Egy nappal a bírósági ítélet előtt gyilkolt meg egy nőt zaklatója a szöuli metróban

A szöuli metró egyik nyilvános mosdójánál a falat színes kis cetlik borítják, a fal tövében pedig virágcsokrok sorakoznak. A cetlik között egy „Nőbarát Szöul” feliratú tábla bújik meg. A kettő együtt szomorú és ironikus mementója annak, ami szeptember közepén felkavarta a dél-koreai fővárost:

a mosdóban dolgozó egyik nőt brutálisan meggyilkolta egy férfi, aki kollégájaként már évek óta zaklatta áldozatát.

Az országban súlyos probléma a nők és férfiak közti egyenlőtlenség, de még annál is nagyobb gond, hogy a nők elleni erőszakot, zaklatást sokak szerint a hatóságok tulajdonképpen lesöprik az asztalról. Évekkel ezelőtt egy, a mostanihoz nagyon hasonló gyilkosság után a kormányzat változást ígért, ám nem úgy tűnik, mintha ez megtörtént volta. A szöuli városvezetés és az esélyegyenlőségi miniszter mostani nyilatkozatai pedig inkább csak olajat öntöttek a tűzre.

Egy nappal a bírósági ítélet előtt ölte meg

A meggyilkolt nő 28 éves volt, nevét a család kérésére nem hozták nyilvánosságra. Gyanútlanul dolgozta végig a szokásos esti műszakját a mosdóban anélkül, hogy tudta volna, mi készül. Támadója, a 31 éves Dzson Dzsuhvan több mint egy órát várakozott a mosdó előtt kesztyűben és hajhálóban, majd követte őt, és halálra késelte. Dzson nem volt ismeretlen áldozata számára. A nő évek óta jogi csatározásban állt vele, miután

a férfi 2019 óta folyamatosan zaklatta, üzenetekkel bombázta, és fenyegette.

A kettejük között folyó pernek éppen egy nappal a gyilkosság után kellett volna befejeződnie. A támadó bevallása szerint azért is ölte meg az áldozatát, mert az feljelentette a viselkedéséért. Amikor Dzson leszúrta a nőt, annak még sikerült benyomnia a riasztót, és a metróállomás többi dolgozója el is kapta a férfit. Ám a fiatal lány a kórházban belehalt a sérüléseibe.

A zaklatás 2019-ben kezdődött, egy évvel azután, hogy a nő és Dzson elkezdtek együtt dolgozni. Dzson több mint 300-szor hívta fel kollégáját. Könyörgött neki, hogy menjen el vele randira, és megfenyegette, hogy ártani fog neki, ha visszautasítja. Egyes lapok arról is írtak, hogy a férfi titokban felvételeket készített a nőről, rejtett kamerával. Ezek a rejtett kamerák amúgy Dél-Koreában már-már megszokottnak számítanak, gyakran hotelszobákban, nyilvános mosdókban helyezik el őket, és készítenek intim felvételeket idegen nőkről.

A nő 2021 októberében elégelte meg az állandó zaklatást, ezért feljelentette a kollégáját. A férfit elbocsátották a munkahelyéről, és őrizetbe vették. Ám a rendőrségi vizsgálat és a bírósághoz intézett kérelem ellenére óvadék ellenében szabadlábon lehetett, és házi őrizetet sem szabtak ki rá.

Egy hónapra rendőri megfigyelés alá helyezték ugyan, de végül is arra jutottak, hogy nincs jelentős veszély.

Dzson ezután folytatta a fenyegetőzést és a zaklatást. A nő januárban ismét feljelentést tett, a két ügyben szeptember 15-én született volna meg az ítélet.

Eközben – a rendőrség által feltárt bizonyítékok alapján – Dzson már egy hónapja tervezgette a támadást, többször járt is a metróállomásnál. A fővárosi metrótársaság rendszerébe is belépett, hogy kiderítse az áldozat lakcímét. Több alkalommal is megjelent a nő régi lakcímén. Mivel a nő elköltözött, ezért úgy döntött, hogy a munkahelyén keresi fel. Dzson előre felkészült a gyilkosságra: a magával vitt hajháló és kés mellett a telefonjára letöltött egy olyan alkalmazást, amellyel meghamisíthatta annak GPS-adatait.

Minderről a fiatal nő családja semmit sem tudott, az áldozat soha nem mondta el nekik, hogy min megy keresztül.

Legnagyobb testvérként rá nehezedett annak a súlya, hogy nem terhelheti a gondjaival a családtagjait. „Soha nem aggódtunk érte. Olyan okos és független volt” – mondta a nagybátyja. Az egyetlen, akit beavatott a kálváriájába, az az ügyvédje volt. Neki küldte a végzetes nap reggelén az utolsó üzenetét is. „Már majdnem a végére értünk” – írta.

Nem veszik elég komolyan a zaklatást, pedig kellene

Dél-Koreában súlyos probléma a „sztalkolás” vagyis a másik zaklatása, utcán való követése, titkos felvételek készítése. A fővároshoz, Szöulhoz közeli, aszani rendőr-akadémia arról számolt be egy jelentésében, hogy közeli partnerek meggyilkolását tízből csaknem négy esetben zaklatás előzte meg. A rendőrség adatai szerint tavaly közel háromszorosára, több mint 14 ezerre nőtt a zaklatásról és rejtett kamerás felvételekről szóló bejelentések száma. Idén január és július között pedig már több mint 16 500 esetet jelentettek, ami már meghaladja a tavalyi adatot.

Az egyik legnagyobb kérdés az ügyben: hogyan nem tűnt fel az igazságszolgáltatásnak, hogy a látótérbe került Dzson nagy veszélyt jelenthet az őt feljelentő nőre, és hogyan harapózhatott el idáig egy zaklatási ügy. Nos egészen tavalyig Dél-Koreában csak vétség volt a zaklatás, amelyért csak alacsonyabb bírságot lehetett kiszabni. Októberben fogadtak el egy új törvényt, de sokan úgy érveltek, hogy ez sem védi meg az áldozatokat, elsősorban azért, mert kimondja, hogy

az elkövetőt csak az áldozat beleegyezésével lehet büntetni.

Ez viszont lehetővé teszi, hogy a zaklatók rákényszerítsék áldozataikat, hogy visszavonják a feljelentést – ahogy Dzson is megpróbálta megfenyegetni áldozatát.

A BBC megszerezte a dél-koreai rendőrségtől az új törvény hatálybalépése óta rögzített statisztikákat. E szerint az eltelt időszakban 7152 embert fogtak el ilyen ügyben, de a gyanúsítottak mindössze 5 százalékát helyezték letartóztatásba. Azokban az esetekben, amikor a rendőrség bírósághoz fordult a gyanúsított letartóztatása érdekében, minden harmadik kérelmet elutasították.

Jun Szokjol dél-koreai elnök elismerte, hogy az ország zaklatásra vonatkozó törvényei nem eléggé szigorúak, és utasította az igazságügyi minisztériumot, hogy változtasson ezen. Az igazságügyi minisztérium állítólag fontolgatja a vádemeléshez való kötelező hozzájárulás eltörlését, de a kritikusok rámutattak, hogy egy hasonló intézkedés több mint egy éve elakadt a parlamentben, részben az igazságügyi minisztérium ellenállása miatt – írja a Guardian.

A kormányt egy kriminálpszichológus-professzor, Li Szudzsong is ellátja tanácsokkal. Ő azt mondta, nem tudott aludni, miután hallott a gyilkosságról. „Nem tudtuk megvédeni, szóval igen, elbuktunk” – vallotta be. A professzor is azt javasolta a minisztériumnak, hogy távolítsa el azt a záradékot, amely előírja, hogy az áldozatoknak bele kell egyezniük a vádemelésbe. Mindeközben a legfelsőbb bíróság azzal állt elő, hogy azok ellen a zaklatók ellen, akiket végül nem vesznek őrizetbe, automatikusan bocsássanak ki távoltartási végzést.

Nincs itt semmi látnivaló, sem nők elleni erőszak

A törvények szigorítása jó koncepciónak tűnhet elsőre, ám sok szempontból korántsem jelent hatékony megoldást a problémára. „Nem új törvényekre van szükségünk. Meg kell változtatnunk a hatóságok hozzáállását az áldozatokhoz” – mondta Csve Dzsinhjop, a Women Link csoport igazgatója. És nem is csak a hatóságok hozzáállása az, ami gondot jelent. A politikusok attitűdje sem biztos hogy megfelelő.

Amikor az esélyegyenlőségi és családügyi miniszter ellátogatott a gyilkosság helyszínére, azt mondta újságíróknak, hogy nem hiszi el, hogy nemi alapú erőszakról van szó.

„Nem értek egyet azzal, hogy ezt az esetet úgy kell megfogalmazni, mint a férfiak kontra nők” – mondta Kim Hjonszuk. Pedig a nőjogi aktivisták adatai szerint Dél-Koreában a zaklatások és erőszakos bűncselekmények áldozatainak csaknem 80 százaléka nő. Azt hihetnénk, hogy egy ilyen ügyben egy ilyen megszólalás után egy esélyegyenlőségi miniszter vagy bocsánatot kérne, esetleg árnyalná a kijelentését, de minimum nem tetézné.

Kim viszont tovább borzolta a kedélyeket, amikor a parlamenti felszólalásában arról beszélt, hogy a bűncselekményt meg lehetett volna előzni, ha az áldozat tanácsot kér a minisztérium segélyvonalától, és egyéb megelőző intézkedéseket tesz. Az ezek szerint nem volt elegendő, hogy az áldozat a hatóságokhoz fordult és feljelentést tett.

A felháborodott szöuliak az ügy miatt tartott tüntetéseken a miniszter lemondását is követelték.

Szöul városi tanácsának tagja még ennél is kellemetlenebb nyilatkozatot tett az ügyben. Ő a gyilkost úgy emlegette, mint „a város fiatal állampolgárát, aki bizonyára keményen dolgozott azért, hogy állást kapjon a metrónál”, és aki azért támadt, mert elutasították a romantikus közeledését.

A nőket érő támadások és negatív megkülönböztetés a kormány szívét se lágyította meg. A legutóbbi választási kampány során az elnök például ígéretet tett arra, hogy bezáratja a nemek közti egyenlőségért és családügyekért felelős minisztériumot, mivel az szerinte elavult, és a rendszerszintű szexizmus már nem probléma. Pedig a nők zaklatása és az ellenük elkövetett erőszakos támadások nem példa nélküliek Dél-Koreában.

A nemzetközi sajtó több olyan esetet is emlegetett a mostani ügy apropóján, amelyek sokban hasonlítanak a szeptemberi gyilkossághoz. Nemrég 35 évi börtönbüntetésre ítéltek egy 36 éves férfit, mert halálra késelte egykori barátnőjét annak lakásában – miután az feljelentette a rendőrségen, mert szakításuk óta zaklatta őt. A 2016-os „Gangnam-gyilkosságot” is gyakran felemlegetik. Akkor szintén egy metrómegálló mosdójában dolgozó nőt gyilkolt meg egy férfi. Bár a támadó nem ismerte az áldozatát, azt mondta, azért ölte meg a nőt, mert szerinte az lenézte őt, és így állt bosszút az egész női nemen.

A tüntetők szerint bármelyikükkel megtörténhetett volna

Az ígéretek ellenére a harag egyre nőtt. Szeptember végén többször is több száz ember gyűlt össze Szöulban feketébe öltözve, hogy tiltakozzanak, és gyászolják az áldozatot – írja a BBC. A munkaadó, a rendőrség és a bíróságok is kudarcot vallottak – kiabálták a tüntetők. Attól tartanak, hogy bármelyikükkel megtörténhet, hogy egyetlen hely sem biztonságos.

„Mindig úgy számolunk be ezekről a bűncselekményekről, mint egy újabb esztelen gyilkosságról, de a nőket folyamatosan üldözik és támadják, politikusaink pedig figyelmen kívül hagyják ezt. Az emberek arról beszélnek, hogy Dél-Korea biztonságos hely, de a húszas éveimben járó nőként én ezt egyáltalán nem így érzem, inkább úgy, hogy egy nagyon veszélyes társadalomban élek” – mondta egy fiatal nő a BBC-nek a gyilkosság helyszínén lévő emlékhelynél. Barátaival van egy belsős poénjuk, amivel néha gratulálnak egymásnak:

„Ezt a napot is túléltük.”