86 éves korában meghalt Silvio Berlusconi, Olaszország korábbi miniszterelnöke. Berlusconi hétfőn reggel fél tízkor hunyt el, miután a milánói San Raffaele kórházba szállították – írja a La Repubblica.
Silvio Berlusconi volt a második világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, összesen három alkalommal, négy cikluson át viselte a kormányfői tisztséget. A médiamágnásból lett jobboldali politikus neve egybeforrt az életét végigkísérő botrányokkal, megosztó személyisége és autoriter hajlamai ellenére is sikeres pályafutása pedig az Európát később beterítő populista hullám előjelének is volt tekinthető.
A médiamágnás
Berlusconi 1936. szeptember 29-én született Milánóban, az akkori Olasz Királyság területén. Két testvérével együtt középosztálybeli családban nőtt fel, apja tisztviselőként dolgozott egy kisebb helyi banknál. Egyházi iskolába járt, majd a milánói Állami Egyetemen szerzett jogi diplomát.
Tanulmányai után az üzleti világ felé fordult, ahol ingatlanfejlesztőként rövid idő alatt jókora vagyont halmozott fel. Már neves üzletemberként lépett be az addig állami monopóliumként működő tévépiacra: 1973-ban megalapította a Telemilano televíziós céget, 1980-ban pedig Canale 5 néven Olaszország első kereskedelmi tévéhálózatát.
Az évtized végére az ország egész területét befedték Berlusconi csatornái. Ezzel egy időben elkezdte diverzifikálni üzleti érdekeltségeit: áruházakat, mozikat és kiadóvállalatokat vásárolt fel a legendás státuszú, ámde jobb napokat is látott AC Milan futballklub mellett. Birodalmát a Fininvest holdingtársaság, egy hatalmas, több mint 150 vállalatot tartalmazó konglomerátum égisze alatt egyesítette.
Egyes értesülések szerint üzleti sikereit aktívan segítette Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt elnöke, 1983 és 1987 között Olaszország miniszterelnöke, nem mellesleg Berlusconi jó barátja volt. Craxi kormánya például 1984-ben sürgősségi rendeletben legalizálta a médiamágnás csatornáinak adásait, válaszul néhány korábbi bírósági ítéletre, amely az állami televízióra (RAI) korlátozta az országos sugárzást.
A politikus I.: a populista üstökös
Az 1990-es évek elejére teljesen felbomlott az olasz politikai status quo. A politikát több évtizede uraló pártok egyre-másra merültek el a teljes establishmentet felölelő korrupciós botrányokban, és látványosan veszítettek népszerűségükből. Ebbe az űrbe robbant be outsiderként Berlusconi a frissen alapított Forza Italia (Hajrá, Olaszország!) elnevezésű konzervatív párttal, hogy aztán médiabirodalmának erejét kihasználva egy jobbközép választási koalíció élén megnyerje az 1994-es parlamenti választásokat.
Kormányra kerülését követően azonnal korrupciós vizsgálatokat indítottak ellene a hatóságok, a koalícióban lévő belső viták hatására pedig az Északi Liga (a Matteo Salvini-féle jobboldali populista Liga elődje) még az év decemberében kilépett a kormányból. Berlusconi a közelgő bizalmatlansági indítvány előtt beadta lemondását, és 1995 januárjában ügyvezetői kormányfői tisztségétől is megvált.
1996-ban a balközép koalíció nyerte a választásokat, Berlusconit pedig sikkasztás, hűtlen kezelés és egyéb korrupciós ügyek miatt elítélték. Később ezeket az ítéleteket, mintegy előrevetítve a következő két évtized eseményeit, egytől egyig hatályon kívül helyezték.
2001-ben újult erővel vetette bele magát a politikába, és egy, az amerikai republikánusoktól egy az egyben átvett kampányfogással szimbolikusan „szerződést kötött” az olasz néppel. Adócsökkentés, munkahelyteremtés és nyugdíjemelés is szerepelt a kontraktusban, azzal az ígérettel kiegészítve, hogy amennyiben az öt pontból négyet nem tud kormányzása alatt teljesíteni, örökre visszavonul a politikától. Mindezek után összerakta a korábbi jobboldali pártszövetséget, és fölényesen megnyerte a 2001-es választásokat, amivel másodjára is Olaszország miniszterelnöke lett.
Berlusconi tágabban véve Európa-párti, atlantista vonalat vitt, például katonailag is támogatta az amerikaiak iraki háborúját, bár mind Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, mind Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápolt. Ám az iraki invázióval szembeni belföldi ellenállás egyre nőtt, és az olasz gazdaság továbbra sem muzsikált valami jól. A kormányzó koalíció súlyos vereséget szenvedett a 2005-ös regionális választásokon, Berlusconi pedig lemondott a hetven éve leghosszabb ideig hivatalban lévő olasz kormány éléről.
Lemondása után azonban megnyerte a bizalmi szavazást a parlamentben, így a 2006-os választásokig kormányfő maradhatott. A magyar választásokkal párhuzamosan zajló küzdelmet azonban végül szorosan, de megnyerte a balközép koalíciót vezető Romano Prodi, aki már egyszer 1996-ban is legyőzte Berlusconit. Két évvel később jött a menetrendszerű olasz kormányválság, Prodi megbukott, az előrehozott választásokat pedig már veteránként húzta be Berlusconi.
A politikus II.: a nagy túlélő
Bár korábban sem példaértékű magatartásáról volt híres, a botrányok 2008 után kezdtek el igazán gyűrűzni Berlusconi körül. A Ruby-ügynek nevezett perben többek között azzal vádolták meg, hogy az egyik szexpartiján egy kiskorú erotikus táncossal létesített szexuális kapcsolatot. Ezek a bulik híresültek el bunga-bunga partikként később a köznyelvben. Berlusconi mindent tagadott, és azzal védekezett, hogy politikai ellenfelei rágalmazzák.
Még abban az évben az olasz alkotmánybíróság megsemmisítette azt a korábbi törvényt, amely a miniszterelnöknek hivatali ideje alatt mentességet biztosított büntetőeljárások alól. A döntés azt jelentette, hogy Berlusconit miniszterelnökként bíróság elé állíthatták a korrupciós, adócsalási és egyéb vádak miatt.
Párhuzamosan az olasz hatóságok egyre erősödő nyomásával, Berlusconi és régi szövetségese, Gianfranco Fini alsóházi elnök között is nőttek a nézeteltérések. Ez rövid úton Fini és a hozzá hűséges képviselők távozásához vezetett, aminek következtében Berlusconi 2010 augusztusában újabb bizalmatlansági indítvánnyal nézett szembe a parlamentben. Túlélte, ahogy a szeptemberit és a decemberit is, bár ez utóbbit mindössze három szavazattal.
A nagy szabadulómesternek azonban az Európába begyűrűző, Olaszországot különösen súlyosan érintő gazdasági világválság túl nagy falat volt. Botrányok, bírósági ügyek és a rá nehezedő külföldi nyomás (Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sárközi francia elnök is nyilvánosan megkérdőjelezte alkalmasságát) hatására végül 2011 őszén lemondott a miniszterelnöki posztról. Utolsó lépése egy súlyos megszorításokat tartalmazó költségvetési tervezet elfogadtatása volt a parlamentben.
A politikus III.: a királycsináló
A 74 éves veterán politikus ahelyett, hogy csendben visszavonult volna, továbbra is állandóan a tévék képernyőjén szerepelt. Több kétes ügye is bíróságra került, ezek közül viszont a legtöbben számára kedvező ítélet született. Felmentették a Ruby-perben, és a hivatali vesztegetéséből sem lett semmi, ugyanis az üggyel olyan lassan haladt az igazságszolgáltatás, hogy mire elítélték, addigra a bűncselekménye elévült.
Berlusconi a folyamatos bírósági eljárásokkal párhuzamosan az olasz politika királycsinálójává pozicionálta magát. Aktívan hozzájárult az országot irányító technokrata kormány megbukásához, a 2013-as választásokon pedig már újra ő vezette a jobbközép koalíciót. Bár az alsóházban simán kikaptak a baloldali szövetségtől, a szenátusban csak egy hajszállal szereztek kevesebb képviselőt, így a frissen alakult balpopulista Öt Csillag Mozgalommal (M5S) meg tudták akadályozni a balközép kormány abszolút többségét.
A következő időszak még olasz mércével is kifejezetten turbulensre sikeredett. Berlusconi előbb hirtelen átállt a balközép koalícióhoz, majd 2013 szeptemberében, pár nappal azelőtt, hogy egy parlamenti bizottság a szenátusból való kizárásáról döntött volna, megvonta tőlük a támogatását. Berlusconi döntése komoly elégedetlenséget szült saját pártjában, így október elején újra beállt Enrico Letta kormánya mögé, amivel a koalíció túlélte a már menetrendszerűen érkező bizalmi szavazást.
Még abban a hónapban pártszakadás következett be, Berlusconi újraindította a korábban átkeresztelt Forza Italia pártját, majd a bizottsági döntés előtt újra megvonta bizalmát. A Letta-kormány a lázadók támogatásával megmenekült, Berlusconit pedig, életében először, jogerősen négy év börtönbüntetésre ítélték adócsalás miatt. Az ítéletet végül idős korára tekintettel egy év közmunkára enyhítették, de eltiltása a közügyektől megmaradt, így kénytelen volt egy időre visszavonulni a mindennapi politikától. Az olasz parlament felsőházából kitiltva, képviselői mandátumától megfosztva kellett Alzheimer-kórban szenvedőket ápolnia egy katolikus idősotthonban.
A politikus IV.: vissza a jövőbe
Berlusconi politikai karrierjének azonban még mindig nem volt vége. Súlyosbodó egészségügyi gondok mellett 2017-ben győzelemre vezette a Salvini-féle Olasz Liga és a fasiszta gyökerekkel rendelkező Olasz Testvérek (Fratelli d'Italia) jobboldali koalícióját Szicíliában. A megerősödő szélsőjobb hatására mérséklődő Forza Italia a 2019-es európai parlamenti választásokon 9 százalékot ért el, és Berlusconit is európai képviselőnek választották.
Európai megbízatása azonban csak ugródeszka volt egy még bombasztikusabb visszatéréshez. 2021 februárjában jó politikai érzékkel támogatta a szokásos kormánybuktatás után felálló egységkormányt, amit Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) volt elnöke vezetett. Még abban az évben bejelentette igényét az olasz elnöki székre, ám a biztató kezdet után megosztó személyisége és a koronavírus-fertőzéstől terhelt egészsége végül felülírta a különböző politikai sakkozásokat, és elbukott a regnáló Sergio Mattarellával szemben.
2022 nyarán aztán újra a politikai élet középpontjába került, ismét királycsináló/koalíciórobbantó szerepkörben. Mario Draghi egységkormányát ugyanis felrobbantotta a két részre szakadt Öt Csillag Mozgalom populistább szárnya, ezzel veszélybe került a koronavírus-válság és az orosz-ukrán háború alatt az országot elkötelezett atlantistaként irányító Draghi pozíciója. A következő napokban jobboldali vezetők egymásnak adták a kilincset Berlusconi Via Appián lévő rezidenciájában, mígnem egy életbevágó szenátusi szavazás előtt egy nappal megszületett a döntés: amennyiben Draghi nem hajlandó az Öt Csillag Mozgalmat kitenni a koalícióból, meg kell buktatni.
Ez nem történt meg, az egységkormány megbukott, és előrehozott választásokat írtak ki. A 85 éves Berlusconi így egy újabb választáson vezette pártját.
A botrányhős
Berlusconi személyét lehetetlen elválasztani az életét végigkísérő szexuális, korrupciós és egyéb botrányoktól. A korábban említettek mellett álljon itt egy lista a teljesség igénye nélkül:
- Születésnap: Második felesége, Veronica Lario színésznő azután adta be válókeresetét 2009-ben, hogy többször is nyílt levélben bírálta férje kapcsolatát különböző fiatal lányokkal. Egyik interjúja alkalmával, mikor arról beszélt, ahogy férjét lefotózták egy feltörekvő modell mellett annak 18. születésnapján, azt mondta, meglepte a dolog, mivel a saját gyerekeinek akkor se ment el a 18. születésnapjára, amikor meghívták.
- Mindenki barátja: Berlusconi köztudottan jóban volt a világ legtöbb vezetőjével. Tony Blairtől kezdve Putyinon és Orbán Viktoron (aki 2019-ben a legjobb barátjának nevezte) át Moammer Kafhafi líbiai diktátorig szinte mindenkivel jó kapcsolatot ápolt. Még azzal az Angela Merkellel is, aki az euróválság idején keményen bírálta az olasz gazdaságot, és akit állítólag „baszhatatlannak” nevezett egy magánbeszélgetésen.
- Gyönyörű olasz nők: Berlusconi életében kétségkívül nagy szerepet játszottak a nők. Szállóigévé váltak az bunga-bunga buliknak nevezett szexpartijai, gyakran fotózták le évtizedekkel fiatalabb nőkkel az oldalán, és többször megvádolták azzal, hogy kiskorúakkal létesített szexuális kapcsolatot. Amikor 2003-ban vállalkozók megkérdezték tőle, miért érdemes Olaszországban befektetni, egyszerűen annyit mondott, kevés a kommunista, az olasz titkárnők pedig gyönyörűek.
- A törvény ellenében: Berlusconinak többször meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. Saját bevallása szerint ő volt a világtörténelem leginkább meghurcolt embere (jogi értelemben), mert több mint 2500 bírósági tárgyaláson vett részt, és vagy 200 millió eurót költött tanácsadókra, illetve ügyvédekre. Ám ezek a számok minden valószínűség szerint még magasabbak lettek volna, amennyiben, ahogy a La Repubblica olasz napilap összeszedte, Berlusconi nem hozott volna többször olyan törvényeket, amelyek direkt az ellene folytatott eljárásokat voltak hivatottak hátráltatni, vagy egyenesen megakadályozni.
- Napbarnított elnök: 2008 novemberében Berlusconi „napbarnítottnak” nevezte a frissen megválasztott Barack Obama amerikai elnököt, az Egyesült Államok első színes bőrű vezetőjét. Hasonló jelzővel illette Obama szintén színes bőrű feleségét, hozzátéve, hogy úgy néz ki, az elnök és párja közösen szoktak napozni.
A jelölt hivatkozások mellett felhasznált fontosabb források: BBC, Encyclopaedia Britannica, Wikipédia.
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.