A női felsővezető Magyarországon és Romániában is ritka, mint a fehér holló

Az Európai Unió független szerve (a European Institute for Gender Equality) évről évre jelentést készít a nemek közötti egyenlőségről. A Gender Equality Index, vagyis nemi esélyegyenlőségi index 1-től 100-ig terjedő skálán pontozza a 27 országot, a skálán a 100 pont jelenti a nemek közötti teljes egyenlőséget. Hat fő területet vizsgálnak, ezek a munka, pénz, tudás, idő, hatalom és egészség.

A Covid–19 okozta egészségügyi és gazdasági sokkhatás minden eddiginél jobban rávilágított az emberek gazdasági helyzete és az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférése közötti összefüggésekre is. A jelentés – médiabeszámolókra és a nőjogi szervezetek beszámolóira alapozva – azt írja, hogy

a járvány idején a nagyobb mértékű elszigeteltség hatására fokozódott a nők kapcsolati erőszaknak való kitettsége.

A nők elleni erőszak országos arányaira vonatkozóan Romániára és Magyarországra nincs a jelentésben pontszám, mert egyszerűen nincsenek ilyen típusú összehasonlítható uniós szintű adatok.

A járványhelyzet hatására romlott a Romániában és Magyarországon élő nők helyzete

Az Eurostat bérkülönbségekről szóló jelentését olvasva az a kép rajzolódhat ki Romániáról, hogy kiemelkedően teljesít a nemek közötti béregyenlőség tekintetében, ugyanis az uniós országok között Luxemburg után itt a legkisebb a bérszakadék. Magyarország viszont ebből a szempontból az utolsók között helyezkedik el a ranglistán.

Ha azonban a Gender Equality Index felmérését nézzük, amely a nemek közötti különbséget több szempontból, összetett módon vizsgálja, kiderül, hogy Románia közel sem teljesít olyan jól, mint azt elsőre gondolhatnánk – és Magyarország sem. A két ország ugyanis 53, illetve 54 pontos indexet ért el a százból 2021-ben, így mindketten a rangsor végén kaptak helyet az európai országok között, közvetlenül egymás mellett.

A nemek közötti egyenlőtlenség leginkább a hatalmi pozíciók területén jelentkezett

A hatalmi pozíciók betöltését illetően a nemek közötti szakadék az elmúlt évek során nemhogy nem csökkent, de még nőtt is. Románia esetében ez az index 34,7 pont, Magyarország még ennél is rosszabbul áll a maga 22,9 pontjával.

A nők és férfiak arányát tekintve a legmélyebb szakadék Magyarországon tehát a hatalmi pozíciók betöltésénél jelentkezett. Az alacsony pontszámot a nők politikai, gazdasági és egyéb meghatározó területeken tapasztalt alacsony részvételi aránya eredményezte. Magyarország 2015-ben a rangsorban utolsó helyre került, és azóta ott is ragadt. A nemek közötti egyenlőtlenségek a gazdasági szféra döntéshozatali pozíciói betöltésénél is hangsúlyosabbá váltak.

A politikában talán a legszembeötlőbb az egyenlőtlenség: Magyarországon a miniszterek 80%-a, az országgyűlési képviselők 87%-a, a helyi és megyei tanácsok 86%-a férfi. Ennél már csak a gazdasági szférában rosszabb a helyzet: a legnagyobb jegyzett társaságok, felügyelőbizottságok vagy igazgatótanácsok tagjainak és a Magyar Nemzeti Bank igazgatósági férfi tagjainak aránya 89 százalék Magyarországon.

A nemek közötti egyenlőség indexe első alkalommal mutat be adatokat a kutatást finanszírozó szervezetek, a média és a sport területéről. A kutatásfinanszírozó szervezetek igazgatósági tagjai között Magyarországon egyetlen nő sem kapott helyet. Az országos olimpiai sportszervezetek legmagasabb döntéshozó testületének tagjai esetében alig 11% a nők aránya, ami ahhoz az arányhoz közelít, amit a gazdasági döntéshozó pozíciók esetében is megfigyelhettünk. A közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek igazgatósági tagjai esetében „csak” 71 százalékos férfiak aránya.

A hatalom résztvevőinek nemi megoszlásának tekintetében Románia az uniós rangsorban a 18. helyről a 21. helyre esett vissza, miután 2018-hoz képest ebben a kategóriában 2,8 pontot rontott. Romániában a gazdasági döntéshozatalban figyelhető meg a legnagyobb nemi szakadék, itt az ország az uniós rangsorban utolsó előtti helyen áll, mindössze 19 ponttal. Azaz a legnagyobb társaságokban, felügyelőbizottságban vagy igazgatótanácsban a férfi vezetőségi tagok aránya 84 százalékos. A Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagjai között pedig egyetlen nő sem kapott helyet.

A román kormány esetében sem jobb a helyzet, egyetlen nő minisztere van az országnak, ami arányokban kifejezve 5%-ot jelent. A parlamenti, megyei és helyi képviselők aránya nem sokban különbözik a magyarországitól, a női jelenlét mindegy 20 százalékos. A közszolgálati műsorszolgáltatók igazgatósági tagjainak 28 százaléka nő. A gazdasági döntéshozóknál a legnagyobb jegyzett társaságok, felügyelőbizottságok vagy igazgatótanácsok tagjai között 16 százalékos a nők aránya.

A kutatásfinanszírozó szervezetek igazgatósági tagjai esetében viszont a magyarországitól eltérően csupán 5 százalék különbség fedezhető fel (a férfiak javára). Az országos olimpiai sportszervezetek legmagasabb döntéshozó testületének tagjai közé azonban szintén csak 11 százalékban kerültek be nők.

A férfiak a nőknél egészségesebbnek hiszik magukat, ez azonban egyik országban sem igaz. Magyarországon valamivel jobb a helyzet

Egészségügyi szempontból a jelentés három vonatkozásra világított rá: egészségi állapot, egészségügyi magatartás és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Az egészségügyi állapot a nők és a férfiak várható élettartama közötti különbségeket, valamint az önértékelt egészséget és az egészséges életéveket vizsgálja.

Románia 71,3 pontot kapott a felmérésen. Miközben a romániai férfiak 76%-a tartja magát egészségesnek (a nők 67%-a), az egészségük megőrzésére a valóságban a nők több időt fordítanak. A nők 73 százaléka nem dohányzik és nem fogyaszt káros mértékben alkoholt, szemben a férfiakkal, akiknek mindössze 36 százalékára igaz ez. A nők születéskor várható élettartama átlagosan 80 év, a férfiaké 72.

A nők átlagosan 61 éves korukig maradnak egészségesek, a férfiak egy évvel kevesebb ideig. Az egészségügyi világszervezet (WHO) testmozgásra, gyümölcs és zöldség fogyasztására vonatkozó ajánlásának pedig a nők 7, a férfiak 16 százaléka tesz eleget. Orvosi vizsgálatra a nők 8, a férfiak 6 százalékának lenne szüksége (de nem kap hozzáférést). A fogászati beavatkozás a nők 7, a férfiak 6 százaléka számára elérhetetlen.

A magyarországi férfiak (62%) egészségesebbnek tartják magukat a nőknél (55%), a születéskor várható élettartam nők esetében 80, a férfiak esetében 73 év. Az egészséges életéveket tekintve érdemi különbség a magyarországi emberek esetében sem fedezhető fel: átlagosan a nők 63 éves korukig, a férfiak 61 éves korukig maradnak egészségesek. Magyarországon a nők 76 százaléka nem dohányzik, és káros mértékben alkoholt sem fogyaszt, a magyar férfiak romániai társaikhoz képest sokkal nagyobb arányban, 59 százalékban élnek káros szenvedélyektől mentes életet. Ugyanakkor Romániához képest Magyarországon többen fogyasztanak zöldséget, gyümölcsöt és sportolnak (a nők 33 százaléka, a férfiak 38 százaléka).

Az orvosi vizsgálathoz hozzá nem férő személyek aránya Magyarországon pedig 6, illetve 7 százalék, a férfiak javára. A fogászati ellátás mind a nők, mind a férfiak 3%-a számára elérhetetlen.

A nőknek kevesebb lehetőségük van a munkavállalásra, de karriert építeni is kevesebb idejük marad Romániában

A nemi normák és sztereotípiák a nemek közötti egyenlőtlenség kulcsfontosságú elemei a munka világában, mivel az ellátás, a családi és egyéb háztartási feladatok egyenlőtlen elosztása jelentős mértékben akadályozza a nők egyenlő munkaerőpiaci részvételét.

Ugyanakkor a nőknek a munkapiaci szegregációja, illetve a nemi egyenlőtlenségből eredő bérezési különbségek továbbra is kihívást jelentenek az európai országok számára. Mindeközben a felmérés arra is rávilágít, hogy a férfiak számára a gondozás és a családi kötelességek nem jelentenek strukturális korlátot a munkahely megszerzése tekintetében. Azonban amikor több gondozási felelősséget vállalnak otthon, csökkentik a munkaidejüket.

Románia a 2021-es jelentés szerint a munka kategóriájában teljesített a legjobban, így 67,5 ponttal a 22. helyen végzett.

Munka szempontjából a kutatók azt vizsgálták, hogy a nők és a férfiak milyen munkakörülmények között dolgoznak és milyen mértékben vehetnek részt az adott területen.

Eredményként az olvasható ki az adatokból, hogy a foglalkoztatás esetében a férfiaknak nagyobb lehetőségük van különböző szakmák betöltésére, és sokkal nagyobb a foglalkoztatottak aránya is (61%). A munkában töltött évek tekintetében pedig szintén a férfiak dominálnak, akik a nők 30, munkával töltött évéhez képest hét évvel többet dolgoznak. (az EU-s átlag 33, illetve 38 év, a férfiak javára).

A szakmai előmeneteli kilátások és az alkalmazottak munkahelyi fejlődési lehetőségei terén a nemek közötti különbség nem számottevő. A karrierlehetőség szintjén nagyjából megegyező pontszámot kaptak a romániai férfiak és nők, 67 és 66-ot a 100-ból. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a munkapiaci szegregáció jelentős: a nők nagymértékben kiszorulnak a vezetői pozíciókból, viszont az oktatás, egészségügy és szociális szférán belül túlnyomórészt ők vannak jelen, a férfiak aránya itt mindössze 3 százalékos.

Érdekes, hogy amíg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya nők és férfiak esetében megegyezik, addig az egyetemi hallgatók között nemi bontásban az egészségügyben és a közjóléti szakmákban, a bölcsészettudományokban és a művészetekben a nők aránya a férfiakénak közel a duplája (18, ill. 30).

A munka minőségét a jelentés a rugalmas munkaidő és a munkalehetőség kritériumrendszer alapján méri. Rugalmasnak számít az a munkahely, amely lehetővé teszi, hogy az alkalmazott igény szerint egy-két órát pihenjen, személyes vagy családi ügyeit intézze. A munkaidőből egy-két órát személyes vagy családi ügyek intézésére a nők 18, a férfiak 20 százaléka tud igénybe venni.

A családtagok gondozása, tanítása a nők 46 százalékára hárul, míg ilyen feladatokkal a férfiak 25%-a foglalkozik. A hétköznapi főzést és háztartásvezetést is 75 százalékban a nők vállalják a férfiak 41%-os arányával szemben.