Rendkívül lelassult a népességnövekedés az elmúlt évtizedben Kínában: a tízévente elkészített népszámlálás kedden közzétett eredményei szerint mértéke nem volt ilyen alacsony az ötvenes évek eleje, a feljegyzések készítésének kezdete óta, írja az MTI.
A hivatalos adatok szerint Kína lakossága 2010-ről 2020-ra 5,38 százalékkal, mintegy 1,41 milliárd főre nőtt. Korábban 5,84 százalék, ennél is korábban pedig két számjegyű volt a növekedés mértéke. Az úgynevezett egykepolitika 1979-es bevezetése óta folyamatosan lassul a népességnövekedés üteme.
Ezzel Peking éppen nem tudta teljesíteni a kétgyermekes családmodellre való átálláskor, 2016-ban kitűzött célt, miszerint 2020-ra 1,42 milliárd emelik a lakosságszámot.
Az utóbbi hónapokban a kínai állami médiában többször arról számoltak be, hogy a következő néhány évben már csökkenésnek indulhat a népességszám, amely az ENSZ korábbi előrejelzései szerint 2030-ban fog tetőzni. Április végén azonban arról írt a Financial Times című brit lap névtelenséget kérő források alapján, hogy 2019-ről 2020-ra már csökkent is a népesség.
A Center for China and Globalization nevű think-tank szerint élesen csökkent a születések száma Kínában, és ha a népességszám még nem is esett, ez az idén vagy jövőre bekövetkezhet. A Hszinhua kínai hírügynökség arról számolt be, hogy a nemek aránya viszont valamelyest javult, jelenleg 100 nőre nagyjából 105,07 férfi jut, 2010-ben ez 105,2 volt.
A népszámlálás más kedvező adatokat is tartalmazott, váratlanul magas volt például a 15 év alattiak társadalmi aránya (17,95 százalék, szemben a 2010-es 16,6 százalékkal). Elemzők szerint a friss számok arra sarkallhatják a döntéshozókat, hogy különböző intézkedésekkel bátorítsák a gyermekvállalást.
A munkaképes korú, 15 és 59 év közötti emberek száma a csúcsot jelentő, 2011-es 925 millió óta gyorsan csökken, ami gazdasági nehézségeket okozhat. A munkaképes korúak akkor a népesség mintegy háromnegyedét tették ki, ez az arány becslések szerint 2050-re 50 százalék körülire csökkenhet.
Kína több más fejlődő ázsiai országgal együtt azzal a kihívással néz szembe, amelyet a közgazdászok röviden úgy összegeznek hogy „előbb lesz-e gazdag, mint öreg”.