Télen hetente egyszer van lehetőségük fürdésre, a többi napon nedves zsebkendővel tisztálkodnak a fronton

„Télen gond van. Akkor kiutazunk oda 25 kilométerre, de csak hetente egyszer, a hét többi napján meg megoldjuk nedves papírzsepikkel” – mondta a felszerelt konténerekre utalva Traski Viktor kárpátaljai matematikus és az ukrán 128. hegyi rohamdandár önkéntes katonája, aki többek között arról beszélt, hogyan zajlanak az ukrajnai fronton az olyan – egyébként hétköznapinak tűnő dolgok – mint a tisztálkodás vagy az étkezés.

Traski a szabadságát tölti Budapesten, és többek között azért jött Magyarországra, hogy több mint egy évvel a bejelentés után átvegye a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) neki ítélt díját. A Városligetben adott interjút az ukrán katonáknak is támogatásokat gyűjtő Kárpátaljai Sárkányellátó nevű kezdeményezés alapítóinak, melyben több információt is megosztott arról, hogy milyen is az élet a fronton.

Az Ungvári Nemzeti Egyetem fizika-matematika tanszékének docense és az MTA külső tagja másfél éve – a megszállás kezdete után négy nappal – önkéntesen jelentkezett, hogy az Ukrajnát megtámadó orosz erők ellen harcoljon.

A Telex tudósítói még márciusban beszélgettek vele Ukrajnában. Akkori helyszíni riportunkban részletesen beszámolt arról, hogy annak ellenére, hogy nem volt tapasztalata, azonnal kapott helyet a munkácsi központú 128-as dandárnál, nem sokkal később pedig már a fronton is volt.

A mostani interjúban Traski azt mondta, hogy ritkán tudnak szakácsok főzni napi háromszor a katonákra, ez inkább csak akkor történik meg ha hosszabb időre egy helyre le tudnak táborozni, és a szakácsnak van is ideje berendezkedni. „Nekem van egy hátizsákom meg egy jó nagy táskám, belefér a matracom, meg a ruhám is, és ezt 15 perc alatt össze tudom kapni magamra, meg a mellényemet, az AK-mat a hátamra, és kész elindultam.” A szakácsnak azonban órákba is telhet rendesen összepakolni, erre nem mindig van lehetőség.

Jellemzően azonban napi egyszer kapnak meleg ételt, a többi esetben szárazellátmányt fogyasztanak a fronton harcoló katonák. A napi csomagolt élelelemadagokról (MRE) érdekes tapasztalatokat osztott meg. Ugyanis nemcsak ukrán változatokat kóstoltak meg, de olaszt, amerikait, britet és kanadait is. A katonák nagy meglepetésére az olasz nem jött be nekik, pedig az még egy kis felesnyi italt is tartalmazott.

„Mindenki az olaszra tippelt, hogy az lesz a legjobb, mert van benne fél deci. De megkóstolták és borzasztó.”

Arra a kérdésre, hogyan lehet beszerezni valamit, amire esetleg szükségük lenne, azt mondta, olyan nincs, hogy éppen kiugrik valamiért. De mindig van valaki, aki megy valamerre, és akkor a leadott lista alapján ő hoz magának és a többieknek is dolgokat, például a többieknek legfontosabb cigarettát. Összességében az élelmezésről azt mondta, hogy jól el vannak látva, sőt, az önkéntesektől rengeteg édességet is kapnak.

Traski arról is részleteket osztott meg, hogyan történik a tisztálkodás a frontvonalon. Ennek a lehetőségei Traski beszámolója alapján nagyban függenek attól, hogy milyen évszak van.

Nyáron helyben, nagyrészt a lövészárkokban oldják ezt meg, például hordozható, turisztikai zuhannyal. Abban az esetben, mikor egy faluban vannak, akkor valamelyik ház lakójától is kapnak egy nagy bödönt, amelyben meg tudnak fürdeni.

A hidegebb, téli időszakban ez sokkal problémásabb. Ekkor ugyanis életveszélyes, 25 kilométeres utat kell megtenniük azért, hogy meg tudjanak mosakodni egy kifejezetten erre kialakított teherautóban vagy konténerben, amelyekben van zuhanyzó, mosógép is.

Traski az alap egészségügyi ellátásról – tehát nem harctéri sérülés esetén – azt mondta, hogy ilyenkor jelzik a panaszt a parancsnoknál, aztán jön a csapatból az orvos vagy valamelyik felcser. Ha tudják, kezelik ők a problémát, ha nem, akkor egy transzporttal elviszik az adott katonát valamelyik közeli kórházba. Őt például fogorvoshoz vitték így ki.

Más tekintetben is teljesen elszokik a hétköznapoktól egy fronton harcoló katona. Traski egy konkrét élményt is felidéz az interjúban, amikor egy hazaútja során teljesen elfelejtette azt, hogy egy buszjegyért készpénzben kell fizetni. Alapvetően ugyanis a katonaságban minden ilyet kártyáról kártyára utalással oldanak meg.