Túl sok nyugati síkvidéki gorilla él az európai állatkertekben, felmerült, hogy leölik a felnőtt hímek egy részét

2021. november 26. – 20:56

frissítve

Túl sok nyugati síkvidéki gorilla él az európai állatkertekben, felmerült, hogy leölik a felnőtt hímek egy részét
Egy fiatal hím nyugati síkvidéki gorilla, Richard a prágai állatkertben 2019-ben – Fotó: Michal Cizek / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Állatvédők tiltakoznak az ellen, hogy az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felnőtt hím gorillákat tervez leölni – írja az MTI a Guardian cikke alapján. Az állatvédők szerint ezeket az egyedeket vissza kellene engedni a vadonba.

A súlyosan veszélyeztetett nyugati síkvidéki gorillák (Gorilla gorilla gorilla) túl zsúfoltan élnek az állatkertekben, ezért az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) azt fontolgatja, hogy leölje a faj több felnőtt hím példányát. Az EAZA szabályozása alá tartozik Európa állatkertjeinek nagy része, például a Fővárosi Állat- és Növénykert. Kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy

„Állatkertünkben jelenleg egy öt egyedből álló gorilla csapatot láthat a közönség. A csapat tagjai Golo, a vezérhím, Liesel, az idősebb, Iringa és N’Yaounda a két fiatalabb nőstény, illetve Indigo, a négyéves gorilla kislány.

Ennek az öttagú gorilla csapatnak a rendelkezésére áll egy tágas füves szabadkifutó, egy nagyméretű, szükség esetén két külön részre osztható belső csarnok (részekre osztás esetén mindkét rész a kifutóra vezető közvetlen ”kertkapcsolattal„ rendelkezik), továbbá a belső csarnokból nyíló egyedi elkülönítő helyiségek sokasága. Így elmondható, hogy megfelelő méretű és minőségű férőhelye van a budapesti gorilla csapatnak, egyáltalán nem vagyunk hely szűkében.

A csapatban egyetlen hím állat van, az 1989-ben érkezett, most negyvenegy esztendős Golo. Ezzel az életkorral ő már egy idős állatnak számít. Golo apja, Banjo például már 36 évesen elpusztult, ami egy állatkerti gorillánál egyébként nem rossz élettartam, nem is beszélve arról, hogy a legtöbb állathoz hasonlóan a gorillákra is igaz, hogy az állatkerti állatok átlagos élettartama magasabb, mint a vadon élőké. Golo már most öt évvel idősebb, mint ameddig az apja élt, és arra törekszünk, hogy ez a szeretetreméltó és méltán népszerű állat minél tovább velünk maradhasson.

Felelős gondoskodással a jövőben is fenntartjuk a jelenlegi, ideálisnak mondható állapotot, mind a csoporton belüli megfelelő ivararány, mind a kényelmes méretű és változatos elhelyezési lehetőségeket kínáló férőhely tekintetében.”

Tehát a budapesti gorillákat nem kell félteni, kényelmesen éldegélnek. Az elmúlt évtizedekben született hímek már más országok állatkertjeiben élnek.

A nyugati síkvidéki gorilla a négy gorilla alfaj közül a legkisebb termetű, két lábra állva 122-183 centiméteres. Egy síkvidéki gorillán végzett vizsgálat 70 és 90 közötti IQ-szintet állapított meg – az emberek átlagos IQ-szintje 100, a legtöbb emberé valahol 85 és 115 között van.

A gorillák a vadonban súlyosan veszélyeztetettek. Pontos egyedszámuk nem ismert, mivel Afrika legsűrűbb és legtávolabbi őserdeiben élnek, de az orvvadászok és a betegségek miatt számuk több mint 60 százalékkal esett vissza az elmúlt 20-25 évben.

Az EAZA által felügyelt 69 intézményben 463 egyed él – 212 hím, 250 nőstény és egy egyelőre ismeretlen nemű példány.

A Guardienhez került dokumentumok szerint az állatkerti túlszaporulat problémájának potenciális megoldásaként felmerült a felnőtt egyedülálló hímek megölése, kasztrálása vagy életük nagy részében magányos ketrecben tartása. A gorilla akcióterv, amelyet az állatkertek érintett részlegei kaptak meg, az állatok leölését tartja a „legmegfelelőbb eszköznek biológiai szempontból”, de kiemeli, hogy

ez a döntés népszerűtlen a nagyközönség szemében, mivel „könnyű a gorillákkal szimpatizálni”, erőteljes érzelmi választ válthat ki a közönség és az állatkerti dolgozók körében, amelyet a közösségi média csak tovább erősít. Mindez károkat okozhat az állatkerteknek és egyéb intézményeknek.

Amikor a hím gorillák elérnek egy bizonyos kort, az állatkertek nem szívesen tartják őket csupa hímekből álló csoportban az erőszakos összecsapások nagy veszélye miatt. Vegyes csoportokban szintén vonakodva tartják őket, mivel az együttlétükből születő utódok tartására nincs hely. A túlszaporulat miatt hasonlóképpen nem javasolják más fajok, például a fehér tigrisek, pumák és ocelotok szaporítását az európai állatkertekben.

Damian Aspinall állatvédő és állatok visszatelepítésével foglalkozó szakember, aki Kentben üzemeltet vadvédelmi parkot, úgy véli, a gorillákat a kiselejtezés helyett vissza kellene vinni a vadonba.

„Szomorú nap ez a zoológus közösség számára, ha a gorillák kiselejtezését fontolgatják, amikor nagy esély van a gorillák visszavadítására. Ahogy például az Aspinall Alapítvány is teszi harminc éve: több mint 70 gorillát telepítettek a vadonba”

– mondta a szakember.

Egyes kutatók azzal érvelnek, hogy sok esetben túl bonyolult az állatok visszavadítása és nincs is elég élőhely ahhoz, hogy biztonságosan szabadon engedhessék őket úgy, hogy elkerüljék a más fajokkal, köztük az emberekkel történő konfliktusokat. Ráadásul a visszatelepített egyedek olyan betegségeket hordozhatnak, amelyek megsemmisíthetnek vadon élő populációkat.

„Tulajdonképpen nincs sok ilyen érintetlen terület odakint – és ez az eredeti probléma része”

– emelte ki Ben Garrod primatológus, a Kelet-Angliai Egyetem munkatársa.

A kritikákra és tiltakozásokra reagálva az EAZA szóvivője elismerte, hogy a gorillakérdés kezelésének tervében szerepel a leölés, de megfelelő körülmények között támogatják az emberszabásúak vadonba telepítését. Hozzátették, hogy a kasztráció és a hímek magánketrecben tartása jelenleg is alkalmazott módszerek a populáció kontrollálására.

Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője alaposabban kifejtette a problémát, amivel az európai állatkertek szembenéznek. Kihangsúlyozta, hogy

„semmilyen döntés vagy határozat nincs (a Guardian cikkében – a szerk.) ezzel kapcsolatban, sőt még csak az sem mondható, hogy a számfeletti hímekkel kapcsolatos ügyben egy adott módszer mellett foglalna állást. Így aztán nincs is semmiféle döntés semmilyen gorillák leöléséről, és nem is került sor semmi effélére.”

A probléma, amivel a budapesti állatkertnek egyelőre nem kell foglalkozni, az, hogy mind a természetben, mind az állatkertekben nagyjából ugyanolyan arányban születnek nőstények és hímek. Az egészséges gorillacsapatok azonban háremekben élnek, tehát a felnőtt nőstények száma nagyobb mint a hímeké. Ez a két tény némileg ellentmond egymásnak, amit a természet úgy oldott fel hogy a vadonban született hímek 35-40 százaléka nyolc éves kora előtt elpusztul. A nőstényeknél alacsonyabb a halálozási arány.

„Az állatkertekben azonban más a helyzet. A kölykök eleve sokkal nagyobb arányban élik túl az első éveket (a budapesti születésű gorillák esetében ez az arány 100 százalékosnak mondható), és a nemek túlélése között sincsenek lényeges különbségek. Tehát a nőstény és a hím állatok közel azonos születéskori aránya felnőttkorban is fennáll, viszont az állatkertekben is igaz, hogy az ideális gorilla csapatokban a felnőtt nőstények száma meghaladja a hímekét. Itt is van tehát egy ellentmondás, amivel nem könnyű mit kezdeni, pedig az állatkerteknek a természetvédelmi célú szaporítás során az állomány, a populáció egészének szempontjaira is tekintettel kell lenniük”

– írta Hanga.

Az állatkerteknek azért nagy hívás a túlszaporodás, mert a megoldására nincs egy egyértelműen jó recept. Ivartalaníthatják a hímeket, mert úgy akár hosszabb ideig is a szülői csapatban maradhatnak, vagy akár legénycsapatokat is összerakhatnak. Ez azonban csak átmeneti megoldás, mert ezek a csapatok a természetben nem olyan tartós kapcsolatok, mint egy hárem. „Gyakrabban bomlanak fel és alakulnak ujjá más összetételekben. Ennek értelmében bizonyos egyedek számára ez sem végleges megoldás, lehet, hogy idővel csapatot kell váltaniuk, ugyanúgy, ahogy ez a természetben is zajlik.”

A számfeletti hímek eutanáziája hasonlít leginkább a természetben zajló folyamatokhoz, de a szakértők belátják, hogy nem ideális módszer.

„Nemcsak azért, mert a széles nyilvánosság ellenérzését váltja ki (azokét mindenképpen, akik nem is veszik a fáradtságot a fentebb leírtak megértésére, de még jelentős részben azokét is, akik magát a problémát képesek megérteni), illetve bizonyos országokban a jogszabályok sem teszik lehetővé”

– magyarázta a szóvivő.