Galina Donyeckben élt és oroszul beszél, Volodimir kijevi ukrán, most együtt menekültek Magyarországra

„Kijevből jöttünk. Két napja indultunk. Mikor eljöttünk, a házunk ablaküvegét már berepesztette egy közeli robbanás. Az út két napos volt. Vonattal utaztunk. A hatszemélyes fülkében tizenhárman voltunk. Teljesen sötétben. De mi legalább fülkében ültünk. Sokan a folyosóra zsúfolódtak, volt, aki végig állva utazott”

– ezt mesélte Galina és Volodimir hétfőn a Nyugati pályaudvarnál. Nem tudom őket külön-külön idézni. Nemcsak azért, mert gyakran kedvesen befejezték egymás mondatait, de azért sem, mert közös nyelv híján egy, az állomás környékén önkéntes tolmácsként dolgozó férfi fordított nekünk, az ő összefoglalójából pedig nem derült ki, hogy melyik mondat(rész) éppen kitől származott.

Volodimir és Galina hétfőn délután érkeztek meg Budapestre Ukrajnából, az állomáson önkéntesek segítettek nekik ideiglenes szállást szerezni. Amikor beszélgettünk egy üzemen kívüli, kék BKV-buszon épp arra vártak, hogy eljöjjön értük az az ember, aki felajánlotta az otthonát nekik. A Nyugati pályaudvaron ugyanis felújítás miatt jelenleg nincs utasváró, a télies márciusi időben jobb híján járó motorral állnak buszok az állomás mellett, ott melegedhetnek meg azok a menekültek, akik nem tudnak egyből tovább menni, miután befutott velük a határról érkező vonat. A pár azt még nem tudja, hogy Magyarországon maradnak-e hosszútávon, talán tovább állnak majd, mondjuk Csehországba vagy Ausztriába, mert mindkét helyen vannak barátaik.

Galina nem először készül újrakezdeni az életét. Ő hét éve még Donyeckben lakott, már onnan is a háború elől menekült, de akkor még csak Kijevig. Ott ismerte meg Volodimirt. A férfi sakk-nagymesterként mutatkozott be, Galina azt mesélte magáról, hogy egy bankban dolgozik, a koronavírus miatt már egy éve távmunkában. Ezt Magyarországról is szeretné folytatni, amíg lehet, ezért reméli, hogy a szállásán lesz internethozzáférés is.

Már néhány perce kérdezgettem őket, amikor a tolmács, mintegy mellékes érdekességként megjegyezte, hogy amíg Galina folyamatosan oroszul beszél, Volodimir mindig ukránul válaszol. Amikor ezen meglepődtem, azt mondták, nekik ez természetes, észre sem veszik, sőt

„tessék, itt vagyunk mi példának: egyszerre szeretjük egymást oroszul és ukránul.”