Megroggyant födém, csőtörés, sztrájk – nem átok ül a Louvre-on, hanem kibuggyannak a problémák

„Meg vagyok átkozva” – ismételgeti Bagaméri Elemér, a fagylaltos a Keménykalap és krumpliorr című klasszikusban. Valahogy így érezheti magát most Laurence des Cars, a párizsi Louvre igazgatója is. 2025 nem a világ legnagyobb múzeumának éve volt, bár elsősorban az utolsó negyedévben jött csőstül a baj.

Megszámlálhatatlanul sok mém született arról, hogyan rabolták ki október közepén félig amatőrök a múzeumot. Azóta súlyos hiányosságokat tártak fel a Louvre biztonsági rendszereiben. A múzeum vezetősége azt állította, nem kapott elég forrást, de egyesek szerint inkább arról van szó, hogy nem jól osztották be a pénzt. Az igazgatói irodák felújítására például negyedmillió eurót (kb. 96 millió forint) szántak.

Ráadásul egyre-másra szaporodnak a hasonlóan kínos incidensek. Novemberben azzal került be a hírekbe a Louvre, hogy egy termet le kellett zárni a plafon állapota miatt, decemberben pedig beázott egy emelet, és számtalan régészeti feljegyzés megrongálódott. A legújabb fejlemény szinte következik is az előbbiekből: a múzeum dolgozói megelégelték a terhelést, és sztrájkot hirdettek.

Szinte egy kisbolt jobban be van kamerázva, mint a Louvre

Az egész vesszőfutás október közepén kezdődött, amikor álruhába öltözött tolvajok hatoltak be a Louvre-ba. Az épület szinte folyamatos felújítását és a szomszédban zajló építkezést kihasználva egy darus kocsi kosarából másztak be az egyik legszebb kiállítóterembe, az Apolló Galériába. Hét perc alatt feltörtek egy vitrint, kivették belőle a milliós értékű francia koronaékszereket, majd kámforrá váltak.

A bűntény részleteit ebben a cikkben szedtük össze. A rendőrség eddig hét embert tartóztatott le, köztük a négy tolvajt. Az ügyészek szerint az elkövetők egy bűnszervezet megbízásából cselekedtek.

Mint utóbb kiderült, a rablóbanda akciója valójában egészen amatőr szervezésű volt, piti bűnözők hajtották végre az egészet.

Az egész világ értetlenül állt az előtt, hogy ilyen egyszerűen ki lehetett rabolni a múzeumot, ráadásul a tetteseket napokig – néhányukat hetekig – nem találta a rendőrség.

A lopás utáni időszakban pedig annyi minden derült ki a Louvre körül, hogy az emberek csak kapkodták a fejüket: elképesztő pénzhiány, hanyagság és bénázás övezte az intézményt.

Az ékszereket abban az Apolló Galériában őrizték, ahová 49 évvel korábban egyszer ugyanígy törtek be. Akkor X. Károly gyémántokkal kirakott kardját nyúlták le a betörők, akik éjszaka az ablakon keresztül jutottak be. A kard soha nem lett meg.

A mostani esetben az is probléma volt, hogy a koronaékszereket, amiket a tolvajok októberben magukkal vittek, olyan vitrinekben őrizték, amiket néhány perc alatt feltörtek a tettesek. A zsákmányból eddig egy tárgyat talált meg a francia rendőrség: a III. Napóleon felesége, Eugénia császárné által a 19. században viselt, 1354 gyémánttal díszített koronát. De ezt is menekülés közben hagyták el a rablók, nem a nyomozás eredményeképpen lett meg.

Az ékszerek sorsával kapcsolatban két forgatókönyv lehetséges. Az egyik, hogy valakinek a megrendelésére lopták el őket. Ebben reménykednek a műértők, mert ha valaki megrendelte a kincseket, akkor több esély van rá, hogy az ékszereket nem szedték darabjaikra. A másik lehetőség, hogy a bűnözők maguk akarták értékesíteni az ékszereket. Ez esetben a műkincsek darabjait jó eséllyel napokon, vagy órákon belül szétkapták a tolvajok, hogy a drágaköveket és a nemesfémet külön tudják eladni. Így kisebb a lebukás esélye, de a múzeum reményei is szertefoszlanának arra, hogy valaha visszaszerzik az ékszereket.

A 34 milliárd forintot érő ékszerekről az is kiderült, hogy nem kötöttek rájuk magánbiztosítást. A francia államnak van ugyan egy biztosítási rendszere a nemzeti múzeumok esetében, de ez egyben azt is jelenti, hogy a Louvre semmilyen kártérítést nem kap a veszteségért.

De az Apolló Galéria kirablása, és az, hogy a rablók el tudtak menekülni, súlyosabb problémákat is felfedett: mégpedig a kamerarendszerrel kapcsolatban. Gyakorlatilag semmi nem úgy működött, ahogy kellett volna – már ha egyáltalán volt kamera valahol. Ugyanis összesen egyetlen kamera figyelte a múzeumnak azt a falát, ahol az elkövetők bejutottak. De még ennek az egy kamerának a képét sem nézte senki abban a 7 percben, ami alatt lezajlott a bűntény. Máskülönben fél percbe telt volna, hogy elkapják őket – derült ki a szerdán megtartott szenátusi meghallgatáson.

Ezek után talán már meg sem lepődünk: a kamerarendszer jelszava egyszerűen „Louvre” volt a bűntény elkövetésének idején.

Emellett az is kiderült, hogy a Louvre biztonsági kameráinak már július óta nem volt működési engedélyük. A múzeum kamerahálózatának egyes részei még mindig nem digitálisak. Olyan analóg technológiát használnak, ami gyengébb minőségű, és nehezebb megosztani a felvételeket valós időben a hatóságokkal.

A tolvajok többek között azért tudtak elinalni a helyszínről, mert a rendőrség későn kapta a bejelentést, hogy rablás történt. Patrice Faure párizsi rendőrfőnök és csapata szerint a rendőrségen először nem is a Louvre riasztórendszere jelzett, hanem egy kerékpáros az utcáról. Ő azért hívta a segélyhívót, mert gyanúsak voltak neki a rablók, akik munkásruhában, egy emelőkosaras daruval dolgoztak az épületnél. A riasztó csak 5 perc után indult be. Az ablakra felszerelt riasztókat egy hónappal korábban kikapcsolták, miután azok meghibásodtak.

Laurence des Cars múzeumigazgató a forráshiányt okolta a bakiparádéért. Rachida Dati francia kulturális miniszter pedig arról beszélt, hogy húsz éven át strukturálisan alábecsülték a betörés és a lopás kockázatát, de egyértelmű, hogy a mostani állapotok nem fenntarthatók a továbbiakban. Dati ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a belső biztonsági rendszerek a rablás napján működtek, a probléma a külső védelem hiányosságaiban keresendő. A miniszter bejelentette, hogy „a járművel történő behatolást megakadályozó eszközöket” telepítenek a múzeum környékére, és az új biztonsági infrastruktúrát még az év vége előtt üzembe helyezik.

Des Cars a rablás után beadta a felmondását a kulturális miniszternek, de Dati nem fogadta el. Az igazgató szerint a múzeum külső biztonságának megerősítése már megkezdődött, és a 2023 végén javasolt behatolásgátló berendezések telepítése folyamatban van. Az intézmény vezetője megdicsérte a biztonsági őröket, akik szerinte gyorsan cselekedtek, és evakuálták az épületet, amint észrevették a betörést. A rendőrök azt is jelezték, hogy mostantól nyomon fogják követni, mikor járnak le az egyes intézményekben a kamerarendszerek működési engedélyei.

Ugyanakkor a rendőrfőnök szerint a valódi megoldás sokkal összetettebb és lassú folyamat: a múzeum működése közben kell kicserélni és újjáépíteni az elavult biztonsági rendszerek alapjait, miközben a jogszabályokat is módosítani kell, hogy a rendőrség valós időben reagálhasson a gyanús mozgásokra. Faure javasolta, hogy a törvényhozók engedélyezzék olyan, jelenleg tiltott, például mesterséges intelligencián alapuló technológiák használatát, amik valós időben jelezhetnének gyanús mozgásokat, illetve követhetnék a motorokat vagy eszközöket a városi kamerahálózaton keresztül.

Rossz födém, állandó csőtörések

Azt az épületben uralkodó állapotok is jól mutatták az elmúlt néhány évben, hogy milyen forráshiány sújtja a világ leghíresebb múzeumát. 2025 elején Laurence des Cars egy bizalmas jelentésben jelezte Datinak, hogy a Louvre komoly problémákkal küzd. Csak hogy néhány példát említsünk:

• a 2024. októberi özönvízszerű esőzések elárasztották a múzeum általában száraz középkori várárkát;
• 2025 januárjában egy esőzés után beázott a múzeum egyik leglátogatottabb részlege, a Nagy Galéria, ezért a személyzetnek ki kellett mentenie a műtárgyakat a teremből;
• a Louvre híres üvegpiramisa alatt elhelyezkedő recepción állítólag iszonyatos forróság van nyaranta;
• III. Napóleon lakosztályát hiába újították fel, a légkondicionálás hiánya miatt az egyre gyakoribb hőhullámok idején le kell zárni.

Ezekre eddig nem kapta fel a fejét a franciák többsége, de az októberi rablás fényében már az újabb bénázásokra is jobban figyel a francia – és a nemzetközi – közönség. Például még itthon is hír lett belőle, hogy nemrég lezárták az ókori görög műkincseket kiállító, kilenc teremből álló Campana Galériát. Az épületszárny födémjének gerendái gyengültek meg, a műemlék épület főépítésze így a lezárás mellett döntött, amely a vizsgálatok idejére, illetve a szükséges javítási munkálatok befejezéséig tart majd.

November 27-én újabb csapás érte a Louvre-ot: csőtörés miatt beázott az egyik könyvtára. Az incidensről csak néhány napja szerzett tudomást a sajtó, miután egy újabb beázás is történt. Nem sérültek meg műalkotások, de több száz, 19. és 20. századi régészeti feljegyzéseket tartalmazó dokumentum ázott el. Ezeket főleg kutatók használják a munkájukhoz, és nem egyedi darabokról van szó, de attól még értékesek.

A dokumentumokat állítólag egyenként próbálják megszárítani a dolgozók itatóspapírral.

Annyira sok víz zúdult a teremre, hogy a parketta alatt lévő elektromos panel is elázott, ami tűzveszélyt okozott. Az esetről először beszámoló Tribune de l’art szerint az incidens nem egyedi: a minisztérium már évek óta többször kérte a múzeumot, hogy gondoskodjanak a könyvek védelméről, miután több ilyen eset is történt. Francis Steinbock, a múzeum helyettes igazgatója megjegyezte, hogy a vízvezetékekkel működő szellőző- és fűtési hálózat valóban elavult, és cseréje már folyamatban van. A hónapokig tartó felújítás várhatóan 2026 szeptemberében kezdődik.

Nem véletlen tehát, hogy a Le Monde szerint Des Cars évek óta pénzért lobbizott a kultuszminiszternél – ezért is készült el a januárban kiszivárgott kommüniké. Még korábban sikerült is kiharcolnia a Louvre – Nouvelle Renaissance tervet, amit 2024 tavaszán jelentettek be. A projekt főleg a múzeum bővítését és korszerűsítését tűzte ki célul. A tervek szerint a Mona Lisa külön termet kapna, és egy új bejáratot is létrehoztak volna az épületnek. Utóbbi 300 millió eurós (kb. 115 milliárd forintos) költséget jelentene, míg a felújításokra 450 millió eurót szántak volna.

Csakhogy a francia számvevőszék novemberben tett közzé egy jelentést arról, hogy a Louvre felújítási projektje sokkal költségesebb, és jóval ambiciózusabb, mint amit a múzeum megengedhetne magának. A jelentés szerint az intézménynek inkább a meglévő infrastruktúra gatyába rázására és modernizálására kellene fókuszálnia ahelyett, hogy terjeszkedésekbe vág bele.

„A Louvre nem priorizál megfelelően a projektek között, több pénzt költ műalkotások beszerzésére, mint a biztonságra”

– mondták ki. A számvevőszék szerint még a tűzvédelmi korszerűsítésekre sem költött eleget az intézmény. „Nem lehet azt mondani, hogy a Louvre-nak ne lenne elegendő erőforrása vagy csődbe menne. 168 millió euró készpénztartaléka van” – mondta a számvevőszék feje, Pierre Moscovici. A testület ezért azt javasolta, hogy vessék el az új bejárat és a Mona Lisának szentelt külön terem ötletét is.

Az viszont igaz, hogy a Louvre az elmúlt években kevesebb bevételt termelt, amióta a dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében 2023-ban bevezették a napi 30 ezer látogatós limitet. Ez évi 15 millió euró bevételkieséssel járt, amit azzal sem sikerült valamelyest kompenzálni, hogy 2024-ben megemelték a belépőjegy árát. A 26 év alattiak egyébként továbbra is ingyen látogathatják a múzeumot.

A Louvre már a lopások előtt bejelentette, hogy ismét drágulni fog a jegy: 45 százalékkal emeli a belépő árát a nem európai látogatóknak jövőre. A múzeum közlése szerint az áremeléssel az éves bevételek akár 20 millió euróval (kb. 7,6 milliárd forinttal) emelkedhetnek. Az még kérdés, hogy ez az áremelés mennyire tudja majd betömni a Louvre büdzséjében a lyukakat.

Viszont úgy kissé nehéz komolyan venni a vezetőség hivatkozását a forráshiányra, hogy a főigazgató és az őt körülvevő munkatársak irodáinak felújítása állítólag 276 ezer euróba került. A Tribune de l’art Louvre-ral kritikus főszerkesztője szerint a pénz főleg dizájnerbútorokra ment el.

A dolgozóknak is elegük van

De nemcsak a födém és a csőrendszerek mondták fel a szolgálatot, hanem a dolgozók is. Az alkalmazottak ugyanis jelezték, hogy elegük van, és december 15-re sztrájkot hirdettek. „A 2025. október 19-i lopás rávilágított a prioritások terén régóta jelentett hiányosságokra” – írták a szakszervezetek. Szerintük nagyon nagy terhelésnek vannak kitéve az alkalmazottak, a HR-menedzsment egyre brutálisabb, ellentmondásosak az irányelveik, és így nem lehet „nyugodt körülmények között folytatni a közszolgálatot”.

A dolgozók sérelmezik, hogy korábban 200 embert elbocsátottak, és követelik, hogy nyissanak új pozíciókat a recepción és a biztonsági szolgálatnál. A recepciósok már a végkimerülés határán vannak – állítja a szakszervezet. Ezt alátámasztani látszik az is, hogy 2022 és 2024 között 37-ről 145-re emelkedett a munkahelyi pszichológus szolgálatait igénybe vevők száma. Persze ez ahhoz képest, hogy a Louvre-ban 2500 ember dolgozik, még mindig viszonylag alacsony szám.

A dolgozók közül rengetegen kritizálták Laurence des Cars vezetési stílusát. „Se egy jó napot, se egy köszönöm” – háborognak a dolgozók. A felső vezetés állítólag általában sem nyitott az alulról érkező visszajelzésekre. A Louvre katalógusának főszerkesztőjét például 36 év után menesztették 2024 tavaszán, miután arra panaszkodott, hogy a vezetőség mindenkit árgus szemekkel figyel – írta a Le Monde. A szakszervezetek emellett egyetértenek az állami számvevőszék Louvre – Nouvelle Renaissance tervekkel kapcsolatos aggodalmaival.

Des Cars viszont a jelek szerint megingathatatlan. Legalábbis a Louvre újjáépítési terveit illetően: nemrég 119 millió eurót különítettek el a 2026-os költségvetésből az átalakítási projektre. Ebből csupán 17,5 millió jut majd felújításra, amiből kevesebb mint 2 milliót különítettek el a biztonsági problémák sürgős megoldására, holott a korábbi ígéretek 13 millió euróról szóltak.