A mai Namíbiát 1884-ben gyarmatosították a németek Német Délnyugat-Afrika néven. A herero és nama törzsek többször is fellázadtak az európai hódítók ellen, ami véres összecsapásokhoz vezetett. Válaszul 1904 és 1908 között a németek kiirtották az őslakos népesség nagy részét: akik túlélték a harcokat, rabszolgaként végezték, és betegség, az éhezés vagy a túlhajszoltság miatt vesztek oda a koncentrációs táborokban. A német uralom alatt körülbelül 75 ezer őslakost gyilkoltak meg, a 80 ezres herero törzs 85 százalékát, mintegy 65 ezer embert, a nama lakosságnak pedig a felét, 10 ezer embert.
Németország 2015-ben formálisan elismerte a népirtás tényét, és tervben van, hogy hivatalosan is bocsánatot kérjen a múltbeli eseményekért. Namíbia azonban a szavakon túl anyagi jóvátételt is vár a több tízezer legyilkolt ember után. Precedenst teremthet, ha ez megtörténik, ugyanis nem volt arra még példa, hogy egy egykori gyarmatosító hatalom kártérítést fizessen az általa legigázott országnak.
Vissza akarják kapni őseik földjét
A tárgyalások évek óta húzódnak, a herero törzsből származók egyértelműen anyagi kompenzációt várnak, a német telepesek ugyanis nagyrészt az ő földjeiket vették el anno. Ez a mai napig komoly társadalmi feszültségek forrása, a herero és a nama lakosság jelentős része ugyanis túlzsúfolt városokban, borzalmas körülmények között él, sok helyen nincs áram, sem ivóvíz és vécé a házakban.
„Elődeik koncentrációs táborokban haltak meg. Elfogadhatatlan ez a helyzet, Németországnak fizetnie kell az őseink földjéért” – mondja Laidlaw Peringanda aktivista, akinek a családjában szintén volt, akit elhurcoltak rabszolgának a német gyarmatosítók. Sokan azt remélik, hogy a német kormány támogatja majd azt a földprogramot, amelynek révén az őslakosok elszármazottai visszaszerezhetik a földek egy részét a namíbiai németektől. Egyes becslések szerint övék a namíbiai földek 70 százaléka, a nagyobb birtokok között találni 150 négyzetkilométereseket is.
Zed Ngavirue, a namíbiai főtárgyaló szerint még korai bármit is mondani arról, hogy sikerrel zárulnak-e a tárgyalások. Németország elismerte a felelősségét a kérdésben, és beleegyezett, hogy a megállapodás részeként forrást biztosítson a földek felvásárlására. Hozzátette, nem áltatja magát azzal, hogy Németország oldja majd meg a földproblémát. Azután is rengeteg fehér telepes érkezett az országba, hogy a németek az első világháborúban elvesztették a területet. Namíbia csak 1990-ben nyerte el függetlenségét, évtizedekig Dél-Afrika fennhatósága alá tartozott. Arról is szó esett a tárgyalásokon, hogy a jóvátétel részeként oktatási, egészségügyi és lakhatási projekteket is támogatnának a németek.
A gyarmatosítók leszármazottjai tagadják a népirtást
Namíbiában egyre türelmetlenebbek a tárgyalások elhúzódása miatt, Laidlaw-hoz hasonlóan sokan úgy vélik, hogy a Németországnak nemcsak a namíbiai kormánnyal, hanem a herero és a nama törzsek vezetőivel is tárgyalnia kéne. Attól félnek ugyanis, hogy a kialkudott anyagi segítség egy része olyanokhoz kerülhet, akik nem is voltak érintettek a népirtásban. Annak a gyanúja is felvetődött, hogy a namíbiai kormány olyan projekteket finanszírozna a jóvátételből, amelyekre egyébként nem lenne pénze.
A német gyarmatosítók leszármazottjai (ők körülbelül 30 ezren vannak) szintén szkeptikusak a jóvátételi tárgyalásokkal szemben, de egészen más okokból. Andreas Vogt történész szerint az egész népirtás-mítosz nem más, mint morális zsarolás. Mint sok másik német, Vogt is azzal érvel, hogy a hererók fellázadtak a törvényes rend ellen, és meggyilkoltak 120 telepest. Meggyőződése, hogy sosem alkalmazták Adrian Dietrich Lothar von Trotha kormányzó hírhedt parancsát, amiben arra utasította a katonákat, hogy lőjék le az összes eléjük kerülő őslakost, függetlenül attól, hogy férfiak, nők vagy gyerekek.
Ezzel szemben a szintén német gyökerekkel bíró egykori miniszter, Anton von Wietersheim úgy látja, hogy fehér honfitársai közül kevesen ismerték fel, hogy még most is sokaknak okoznak szenvedést a múltbéli történések. Úgy gondolja, hogy ha elindulna egyfajta párbeszéd a kérdésben, az a jóvátételi tárgyalásokra is kedvező hatással lehet, főleg, hogy Namíbia még az őszi németországi választások előtt szeretné lezárni a kérdést.
(via BBC)