Nem tudták, hova mennek, ha meghátrálnak, a sajátjaik lövik le őket – a háborúról mesélt két Wagner-katona

Több mint egy órán keresztül mesélt a CNN-nek a Wagner-csoport két, Ukrajnában elfogott tagja, így némi betekintést adtak abba, hogyan szerveződik a harcokban részt vevő egyik fontos alakulat, az oroszok zsoldos serege, valamint abba is, hogy milyen volt a fronton.

A CNN az elfogott zsoldosok biztonsága érdekében nem hozta nyilvánosságra a személyazonosságukat, annyit írtak, hogy mindketten házasok, gyerekeik vannak, és mindkét zsoldost a börtönben toborozta a Wagner-csoport. Biztonsági okokból az interjú során voltak ukránok az interjúhelyiségben, a két katonának pedig azt mondták, hogy bármikor leállíthatják az interjút. Végül több mint egy órán keresztül meséltek a CNN-nek a tapasztalataikról.

A toborzás körülményeiről

Mindkét katona börtönbüntetését töltötte, ahogy fent is írtuk. Egyikük emberölésért ült, húsz évet kapott. Tavaly augusztusban a Wagner vezetője, Jevgenyij Prigozsin személyesen látogatta meg a börtönt, ahol az egyik végül sikeresen toborzott férfi volt. Azt mondta, hogy fél év katonai szolgálatért cserébe elengedik a maradék börtönbüntetést.

„Mérlegeltem, hogy hat hónap jobb, mint a 10-11 év, ami még hátralenne a börtönből. Csak tiszta lapot akartam az életben” – mondta az egyik egykori zsoldos.

„Nem említett semmilyen veszélyt. Azt mondta, hogy törlik a büntetésünket, hat hónapot kell szolgálnunk, minden büntetést törölnek, kapunk 240 ezer rubelt (kb. 1,1 millió forint) előre, és hogy az lesz a dolgunk, hogy a második vonal védelmét erősítsük” – mondta a másik férfi.

Azt mondták, a toborzott katonák közül csak néhányan voltak, akik a pénz miatt mentek, a nagy többség azért ment, hogy eltöröljék a börtönbüntetését. „Mindenkit felsorakoztattak az udvarban, és Prigozsin elkezdte toborozni az embereket. Azt mondta, felsőbb szintekről megvan a jóváhagyása, hogy bárkit kivigyen a börtönből, függetlenül attól, hogy milyen bűncselekmény miatt vagy mekkora büntetést tölt. Az ideális jelöltek pedig gyilkosok és rablók voltak” – mondta az egyik katona.

A beszámolójuk szerint nem nagyon válogattak, hogy kiket visznek, mentek olyanok is, akik járni alig bírtak, de olyanok is, akiket csak őrülteknek bélyegeztek meg a beszámolóban, olyan nehéz esetek, akik tényleg nagyon szeretik az agressziót.

Arról, hogy miért harcoltak

A beszámolóban visszatérő elem, hogy nem azt kapták, amit korábban ígértek nekik. Ahogy az orosz propaganda diktálja, természetesen a rabok is azt az információt kapták, hogy nácikat mennek legyilkolni. Esetleg más zsoldosokat.

„Azt hittük, hogy lengyelekkel fogunk harcolni, meg különféle zsoldosokkal. Németekkel. Nem gondoltuk, hogy bárki maradt ott az ukrán hadseregből. Azt gondoltuk, hogy elmentek az országból” – mondta az egyik katona.

„Nyilvánvaló lett, hogy csak hazudoztak, hogy rávegyenek minket, hogy harcoljunk az ukránokkal. Senki sem gondolta, hogy az ukrán hadsereg tagjai a hazájukért, a szeretteikért harcolni fognak. Ezt csak azután tudtuk meg, hogy odamentünk” – tette hozzá.

Utólag mindketten azt mondták, hogy megbánták a döntésüket, mert nem azt kapták, mint amit ígértek nekik.

A harcokról

Mindkét katona arról számolt be, hogy első világháborús időket idéző taktikával vetették be őket, amiben csapatok újabb és újabb rohamokat indítottak, hátha valamelyik sikeres lesz alapon.

„Kilencvenen voltunk. Hatvan ember aknavető tűzben meghalt az első támadás során. Néhány sérült katona maradt. Ha egy csoport nem járt sikerrel, akkor küldték a következőt, ha az sem járt sikerrel, akkor megint egy újabbat” – mondta az egyik katona, akit Bilohorivka közelében vetettek be.

A másik harcos egy öt napon át tartó támadásban volt benne egy Liszicsanszk melletti erdőben.

„Az első lépések nehezek voltak az erdőbe menet, mert mindenhol taposóaknák voltak. Tízből hét ember azonnal meghalt. Nem tudsz segíteni a sebesülteken. Az ukránok keményen harcoltak ellenünk, ha nem voltak súlyosak a sérüléseid, muszáj volt menni, különben te leszel az, akit eltalálnak. Ott vagy öt napig, emberek halnak meg melletted, imádkoznak Istenhez, vízért könyörögnek. Azt gondolnád, hogy lerakhatod a fegyvered, és semmi sem történik majd, aztán tíz perc múlva újrakezdődik a harc, és megint jönnek utánad az ukránok. Nincsenek érzelmek, csak a hullámok egymás után” – mondta a másik katona.

Mindketten azt mondták, hogy csak a túlélési ösztön hajtotta őket, és tartotta őket életben.

A meghátrálás nem volt opció, mert az egy dolog, hogy előre ukrán taposóaknák voltak, de hátra meg a saját parancsnokaik, akik megölték azokat, akik ellenszegültek a parancsoknak.

„Nem tudtunk parancsok nélkül visszavonulni, mert ha nem engedelmeskedünk a parancsoknak, megölnek minket. Az egyik ember az első bevetésén nagyon félt, nem akarta elhagyni a helyét. Előrenyomulásra kaptunk parancsot. De a férfi elbújt egy fa alá, és nem volt hajlandó menni. Jelentették a dolgot a parancsnoknak, és annyi volt. Kivitték ötven méterre a bázistól. Megásta a saját sírját, aztán lelőtték” – mondta az egyik katona.

„Azt mondta a parancsnokunk, hogy ha valaki berezel, azt eliminálni kell. És ha nem sikerül eliminálnunk, akkor azért eliminálnak minket, mert nem elimináltuk a fickót” – mondta a másik katona a hasonló tapasztalatairól.

Az egyik katona az elfogása körülményeit is elmesélte. Ilyen előzmények után egyébként annyira nem is bánták, hogy elfogták őket. A csapatából csak páran maradtak, a társai döntő többségét lelőtték az ukránok, és nem tudott hova menni, mert egy mesterlövész és két ukrán aknavető állta az útját.

„Azt a parancsot kaptam, hogy ássam be magam a pozíciómban, úgyhogy beástam magam, és vártam a kimenekítést. Küldtek egy tízfős csoportot, de a mesterlövész mind a tíz embert kiszedte. Azt a parancsot kaptuk walkie-talkie-n, hogy tűnjünk onnan, ahogy bírunk, a magunk urai vagyunk. [Ekkor ukrán katonák] lőttek egyet a lábam mellé, és azt mondták, hogy »Kezeket fel!«, ennyi volt” – mesélte.

Mindkét elfogott egykori elítéltből lett katona szeretne egyébként visszajutni Oroszországba, hogy a családjaikkal lehessenek.