Az utca egyik felén szennyvízszagú, barna víz folyik a csapból, a másik felén meg semmilyen

Mostanában ha az ember megnyitja a csapot Mexikóvárosban, könnyen lehet, hogy víz helyett semmi sem, vagy ami rosszabb, szennyvízszerű folyadék folyik a poharába.

A világ egyik legnagyobb városa ugyanis súlyos vízhiánnyal küszködik. Ennek több oka is van, a gyarmatosítók eszement várostervezésétől kezdve a rossz infrastruktúrán át az éghajlatváltozásig. A városban 22 millió ember várja az esőt már most, holott a csapadékosabb időszak még hónapokra van.

Fegyveres őrök kísérik a lajtos kocsikat

Lejandro Gomez házában már több mint három hónapja nem folyik rendesen víz a csapból. Néha egy-két órára megindul a víz, de az is csak arra elég, hogy gyorsan megtöltsenek vele néhány vödröt. Aztán napokig megint semmi. Mivel a házban nincsenek nagyobb tartályok, ezért a lajtos kocsikból se tudnak sokkal több folyadékot szerezni. A vödrökbe összegyűjtött vizet aztán többször is újrahasznosítják, amivel mosakodnak, azt nem öntik ki, hanem a vécé leöblítésére használják.

Bár a vízhiány nem ritka Mexikóváros Tlalpan kerületében, de Gomez szerint ezúttal más a helyzet. Melegebb az időjárás is, mint az megszokott, ezzel pedig csak még rosszabbra fordulnak a dolgok.

Az NPR műsorában nyilatkozó Maria Cristina Plaez szintén súlyos problémákról számolt be. Az ő házában a csapból szennyvízszagú, barna víz jön. „A fél utcának ez folyik a csapjából, az utca másik fele meg egyáltalán nem kap vizet” – mondta. Plaez szerint évek óta rossz a helyzet, az itteni lakosok magáncégektől vásárolnak vizet, amit kamionokkal hoznak. Plaez négytagú családjának ez körülbelül 25 ezer forintnyi kiadást jelent havonta, ami nagyon sok pénz. A lajtos kocsival érkező víz ráadásul nem iható, tehát csak vécéöblítésre vagy mosogatásra lehet használni.

„Számos városrész hetek óta vízhiánytól szenved, és még négy hónap van hátra az esőzések kezdetéig” – mondta a CNN-nek Christian Domínguez Sarmiento, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) légkörkutatója. A mexikóvárosi SACMEX vízszolgáltató tisztviselői arra kérték a lakosságot, hogy változtassanak vízhasználati szokásaikon, és spóroljanak a vízzel.

Nemcsak a főváros környékén, hanem messzebb is súlyos probléma a vízhiány. Más nagyvárosok, mint Guadalajara és Monterrey, hasonló gondokkal szembesülnek. Olyannyira, hogy időnként a posztapokaliptikus Mad Max-filmek jelenetei játszódnak le a való életben:

például Mexikó egyes részein a víz olyan értékes, hogy fegyveres őrök kísérik az azt szállító tartálykocsikat, hogy ne lopjanak belőle a lakosok.

Február elején is tüntetések voltak, de a fővárostól 130 kilométerre fekvő Acambay településen januárban tüntetők be is törtek a Mexikói Nemzeti Vízügyi Bizottság (Conagua) egyik irodájába – írta a Reuters.

Azcapotzalco településen a lakosok létfontosságú utakat zártak le, hogy felhívják a figyelmet a riasztó vízhiányra. Maribel Gutierrez azcapotzalcói lakos azt mondta, hogy több mint egy hónapja él víz nélkül az otthonában. A szomszédok verekedni kezdtek a korlátozott készletek miatt.

A vizes területből száraz tómeder lett

Több oka is van annak, hogy miért ennyire kevés a víz Mexikóvárosban. A két alapvető ok a földrajzi elhelyezkedés és az ezzel összefüggő történeti előzmények. Mexikóváros magaslati völgyben, egy egykori tómederben fekszik, körülbelül 2225 méter tengerszint feletti magasságon. Maga a város egy agyagos talajrészre épült, ami hajlamos a földrengésekre és mostanában süllyed is. A földrajzi adottságok tehát alapból nem jók, ez az utolsó hely, ahová valaki ma 22 milliós várost tervezne. Csakhogy ezt nem tudhatták annak idején az aztékok, akik 1325-ben itt alapították meg Tenochtitlan városát.

Évszázadokkal ezelőtt ezen a területen több tó helyezkedett el, az aztékok pedig egy szigeten építkeztek. A várost hidakkal és csatornahálózatokkal együtt tervezték, és a tavakkal és mocsaras területekkel összhangban építették. Aztán amikor a 16. század elején megérkeztek a spanyolok, lerombolták a város nagy részét, lecsapolták a tó medrét, csatornákat temettek be és erdőket vágtak ki. A mai Mexikóváros a régi tó üledékeire épült. „Úgy látták, hogy a víz egy ellenség, amelyet le kell győzni a város virágzásához” – mondta Jose Alfredo Ramirez építész, a Groundlab szervezet társigazgatója a CNN-nek. Döntésük megnyitotta az utat Mexikóváros számos ma is aktuális problémájához.

Mexikóváros vízigényének kevesebb mint a felét messziről pumpálják át egy nagyon nem hatékony eljárással. A város vizének nagyobb részét, körülbelül 60 százalékát, viszont a föld alatti víztartó rétegből termelik ki. Ezeket a tartalékokat azonban az évek során túlságosan is lecsapolták, és nem töltik vissza elég gyorsan. Az esővíz sem pótolja a hiányt, mivel az a város burkolata miatt nem tud leszivárogni a talajba. Emiatt a város pedig elkezdett süllyedni – a legújabb kutatások szerint évente körülbelül 50 centimétert. Ráadásul mivel a vizes élőhelyeket és a folyókat betonnal és aszfalttal helyettesítették, ezeket az esős évszakban elönti a belvíz, a melegebb időszakban meg csontszárazra szikkadnak. A szakértők szerint a várostervezés további hiányossága, hogy a központosított vízrendszer nem tartott lépést a népesség növekedésével.

A vízhiány másik eredője a mexikói mezőgazdaság fellendülése. Azokon a területeken, amelyeken 20 éve még csak kaktuszok teremtek meg, most paradicsomültetvények zöldellnek. A Guardian szerint a kétezres évek óta a mezőgazdaság exponenciálisan nőtt a mexikói San Luis Potosí államban, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ország a világ vezető paradicsomexportőrévé váljon. Ennek azonban az ára a víz volt, ugyanis az állam paradicsomainak öntözéséhez több mint 4 millió köbméter vízre van szükség évente.

„Öt hónapos terhes voltam, amikor utoljára esett. Azért emlékszem, mert itt egy esős napról úgy beszélnek, mintha valami rendkívüli történne”

– mesélte a Guardiannek egy kismama, Erica Villanueva Moncada, aki januárban már a három hónapos kisbabáját szoptatta egy aszály sújtotta területen. Ő és a családja a szomszédaikat okolják a szárazságért, mert azok eladták a földjüket a paradicsomtermesztőknek.

Közben bejött a képbe az éghajlatváltozás is, amire Mexikóváros környéke különösen érzékeny. A területre ugyanis hatással vannak a La Niña és az El Niño meleg és hideg vizes áramlatok. Ezekre jön súlyosbító tényezőként az ember okozta globális felmelegedés. Tavaly nyáron brutális hőhullámok sújtották az ország nagy részét, és legalább 200 emberéletet követeltek. A tudósok elemzése szerint ezek a hőhullámok „gyakorlatilag lehetetlenek lettek volna” a klímaváltozás nélkül.

„Az éghajlatváltozás a vízhiány miatt egyre súlyosabbá tette az aszályokat” – mondta Sarmiento, az UNAM munkatársa. Ehhez járul hozzá, hogy a magas hőmérséklet „a Cutzamala vízellátó rendszerben rendelkezésre álló víz elpárologtatását okozta” – mondta. A víztározókból, szivattyútelepekből, csatornákból és vízvezetékekből álló rendszer felel a Mexikóvárost is magában foglaló térség vízellátásának nagyjából negyedéért.

Egy februári jelentés szerint Mexikó területének körülbelül 60 százalékát mérsékelt vagy rendkívüli szárazság sújtja, és szinte teljes Mexikóvárosban súlyos aszály uralkodik. A helyzet ráadásul tovább romlik, mivel még csak hónapok múlva kezdődik az esős évszak. „A száraz évszak közepe táján járunk, és áprilisig vagy májusig tartós hőmérséklet-emelkedés várható” – mondta June Garcia-Becerra szakértő.

Az apokaliptikus „nulladik naptól” félnek

A CNN szerint a szakértők már arról beszélnek, hogy Mexikóváros néhány hónapon belül eléri az úgynevezett „nulladik napot”, amikor az egész város vízellátó rendszere, a Cutzamala teljesen csődöt mond, és már egy csepp vizet sem lesz képes szolgáltatni. Február elején a helyi média széles körben beszámolt arról, hogy a Mexikói Nemzeti Vízügyi Bizottság egyik fióktelepének tisztviselője azt mondta, hogy jelentős esőzés nélkül a nulladik nap már június 26-án elérkezhet.

A hatóságok ezzel szemben igyekeznek megnyugtatni mindenkit, hogy nem lesz nulladik nap. Egy február 14-i sajtótájékoztatón Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök azt mondta, hogy folyamatban van a vízügyi problémák megoldása. Mexikóváros polgármestere, Martí Batres Guadarrama a közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a nulladik napról szóló híresztelések politikai ellenfelek által terjesztett álhírek.

De sok szakértő figyelmeztet a gyűrűző válságra. Sosa-Rodríguez szerint ha ezután is úgy használják a vizet, ahogy eddig, akkor Mexikóvárosban az esős évszak beköszönte előtt elfogyhat a víz. „Valószínű, hogy a nulladik nap elé nézünk” – tette hozzá. Ez nem jelenti a vízrendszer teljes összeomlását, mondta, mert a város nem csak egy forrástól függ. Nem fog például ugyanaz megtörténni, mint 2018-ban Fokvárosban, ahol egy többéves aszály után a város szinte teljesen kiszáradt.

„Néhány csoportnak még mindig lesz ivóvize. De a legtöbb embernek nem”

– véli Sosa-Rodríguez. Valóban, a válság már most nem mindenkit érintő probléma: a gazdagabb környékeken például közel sincs akkora vízhiány, mint a szegényebb negyedekben.

A szakértő azt mondta, hogy ő már egy évtizede figyelmeztette a tisztviselőket a nulladik nap veszélyére Mexikóvárosban. Szerinte a megoldások egyértelműek: jobb szennyvízkezelés és több esővízgyűjtő rendszer kéne. Ezekkel 30 százalékkal növelhetnék a lakosság rendelkezésére álló vízmennyiséget. A szivárgások megszüntetése szintén sokkal hatékonyabbá tenné a rendszert, és mérsékelné a víztartó rétegből kinyerendő mennyiséget. A természetalapú megoldások, mint például a folyók és vizes élőhelyek helyreállítása, elősegítenék a vízellátást és a víztisztítást, és mellé zöldítenék és hűtenék is a várost – mondta Sosa-Rodríguez.

A Mexikói Nemzeti Vízügyi Bizottság a honlapján közzétett nyilatkozatában jelezte, hogy elindítanak egy hároméves projektet, aminek célja a vízinfrastruktúra telepítése, fejlesztése és javítása lenne. Emellett új kutakat és víztisztító telepeket hoznának létre. Mindez enyhítené a városi vízellátó rendszer alulműködésének hatásait.