Egészen váratlan vetélytárs lökte le Orbánt az Európa-lájkbajnokság dobogójáról

Orbán Viktorról évek óta mondják, hogy a magyar belpolitika már végtelenül untatja, és saját magára az európai politika egyik meghatározó figurájaként tekint. Fejest ugrottunk hát a Facebook statisztikáiba, hogy kiderítsük, mennyire tükrözi ezt a közösségi média világa, hogy állnak az európai erőviszonyok a kommunikációs hadszíntéren. Minden európai országból egy versenyzőt indítottunk, az állam- vagy kormányfőt az ország berendezkedésétől függően. A Lájkbajkokság sorozatunkban megszokott heti összesítés helyett most 30 nap adatait néztük át, hogy ne torzítsa annyira a sorrendet egy-egy kiugró, virális poszt. Ezzel együtt is elég meglepő végeredményt kaptunk:

(Az adatokat a Facebook statisztikaplatformja, a Crowdtangle szolgáltatta, a számok a május 29. és június 28. közti időszak eseményeit tükrözik. Interakciókon a politikusok hivatalos oldalain a posztokra érkezett lájkok, kommentek és megosztások összegét értjük. Ez a szám nem azonos azzal, amit egy Facebook-oldal kezelője az Insights menüpont alatt lát, az a statisztika egy csomó más dolgot is az interakciók közé számol.)

Nem éppen papírforma

Oké, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök népszerűsége és első helye a háborús helyzetben még nem óriási meglepetés, ahogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök második helye sem (neki amúgy is tízmillió követője van a Facebookon, messze a legnagyobb tábor a mezőnyben). Az ember viszont óhatatlanul is a dobogó környékére várná a legnagyobb, legnépesebb európai országok vezetőit, akik közismertek, tele vannak velük a hírek, és a nagy hatalmuknál fogva általában elég fontos, amit mondanak. Ehhez képest Boris Johnson és Emmanuel Macron csak egy kicsit van lemaradva, de hol van például Olaf Scholz vagy Mario Draghi? Hol vannak a nemzetközi média olyan kedvencei, mint a finn Sanna Marin vagy az észt Kaja Kallas? Hát sehol sincsenek.

Ott van viszont az élmezőnyben Orbán,

illetve a totális meglepetésember, Edi Rama Albániából.

Ha nem ismerte eddig a nevét, ne szégyenkezzen, a „Ki Albánia miniszterelnöke?” kérdés elég nagy tétnél jönne elő a világ bármely, nem albán műveltségi vetélkedőjében. Edi Rama egyébként elég izgalmas figura; festőművész volt, mielőtt politikus lett, aztán sportminiszter, Tirana főpolgármestere három cikluson át, és 2013 óta miniszterelnök. Egy 3 milliós ország vezetőjeként az 1,6 millió Facebook-követő egészen meghökkentő szám, maga a Facebook-oldala 2009 óta fut, és stabilan nagyon aktív, heti 30-50 poszttal, videókkal, egy ideje szinte napi rendszerességű élő videós bejelentkezésekkel.

És mi lehet Orbán sikerének a titka? Leginkább az, hogy teljesen másképp áll a Facebookhoz, mint az átlag európai vezetők, akiknél ez mintha a protokoll egy különösen unalmas része lenne. Hírügynökségi fotó stílusú képek, diplomáciai találkozók, kezet fog, integet, átad, tárgyal, pózol a zászló mellett, satöbbi. Néha hosszú, szabatosan megfogalmazott nyilatkozatok, közlemények. Orbánnál (és egyébként Erdoğannál is) teljesen más az alapfelállás, sokszor nem is politikusként, hanem valami rocksztárként jelenik meg; a követői nem a szavazói, hanem a rajongói; a posztok nem sajtóközlemények, hanem választási óriásplakátok, a szövegek megállnak egymondatos szlogenek szintjén.

A Fidesz kormányzása alatt kialakult permanens kampány miatt a hazai politikai kommunikáció is beleragadt az örökös háború állapotába, amihez képest kicsit fura, és kicsit üdítő élmény látni, hogy az európai politikusok néhol milyen sokadlagos csatornaként kezelik a saját Facebook-oldalukat. 20-30 ezer követővel fut az ír, a szlovén vagy a lett miniszterelnök hivatalos oldala; a holland és a portugál pedig konkrétan nulla poszttal hozta le az elmúlt hónapot. Ehhez képest ugye Magyarországon már egy ideje az a standard, hogy a fontos bejelentések a közmédia helyett a miniszterelnök Facebook-oldalán jelennek meg, a minisztériumok pedig sajtóközlemények helyett Facebook-posztok linkjeit küldözgetik.

Az az általános pszichózis, ami itthon a politikát övezi, és ami elől a közösségi médiában sem lehet elbújni, Európában nem jellemző – vagy legalábbis az országok vezetőinek Facebook-oldalai nem ezt tükrözik.

Néhány random érdekesség a listáról

• Az első öt helyezettből négy nem EU-tag.
• Orbán sikerét az olyan szoros szövetségeseknek sem igazán sikerül lemásolniuk, akikkel egyébként a politikájuk eléggé párhuzamos (például a lengyel vagy a szerb kolléga).
• A legaktívabb követőtábora a svéd Magdalena Anderssonnak van, 100 ezernél is kevesebb követővel sikerült a toplistára felkapaszkodnia.
• A legnagyobb követőtáborról már volt szó, Erdoğan után Macron (4,3 millió), Zelenszkij (3 millió), Boris Johnson (2,4 millió), a román Klaus Iohannis (1,8 millió), Edi Rama (1,6 millió), majd Orbán (1,2 millió) következik, aztán óriási szakadék, majd a spanyol Pedro Sánchez 390 ezerrel.
• A legnagyobb növekedést 30 nap alatt Zelenszkij (plusz 28 ezer), Johnson (18 ezer) és Macron (9 ezer) hozta.

Tényleg nagyot szólt az angol meccs

Az elmúlt 30 nap legtöbb lájkot kapott posztjainak toplistáján látni igazán, Orbán körül mekkora személyi kultuszt sikerült kiépíteni, és milyen fontos csatornaként kezeli (pláne az európai kollégákhoz képest) a Facebookot a magyar miniszterelnöki stáb:

1. Orbán Viktor a magyar fociválogatott Anglia elleni sikerének örül – 117 ezer interakció.
2. Erdoğan videója Mahmut Ustaosmanoğlu török vallási vezető temetéséről – 102 ezer.
3. Orbán és az angol–magyar focimeccs újra – 82 ezer.
4. Erdoğan az egyik unokájával – 81 ezer.
5. Orbán „győzelmi jelentése” Brüsszelből – 79 ezer.

A top 25-ben szinte csak Orbán, Erdoğan és Zelenszkij posztjai szerepelnek, egy-egy bejegyzéssel csúszik csak be Boris Johnson és Edi Rama – jellemző módon előbbi egy Zelenszkijjel, utóbbi egy Vitalij Klicskóval közös fotóval. Érdekes egyébként megfigyelni, hogy ha a focis posztokat félretesszük, mennyire hasonlóan kommunikál Orbán és Erdoğan a Facebookon, szinte csereszabatosak a posztjaik, még a nyelvet sem kell érteni hozzá: egy szupernépszerű és szupermagabiztos vezető képét igyekeznek sugározni, akit imád a nép. Hatalmas a kontraszt Zelenszkij háborús bejegyzéseihez képest, de az unalmas standard európai politikusi Facebook-stílushoz képest is.

Arat a triumvirátus

Az Orbán–Erdoğan–Zelenszkij-trió uralkodik ez egyes reakciótípusokból a legtöbbet kapott posztok listáján is. A legjobban körberöhögött poszt kétes dicsősége például pont Orbáné.

• A legtöbb megosztás: Zelenszkij videója a kremencsuki bevásárlóközpontról, amit orosz rakéták romboltak le.
• A legtöbb komment: Erdoğan videója a muszlim vallási vezető, Ustaosmanoğlu temetéséről.
• A legtöbb mérges emoji: Zelenszkij és a kremencsuki pláza.
• A legtöbb meglepett emoji: Orbán fotója a 15 éves Nokiájáról, amin Zelenszkijjel telefonált.
• A legtöbb szomorú emoji: Erdoğan gyászposztja Ustaosmanoğlu haláláról.
• A legtöbb szívecske: Zelenszkij videója a háború 100. napján, „győzni fogunk!” kommentárral, ukrán zászlóval.
• A legtöbb nevető emoji: Orbán brüsszeli „győzelmi jelentése”.

Végül pedig azt is érdekes látni, hogy a reakciótípus toplistáit olykor mennyire uralja egy-egy politikus. A szívecskéknél például a top 10 posztból kilenc Zelenszkijé (a tizedik Orbán egyik focis posztja), a megosztásoknál tízből hét az övé, a nevető emojiknál pedig tízből hét a lengyel Mateusz Morawieckié (tipikusan nem viccesnek szánt posztok egyébként).