Vérfertőzésről szóló ügy indította el Franciaországban az újabb #MeToo-hullámot

„14 éves voltam, és hagytam az egészet… 14 éves voltam, tudtam róla, és nem mondtam semmit”

– írta könyvében Camille Kouchner, aki korábbi nevelőapját ikertestvérének molesztálásával vádolja. A „La familia grande”, azaz „A nagy család” című kötet január elején jelent meg, és sokakat érintő botrányt kavart Franciaországban, aminek már szélesebb társadalmi hatása is van.

Camille Kouchner és bátyja előkelő politikuscsalád gyermekei: édesapjuk Bernard Kouchner korábbi külügyminiszter, édesanyjuk elismert politológus, író volt. A vérfertőzéssel vádolt nevelőapjuk, Olivier Duhamel pedig nagynevű politológus-politikus hazájában, többek között az ország egyik legjobb politikával foglalkozó egyetemének, a Science Pónak vezetésében is részt vett, egy időben pedig európai parlamenti képviselő is volt. (A francia jog szerint egy ilyen eset úgy is vérfertőzésnek minősülhet, hogy nem volt közvetlen vérségi kapcsolat, erre később még visszatérünk.)

Az ügy következményei azonban messze túlmutatnak egy súlyos családi botrányon. Lemondani kényszerült Fréderick Mion, a Science Po Egyetem igazgatója, miután kiderült, hogy már 2018 óta tudott a feltételezett szexuális zaklatásról, de nem tett semmit. Az ügy mentén elindult második #MeToo-mozgalom miatt több, az egészről már korábban szintén tudomást szerző francia értelmiségi és az ország legelitebb egyetemének hírneve is helyrehozhatatlan csorbát szenved, miközben a francia kormány törvénymódosításra készül.

A tökéletes nevelőapának indult

Camille Kouchner és „Victor” néven emlegetett ikertestvére – akit valójában nem így hívnak – 6 éves volt, mikor édesanyjuk, Évelyne Pisier elhagyta Kouchnert, akiről lánya úgy gondolta, hogy a családi élet csak „untatta” – írta a Challenges nevű francia lap. Ezután Pisier és Olivier Duhamel összeköltöztek, ő lett a gyerekek nevelőapja. Kouchner könyvében kezdetben szinte mintaszerű nevelőapának írja le Duhamelt: Johnny Hallyday koncertre vitte őt, gondoskodott róla, hogy a gyerekek műveltek legyenek, sportoljanak, és ajánlgatta, hogy ők is vegyenek részt a politikai vitákban.

„Mindent értett, és mindenkit meghódított”

– írja róla a most 45 éves nő.

Testvérének molesztálási ügye csak a könyv felénél kerül szóba. A 80-as évek végén, a 14 éves „Victor” szóba hozta testvérének, hogy a nevelőapja „simogatja”. Kouchner arról is ír, hogy éjszakánként hallotta, ahogy Duhamel bemegy a bátyja szobájába. Ilyenkor sejtette, hogy mi történik odabent, és várta, hogy mikor jön ki onnan a nevelőapjuk. Kouchner ekkor szintén 14 éves volt, és elmondása szerint egyszerűen nem tudta szavakba önteni és felfogni, hogy imádott nevelőapja ilyet tenne. Azt mondta, 30 évvel később, már ügyvédként a bűntudat miatt is írta meg erről szóló vallomását a könyvében. A kötet január 7-én jelent meg, de már január 4-én írt róla a Le Monde, nyilvánosságra hozva az abban szereplő állítások egy részét.

„Végre feloldották ezt a súlyos titkot, amely túl sokáig nehezedett ránk” – nyilatkozta a könyv megjelenése után, ügyvédjén keresztül Bernard Kouchner, az ikerpár vér szerinti apja. Ő már 2011 óta tudott róla, hogy mi történt fiával, de gyerekei kérésére nem beszélt az ügyről. A Le Monde most arról is írt, hogy abban az évben már indult egy vizsgálat Duhamel ellen, állítólag meghallgatták Camille Kouchner bátyját is, aki viszont nem kívánt feljelentést tenni, ezért a nyomozást megszüntették, indoklás nélkül. A francia lap szerint nagyjából ekkor tudta meg a később 2017-ben meghalt édesanyjuk is, hogy férje molesztálta a fiát, de nem szólalt fel az ügyben.

Duhamel először csupán egy Twitter-bejegyzés erejéig kommentálta az ügyet január 4-én. A CNN szerint az azóta már törölt posztban azt írta: lemond tisztségeiről az őt érő „személyes támadások” miatt, hogy megvédje az intézményeket, ahol dolgozik. Így például kilépett a Science Pót finanszírozó alapítvány vezetőségéből, lemondott a Le Siècle elitklub elnökségéről, és nem vezeti tovább a Mediapolis nevű rádióműsort sem.

Egy nappal később a párizsi ügyészség bejelentette, hogy vizsgálatot indítanak „kiskorú ellen gondviselő által elkövetett szexuális bántalmazás és erőszak miatt”, noha a több mint 30 éve történt eset jogilag már elévülhetett. Rémy Heitz ügyész szerint azonban vizsgálják, hogy az esetek az elévülés alá esnek-e, emellett pedig nemcsak azért indítottak nyomozást, hogy a Kouchner-Duhamel-ügyet felderítsék, hanem azért is, hogy kiderüljön, voltak-e más potenciális áldozatok is. Hetekkel később, január végén maga „Victor” Kouchner is feljelentést tett. Duhamel a lemondása óta nem beszélt nyilvánosan.

Nagyon francia történet a nagyon elit iskoláról

„A hatalommal rendelkező emberek Saint-Germain-des-Prés-i mikrokozmosza nagyon hamar tudomást szerzett erről. Sokan tudták, és a többség úgy tett, mintha semmi sem történt volna”

– írta Camille Kouchner arról, hogy a francia értelmiség egyes tagjai szerinte tudtak a zaklatásról, mégis hallgatásba burkolództak. Duhamel elég előkelő körökben forgott, 1997 és 2004 között volt a francia Szocialista Párt színeiben az Európai Parlament tagja.

A botrány kirobbanása után a férfi több ismerőséről is kiderült, hogy tudtak a molesztálásról. Ilyen például Duhamel egyik régi barátja, Jean Veil, aki elismerte, hogy több mint tíz éve tud róla, mit tett barátja. A jóhírű ügyvéd, aki szintén tagja volt a Duhamel által vezetett Le Siècle klubnak, „szakmai titoktartással” magyarázta azt, hogy nem tett semmit.

A könyv megjelenése óta lemondani kényszerült Frederick Mion, a Science Po egyetem igazgatója is. Mion azóta nyomás alatt volt többek között diákszervezetek részéről, hogy kiderült: két éve tud a Duhamel elleni vádakról, mégsem távolította el az intézmény mellől. Lemondását közlő levelében a férfi azt írta, hogy hibásan ítélte meg a helyzetet, amikor a vádakról tudomást szerzett, és azt is, hogy a botrány januári kirobbanása után nem volt következetes az ügyről tett kijelentéseivel. Az utóbbit arra is értette, hogy korábban azt nyilatkozta a Le Monde-nak, hogy nem tudott a zaklatásról. Mion azt állította, hogy korábban nem volt rá kézzelfogható bizonyíték, sem további információ, ezért nehezen tudta elhinni a pletykákat. Aztán a sajtóból értesült „Duhamel feltételezett tetteinek mértékéről”, ami őt is sokkolta.

A CNN forrása szerint Mion azonban kifejezetten el akarta titkolni, hogy tudomása lett volna az esetről. Egy emailben Aurélie Filipetti korábbi kulturális miniszter, aki Mion munkatársa volt az egyetemen, azt állította, hogy amikor felszínre kerültek a vádak, a férfi felhívta, és azt mondta, hogy „nem kellene hagyniuk, hogy bárki is azt gondolja róluk, hogy tudták”. A helyzet azért is nagyon kínos a Science Po számára, mert az ország egyik legelitebb egyeteméről van szó, aminek hallgatói közül öt francia miniszterelnök és öt elnök került ki, köztük a jelenlegi államfő, Emmanuel Macron is.

A botrány után az egyetem és tíz másik hozzá kapcsolódó oktatási intézmény hallgatói a korábbi MeToo-kampányokhoz hasonlóan a Twitteren kezdtek arról írni, hogy az intézményben nem veszik komolyan a szexuális zaklatásról szóló panaszokat – írta a Times. Mindezt a #SciencePorc hashtag alatt írják, ami az egyetem nevét, keveredve a francia MeToo-kampány keresőcimkéjével (#balancetonporc) „tudományos disznók”-ra csavarja ki.

Anne Toumazoff, a hashtag kitalálója szerint 400 volt és jelenlegi hallgató kereste meg azzal, hogy az intézményben zaklatás áldozata lett, de ezt szőnyeg alá söpörték. Főleg az áldozatok hallgatótársai voltak az elkövetők, az iskola pedig nem vette komolyan a szexuális erőszakot vagy abúzust. Néhányuknak azt mondták, hogy nem ez a legrosszabb a világon, egyes esetekben pedig azt, hogy az élet megy tovább. Másokat rágalmazással vádoltak meg, voltak akiket hazugnak neveztek. Toumazoff szerint még egyetlen olyan beszámolót sem kapott, ami alapján jól kezelték volna a helyzetet.

„Ez a sztori nagyon francia. A nagy iskolákról, az erőszakolás kultúrájáról és a hallgatás eleganciájáról szól – mindez nagyon francia”

– mondta BBC-nek Toumazoff.

Camille Kouchnerék féltestvére, Alexandre Kouchner is a Science Pón tanít. Szerinte igaz, hogy nővére könyve irányította rá újra a figyelmet más szexuális visszaélésekre is, de szerinte az egész a MeToo-mozgalomig nyúlik vissza. Az egyetemet érintő kormányzati vizsgálat végül nem talált rendszerszintű eltussolási kísérletet a Duhamel-ügyben, de kiemelte, hogy senki sem jelentette a vádakat azok közül, akik tudtak róluk, illetve, hogy az intézménynek muszáj lesz tudatosan kezelni ezeket az eseteket a jövőben.

A Sciences Po egy közleményben arról írt, hogy „támogatja a nemi alapú és szexuális erőszak áldozatait”, és hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv részeként 2015-ben létrehozott speciális csoportot most kibővítik egy új projekttel, amibe diákokat is bevonnak.

Másoknál is van csontváz a szekrényben

Kouchner könyvének hatására nemcsak diákok írták meg, hogy mi történt velük, hanem olyanok is nyilvánosságra hozták a történetüket, akik maguk is vérfertőzés áldozatai voltak, ez a #MetooIncest hashtag alatt fut a Twitteren. Caroline De Haas feminista gondolkodó szerint nagyon fontos volt, hogy a családon belüli szexuális erőszak és a vérfertőzés témája végre beszédtéma legyen az országban.

Egy több mint ezer főt bevonó francia felmérés szerint a megkérdezett nagykorúak 10 százaléka vallotta, hogy vérfertőzés áldozata volt. A CNN szerint az utóbbi időszakban megnőtt azoknak a száma, akik hosszú hallgatás után színre lépnek és perelnek, miután korábban molesztálás vagy erőszak áldozatai voltak: a Face à l'inceste (Szemben a vérfertőzéssel) alapítvány például eddig havi 30 hívást kapott áldozatoktól, ez a szám az elmúlt egy hónapban 200-ra ugrott. Ahogy azok a jelentkezők is megszaporodtak, akik kiskorú rokonaikat érzik veszélyben, és jogi útra lépve tennének valamit a védelmükben.

Egy BBC-nek megszólaló ügyvéd szerint az őt megkereső emberek közül sokan azzal kezdik, hogy olvasták vagy hallottak Kouchner könyvéről, és velük is hasonló történt. A fentiekből látszik, hogy a családon belüli szexuális abúzus elterjedtebb lehet Franciaországban, mint az első látásra tűnik, de azt is fontos megjegyezni, hogy a jómódú családokban ez akár ugyanúgy jellemző lehet, mint egy szegényebb háztartásban. Nem Camille Kouchner az egyetlen, aki „pedigrés” körből jön, és szembesülnie kellett a vérfertőzéssel.

„Ha egy szörnyeteg gyereke vagy, egy ponton elgondolkozol, hogy nem vagy-e te is szörnyeteg”

– mondta Audrey Pulvar, Párizs főpolgármester-helyettese, aki február elején osztotta meg történetét. Édesapja, Marc Pulvar ismert szakszervezeti aktivista volt a Franciaországhoz tartozó Martinique szigetén, 2008-ban halt meg 71 évesen. Szerepe jelentős volt a szigeten kialakuló szakszervezeti mozgalmak történetében, majd annak a La Parole au Peuple (A Nép Szava) mozgalomnak a társalapítója lett, amely később a Martinique-i Függetlenségi Mozgalom párttá vált. Audrey Pulvar azonban „véget akar vetni apja heroizálásának”. Mint mondta, már gyerekként is érezte, hogy valami nincs rendben a család légkörében. 20 éve tudta meg, hogy apja molesztálta unokatestvéreit, de amíg ők nem akarták ezt nyilvánosságra hozni, addig ő sem beszélt róla. A Kouchner-ügy hatására azonban ők is előléptek, Pulvar és édesanyja pedig teljes mértékben támogatja őket.

A kormány is lép

A francia jog szerint a vérfertőző kapcsolat az, amikor két fél szexuális kapcsolatot folytat úgy, hogy olyan rokoni kapcsolat van közöttük, amely miatt nem házasodhatnának össze. Bár Duhamel és a Kouchner-gyerekek között nem volt valódi vérségi kötelék, jog szerint Duhamel tette vérfertőzésnek minősül, mivel elvált nevelőszülők nem házasodhatnak mostohagyermekeikkel. Jelenleg a franciáknál felnőtt vérrokonok folytathatnak egymással kölcsönös beleegyezéssel szexuális kapcsolatot, ezt nem tiltja a törvény. Amikor gyerek ellen elkövetett szexuális erőszakról vagy molesztálásról van szó, akkor viszont súlyosbító körülménynek számít, ha az áldozat és az elkövető rokonok, és olyan követte el, aki hatalmi helyzetben van a gyerekkel szemben vagy befolyásolni képes őt.

Miután a francia sajtóban és közösségi médiában már egy hónapja állandó téma a kiskorúak molesztálása, és úgy általában a szexuális bántalmazás, a kormány úgy döntött, hogy ők sem hagyják szó nélkül a történteket. Február közepén Eric Dupond-Moretti igazságügyi miniszter a France-2 tévében bejelentette, a kormány tervei alapján minden olyan eset szexuális erőszaknak fog minősülni, amelyben felnőtt és 15 év alatti gyerek között behatolásos szexuális tevékenység történik.

A France24 szerint eddig sem volt legális felnőttnek 15 év alatti gyerekkel bármilyen szexuális tevékenységet folytatnia, de ha mégis megteszi, és nem bizonyítható, hogy konkrét kényszer, erőszak, fenyegetés történt, akkor az csak egy kisebb súlyú bűncselekménynek számít, nem szexuális erőszaknak. Ezen változtatna most a francia szenátus által februárban megszavazott törvényjavaslat.

Ez alapján tehát minden olyan behatolással járó szexuális tevékenységet szexuális erőszaknak kell minősíteni, amely egy 15 évesnél fiatalabb gyermekkel történik. Az ilyen bűncselekmény pedig 20 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Amennyiben az áldozat 15 évesnél fiatalabb, már nem lesz lényeges, hogy érte-e kényszer, fenyegetés, erőszak vagy meglepetés az erőszak közben, vagy sem. Ha ezek a körülmények nem játszottak közre, akkor sem lehet bizonyos kor alatti gyerekek esetében beleegyezésről beszélni. A törvényjavaslat a 13-15 éves fiatalok védelmének megerősítését is előírja, a vérfertőzésbe való beleegyezéshez szükséges kort pedig 18 évre tolja ki.

A bűncselekmény elévülése egy másik kényes kérdés, ezt is módosítani szeretnék. Egy korábbi, januári törvényjavaslat szövege kitolná 30 évre az elévülési időt, amit az áldozat nagykorúvá válásától kell majd számítani, nem pedig a bűncselekmény megtörténésétől. A Le Monde szerint erről még nem született konszenzus a törvényhozók között. Dupond-Moretti ugyanakkor azt szeretné, hogy ha egy erőszaktevő egyik bűncselekményét elbírálják, akkor azoknak a korábbi áldozatoknak az ügyét is vegyék figyelembe, amelyek elévülés miatt nem tudtak feljelentést tenni.

Caroline De Haas szerint nem lesz elég a törvények megváltoztatása, prevencióra és oktatásra van szükség ebben a témában. Ettől függetlenül jó, hogy a Kouchner-ügy végre politikai szintre emelte a vérfertőzés kérdését. „Ez is a #MeToo öröksége” – mondta De Haas.