlánkirály című mese egyik dalát énekli, és közben a kanalával veri az ütemet a rácsokon.

Egy másik éjjel Sarkozy arra ébredt, hogy egy rab felgyújtott egy közeli cellát. Éjszakánként a rabtársak előszeretettel kiabáltak át neki, volt, aki halálosan megfenyegette. „Elfelejtem, hogy milyen is a csend, mert a La Santéban, ahol állandóan hallani valamit, nincs ilyen. A zaj sajnos állandó” – írta.

A France24 szemléje szerint a börtönben uralkodó erőszak miatt felvetődött az az újszerű gondolat Sarkozyben, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények talán nem jól látják el a feladatukat, vagyis nem tudják visszaintegrálni a bűnözőket a társadalomba. A könyvben emiatt meg is ígérte az elnök, hogy ezzel a kérdéssel komolyabban foglalkozik majd a szabadulása után.

A CNN szerint viszont a 213 oldalból szinte minden empátia hiányzik rabtársai iránt. „Államfőként léptem be. Ugyanazzal a ranggal távoztam” – írta Sarkozy könyve utolsó oldalain. Úgy beszélt magáról, mint mindenkitől különálló emberről, aki ártatlanként került oda. Szerinte a börtönben a személyzet is „elnök úrnak” szólította.

Alfred Dreyfushoz hasonlítja magát

Ami az ártatlanságot és a népszerűségét illeti, Sarkozy ennek ecsetelésére több ívet is szentelt. Ebből a szempontból kicsit rosszmájú a matekozás a börtönnapok és a lapok számával, mivel a könyv szigorúan véve nem csak a börtönben töltött időszakról szól.

Sarkozy az ítélethirdetés utáni időszakról azt írta: még a bevonulása előtt meghívást kapott az elnöki palotába, ahol Emmanuel Macron elnök felajánlotta, hogy egy másik börtönbe helyezik át. Itt külön lakórész állt volna Sarkozy rendelkezésére, ő azonban visszautasította az ajánlatot. Igaz, nehéz lett volna áldozati szerepbe helyezkednie, ha nem is börtönbe vonul be, és biztos, hogy kevésbé jól fogyna az erről írt könyv is.

Hogy fura módon a börtönbüntetés az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időben történt Sarkozyvel, azt ő maga támasztotta alá legjobban az anekdotáival. Azt írta például, hogy még a börtönbe vonulása előtt megtapsolták egy étteremben. Egy focimeccsre is kiment, állítólag a drukkerek támogató vállveregetésekkel halmozták el. Azt is megemlítette, hogy milyen tömeg fogadta a konvoját, amikor bevonult a La Santéba. Sarkozy állítása szerint a börtön személyzetét elárasztották a napi szinten százasával érkező rajongói levelei. „Több, mint amit valaha is kaptam elnökként” – írta.

Sarkozy időnként leszögezte, hogy a könyve nem regény, nem fikció, ő csak a valóságot írja le. Az pedig kétségtelen, hogy az egyesek által aránytalannak tartott büntetés valamit azért mégiscsak emelt a volt elnök amúgy gyatra népszerűségén. Az első könyvdedikálásán, amit Párizs egyik illusztris negyedében tartott, több száz támogatója állt sorba szerdán, de a Femen ellentüntetői is megjelentek.

Sarkozy fél fejezetet szentelt magának az ügynek is, ami miatt elítélték – és amiről mi itt írtunk bővebben. A fejezetben arcpirító szerénytelenséggel Alfred Dreyfushoz hasonlítja magát, akit a múlt század elején, antiszemitizmustól fűtött koholt vádak alapján ítéltek el kémkedésért. Sarkozy sokatmondóan kiemelte azt is, hogy a Monte Cristo grófja című kétkötetes klasszikust is magával vitte a cellájába. Aki nem tudná: a könyv egy ártatlanul elítélt börtönszökevény bosszújáról szól. Nehéz párhuzamot vonni közte, és a többszörösen elítélt Sarkozy között, de az exelnök azért ezt megtette a könyvben. A Guardian egyébként azon élcelődött, hogy Sarkozy háromhetes La Santé-i tartózkodása olyan rövid volt, hogy nem is biztos, hogy volt ideje elolvasni a kétkötetes Monte Cristót és a Jézusról szóló könyvet, amiket magával vitt.

„Ez része a kommunikációs stratégiának, amely a kezdetektől fogva rendkívül agresszív irányú: mindez egy nagyon határozott, a nyilvánosságra és a médiára fókuszált védekezés, amely az igazságtalanság, a bírói hibák és a bosszú narratívája köré épül – akárcsak Monte Cristo grófja” – mondta a France24-nak Philippe Moreau Chevrolet stratégiai kommunikációs szakértő, a Science Po egyetem oktatója.

A börtönben is politizált

A külvilággal is tartotta a kapcsolatot. Sarkozy a börtönből telefonon beszélt Marine Le Pennel, aki egykor ádáz riválisa volt. A beszélgetés olyan jól sikerült, hogy Sarkozy a végén megígérte: nem csatlakozik semmilyen jobboldali szerveződéshez a jövőben, amelynek célja az, hogy elgáncsolja a szélsőjobboldalról középre mozgó pártot a választásokon. A Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés nem jelent veszélyt a Köztársaságra – indokolta döntését a könyvben.

„Nem osztjuk ugyanazokat az elképzeléseket a gazdaságpolitika és történelem terén, és megjegyzem, hogy még mindig lehetnek köztük problémás személyek. De sok franciát képviselnek, tiszteletben tartják a választások eredményeit, és részt vesznek demokráciánk működésében” – fejtegette Sarkozy. Roland Cayrol politikai elemző szerint ez villámcsapásként érhette a francia konzervatívokat. Bármilyen együttműködés a francia szélsőjobboldallal eddig kizárt dolognak számított. Sarkozy pedig még mindig befolyásos szereplő a jobboldalon – írta a BBC.

És míg egykori ősellenségéről békülékeny hangnemben írt a volt államfő, addig Macronnal nem volt ilyen megengedő. Felhánytorgatta, hogy az elnök nem akadályozta meg, hogy megfosszák a Becsületrendjétől. „Ha telefonált volna, megértettem volna az érveit, és elfogadtam volna a döntést. Az, hogy nem tette meg, azt mutatta, hogy az indítékai legalábbis nem voltak őszinték” – írta. Valószínűleg ilyen gondolatok foglalkoztatták Sarkozyt a „sivatagban”, ahová került. De azért nem unatkozott túlságosan, sokan felvették vele a kapcsolatot.

A könyv szerint a világ vezetői és nagykövetei is támogató üzeneteket és felhívásokat címeztek a volt államfőnek. Sarkozy szerint az Egyesült Államok párizsi nagykövete, Charles Kushner, Donald Trump vejének, Jared Kushnernek az apja is kérte, hogy találkozhasson vele a börtönben. Sarkozyt a börtönben meglátogatta korábbi kollégája, a mostani igazságügyi miniszter, Gérald Darmanin is, ami sok franciát felháborított.

Sarkozy kétnaponta személyesen találkozhatott családjával is. De állítása szerint igazán nagy hatással a börtönlelkész vasárnaponkénti látogatása és a cellába magával vitt, Jézusról szóló könyv volt rá.

A katolikus neveltetést kapott volt elnök szerint újra rátalált a vallásra.

A politikust tagadhatatlanul meghatotta a börtönben töltött ideje – írta a CNN. A személyzet gondoskodása és a családja hiánya miatt egészen átértelmeződött benne minden, ami a hétköznapi életéhez kapcsolta. Elmondása szerint újonnan felfedezett hálát érez mindazért, amit erre a három hétre elvesztett: „A Szentségben újrakezdtem az életemet” – így fejezte be a könyvet.

Hogy meddig tart ez a vallásos hevület, valamint meddig szívhatja a szabad levegőt Sarkozy, egyelőre kérdés. Az exelnök feltételes szabadlábon van a 2026. március 16-ra kitűzött fellebbezési tárgyalásáig.