Tömegmészárlások sokkolják a kínaiakat, legtöbbször teljes cenzúra a hatalom válasza

Másfél héten belül három tömegmészárlás sokkolta a kínaiakat. November 11-én, hétfőn, harmincöt ember halt meg és negyvenhárman megsérültek, amikor egy férfi autóval hajtott egy sportközpontba a dél-kínai Csuhaj városában. Öt nappal később egy 21 éves egyetemista nyolc embert késelt halálra egy főiskolánál a kelet-kínai Vuhszi városában. Három nappal később pedig egy férfi a Hunan tartománybeli Csangde város egyik általános iskolájánál hajtott autójával az oda érkező gyerekek és szülők közé.

A kedden, november 19-én történt támadásban a helyi hatóságok közlése szerint többen, köztük kisgyerekek is megsérültek. Az eset reggel történt, amikor a gyerekek megérkeztek az iskolába, és annak bejárata előtt álltak sorban, várva, hogy beengedjék őket.

Az esetről több videót is közzétettek a kínai közösségi oldalakon, amiken rémülten sikoltozva rohanó, iskolatáskás kisgyerekeket, valamint földön fekvő embereket lehetett látni. A gázolót járókelők fogták el, majd a videók tanúsága szerint kirángatták az autójából, rugdosták, ütötték és botokkal verték véresre a földre tepert férfit, mielőtt a kiérkező rendőrök megbilincselték.

A kínai hatóságok azt nem közölték, hogy pontosan mennyien sérültek meg a támadásban, és a cenzorok azonnal elkezdték eltüntetni az arról szóló információkat.

A kínai állami sajtóban az esetről megjelent első hírek a New York Times cikke szerint délután már nem voltak elérhetők, a támadásról készült videókat és az arról szóló posztokat a cenzorok pedig szinte azonnal eltüntették a kínai közösségi oldalakról.

Hasonlóan jártak el a két korábbi esetnél is. Az azokról szóló videókat, posztokat és kommenteket törölték, vagy elérhetetlenné tették a közösségi oldalakon, a sajtónak megtiltották, hogy önálló beszámolókat készítsen. A kormányzati irányítás alatt álló állami média pedig csak röviden számolt be az esetekről, és ezeket a híreket is igyekeztek eldugni az oldalaikon, miközben a nyugati sajtó riportereit civil ruhás emberek próbálták akadályozni. A 35 halálos áldozatot követelő autós támadás helyszínén pedig még az áldozatok emlékére kihelyezett virágokat is eltüntették.

Visszatérő támadások

A kínai hatóságok hasonló cenzúrával reagáltak a korábban elkövetett tömeggyilkosságok esetén is az elmúlt évtizedben. A támadásokat jellemzően késekkel felfegyverzett támadók hajtották végre, főleg iskolákban és óvodákban, de az utóbbi években egyre többször választottak autót fegyverként, hogy a tömegbe hajtva öljenek meg minél több embert. A támadásokat olyan, gyakran nem kezelt mentális problémáktól szenvedő emberek hajtották végre, akik így álltak bosszút a társadalmon az őket ért sérelmek, pénzügyi nehézségek és társadalmi leszakadás miatt. Ezek az esetek rávilágítanak a modern kínai társadalomban mélyen gyökerező problémákra.

A november közepén történt támadások nem az elsők voltak 2024-ben. Októberben öt embert sebesített meg egy késes támadó egy pekingi elit iskolánál, szeptemberben pedig egy férfi három embert késelt halálra és 15-öt sebesített meg egy szupermarketben Sanghajban. Júliusban nyolc ember halt meg Csangsa városában, amikor egy férfi autóval hajtott gyalogosok közé, júniusban pedig négy amerikai főiskolai oktató megsérült egy késes támadásban a kínai Csilin tartományban. Májusban pedig két embert megölt, 21-et megsebesített egy férfi, aki Jünnan tartomány egyik kórházában kezdett késes ámokfutásba. Júniusban egy férfi egy japán iskolabuszon sebesített meg három embert, szeptemberben pedig egy tízéves japán iskolás fiút késelt meg egy férfi – utóbbi támadásokat a szélsőséges nacionalizmus számlájára írták.

Azt nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi ilyen tömegmészárlás történik Kínában, mert az emberölések alacsony számára büszke helyi hatóságok nem közölnek statisztikákat az ilyen esetekről. Sajtóbeszámolók alapján az biztos, hogy évente több hasonló eset is történik, és bár a kilencvenes évekből is vannak ilyenekre példák, és a kétezres évek elején már évente több is, igazán a 2010-es években terjedtek el, amikor több nagy visszhangot kiváltó támadás is történt, jellemzően általános iskoláknál és óvodáknál.

Gyerekgyilkosok

2010 márciusában egy 42 éves férfi nyolc gyereket késelt halálra, és többet megsebesített egy általános iskola előtt Fucsien tartományban. A nagy felháborodást kiváltó támadás elkövetőjét villámgyorsan halálra ítélték, és április 28-án már ki is végezték. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ennek nem volt elrettentő hatása. Még aznap Kuangtung tartományban 16 gyereket és egy tanárt sebesített meg egy férfi egy általános iskolában. Rá következő nap Csiangszu tartományban egy óvodába tört be egy férfi, és 28 gyereket – többségük négyéves volt –, valamint három felnőttet sebesített meg egy késes támadásban. A következő nap pedig egy falusi iskolába tört be egy férfi, aki kalapáccsal támadt a gyerekekre, majd benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát. Abban az évben az AP adatai szerint majdnem húsz gyerek halt meg iskoláknál elkövetett támadásokban.

A rá következő években egy sor hasonló eset történt. Jellemzően késes támadások, de volt, amikor valaki házi készítésű bombát robbantott egy óvodánál, másvalaki egy iskolabuszt gyújtott fel, csavarkulccsal támadt óvodásokra, vagy kalapáccsal általános iskolás gyerekekre.

A 2010 márciusában történt támadás után Ven Csia-pao akkori miniszterelnök ellátogatott a helyszínre, és amellett, hogy az iskolák nagyobb védelmét ígérte, elismerte, hogy az esetek hátterében olyan „társadalmi feszültségek” állnak, amiket orvosolni kell. Azonban a kínai állam első reakciója az esetekről szóló hírek és beszámolók elnyomása volt.

Cenzúrával küzdenek

A kínai cenzúra működését tanulmányozó China Digital Times egy 2012-ben történt iskolai késelés után közzétette a kínai propagandaminisztérium egyik utasítását, amiben arra szólították fel a kínai sajtót, hogy a mészárlásról csak a Xinhua hivatalos kínai állami hírügynökség hírét használhatják fel, azzal kapcsolatban nem készíthetnek saját beszámolókat és nem fogalmazhatnak meg önálló véleményt. Sőt, az esetről szóló hírt nem tehetik a címlapra, és nem vonzhatják ahhoz az olvasókat. A módszer azóta sem változott.

A november 11-i autós támadás után, ami az elmúlt évtizedek legtöbb halálos áldozatot követelő tömegmészárlása volt Kínában, a kínai hatóságok azonnal elkezdték törölni az arról szóló beszámolókat, miközben a hatóságok csak hallgattak az esetről, nem tartottak sajtótájékoztatót, és csak másnap este közölték, hogy mennyien haltak meg. A helyszínen készült videók elkezdtek eltűnni a közösségi oldalakról, csakúgy, mint az esettel foglalkozó posztok és az állami média beszámolóihoz írt kommentek. A CCTV kínai állami televízió közösségi oldalán az esetről szóló poszt alatt a HongKongFP című lap beszámolója szerint több mint 6300 hozzászólás volt, de azokból mindössze csak maroknyi volt látható, míg a Weibo közösségi oldalon egy ideig a legtöbbet használt hashtag volt a csuhaji mészárlás, de azt később törölték.

A BBC értesülései szerint a kínai lapok az eset után pár órával egyértelmű instrukciót kaptak arról, hogy ne számoljanak be az esetről, míg a New York Times cikke szerint a helyi lapokról eltűntek a szemtanúkkal a helyszínen készült interjúk. A CCTV állami televízióban a mészárlás nem szerepelt a legfontosabb eseményekről szóló déli hírösszefoglalóban – abban Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő perui útjáról és a Csuhajban tartott katonai légi parádéról számoltak csak be –, és a kínai állami lapokban sem volt címlapon, a beszámolók pedig a hivatalos rendőrségi közleményre szorítkoztak.

Közben a hatóságok a nyugati sajtó munkáját is igyekeztek ellehetetleníteni. A BBC helyszínen forgató stábját civil ruhás férfiak zaklatták, és dühösen követelték a brit közszolgálati adó kínai tudósítójától, hogy hagyják abba a filmezést. A BBC közlése szerint azt nem lehetett tudni, hogy kik voltak a férfiak, de megjegyezték, hogy a helyi hatóságok rendszeresen küldenek civil ruhába öltözött pártkádereket a kínai kormányzatnak kényelmetlen sztorik helyszínére, hogy felháborodott helyieknek kiadva magukat akadályozzák a külföldi újságírók munkáját.

Közben a Reuters és a New York Times beszámolója szerint a helyi hatóságok eltávolították a mészárlás helyszínén az áldozatok tiszteletére emelt emlékhelyet, és elvitték a helyiek által ott elhelyezett virágokat és szeszes italokat. Egy helyi virágos a Reutersnek azt mondta, hogy egész este kapták a megrendeléseket, míg egy motoros futár a Timesnak magyarázta, hogy egész nap virágokat vitt a helyszínre, mert kollégái a rendőrségtől tartva nem merték vállalni ezt a feladatot. A virágokat elpakoló egyik munkás a helyszínen lévő riportereknek azt mondta, hogy „rendszerezni” viszik azokat, egy, a járókelőktől eltakart helyiségbe.

Bosszú a társadalmon

Nagy meglepetésre viszont a 35 halálos áldozatot követelő csuhaji támadás esetében megszólalt Hszi Csin-ping is, ami az első alkalom volt, hogy a kínai elnök egy hasonló tömeges gyilkosságról közleményt tett közzé. Hszi amellett, hogy az elkövető súlyos megbüntetését követelte, felszólította a helyi hatóságokat, hogy „tanuljanak az esetből”, igyekezzenek megelőzni azokat, és „a viták időben történő megoldásának fontosságát” hangsúlyozta. A helyi sajtóban megjelent hírek szerint a csuhaji gázolást elkövető férfi azért volt dühös, mert a válása után nem megfelelő arányban kapott a közös vagyonból, és ezért követte el a támadást.

Ez a Wall Street Journal beszámolója szerint jól mutatja, hogy Peking mennyire aggódik, hogy a gazdasági bizonytalanság miatti harag erőszakos cselekményeket szül.

Az ilyen esetek ugyanis a kínai kormányzat egyik legnagyobb félelmét hozzák elő, azt, hogy az emberek megkérdőjelezik a Kommunista Párt uralmát, ami nagyrészt a gazdasági jóléttel legitimálja a hatalmát.

A kétezres évek gazdasági fellendülése azonban sokakat hátrahagyott, és a felszín alatt súlyos feszültségek vannak, amiket az utóbbi évek gazdasági lelassulása, az ingatlanpiac összeomlása és a fiatalok nagyarányú munkanélkülisége csak még jobban erősít. A kínai gazdaság a koronavírus-járvány óta nehéz helyzetben van, várhatóan idén és jövőre is 4-5 százalékkal bővül majd, de a befektetők és a kínai állam ezt kevésnek tartják. Sok gazdasági szereplő ezért hosszú ideje sürgeti a kínai kormányt, hogy az tegyen lépéseket a gazdaság élénkítése érdekében.

A kínai kormány október közepén jelentette be, hogy „jelentősen növeli” adósságállományát, hogy élénkítse az ország gazdaságát. Azt azonban nem árulták el, pontosan mennyi hitelt vesznek fel, és a pénzből mire mennyit költenek. A kínai pénzügyminiszter sajtótájékoztatóján elmondta, a kínai állam többek között: segíteni fogja a helyi önkormányzatokat adósságproblémáik kezelésében; támogatásokat nyújt majd az alacsony jövedelműeknek; támogatja majd az évek óta nehéz helyzetben lévő ingatlanpiacot; és feltőkésíti az állami bankokat.

A novemberi támadásokhoz hasonlókat jellemzően mentális problémákkal, valamint pénzügyi gondokkal küzdő emberek hajtanak végre, akik úgy érzik, hogy magukra hagyták őket, senki sem törődik velük, és már csak az maradt számukra, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák a társadalomnak. Ezért is támadnak legtöbbször a társadalom jövőjét jelentő, és annak legvédtelenebb tagjaira, a kisgyerekekre.

Az ilyen támadásokat a kínai közösségi oldalakon úgy emlegetik, hogy „bosszú a társadalmon”, illetve a „hsziencsung” szót használják rá, utalva egy 17. századi lázadóra, Csang Hszien-csungra, aki egy véres parasztlázadás során milliókat gyilkolt meg, és neve az értelmetlen mészárlás szinonimájává vált.

Ez arra utal, hogy a társadalom alján lévő emberek már annyira kétségbeesettek, hogy nem látnak más megoldást, mint elpusztítani az egész társadalmi rendet, hogy levezessék dühüket. A szó egyike a leginkább cenzúrázott kifejezéseknek a kínai interneten.

A sanghaji Fudan Egyetem klinikai pszichológiával foglalkozó professzora, Csi Csien-lin már 2010-ben azt mondta a BBC-nek az iskolai támadásokról, hogy azokat olyan emberek hajtják végre, akik haragszanak a társadalomra, és azon akarnak bosszút állni, problémáik kezelésére pedig nem kapnak megfelelő pszichológiai támogatást. Victor Shih, a Kaliforniai Egyetem Kína-szakértője a mostani támadások után a New York Timesnak azt mondta, ezek is mutatják, hogy mennyire keveset költenek Kínában a társadalmi biztonsági hálókra, mint például a megfelelő munkanélküli-segélyek osztására, illetve a mentális problémák kezelésére.

A Fudan Egyetem professzora, Csü Vej-kuo pedig egy közösségi oldalán közzétett rövid esszéjében a társadalmi hálók erősítésének és a pszichológiai tanácsadó rendszer kialakításának fontosságáról írt. Egyben közölte, hogy az ilyen eseteknek leginkább azzal lehetne az elejét venni, ha nyilvános csatornákat hoznának létre a hatalom működésének ellenőrzésére – írta a Reuters. Posztját nem sokkal később eltávolították a cenzorok.