Egy ferencvárosi lomtalanításból fújt át a szél illegális szemetet a szlovákiai Párkányba

Egy vécékagyló az oldalára dőlve, lehajtott fedéllel, háromkerekű kis piros bicikli, már kormány nélkül, egy névre szóló Szakszervezeti Tagsági Könyv, kiállítva 1989 januárjában („Világ proletárjai, egyesüljetek!”), egy melegítőfelső Hungary felirattal, pár méterrel arrébb ott hever a piros-fehér-zöld nadrág is, szebb napokat látott bútordarabok, színes ruhák, régi újságpapírok, több tucatnyi zsák építési törmelék, kosz és sok, neveket és adatokat tartalmazó hivatalos irat.

Magyarországi szemétben tapicskolunk a szlovákiai Párkányban, ezek egy része legalábbis valahogy, rejtélyes úton és módon, egy meg nem határozott időben, ismeretlen személy(ek) által átutazhatott a határon, és valamikor idén január-február környékén megállapodott a helyi Vadas fürdő területén, a szlovák média pedig gyorsan fel is kapta a sztorit.

Az már elsőre feltűnik, hogy aki nem ismeri a környéket, annak nem is olyan egyszerű megtalálni ezt az eldugott helyet: elsőre mi is sikertelenül autózzuk körbe az egész fürdőt Az Illegális Magyar Hulladék után kutatva. Végül a fürdő igazgatója tesz elénk egy műholdas felvételt a területről: ez a buszállomás, ez meg mellette a parkoló, és ha a kettő között itt ráhajtunk egy keskeny földútra, akkor ott is találjuk magunkat ezen az üres, tízhektáros területen, de az egyébként most sáros, mert esett.

Az igazgató, Hogenbuch Endre azt mondja, nem tudja, a szemét pontosan mikor kerülhetett oda, ők maguk egy hete, múlt szerdán fedezték fel. De ő is úgy gondolja, hogy „ennek az illetőnek van helyszíni ismerete, valószínűleg tudta, hogy ez a terület nincs kerítéssel védve, és van ott egy járható út. Biztos nem olyan ember, aki Budapesten vállalkozik, és elkezd autózni az országban, hogy találjon egy helyet, ahova egyszer csak lerakhatja a szemetét.”

A fürdőigazgató úgy saccolja, körülbelül három konténernyi szemét van most ott, és a tippje szerint valaki több fordulóval vihette ki azt oda. „Átgondoltam, hogy történhetett, vagyis hogyan gondolkodtam volna, ha én viszem ki. Valószínűleg olyan autóval jött, ami nem lehet gyanús azoknak, akik ott várakoznak a buszra, és nem lehet látni, mit visz benne”. A pályaudvaron ugyan van kamera, de állítólag pont olyan szögben, ami azt a részt már nem látja, így a felvételeken állítása szerint a rendőrök nem találtak semmit. Feljelentést nem tesz, mert mint mondja, „teszek feljelentést ismeretlen tettes ellen, lesz róla egy jegyzőkönyv, aztán lezárul az ügy. A rendőrségnek millió komolyabb ügye van”.

Az érintett tízhektár az önkormányzaté, de a fürdő használja és tartja karban, így aztán nekik is kell eltakarítani, ha szemét kerül oda. Bár Hogenbuchot is felháborítja a dolog, de meg már nem lepődik, tizenöt éve vezeti a helyet, sok mindent látott már. „Kimegyünk, összeszedjük, megoldjuk, az élet megy tovább. A bejárathoz földkupacokat teszünk, hogy ne ismétlődhessen meg a dolog” – mondja nyugodtan.

Hogy abból a három konténernyi szemétből mennyi ott az új és a régi, nehéz megmondani, de az a földúton beautózva azért kiszúrható, hogy a helyet valószínűleg már korábban is használták szemétkukának: a fák között is mindenfélét szétdobáltak, és több tucatnyi autógumi is szanaszét hever.

A párkányi polgármester, Szabó Eugen szerint a városban pár éve bevezették például a szelektív hulladékgyűjtést, ezzel pedig „sokkal nagyobb teher – többletköltség, többletmunka – hárul a lakosokra. Egyesek háborognak ez ellen, és úgy próbálják meg megkerülni, hogy a szemetüket kidobják a természetbe”, de szerinte az illegális szemetelés náluk már egyre ritkább.

A frissen felbukkant hulladékról a polgármester azt mondja, a szemetelőről „nehéz megmondani, hogy az önkormányzatnak akart-e borsot törni az orra alá, vagy éppen valakit bele akart keverni a dologba azzal, hogy konkrét nevekkel ellátott dokumentumokat hagyott a helyszínen. Lehet, hogy vállalkozók közötti adok-kapoknak vagyunk áldozatai. Ezt a kérdést lehetetlen megválaszolni”. De hozzáteszi azt is, hogy „úgy érzem, a kérdéssel nincs értelme mélyebben foglalkozni”.

Elfújta a szél

Pedig a történet egy idő után érdekes fordulatot vesz. A szemét között járva az első gondolatunk az, hogy egészen erősre sikerült valahol Magyarországon egy lomtalanítás és egy felújítás, ha a sitt ebben a határ menti városban köt ki, talán épp egy halott ember lakását pakolták ki valahol. A különféle hivatalos iratok között aztán felbukkan egy régi, 2008-as fizetési jegyzék egy fővárosi cégtől, és egy budapesti vállalkozó neve is.

Ez a vállalkozó Gácser Krisztián, akinek a koszban talált névjegykártyáját a szlovák MarkízaTv telibe meg is mutatja. Gácser a Telexnek azt mondja, ő maga a sajtóból tudta meg, hogy a személyes iratait és dolgait Párkányon találták meg: „Forr a vérem, hölgyem. Ez az egész fel van fújva, rám van terelve. Csúnyán szétáztatnak és megaláznak”.

De mégis, hogy kerülhettek egy budapesti vállalkozó iratai a szlovákiai Párkányba?

Gácser szerint november 27-29. között lomtalanítás volt Budapest kilencedik kerületében, Ferencvárosban, ekkor pakolta ki az utcára a régi iratait, munkásruháit. „Ebben egészen biztos vagyok, én tudom, hova tettem ki a szemetemet. Valószínűleg valaki ebből elvitt pár zsákot. Majd eljön a február, és az én személyes irataimat megtalálják Párkányon. Ki az a hülye, aki a saját iratait, régi papírjait oda teszi ki?” – mondja. Állítása szerint a szemét között talált vécé és kisbicikli nem az övé, és közben felemlegeti azt is, hogy a szlovák híradások ráközelítenek az ő nevére. „Egyértelműen az én nevemet emelték ki. Magyarországon nincs ilyen, ilyet nem lehet megtenni.”

A történetben az is érdekes, hogy a fürdő igazgatója először azt állítja nekünk, ő nem ismeri Gácsert. Végül kiderül, hogy nagyon is ismerik egymást, a budapesti férfi ugyanis évekig a párkányi fürdőnek ezen a tízhektáros területén működtetett egy off-road parkot, ahol gyerekek és felnőttek is terepjárózhattak, erről pedig a fürdő igazgatójával kötött szerződést.

Gácser szemszögéből az egész történet úgy néz ki, hogy egy másik vállalkozó szintén ott bérelt egy területet mellette. Ezzel a vállalkozóval aztán elmérgesedett a viszonya. Ő maga 2021 novemberének végén kipakolta a személyes cuccait a ferencvárosi lomtalanításban, majd ugyanakkor, november 29-én a fürdőigazgató felmondta az ő szerződését. Idén végül megjelentek a személyes iratai illegális hulladékként ott, ahol korábban ő évekig vállalkozott.

Tehát valahogy, valamikor a lomtalanított dolgai szerinte kikerültek a kilencedik kerületből, ki Budapestről, ki az országból, átmentek a határon, és a különféle szemét között felbukkantak Párkányon.

„Engem a mai napig miért nem hív fel a rendőrség vagy a polgármester? Már kerestem egy ügyvédet, aki elvállalta az ügyemet” – mondja az egészről. A férfi szerint korábban is volt már, hogy mások arra a területre szemeteltek vagy rakták ki a betontörmeléket, amit volt, hogy neki kellett összetakarítania, így szerinte nem a mostani az első eset.

A fürdőigazgató minderre úgy reagált a Telexnek, elismeri, hogy ismeri Gácsert, aki szerinte „nem tartott be bizonyos szabályokat”, ezért mondták fel vele a szerződést, bár azt nem akarta részletezni, mik ezek a szabályok. Hogenbuch szerint az sem igaz, hogy a férfinak kellett volna ott takarítania, a vállalkozó pedig csak „sértve érzi magát”.