A mélypont átmeneti állapot: az ukrajnai háborúról szóló podcastunk öt legfontosabb állítása

Mi lesz Ukrajnával, hogyan áll és merre halad az Oroszországgal vívott háború? A Téma, a Telex közéleti podcastjának e heti adásában ezt a kérdést jártuk körbe Rácz András Oroszország-szakértővel, a Budapesti Corvinus egyetem oktatójával és Király Andrással, a Telex újságírójával.

Hosszú lesz

Miközben tavaly egész télen és tavasszal a készülő nagy ukrán ellentámadásról pusmogtak, most szó sincs nagy tervekről. Rácz András hadászati léptékű változást biztos nem vár, de hadműveletit se nagyon. Király szerint ahhoz, hogy idén drámai változás legyen a fronton, valami egyelőre nem látható technológiai áttörésre volna szükség. Rácz szerint ilyen fekete hattyú forgatókönyv, vagyis egy jelentős technológiai áttörés, vagy előreláthatatlan politikai-gazdasági-stratégiai fejlemény nélkül 2024 a most is zajló, felőrlő jellegű háborút fog hozni.

Nem állóháború

Jelenleg, távolról szemlélve úgy tűnhet, mintha befagyott volna a front, állóháború alakult volna ki. Valójában késő ősz óta az orosz erők a front teljes hosszában lassan nyomulnak előre. Bár a területek lassan cserélnek gazdát, a front folyamatos mozgásban van. Ukrajna helyzetét nagyban nehezíti az egyre súlyosabb lőszerhiány. Rácz szerint az ezer kilométer hosszú fronton az ukrán tüzérség most naponta kétezer lőszert használ csak fel.

Mivel az EU tagállamainak egyelőre nem sikerült megvalósítaniuk a tervezett közös lőszerbeszerzést, ami feltétele volna annak, hogy a gyártók felfejlesszék kapacitásaikat, ez a lőszerhiány rövid távon nem is fog enyhülni. Már csak azért sem, mert Rácz elmondása alapján a lőszergyártáshoz szükséges lőpor előállítása is időigényes, annak hosszú hónapokig pihennie kell, mielőtt felhasználhatják.

Az ukrán ellenoffenzívának nem volt esélye

Bár nem látunk be a lapok mögé, de minden rendelkezésre álló információ alapján arra következtethetünk, hogy az ukrán hadsereg politikai nyomásra kényszerült bele egy olyan összetett művelet elindításába, amire még sem az emberállománya nem állt készen, sem az eszközei nem voltak meg. Az elvárások már annyiban is irreálisak voltak, hogy az orosz hadsereg védelmi doktrínájáról még a nyugati szakirodalom is elismerően ír, most mégis úgy kellett volna végrehajtaniuk az ukránoknak a támadást, hogy ehhez hiányzott például az egyik alapfeltétel, a légi fölény.

Rácz szerint teljes kudarcról azonban nem beszélhetünk, a hadvezetés az eredeti tervek életképtelenségének rövid demonstrációja után hamar taktikát váltott, és nagyon sok orosz katonát tudott semlegesíteni. Illetve hónapokra lekötötték az oroszok legelitebb alakulatait, amiket így máshol nem lehetett bevetni, és a Fekete-tengeren flotta nélkül is komoly sikereket értek el.

A nyugat felelőssége

Azon túl, hogy a Nyugat mindig késésben van az újabb fegyverrendszerek bemutatásában – amikor már tankok kellettek volna, még ágyúkat küldtek, amikor már repülők, akkor tankokat –, Ukrajna pénzügyi támogatásában is késlekednek. Az EU-ban Orbán Viktor blokkolja az ukrán államnak szánt 50 milliárd eurós támogatás elindítását, az USA-ban belpolitikai csatározások tárgya lett az Ukrajnának szánt, az eddigi támogatások arányában orbitálisnak tűnő 60 milliárd dolláros segélycsomag. Aminek a nagyságát azért kontextusba helyezi egyrészt az, hogy Afganisztánban évi 400 milliárd dollárba került a végső soron teljes kudarcba fulladt háborújuk, másrészt meg az, hogy ezt a pénzt végső soron amerikai fegyverekre költheti majd Ukrajna.

A nyugati források elapadása és a lőszerhiány miatt úgy tűnhet, Ukrajna elérte a gödör alját. De Rácz szerint ez csak átmeneti állapot, idővel mind a két probléma megoldódhat, mert a közvélemény-kutatások alapján valójában még nem fulladt ki Ukrajna nyugati támogatása, és a politikai elit is lényegében egyetért annak szükségességében.

Az orosz gazdaság délibábja

Miközben Ukrajna túlélése most javarészt a nyugati segélyeken múlik, Oroszország látszólag lábon kihordta a nyugati szankciókat. Ez Rácz szerint egyrészt az orosz jegybank munkatársainak szakmai felkészültségét dicséri, másrészt némileg csalóka tapasztalás. Az orosz gazdaságot most egyfajta háborús keynesianizmus hajtja, az orosz költségvetés harmadát kitevő katonai kiadások pörgetik a gazdaságot. Lényegében minden kilőtt lőszer növeli az orosz GDP-t.

Az elképesztő összeg, amit a hadseregre költenek, javítja a makrogazdasági mutatókat, de az életszínvonal csökken, ahogy az elérhető termékek színvonala is. Ez pedig idővel feszültséget okozhat, aminek vannak is már jelei – bár az is tény, hogy az orosz államnak vannak eszközei a tiltakozások leverésére.