Országos botrány lett az olaszoknál abból, hogy kiemelték a hatóságok egy erdőben élő család gyerekeit

Az elmúlt években egyre trendibb lett az alternatív életvitel egyes családok körében. A koronavírus karanténéveiben több országban különösen felfutott a gyereknevelés a természet lágy ölén és az alternatív gazdálkodás. Az viszont mindig nagy kérdés, pontosan meddig is lehet elmenni az újító gyereknevelési elvekkel. Erre példa egy erdőben élő család ügye is, ami az elmúlt néhány hétben robbant be az olasz közéletbe.

Egy brit–ausztrál pár évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy egy olaszországi kistelepülés melletti erdőben akar élni. A hatóságok nemrég úgy látták, hogy a körülmények korántsem megfelelőek a gyereknevelésre, és kiemelték a kicsiket a családból. Az ügy Olaszország-szerte megosztotta az embereket, százezrek követelték a döntés visszavonását. A vitába aztán egy kis politikai haszon reményében Giorgia Meloni kormánya is beszállt.

Idilli életről álmodtak, a gyámügy szerint viszont veszélyeztették a gyerekeket

Nathan Trevallion korábban szakácsként, míg Catherine Birmingham életmód-tanácsadóként és lovasoktatóként dolgozott. Balin, utazás közben ismerkedtek meg, majd Olaszországban telepedtek le. Nyolc éve született meg az első gyerekük, majd két évvel később egy ikerpár.

A család 2021-ben Palmoli közelébe költözött az erdőbe. Birmingham a következőket írta a weboldalán az új otthonukról: „Nemrég megtaláltuk álmaink örök otthonát. (…) Mivel a hely energiája nagyon különleges, úgy tervezzük, hogy másokat is fogadunk itt, hogy gyógyuljanak és ébredjenek fel, kapcsolatba kerüljenek a vadonnal, kívül és belül, és háztáji, organikus vegán ételeket kínálunk majd nekik.”

A kőház, ahol mindezt elképzelték, mindentől messze volt. Lovakat és csirkéket is tartottak, a család állítása szerint maga termelte meg az élelmüket. A vezetékes vizet a mikroműanyagok felett érzett aggályaik miatt kivezették a házból, így kút- és esővizen éltek. A ház mellett egy komposztvécét állítottak fel. Áramot napelemek segítségével tudtak használni, fűteni pedig fával lehetett. A gyerekeket magántanulóként oktatták, de a Guardian szerint nem voltak teljesen elzárva a külvilágtól, a család hetente egyszer elment San Salvóba.

2024-ben azonban mind az öten mérgezéses tünetekkel kerültek kórházba. Mint utóbb kiderült, megettek egy olyan mérgező gombát, amit az erdőben szedtek. Nem sokkal később a helyi gyámhatóság kiszállt felmérni, pontosan milyen körülmények között él a Trevallion–Birmingham família.

A jelentésük nem sok jót írt le. Problémásnak érezték, hogy a családnak nincs állandó bevétele, és a gyerekek nem járnak iskolába. A jelentésben azt írták, hogy a ház romos, bent pedig „szörnyű higiéniai körülmények uralkodnak”. Azt is bajosnak ítélték, hogy a családnak nincs rendes fürdőszobája és vécéje az ingatlanban. A hatóságok szerint a körülmények miatt súlyosan sérült a gyerekek testi és lelki jóléthez való joga. Nem sokkal később mindhárom gyereket kiemelték a családból, a szülők gondviselői jogát pedig felfüggesztették. November végén egy aquilai bíróság helyt adott az ügyész állításának. A gyerekek egy egyházi fenntartású intézménybe kerültek, ahová az édesanyjuk is velük tarthatott.

„Boldog, jól táplált, udvarias gyerekek. Miért szakítanál szét minket?” – tette fel a kérdést Trevallion, aki több interjút is adott a helyi sajtónak. Élete legrosszabb éjjelének nevezte, amikor a gyerekeit elvitték. Azt is nehezményezte, hogy a gyerekeknek az egyházi intézményben külön szobában kellett aludniuk anyjuktól. „Mi a rendszeren kívül élünk, ezt vetik a szemünkre. Tönkreteszik egy boldog család életét.”

Birmingham ma is életmód-tanácsadó, akit a honlapján keresztül lehet elérni. Több kép is fent van a gyerekeiről. Ezek a bíróság szerint csak azután kerültek fel a netre, hogy elkezdődött a gyámügyi eljárás, és ebben a formában sérti a gyerekek személyiségi jogait is. A család egy tévéműsorban is szerepelt a gyerekekkel, amit szintén negatívumként értékelt a bíró. Szerinte a szülők eszközként használták fel a három testvért, hogy előnyösebb kimenetelű legyen az eljárás.

„Ha arra gondolok, hogy elvitték azokat a gyerekeket, sírni támad kedvem, mert szeretem azt a családot. Catherine minden karácsonykor hozott nekem egy csokoládétortát, amit ő maga sütött. Segített nekem, ha szükségem volt rá. A gyerekeik? Mintha az unokáim lennének. Mindig mosolyognak, boldogok. Régen itt vidámság volt, most csak szomorúság” – mondta a Corriere della Serának Osvaldo, egy helyi lakos. Szerinte az elmúlt években több földrengés volt a régióban, amit a ház simán átvészelt, tehát biztos nem olyan romos, mint azt a jelentésben megállapították.

Nem mindenki osztja Osvaldo véleményét. Egy helyi zöldségesbolt eladója szerint a család nem sokat járt le a faluba, Catherine Birmingham pedig kifejezetten távolságtartó volt. A család nem beszélt jól olaszul. „A gyerekek szépek és jól neveltek. Sajnálom, hogy elválasztották őket a szüleiktől. De el kellett volna fogadniuk a segítséget, amit a község felajánlott nekik. Lehetett volna egy házuk itt, a faluban. És hétvégén visszamehettek volna az erdőbe. Így viszont mindent elvesztettek” – vélte Ermelinda.

A magántanulóság és az együttműködési készség is kérdés

November végéig több mint 150 ezren írtak alá egy online petíciót, hogy állítsák helyre a pár szülői felügyeleti jogait, és kapják vissza a gyerekeket. Giuseppe Masciulli, a közeli Palmoli polgármestere szintén elítélte a történteket. „Magam is apa vagyok, ezért mélyen megdöbbentett a helyzet” – mondta a CNN-nek.

Masciulli szerint megoldás lehetne, ha a család megígérné, hogy teljesít bizonyos követelményeket, többek között visszaállítja a folyóvizet, és hetente egyeztet a helyi iskolával, hogy értékelje a gyerekek tanulmányi előrehaladását. A Trevallion–Birmingham család a bírósági határozattal szemben egyébként azzal védekezik, hogy a 8 éves kislányuk tavaly sikeres vizsgát tett le a Novalis Open Schoolban.

„Két gyerekem van, akik Nathan és Catherine gyerekeihez hasonlóan unschooling módszer szerint tanulnak. És egyáltalán nem elszigeteltek vagy antiszociálisak. Jól ismerem Nathant és Catherine-t, mindketten remek szülők. Remélem, hogy a bírók is belátják majd” – jegyezte meg Annalisa Vincenzi, a Laif (Családi Oktatási Egyesület) alelnöke.

Az unschooling (iskola nélküli oktatás) egy alternatív oktatási szemlélet. A hívei szerint a gyerekeknek nem tesz jót, hogy intézményes keretek közt oktatják őket, de nem egyszerű magántanulóságról van szó. Az unschooling szerint bízni kell a gyerekek intuitív tanulási vágyában, és rájuk kell bízni, hogy mit, és mikor akarnak megtanulni. Nincsenek leckék, amiken végigmennének velük, sem osztályzatok vagy vizsgáztatás. A szemlélet követői általában különösen fontosnak tartják, hogy a gyerekeik a szabadban ismerkedjenek meg a világ működésével. A módszer hívei szerint a speciális nevelési igényű gyerekek igényeihez is könnyebben igazodhatnak így, mintha a merev iskolarendszerben kéne őket taníttatni.

A nevelési elv kritikusai szerint azonban ezek a gyerekek nem részesülnek megfelelő oktatásban, és a szocializációjuk is hiányos lehet. Egy USA Todaynek nyilatkozó nőt a szülei az unschooling módszerek alapján neveltek. Szerinte teljesen elhanyagolták az oktatását, éppen abban a korban, amikor az agya a legfogékonyabb lett volna a tanulásra. Az Egyesült Államokban 2019 óta megduplázódott a magántanuló gyerekek száma, egy részük valószínűleg ezt a módszert követi.

„Nagyon nehéz megérteni, mi történik náluk. Azzal nincs semmi baj, ha alternatív oktatást akarnak biztosítani. A probléma az, hogy ezek a gyerekek milyen elszigetelten éltek, és milyen higiéniai körülmények között” – mondta Chiara Saraceno, egy ismert olasz szociológus a Guardiannek. A társadalomtudós viszont azt sem teljesen érti, hogy a szociális szolgálatok miért épp az „erdei családra” koncentrálnak, miközben máshol is rengeteg szegénységben élő olasz gyerek van.

Persze a többi esetben felmerülhet, hogy a gyerekek körüli szociális háló nem jelzi a problémát. Illetve valószínűleg Olaszországban is az a gyermekvédelmi irányelv a meghatározó, hogy önmagában a szegénység még nem indok arra, hogy egy családból kiemeljék a gyerekeket – egészen addig, amíg az anyagi körülmények nem veszélyeztetik komolyan a testi, lelki egészséget. Ezzel szemben az erdei család egészségileg is veszélyeztette a három gyereket, amikor véletlenül mérgező gombát ettek otthon. Ez egy olyan esemény, ami már fennakadt a jelzőrendszeren.

Az ügy másik központi kérdése a szülők együttműködési készsége. A bírósági határozat szerint probléma volt, hogy a szülők nem akartak együttműködni a gyámhatósággal. Ezzel szemben viszont a három gyerek után fejenként 50 ezer eurót kértek, hogy a hatóságok által előírt egészségügyi vizsgálatokat elvégezzék. Mivel nem kapták meg ezt a támogatást, a vizsgálatokat nem folytatták le. A polgármester is felajánlotta nekik, hogy ingyen lakhatnak egy közeli ingatlanban a faluban, de a pár ebbe sem egyezett bele. A család ügyvédje, aki korábban több fellebbezésben is segített nekik, a napokban felmondott, miután Trevallionék nem voltak hajlandók megfogadni semmilyen javaslatát.

Az új ügyvédjük szerint félreértéseken alapul, hogy a pár nem volt együttműködő. Azt mondta, Trevallion és Birmingham nem beszélnek jól olaszul, és a feléjük támasztott elvárásokat is félreértették. Nem tudták helyesen megítélni a kapott utasítások súlyát, és végül ellenségesnek, nem pedig együttműködőnek tűntek, pedig valójában csak zavarodottak és ijedtek voltak – állította a védelem. Az ügyvéd szerint a képzett tolmács segítségének hiánya és a lényeges dokumentumok fordításának elmulasztása sértette a szülők védelemhez fűződő alapvető jogait, pedig a tisztességesen lefolytatott eljárás uniós alapkövetelmény is.

Az 50 ezer eurós követelés pedig egy rosszul értelmezett angolszász jogi elméletből származott, és elvileg nem az volt a lényege, hogy csak akkor vizsgáltatják ki a gyerekeket, ha megkapják a pénzt – állította az ügyvéd. A pár inkább egyfajta „biztosítékot” akart a gyerekek megóvására, mert attól tartottak, hogy a „feleslegesnek és invazívnak tűnő” egészségügyi vizsgálatok ártanak majd a gyerekeknek. A család fellebbezett, így az ügy átkerült az aquilai fellebbviteli bíróságra.

Választások idején ebből politika lesz

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és helyettese, Matteo Salvini egyaránt bírálta az ügyben hozott bírósági döntést. Meloni szerint riasztó, hogy elvették a gyerekeket, és felhívta Carlo Nordio olasz igazságügyi minisztert az ügyben. Salvini másfél hete a velencei biennálén újságíróknak nyilatkozva szégyenletesnek nevezte, hogy „az állam beavatkozik a magánoktatásba és a személyes életvitelbe, a két szülő Olaszországot vendégszerető országnak találta, mégis elveszik tőlük a gyerekeiket”. A politikus fel is akarta keresni a család otthonát.

Mindez meglepőnek is tűnhet egy bevándorlásellenes politikai párt vezetőjétől, de ne legyenek illúzióink, nem pálfordulásról van szó. Melonitól és Salvinitől a családdal együttérző megszólalások sok szempontból összhangban vannak a pártjuk jobboldali ideológiájával. Egyrészt, mivel a modern társadalom és az iparosodás elutasítása, a vidéki élet dicsőítése és a fogyasztói társadalom által kínált kényelem elutasítása az olasz jobboldal egyik régi eszméje. Másrészt azt is rendszeresen képviselik, hogy az államnak nem szabad beavatkoznia a családi ügyekbe.

Az Il Post szerint a mostani botránynak van egy faji alapú narratívája is. Az ügy főszereplője egy fehér házaspár és a három gyerekük, akik annak ellenére, hogy bevándorlók, a fenti, jobboldal által támogatott alapelvek szerint élnek – ellentétben egyesekkel. Salvini pártja, a Liga képviselője, Rossano Sasso meg is ragadta a lehetőséget, hogy az ügy apropóján rasszista sztereotípiákkal tűzdelt beszédet mondjon november végén a parlamentben. Sasso beszédében „a természetben nevelkedő” palmoli gyerekeket szembeállította „a roma táborokban élő gyerekekkel”, akik szerinte „sárban, patkányok között, koszban” nőnek fel, és „szüleik megverik őket, ha nem hoznak haza pénzt koldulásból vagy apró lopásokból”.

Az ilyen narratívák erősítése mellett egy más típusú politikai haszonszerzés lehetősége is rejlik a történetben: az olasz bírókat Meloni kormánya gyakran támadja, de ennek most tétje is van.

Tavasszal igazságügyi reformról tartanak majd népszavazást az olaszok, Meloniék pedig igyekeznek az ilyen ügyeket felhasználni a kampányukban. Emellett a botrány éppen a Veneto, Puglia és Campania régiókban zajló, feszített választási kampány utolsó napjaiban történt, ami tovább fokozta a vitát.

A Nemzeti Bírói Szövetség (ANM) is figyelmeztetett, hogy a mostani esetről számos politikus hamis információkat terjeszt, és politikai hasznot próbál kovácsolni belőle. A szakszervezet szerint a bíróság döntése olyan tényezőkön alapult, mint a gyerekek biztonsága, az egészségügyi körülmények és az oktatás.

Ami pedig a családot illeti: Trevallion azt mondta, ezek után is szeretnének az országban maradni, de készek Ausztráliába költözni. A pár végül több dologban is engedékenynek mutatkozik. Az apa aláírt egy megállapodást, amiben elfogadta, hogy a hatóságok által meghatározott irányelvek alapján felújítja a házat. Ennek részeként vissza kell vezetniük a folyóvizet, és normális fürdőszobát kell létesíteniük a házban. Emellett aláírt egy bérleti szerződést egy közeli ház tulajdonosával, így a család elvileg komfortos házba költözhet, amíg tartanak a munkálatok. A ház, ahová beköltözhetnek, szintén elég félreeső helyen van, közel a korábbi otthonukhoz. A helyi sajtó szerint így a bíróságnak vissza kell majd állítania a pár szülői jogait.