Csak a munkája miatt hallott először a tulsai mészárlásról, pedig a családját is érintette

Kutatók koporsókat próbáltak kiásni az Oaklawn temető területén, Tulsa északi részén tavaly októberben, amikor előbukkant egy koponyadarabka. Phoebe Stubblefield amint ezt észrevette, azt mondta a kollégáinak:

„Egy férfi maradványaira találtunk, azt hiszem, megtaláltuk őket!”

A kriminalisztikai antropológus nagyon örült a felfedezésnek, ugyanis 1998 óta dolgozik együtt történészekkel és régészekkel a tulsai mészárlás áldozatainak felkutatásán, és a több évtizedes keresés, úgy tűnt, végre tényleg közel jár a céljához.

Tizenkét, fából készült, egymás mellé fektetett, emberi maradványokat tartalmazó koporsót találtak meg ekkor, de a kutatók szerint további holttesteket is rejthet ez a terület. Stubblefield azt remélte, hogy rögtön a helyszínen megvizsgálhatja a maradványokat, de azok annyira sérülékenyek voltak, hogy végül úgy döntöttek, az elemzést beltérben, légkondicionált laboratóriumban kell elvégezni, így egyelőre még nem lehet tudni, hogy valóban a száz évvel ezelőtti tömeggyilkosság áldozatainak jelöletlen tömegsírját találták-e meg.

A mészárlás, amiről száz évig nem beszéltek

A tulsai mészárlás az USA történetének egyik legsúlyosabb rasszista tömeggyilkossága. 1921 májusában egy tízezres fehér tömeg rasszista indíttatásból felgyújtotta a város egyik részét, a „fekete Wall Streetnek” is nevezett Greenwoodot, ahol feketék lakásai és üzletei voltak. Az oklahomai városban az után szabadult el a pokol, hogy egy 19 éves fekete cipőpucolót, Dick Rowland azzal vádoltak meg, hogy rátámadt egy 17 éves fehér lifteslányra, Sarah Page-re. (Hogy ez valóban megtörtént-e, nem lehet tudni, de Page nem akarta, hogy vádat emeljenek Rowland ellen.)

Miután a városban elterjedt a híre, hogy fehérek Rowland lincselésére készülnek, fekete lakosok is felfegyverkezve érkeztek meg a cipőpucoló tárgyalásának napján a bíróság elé, ahol a kialakult tűzharcban 10 fehér és 2 fekete ember vesztette életét.

Ennek hírére fehérek tömegei indultak meg a feketék lakta Greenwood felé, ahol aztán egy teljes napon át fosztogattak, gyújtogattak, és rengeteg fekete embert lemészároltak.

Mire megérkeztek a helyszínre a Nemzeti Gárda oklahomai tagjai és kihirdették a szükségállapotot, 35 háztömb leégett, 1200 otthon vált lakhatatlanná, és mintegy tízezer fekete vált hajléktalanná. A korabeli tudósítások eredetileg csak fehér halottakról számoltak be, később viszont azt írták, főleg feketék haltak meg, nagyjából 30−100 ember, de a mai becslések szerint a lemészárolt áldozatok száma akár 300 is lehetett. Az események után kizárólag feketéket tartóztattak le, a mészárlás miatt nem számoltattak el senkit.

Greenwood idővel újjáépült, de az 1921-es tömeggyilkosságról hosszú évtizedekig, csaknem egy évszázadig csak nagyon kevesen tudtak és beszéltek. Az antropológus Stubblefield szülei is ott születtek, de soha nem meséltek erről.

„Azt hiszem, ez is azok közé az ügyek közé tartozott, amire azt mondták, »miért éljünk a múltban«, és Oklahoma állam is nagyon igyekezett megfeledkezni erről az eseményről”

− mondja Stubblefield, aki szerint itt lenne az ideje, hogy ez a hozzáállás megforduljon, és végre helyesen emlékezzenek az érintettekre.

Vissza akarja adni a történeteiket

A tulsai mészárlásról szóló hivatalos iratok és feljegyzések többsége mára elveszett vagy megsemmisült. A történelemórákon pedig egészen az idei évig nem volt a tananyag része az 1921-es tömeggyilkosság, így fordulhatott elő, hogy még a városban élők és Oklahoma lakói közül is sokan csak az HBO 2019-es Watchmen sorozatából hallottak először a történtekről. Még Phoebe Stubblefield is csak a kilencvenes évek végén, egy munkatársától hallott először a mészárlásról, pedig gyerekként az összes nyarát a városban töltötte a rokonainál.

Azt pedig csak ezután tudta meg az anyjától, hogy a nagynénje is elvesztette a házát a támadás során.

Hetvenöt évvel a mészárlás után egy történész, Scott Ellsworth vezetésével állt fel egy kutatócsoport, akik az akkorra már nagyon idős túlélők beszámolóit elkezdték videóra venni és feldolgozni. Ezeknek a beszámolóknak is köszönhető, hogy sikerült több olyan helyet is azonosítani, ahová az áldozatokat temethették. A holttesteket és maradványokat kereső kutatókhoz csatlakozott később Stubblefield is.

A 2020 októberében megtalált emberi maradványokat idén júniusban exhumálják. Stubblefield azt szeretné elérni, hogy a halottak azonosítása után pontos leírások készüljenek arról, hogy az egyes áldozatoknak milyenek voltak az utolsó pillanatai. Az áldozatok azonosítása nem lesz könnyű feladat, de technológiailag lehetséges, hogy a maradványok között talált fogakból kivont DNS alapján megtalálják az elhunytak leszármazottait. Stubblefield azt mondja:

„Szeretném érvényre juttatni Greenwood lakóinak azt a régi követelését, ami szerint meg kell találnunk ezeket az embereket. Alig várom, hogy visszaadhassam az ő történetüket az élőknek.”

Forrás: BBC, Time