Olyan volt, mintha tükörbe néznék: ugyanaz az arc, ugyanaz a hang. Én ő voltam, ő pedig én

Valószínűleg már mindenki eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne egy ikertestvérrel az élet, valaki olyannal, aki a megszólalásig hasonlít hozzánk, nemcsak kívülről, de bizonyos dolgokban belülről is. Ahogy az is sokakkal előfordul, hogy hallanak valakiről, aki nagyon hasonlít rájuk. Persze a doppelgängerek legtöbbször nem rokonai egymásnak, mégis előfordult már olyan, hogy filmbe illő módon kiderült: valóban egymástól régen elszakadt ikrekről van szó. Ez történt nemrég a grúz Amyvel és Anóval is.

Csakhogy az egymásra találó ikrek szenzációs története mögött általában nagyon szomorú döntések, átverések húzódnak.

Amy és Ano a közösségi média segítségével szúrták ki a másikat, és bár a családjaik azt állították, hogy nem lehet közük egymáshoz, ők hosszú kutatás után kiderítették az igazságot: csecsemőként emberkereskedelem áldozatai lettek. Róluk szól a BBC dokumentumfilmje.

Egyre több volt a gyanús jel

Amy és Ano közös története tulajdonképpen 2014-ben kezdődött el, amikor mindketten 12 évesek voltak. Amy épp a Fekete-tengernél nyaralt a nagymamájánál, amikor a Georgia’s Got Talent tehetségkutató műsorban megjelent egy vele egyidős lány, Ano Sartania, aki feltűnően hasonlított rá, sőt, majdhogynem tökéletes mása volt.

„Mindenki azzal hívogatta anyámat, hogy miért táncolok a tévében más néven” – mondta. Amikor Amy felhozta a hasonmás témáját, a családja azzal hessegette el, hogy mindenkinek van egy tükörképe, ez teljesen szokványos.

Ano mindeközben nem tudott Amyről, és ez egészen 2021-ig így is maradt. Ekkor küldtek át neki a barátai egy TikTok-videót egy kék hajú lányról, aki épp piercinget lövetett a szemöldöke fölé. „Elég menő, hogy pont úgy néz ki mint én” – gondolta akkor. Ano úgy döntött, hogy felkeresi a kék hajú lányt, de senki sem tudta, hogy ki a videó szereplője. Ano egy egyetemi csoportban is közzétette a videót, ahol végre volt valaki, aki felismerte a piercinges lányt, vagyis Amyt, aki nagyjából 320 kilométerre lakott Tbiliszitől, Grúzia fővárosától. Amikor Ano írt neki, Amy egyből felismerte, hogy a Got Talentben szereplő Anóról van szó, aki meg az ő érdeklődését keltette fel.

Ahogy beszélgetni kezdtek egymással, néhány nap alatt egyértelművé vált, hogy rengeteg közös vonásuk van, nem csak a hangjuk és a kinézetük hasonlít. Mindketten Kirtskhi város ma már nem létező szülészetén születtek Grúzia nyugati részén, de a születési anyakönyvi kivonatuk szerint a születésnapjuk közt pár hetes különbség volt. Ezek alapján nemhogy ikrek, még testvérek sem lehettek volna, mégsem hagyta őket nyugodni a dolog.

Ugyanazért a zenéért voltak oda, mindketten szerettek táncolni, és még az öltözködési stílusuk és frizurájuk is hasonlított. „Minden alkalommal, amikor megtudtam valami újat Anóról, egyre furcsább lett az egész” – mondta Amy. A lányoknak ráadásul ugyanaz a genetikai betegségük van, egy csontrendellenesség, az úgynevezett diszplázia. Ez már tényleg nagyon gyanús jel volt. Megbeszélték, hogy találkoznak, Amy elutazott Tbiliszibe.

Amikor először meglátták egymást élőben, már meg voltak győződve arról, hogy ikrek.

„Olyan volt, mintha tükörbe néznék: pontosan ugyanaz az arc, ugyanaz a hang. Én ő voltam, ő pedig én – mondta Amy. – Nem szeretem, ha megölelnek, de őt megöleltem.”

A találkozó után elhatározták, hogy kiderítik az igazságot. A családjaik csak ezután mondták el nekik, hogy mindkettőjüket örökbe fogadták, pár hét eltéréssel. Amy úgy érezte, hogy az egész élete hazugság volt, Ano dühös volt a családjára. Azt akarta, hogy végre legyen kimondva az igazság, és mindenki lépjen túl a történeten.

A családjukkal folytatott beszélgetés érdekes dolgokra derített fényt. Amy anyja – akinek nem lehetett gyereke – azt mondta, egy barátja szólt neki, hogy van egy nem kívánt baba a helyi kórházban. Ha fizet az orvosoknak, akkor hazaviheti, és a sajátjaként nevelheti fel. Ano anyja ugyanerről a fedősztoriról számolt be.

Egyik örökbe fogadó család sem tudta, hogy a lányok ikrek. Mindkét család azt mondta, hogy bár sok pénzt fizettek azért, hogy örökbe fogadhassák a lányokat, fel sem merült bennük, hogy mindez illegális lenne. Grúziában ekkor zűrzavaros idők uralkodtak, az örökbefogadás egyáltalán nem volt szabályozva, és mivel a kórházi személyzet is benne volt a folyamatban, ezért a családok azt hitték, hogy mindez törvényes. A gyerekek mellé kaptak születési anyakönyvi kivonatot is, amiről persze kiderült, hogy a rajta szereplő dátumok mindkét lány esetében hamisak. Azt egyik család sem volt hajlandó elárulni, hogy mennyit fizettek a gyerekekért.

A szabályozatlanság miatt kiterjedt feketepiaca lett az örökbefogadásnak

Nem Ano és Amy az egyetlenek, akik hasonló helyzetbe kerültek. Grúziában már több százezer taggal rendelkező Facebook-csoportok vannak, amelyekben az illegálisan örökbe fogadott, vagy magukat annak gyanító grúzok keresik az eredeti családjukat. Az ikrek által használt Facebook-csoport neve grúzul azt jelenti, „keresem”. Tamuna Museridze újságíró hozta létre 2021-ben, miután felfedezte, hogy őt örökbe fogadták. A hamis adatokkal teli születési anyakönyvi kivonatát akkor találta meg, amikor kitakarította anyja házát a nő halála után. A csoportot a saját családja felkutatására indította, de

végül feltárt egy több tízezer embert érintő, évtizedeken át tartó csecsemőcsempészési botrányt.

Museridze több száz család újraegyesítésében segített, de a sajátját még nem találta meg. Nem csügged, azt mondta, hogy előbb vagy utóbb neki is sikerülni fog. A csoporton keresztül leplezte le azt az örökbefogadási feketepiacot, amely az 50-es – más források szerint inkább a 70-es vagy a 80-as – évektől kezdve egészen 2005-ig működött. Museridze szerint az egész mögött a szervezett bűnözés állt, és a társadalom minden rétegéből származó emberek részt vettek benne a taxisoktól kezdve az orvosokon át magas rangú kormánytisztviselőkig. A korrupt hivatalnokok hamisították meg az illegális örökbefogadásokhoz szükséges dokumentumokat.

A BBC talált egy Franciaországban élő grúz nőt, Natót, aki több szempontból is kapcsolódott a hálózathoz. Egyrészt az áldozata volt, ugyanis őt is így szakíthatták el édesanyjától, hogy aztán örökbe adják. A dolog ott válik érdekessé az esetében, hogy őt nem más fogadta örökbe, mint a gyerekkereskedelem egyik szereplője: Natót egy olyan nő nevelte fel, aki nővérként tudott a hálózat működésének részleteiről. A már elhunyt ápolónő szerint a hálózatokat „felülről védték” a politikusok.

Museridze számításai szerint megközelítőleg 100 ezer csecsemőt szakíthattak el a szüleiktől, de a hiányos dokumentáció miatt ezt nehéz pontosan belőni. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy nem kívánt gyerekek keresik a szüleiket – rengeteg esetben az átvert biológiai szülők is keresik a gyerekeiket.

Sok esetben halva születettnek hazudtak csecsemőket a családoknak, hogy aztán a feketepiacon adhassák tovább a babákat gyermektelen családoknak.

Saját bevallása szerint ennek a gyakorlatnak az áldozata volt Ano és Amy anyja is, akit a lányok Németországban találtak meg. A két lány egy Facebook-csoportban talált valakit, aki a testvéreit kereste. A Németországban élő grúz lány azt mondta, hogy ikerlányokat keres, akik 2002-ben a kirtskhi kórház szülészetén jöttek a világra. Kiderült, hogy az édesanyjuk, Aza, a szülés után egy időre kómába esett, az orvosok pedig később azt hazudták neki, hogy a két kislánya meghalt. Évekkel később azonban elkezdte gyanítani, hogy mindez hazugság volt, és harmadik lánya segítségével kereste Amyt és Anót. A testvérek és az édesanya közötti rokonságot a genetikai vizsgálat is igazolta.

Museridze szerint sok szülő idézte fel neki, hogy amikor kérték, hogy láthassák csecsemőik holttestét, azt mondták nekik, már eltemették őket a kórház területén. Csakhogy a grúz kórházaknak soha nem voltak saját temetőik. Más esetekben a szülőknek olyan halott csecsemőket mutattak meg, akiket a ravatalozóban lefagyasztottak. A Szovjetunió összeomlása előtt a fiúkat Grúziában jellemzően másfélszer annyiért adták el, mint a lányokat, de a gyerekek ára egyéves fizetésnek felelt meg.

Egyes gyerekek külföldi családokhoz kerültek az Egyesült Államokba, Kanadába, Ciprusra, Oroszországba és Ukrajnába. 1993 után a piac globálissá vált, mivel a gazdag nyugati családok grúz pénztárcához mérve csillagászati összeget fizettek az elrabolt gyerekekért. „1993 óta havonta 20-30 csecsemőt vittek ki az országból” – tette hozzá az újságíró a Telegraphnak, nevüket titokban tartó grúz örökbefogadási ügynökségekre hivatkozva. A külföldi családok körülbelül 20 ezer dollárt fizettek.

A New York Times 1997-ben írt cikke is arról tanúskodik, hogy ekkorra már bevett dolog volt az amerikai párok számára a grúziai örökbefogadás. Az árvaházakból csak a születési rendellenességgel vagy betegségekkel született gyerekeket lehetett örökbe fogadni. A cikk szerint az egészséges gyerekeket „szép csendben örökbe adják a grúz szülőknek”. Emellett az érintett csecsemőotthonokban kiugróan magas volt a halálozási arány: 1996-ban 140 gyerek közül 25 halt meg, ez 18 százalékos halálozási rátát jelent. Összehasonlításképpen: az egyik tbiliszi kórház gyermeksürgősségi osztályán ugyanabban az évben a betegek mindössze 8 százaléka halt meg.

De a gyerekkereskedelmi hálózatról szerzett információk fényében már az sem kizárható, hogy az állítólag örökbe adott, vagy az állítólag meghalt gyerekeket inkább eladták, és nem szimplán adoptálták vagy eltemették.

Ikrekre pályázhattak

Azáéhoz hasonló történetről számolt be a BBC-nek Irina Otarasvili. Ő ikerfiúknak adott életet egy szülészeti kórházban Kvareliben, 1978-ban. Az orvosok először azt mondták neki, hogy mindkét fiú egészséges, de a két gyereket soha nem láthatta a szülés után. Nem sokkal később az orvosok azt mondták, hogy mindkét kisfiú meghalt légzési problémák miatt. A nő és a férje ezt nem igazán tudták értelmezni, de a szovjet időkben nem volt lehetőségük megkérdőjelezni a történteket.

A kórház arra kérte őket, hogy egy bőröndben szállítsák el a csecsemők holttesteit, és temessék el a babákat temetőben vagy a hátsó kertjükben, ahogy az akkoriban a csecsemők esetében megszokott volt. Az orvos azt javasolta nekik, hogy soha ne nyissák ki a bőröndöket, mert túlságosan felkavaró látni a holttesteket. Irina így is tett. De 44 évvel később a lánya, Nina, rátalált Museridze Facebook-csoportjára, ami után gyanakodni kezdtek. Nővérével együtt végül úgy döntöttek, hogy kiássák a bőröndöket, amelyekben állítólag a fiútestvéreik holttestei voltak.

„Amikor kinyitottuk őket, nem voltak benne csontok, csak fadarabok. Nem tudtuk, hogy nevessünk vagy sírjunk”

– mondta a nő. A helyi rendőrség vizsgálat után megerősítette, hogy a bőröndben nyoma sem volt emberi maradványoknak, szőlőágakat tettek a testek helyére. Nina úgy vélte, hogy a testvérei is emberkereskedelem áldozataivá váltak, és a mai napig életben lehetnek.

Mariam Kobelasvili szintén úgy vélte, hogy az ikertestvérét eladhatták az embercsempészek. Ő 1990-ben született Tbilisziben, és a születésekor azt mondták az édesanyjának, hogy mindkét kislánya egészséges. Ám másnap az orvosok már arról számoltak be, hogy az egyik csecsemő meghalt. A halála okaként mást-mást jelöltek meg. A kórház kezdetben nem volt hajlandó megmutatni a holttestet a családnak, de hosszas könyörgés után végül átadtak egy becsomagolt csecsemőt. A baba személyazonosságát azonban senki sem ellenőrizte.

32 évvel később Kobelasvili is megtalálta az ominózus Facebook-csoportot, és elkezdett gyanakodni, kutakodni.

Kikérte a csecsemők nyilvántartásáért felelős állami hivataltól a halott testvére papírjait, de nem tudtak neki mit kiadni, mivel az ikertestvérének sem a születését, sem a halálát nem rögzítették. Elment abba a kórházba is, ahol ő és ikertestvére megszületett, de azt mondták, hogy 25 év után minden kórlapot és betegfelvételi lapot megsemmisítenek. Kobelasvili a rengeteg gyanús részlet miatt biztos benne, hogy az ikertestvérét ellopták az emberkereskedők.

A grúz csecsemőkereskedelemről írt cikkek legtöbbjében előfordulnak ikrekkel kapcsolatos esetek, könnyen lehet, hogy a bűnözők az ikerpárokat preferálták. Az ikerterhességek és -szülések ugyanis több komplikációval járhatnak – ezt kihasználva az orvosok is könnyen elhitették az anyákkal, hogy valamiért az ikerpár egyik tagja, vagy mindkét baba meghalt. Ráadásul így rögtön két gyereket tudtak megszerezni, aztán dupla annyi pénzért eladni.

Vizsgálatot indítottak, de nehéz lesz kibogozni a szálakat

2005-ben Grúzia megváltoztatta örökbefogadási jogszabályait, 2006-ban pedig szigorította az emberkereskedelem elleni törvényeket, megnehezítve az illegális örökbefogadást.

2022-ben pedig vizsgálatot indított a grúz kormány az évtizedeken átívelő gyermekkereskedelem miatt. A kormány szóvivője a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak, mert sok a régi eset, az adatok pedig elvesztek. A kormány több kísérletet is tett eddig, hogy felfejtse a csecsemőbiznisz szálait. 2003-ban elindult egy nemzetközi gyermekkereskedelemmel kapcsolatos nyomozás, amely számos letartóztatáshoz vezetett, de kevés információ került nyilvánosságra. 2015-ben pedig egy újabb vizsgálat után a rusztavi szülészeti klinika főigazgatóját, Alekszandre Baravkovit letartóztatták, de felmentették, és visszatért dolgozni.

A BBC megkereste a grúz belügyminisztériumot további információkért az egyes esetekről, de az adatvédelmi szabályokra hivatkozva konkrét részleteket nem adtak ki. Az újságíró most egyesítette erőit egy emberi jogi ügyvéddel, hogy a grúz bíróságok elé vigye az áldozatok ügyét. A grúz törvények ugyanis máshogy nem biztosítják a jogot arra, hogy az állampolgár hozzáférjen az összes, születéséhez kapcsolódó dokumentációhoz.