Az egész világ a csodájára jár a dzsungelben lezuhant négy gyerek megmenekülésének

Ha tíz éven belül nem készítenek Hollywoodban filmet ebből a sztoriból, akkor nem tudom, hogy miből fognak.

Ugyanis tényleg csodaszámba mehetne annak a négy kolumbiai kisgyereknek a története, amit az elmúlt egy hónapban végigkövetett a világsajtó. A gyerekek 40 napot töltöttek a dzsungelben, miután lezuhant a kisrepülőgép, amelyen anyjukkal utaztak. Az összes fedélzeten tartózkodó felnőtt meghalt, a testvérek haldokló édesanyja maga kérte őket, hogy hagyják őt ott, és keressenek segítséget. A gyerekek utáni keresés hetekig zajlott, már-már reménytelennek tűnt, aztán mégis jól végződött.

A filmeket megszégyenítő drámai elemek ráadásul nemcsak önmagukban felemelőek, hanem úgy tűnik, hogy egy egész nemzetre kihathatnak: a gyerekek megmentésének egyik kulcsa a helyi őslakos közösségek és az állami szervek együttműködése volt, ami egy új utat is kijelölhet majd az ország történetében.

Az édesanyjuk kérte, hogy hagyják ott

Május elsején a reggeli órákban egy Cessna 206-os gép útra kelt az Amazonas tartománybeli Araracuara repteréről a Guaviare tartománybeli San José del Guaviare város felé. A gépen heten utaztak: két pilóta, illetve Magdalena Mucutuy négy gyerekével, egy 13, egy 9 és egy 4 éves gyerekkel, valamint egy 11 hónapos csecsemővel. A család az édesapa szerint azért kelt útra, mert megfenyegették őket a helyi drogkereskedők. A két város között csak pár száz kilométer volt, így az út nem ígérkezett hosszúnak, ám a kisrepülő fél nyolc körül motorhiba miatt vészjelzést adott le, majd eltűnt a radarról. Nem sokkal később lezuhant az Amazonas dzsungele felett.

A gépet csak két héttel a lezuhanása után találták meg az erdőben, a jármű orral a földbe fúródott. A környéken megtalálták a pilóták és a nő holttestét is. Utólag a legnagyobb testvér, Lesly azt mondta édesapjának, hogy Magdalena Mucutuy a baleset után még négy napig életben volt. Ő biztatta a gyerekeket arra, hogy hagyják őt magára, és keressenek segítséget.

A gyerekek el is indultak, de eltűntek a dzsungelben. A keresőcsapatok számára viszont nagyon is úgy tűnt, hogy nem haltak meg, mivel időközben rátaláltak a nyomaikra.

Eldobott pelenkákra, megrágcsált gyümölcsökre bukkantak, majd felfedeztek egy „botokból és ágakból készült rögtönzött menedéket”. Ez mind arra utalt, hogy legalább egy túlélő van.

A légierő három helikopterrel csatlakozott a Remény elnevezésű mentőakcióhoz. Ezekről a gyerekek nagymamájának az üzenetét közvetítették hangszórón keresztül. Az asszony a helyi törzs nyelvén jelezte unokáinak, hogy keresik őket, és arra kérte őket, maradjanak ott, ahol vannak.

Jól jött az őslakosok évezredes tudása

Ha olyan gyerekeket akarna valaki látni, akik felkészültek egy ilyen túlélőtúrára, akkor valószínűleg keresve se találhatna erre alkalmasabb jelölteket, mint a Mucutuy család sarjai. A gyerekek a Huitoto őslakos közösség tagjai voltak. Ennek a törzsnek a tagjai már nagyon korán megtanulnak vadászni, halászni és gyűjtögetni. A családban ráadásul különösképp figyelmet fordítottak erre.

Nagyapjuk, Fidencio Valencia azt mondta az újságíróknak, hogy a legidősebb gyerekek, Lesly és Soleiny jól ismerik a dzsungelt. Egy másik bennszülött csoport vezetője pedig azt mondta a BBC-nek, hogy a gyerekek nevelésében nagy szerepet játszott a nagymamájuk is, aki elismert tagja az őslakos közösségeknek.

„Azt használták, amit a közösségben tanultak, az őseik tudására támaszkodtak a túlélés érdekében” – mondta John Moreno, a Guanano törzs vezetője.

A gyerekek nagynénje, Damarys Mucutuy azt mondta, hogy a család rendszeresen játszott együtt „túlélőjátékot”, ahol például kis táborokat állítottak fel. A nagynéni szerint a tizenhárom éves Lesly tudta, hogy milyen mérgező gyümölcsöket nem ehet meg, és azt is, hogyan gondoskodjon a 11 hónapos kistestvéréről. Ezeket az elképzeléseiket Lesly tényleg megvalósította, ugyanis a baleset után hajgumival összetartott ágakból épített rögtönzött menedéket – ezt találták meg később a mentőcsapatok.

Egy ideig a gyerekek a repülőgép roncsai körül voltak, ugyanis a gépen találtak lisztet, amit meg tudtak enni. Miután az elfogyott, magokat kezdtek el keresni. „Van egy gyümölcs, amely a maracujához hasonló, avichure-nak hívják. Magokat kerestek, hogy megegyék őket egy avichure-fáról, amely körülbelül másfél kilométerre van a repülőgép lezuhanásának helyszínétől” – mondta Edwin Paki, a keresésben részt vevő egyik őslakos vezető a riportereknek.

Astrid Cáceres, a kolumbiai gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint a túlélésüket megkönnyítette az is, hogy a dzsungelben éppen „szüreti időszak” volt, tehát sok gyümölcs érett, amit meg tudtak enni.

De még így is jelentős kihívásokkal kellett szembenézniük, hogy túléljenek.

Alex Rufino, az őslakosok szakértője szombaton a BBC Mundo televíziónak nyilatkozva azt mondta, hogy a gyerekek „egy nagyon sötét, nagyon sűrű dzsungelben voltak, ahol a régió legnagyobb fái vannak”. És bár vannak olyan levelek, amelyekkel a gyerekek meg tudták tisztítani a vizet, könnyen összetéveszthették volna ezeket mérgező fajtákkal is. „Ez egy olyan terület, amelyet még nem fedeztek fel. A városok kicsik, és a folyó mellett vannak, nem a dzsungelben” – tette hozzá.

Kolumbia elnöke azt is hozzátette, hogy a gyerekek szerint előfordult, hogy egy rájuk támadó kutyától is meg kellett védeniük magukat. Ugyanakkor a hírek szerint a testvérek találkoztak Wilsonnal, a nyomkövető belga juhászkutyával, aki éppen őket kereste az erdőben, de elszakadt a keresőcsapatától. „Három-négy napot töltöttek Wilsonnal, és azt mondták, hogy elég soványnak tűnt” – mondta Pedro Arnulfo Sánchez Suárez kolumbiai katonai szóvivő. A kutyát május 18-án tévesztette szem elől a katonaság, őt még azóta is keresik.

A gyerekek nagybátyja szerint volt, hogy fatörzsekben húzták meg magukat. A ragadozók elkerülése mellett a gyerekeknek intenzív esőzéseket is ki kellett állniuk, és talán fegyveres csoportok elől is el kellett menekülniük, amelyek állítólag aktívak a dzsungelben. A négyest azért is találták meg olyan nehezen, mert a gyerekek azt hitték a keresőcsapatokra, hogy partizánok, ezért elbújtak.

Idegőrlő keresés, hamis hírek és a csoda

A repülőgép lezuhanása után már az is komoly nehézséget okozott, hogy a roncsokat megtalálják a sűrű erdőben, ahogy írtuk, két hétbe telt mire a gépre rátaláltak. Miután felmerült, hogy a gyerekek a dzsungelben vannak, még nagyobb nyomás helyeződött a helyi hatóságokra, ráadásul elkezdtek álhírek terjedni a gyerekek hollétével kapcsolatban.

A lezuhant repülőgép vállalata korábban azt közölte, hogy egyik pilótája a helyi őslakos közösség néhány tagjától azt hallotta, hogy a gyerekek egy folyami hajón egy falu felé tartanak. Ott azonban soha nem jelentek meg. Egy másik jelentés szerint a gyerekek egy csónakba szálltak az Apaporis folyón, amely Cachiporro falu felé tartott. A gyerekek azonban ismét nem voltak a fedélzeten, amikor a hajó megérkezett. 15 napja bolyongtak a Mucutuy gyerekek az erdőben, amikor Gustavo Petro bolíviai elnök a Twitteren hírt adott arról, hogy megtalálták őket. Csakhogy ez a hír is kacsának bizonyult, az elnök pedig sűrű elnézéskérések mellett törölte a posztját.

„Nem tűt keresünk a szénakazalban, hanem egy apró bolhát egy hatalmas szőnyegben, mivel ők folyamatosan mozgásban is vannak”

– mondta a keresést vezető Pedro Sánchez tábornok.

A hatóságok tízezer szórólapot dobtak le spanyolul és az őslakos huitoto nyelven írt túlélési tanácsokkal, miközben a helikopterek pedig a gyerekek nagymamájának üzeneteit harsogták a hangszórókból. Katonák helikoptereken élelmiszerrel teli dobozokat is ledobtak a dzsungelbe, abban a reményben, hogy ez segít majd a gyerekek életben tartásában.

A média tudta nélkül azonban a hadsereg egyre közelebb került a család megtalálásához. Sánchez tábornok szerint a mentőcsapatok többször 20-50 méteren belül haladtak el a gyerekek megtalálásának helyétől. Mire felfedezték őket, már 150 katona és a helyi bennszülött csoportok 200 önkéntese vett részt a műveletben, amely több mint 300 négyzetkilométeres területet fésült át. Egy hónapos keresés után végül speciális mentőkutyák találták meg a gyerekeket.

„Csoda, csoda, csoda” – ez volt a mentőcsapatok kódja erre az esetre.

„Éhes vagyok” – mondta Lesly a megmentőinek, miközben a kisbabát tartotta. Az egyik kisfiú, aki addig feküdt, felállt és azt mondta: „Meghalt az anyukám”. A katonai szóvivő szerint a gyerekek „nagyon gyengék” voltak a megtalálásukkor. „Azt hiszem, ha még néhány nap eltelt volna, nem találtuk volna meg őket élve” – mondta a New York Timesnak.

A lesoványodott testvéreket mentőhelikopterrel szállították el egy bogotái kórházba. Nagyapjuk azt mondta, hogy a gyerekek boldogok, és bár nagyon gyengék még, az orvosok szerint nincsenek veszélyben. Az elmúlt időszak komoly mentális terhet rótt rájuk, a két kisebb gyerek nem nagyon akar beszélni. Lesly 9 éves húga, Soleiny viszont sokat beszél – mondta Astrid Cáceres, a gyermekjóléti ügynökség igazgatója. A már ötéves Tien könyveket kér, hogy olvasson, míg az egyéves kicsi „olyan nyugalommal van az ápolókkal, amit el sem lehet képzelni” – tette hozzá Cáceres.

Bár a baba rögtön kapott cumisüveget a megmentésekor, most óvatosan táplálják a gyerekeket. Eleinte nem kaphattak egyből szilárd táplálékot, bár nem is volt olyan jó az étvágyuk. Az őket megvizsgáló orvos szerint viszont csak kisebb horzsolásokat szenvedtek, és ha minden jól megy, két-három hét után hazaengedik őket.

Az egész nemzet gyerekei lettek

A gyerekek családja megköszönte a hadseregnek, hogy a nem túl fényes túlélési esélyek ellenére folytatták a keresést. „Soha nem vesztettem el a reményt, mindig támogattam a keresést. Nagyon boldog vagyok, köszönöm Petro elnöknek és honfitársaimnak, akik annyi nehézségen mentek keresztül” – mondta a gyerekek nagymamája, Fatima Valencia az állami médiának.

A mélyen katolikus Kolumbiában sokan „csodaként” emlegették a gyerekek megmentését, de a hálaadásból az őslakos kultúra szellemei is megkapják a részüket. „Nagyon hálás vagyok a Földanyának is, hogy kiszabadultak” – mondta a gyerekek nagymamája. Alex Rufino, az őslakos közösségek szakértője, a BBC-nek azt mondta, hogy az őslakos gyerekek különleges, spirituális kapcsolata is benne volt abban, hogy túléltek. „Ez egy jó lehetőség a társadalom, az emberek számára, hogy megismerjék a különböző világnézeteket, amelyek a környéken léteznek” – mondta.

„Ugyanaz az anya, aki a baleset után szellemmé vált, megvédte őket. Most már megpihenhet.”

Petro elnök is üdvözölte a hadsereg és az önkéntesek erőfeszítéseit, és dicsérte az őslakosok és katonák együttműködését. „Itt egy új út Kolumbia számára. Ez a béke igazi útja” – mondta.

Ő és Ivan Velasquez kolumbiai védelmi miniszter a gyerekeket is meglátogatták (a testvérek apja szerint engedély nélkül), és külön megdicsérték Leslyt, amiért ilyen jól gondoskodott kisebb testvéreiről. „Neki, az ő értékítéletének és vezetésének köszönhető, hogy a másik három túlélte, az ő gondoskodásának, a dzsungelben való jártasságának köszönhetően” – mondta Velasquez. A kislány lélekjelenlétének köszönhető az is, hogy az egyéves kishúga megmenekült, mivel őt is Lesly húzta ki a roncsból.

„Ők a dzsungel gyermekei, és most már Kolumbia gyermekei is” – mondta a védelmi miniszter. Ez egyébként nemcsak képletesen igaz, hanem gyakorlatilag is. Cáceres, a gyermekjóléti ügynökség igazgatója és Petro elnök ugyanis magukra vállalták, hogy egész életükben rajta tartják a szemüket a gyerekek jövőjén. A két legkisebb egyébként a dzsungelben töltötte a születésnapját is. „A születésnapok megünneplése is esedékes” – mondta Cáceres a sajtótájékoztatón. „Ezért meghívjuk az országot az ünneplésre”.