A gázai háborúról szóló podcastunk 5 legfontosabb állítása

A Téma legújabb adásában Paragi Beátával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével és Tóth Gergellyel, a Telex külpolitikai újságírójával Izrael és a Hamász gázai háborújáról beszéltünk. Mindenkinek ajánljuk az adást, de akinek nincs ideje, annak összeszedtük a podcast 5 legfontosabb állítását.

Évtizedekig a háttérbe szorult, ezért is robbant akkorát az újabb izraeli–palesztin konfliktus

Izrael és a Hamász háborúja világszerte rengeteg érzelmet kavar fel, sokkal hevesebben reagál erre a konfliktusra a világ közvéleménye, mint akár az orosz–ukrán háborúra, ami miatt sokkal nehezebb beszélni is erről a konfliktusról, mint bármelyik másikról. A Telex Téma podcastjának vendégei, Paragi Beáta és Tóth Gergely szerint ez részben azért is van, mert az izraeli–palesztin konfliktust az elmúlt bő két évtizedben sok más közel-keleti konfliktus a háttérbe szorította, miközben előtte évtizedekig az izraeli–palesztin konfliktus volt a közel-keleti konfliktus. Eközben viszont a zsidó és palesztin diaszpóra is nagyon kiterjedt világszerte, ráadásul a kérdés tárgyalásába sokszor keverednek antiszemita és bevándorló/arabellenes nézetek, még nehezebbé téve a helyzetek objektív értelmezését.

Benjámin Netanjahu október 7. előtt azt hitte, kezelni tudja a Hamászt

Paragi Beáta szerint ami október 7-én zajlott és azóta zajlik Izraelben és Gázában, az az izraeli–palesztin konfliktusban is precedens nélküli. Hogy megértsük a kialakult helyzetet, legalább a 2000-es évek közepéig kell visszamenni, amikor a második intifáda után a Hamász nyerte meg a választást a Gázai övezetben. Ezzel egy patthelyzet alakult ki Gázában, mert a politikai szervezetként is működő, de Izrael és a nyugati országok által terrorszervezetnek tartott Hamász lényegében minden legális külső támogatástól elesett Gáza fenntartására.

Ennek ellenére kialakult egyfajta modus vivendi Izrael és a Hamász között, amiből az izraeli vezetés arra a következtetésre juthatott, hogy a Hamász egy kezelhető politikai szervezet. Ebben a nézetükben az is erősíthette őket, hogy míg az Izraeli Védelmi Erők (IDF) 2021-ben bombázta Gázát, akkor az Iszlám Dzsihád nevű szervezettel állt harcban, a Hamász nem vett részt a konfliktusban. Ezután az izraeli vezetést is meglepetésként érhette az – amire amúgy az izraeli hírszerzés alsóbb szintjeiről figyelmeztették a vezetést –, hogy a Hamász minden korábbinál nagyobb szabású terrorakcióra készül.

Az izraeli offenzíva a Hamász pusztításában sikeres, a túszok kimentésében kudarcos

A Gáza északi részéről indult, most már a régió legdélebbi részében lévő Rafah ellen készülő izraeli offenzíva katonai szempontból sikeres volt, ha azt vesszük figyelembe, hogy a vártnál kevesebb izraeli katonai áldozattal jártak a harcok, miközben a Hamász nagyjából 30 ezer fegyvereséből már közel 10 ezret megöltek. Benjámin Netanjahu a Hamász elpusztítását tartja az offenzíva egyik fő céljának, ami ha nem is sikerülhet teljesen, az biztos, hogy a szervezet fegyveres erejének nagy részét sikerült megsemmisíteni, és a katari emigrációban lévő politikai szárnytól is elvágták a gázai szervezetet. A szervezet vezetői közül viszont eddig csak keveseket likvidált az izraeli titkosszolgálat.

Az offenzíva másik megfogalmazott, bár katonai dokumentumokban nem szereplő célja az október 7-én túszul ejtett izraeliek kiszabadítása, amiben viszont nem igazán sikeres a katonai akció. Sőt, az a fajta, tüzérségi akciókkal megtámogatott harc, amit az IDF folytat, valamennyire ellentétes is a túszok kimentésével, amihez célzottabb terrorellenes városi akciókra lenne szükség. A túszok kimentésének és a Hamász megsemmisítésének célja azért is ellentmond egymásnak valamelyest, mert a túszmentéshez tűzszünetre lenne szükség.

A humanitárius katasztrófa sem tántorítja el Netanjahut Rafah megtámadásának tervétől

A Gázáról szóló hírek hetek óta a térségben kialakult éhezésről, az egészségügyi ellátás széteséséről és általában a kialakult humanitárius katasztrófáról is szólnak. Ez részben azért is alakulhatott ki, mert Izrael kontroll alatt tartja, hogy mennyi segélyszállítmány érkezik Gázába, és bár az izraeli kormány azt állítja, hogy beenged annyi segélyt, ami a gázai lakosság ellátásához elegendő, de számos olyan esetről tudni, hogy izraeli katonák és civilek akadályozzák a segélyszállítmányok útját.

Ráadásul Izrael nem hajlandó együttműködni az ENSZ palesztin segélyezéssel foglalkozó szervezetével, az UNWRA-val, miután azzal vádolta meg a több mint 10 ezer palesztint foglalkoztató szervezetet, hogy annak egyes dolgozói is részt vettek az október 7-i terrortámadásban. Az UNWRA helyett viszont más szervezet nem tudja ellátni a segélyezési feladatokat Gázában, így ez a konfliktus is csak több szenvedést okoz a gázai lakosság körében.

Izraelen egyre nő a nemzetközi nyomás, hogy engedjen be segélyszállítmányokat és ne rohanja le Rafahot, az ENSZ és az EU vezetői már azt is fölvetették, hogy Izrael háborús bűncselekményt követhet el azzal, hogy háborús fegyverként használja a lakosság kiéheztetését. Izrael legfőbb támogatója, az Egyesült Államok is felszólalt az ügyben, de addig nem ment el, hogy az elengedhetetlen katonai támogatások megvonását belengesse. Pedig az Egyesült Államok korábban, a 90-es évek elején hasonló módszerekkel már tárgyalóasztalhoz tudta vonzani az izraeli kormányt.

Izraelnek nem érdeke Gáza hosszú távú megszállása, ezen a ponton viszont nincs is más választása

A Téma szakértő vendégei szerint az izraeli kormánynak nincs igazán terve, hogy hosszú távon mit kezdene Gázával a háború után, legalábbis az IDF-el a kormány még nem közölt ilyen tervet. Paragi Beáta szerint Izraelnek nem érdeke, hogy katonai megszállás alá kerüljön a Gázai övezet, ahogy 2005 előtt is volt, mert az nagyon sok erőforrást emésztene föl. Jelen helyzetbe viszont úgy tűnik, hogy miután az IDF az övezet nagy részét porig rombolta, nem lesz más választása, mint a hosszú távú katonai megszállás.

Tóth Gergely szerint az izraeli kormány szokott emlegetni egy olyan tervet, hogy az arab államok bevonásával, azok tőkéjéből kezdődhetne meg a gázai újjáépítés, sőt, azt is emlegetik, hogy egy fajta közel-keleti Szingapúr is létre jöhetne a térségben. Erre azonban kicsi az esély, a humanitárius katasztrófa miatt nem valószínű, hogy sok arab állam együtt akarna működni Izraellel.

Azt viszont még az IDF sem tarja igazán reálisnak, hogy teljesen meg lehet semmisíteni a Hamászt, vagyis várhatóan terroristák újabb generációi nőnek majd föl a térségben, ami a konfliktus folytatását is jelenti. És bár soha nem beszéltek annyit egy palesztin állam létrehozásának szükségességéről, mint az elmúlt 5 hónapban, a háború miatt ennek kialakítása egyre kevésbé tűnik reálisnak.