Negyvennégy év után engedtek ki a börtönből egy nemi erőszakkal vádolt fekete férfit Louisianában, mert a bíró szerint tisztességtelenül tárgyalták az ügyét

Egy louisianai férfi több mint 44 évig ült börtönben súlyos nemi erőszak kísérletének vádjával, hétfőn kiengedték, és ejtették a vádakat, miután a bíró úgy döntött, évtizedekkel ezelőtt nem kapott tisztességes tárgyalást, írja a Washington Post.

A 69 éves Vincent Simmonst 1977-ben egy szinte kizárólag fehér esküdtszék ítélte el, és szabott ki rá 100 év börtönbüntetést a 14 éves ikertestvérek, Karen és Sharon Sanders ellen elkövetett szexuális erőszak kísérlete miatt.

Simmons, aki korábban nagyjából 16 alkalommal próbált új tárgyalást kérni, azt követően érdemelte ki a meghallgatást, hogy a CBS News beszámolója szerint kulcsfontosságú bizonyítékokat nem osztottak meg az eredeti védőcsapattal. Ezek között volt annak az orvosnak a vallomása is, aki megvizsgálta a tizenéveseket, és egyikükön sem talált szexuális erőszakra utaló nyomokat. Illetve azt is eltitkolták, hogy a fehér lányok kezdetben azt mondták a rendőröknek, nem tudják, ki bántalmazta őket, arra hivatkozva, hogy

„minden fekete ember egyformán néz ki”.

Az elhallgatott információk miatt Bill Bennett bíró szabadon engedte Simmonst az Angola Állami Büntetés-végrehajtási Intézetből, és új tárgyalást rendelt el a férfi eredeti ügyvédeinek át nem adott bizonyítékok miatt. Miután a kerületi ügyész bejelentette, hogy nem fogja újra tárgyalni Simmons ügyét, a louisianai férfit szabad embernek nyilvánították napokkal a 70. születésnapja előtt.

„Úgy ítélem meg, hogy az időbeli korlátokat felülírták az új bizonyítékok állításai és az igazságszolgáltatás érdekei”

– mondta Bennett, aki nem nyilvánított véleményt arról, hogy szerinte Simmons bűnös, vagy ártatlan.

Charles Riddle, Avoyelles Parish kerületi ügyész a The Washington Postnak azt mondta, bár „elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy Vincent Simmons bűnösnek találják”, nem akarja, hogy az áldozatok „egy újabb per traumáját éljék át”.

„Csak arra az esetre, ha bárkinek kétségei lennének, nem, ez egyáltalán nem ártatlansági nyilatkozat. Már hónapokkal ezelőtt megpróbáltuk kiszabadítani, mert már elég időt töltött bent. (…) Hagyjuk, hogy ez az ügy lezáruljon, és az áldozatok megszabaduljanak az újabb szenvedéstől”

– mondta Riddle.

1977 májusában Karen és Sharon Sanders vallomást tettek a rendőrségen, amiben azt állították, Simmons egy benzinkútnál találkozott velük és 18 éves unokatestvérükkel. Fuvart kért tőlük, majd azt követelte, hogy négyen menjenek le egy elszigetelt földútra és parkoljanak le. A lányok vallomása szerint ott Simmons a csomagtartóba kényszerítette és megerőszakolta, majd otthagyta őket a csomagtartóban, és megtorlással fenyegette meg őket, ha beszélnek a történtekről.

A lányok két héttel később egy erőszakos, felkavaró eseményről számoltak be a rendőrségnek, ekkor Sharon azt mondta, vérzett, Karen pedig azt, hogy Simmons kést fogott rá.

Az orvosi jelentések, amelyeket Simmons szerint az ügyészek nem adtak át a védelemnek, azt állítják, hogy a lányok nem szenvedtek zúzódásokat. A 11 fehér férfiból és egy fekete nőből álló esküdtszék soha nem látta a jelentéseket, és nem értesült arról, hogy a lányok eredeti leírása szerint támadójuk egy megkülönböztethetetlen fekete férfi volt. Az esküdtszék gyorsan elítélte Simmonst.

Egy 1998-as dokumentumfilmben, a „The Farm: Life Inside Angola Prison” című filmben Simmons fellebbezett a feltételes szabadlábra helyezési bizottsághoz, mondván, hogy a felfedezett bizonyítékok bizonyítják az ártatlanságát, de a kérelmét elutasították.

A most 59 éves nővérek nem reagáltak azonnal a megkeresésekre. Az ikrek, akik fenntartották, hogy Simmons bűnös, azt mondták, azért egyeztek bele, hogy Riddle ejtse a nemi erőszak kísérletének vádját, mert „elegük lett” abból, hogy foglalkozzanak az üggyel.

„44 évet kaptunk, ezzel elégedettek vagyunk. Belefáradtunk. Magunk mögött akarjuk hagyni. (…) Bűnösként ment be, még mindig bűnös, és bűnösként fog meghalni. (…) Megkaptuk a 44 évünket, dicsőség Istennek!”