Csak annyi biztos az arab világban, hogy maradnak a diktátorok

2021. január 28. – 05:00

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Mennyire változtatta meg az arab világot a híres arab tavasz óta eltelt 10 év? A Külügyi Intézet beszélgetésén még az arab tavasz kifejezést is idézőjelbe tették.

Lehűtötték a kedélyeket a 2010 utáni világpolitika egyik legjelentősebb felbolydulásával, az arab tavasszal kapcsolatban a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértői. Az intézet az arab államokat megrázó eseménysorozat tizedik évfordulója okán tartott online konferenciát, ahol nem hogy a jövőt, de már a múltat sem látták annyira tisztán.

Pedig a maga idején az arab tavaszról úgy beszélt a világ, mint ami alapjaiban rendezi át a térséget. A 2010 végén kezdődő, de a tunéziai elnök, ben Ali 2011. január 14-i lemondásával berobbanó tüntetések ugyanis a térség szinte minden államára hatottak. Líbiában elüldözték az országot negyven éve irányító Kadhafit, Egyiptomban lemondott Mubarak elnök, és világszintű hullámokat produkálva harcok indultak Szíriában is, Aszad megdöntésére.

Kairói tüntetők Hoszni Mubarak elnök távozását követelik 2011. január 25-én / fotó: MTI/EPA/KHALED EL FIQ

A történelminek tűnő változások végül azonban mégsem rendezték át az arab világot. Aszad például Szíria teljes összeomlása ellenére is a helyén maradt, de Egyiptom, Tunézia vagy Algéria helyén sem látunk gyökeresen új alapon szerveződő országokat.

A helyzetet jól jellemzi, hogy az események kirobbanásának tíz éves évfordulóján szervezett beszélgetésen úgy fogalmazott Csicsmann László, a Corvinus egyetem docense:

Az előrejelzők kudarca a térség.

„A szakértők fásultak a térséggel kapcsolatban” – jutott hasonló véleményre Szalai Máté, az intézet kutatója. „2011-ben annyi történt, hogy a konfliktusok erősödtek, de alapvető változás nem történt” – foglalta össze a kutató.

„Továbbra is autoriter rezsimek irányítják a régiót” – szögezte le Csicsman László megemlítve, hogy az akkori hullámok ugyanakkor nem csitultak el. 2019-ben a térség 29 országából tizenkettőben zajlottak jelentősebb tüntetések. „Ez azonban nem az arab tavasz 2.0, ahogy egyébként az arab tavasz kifejezés sem azt jelenti már 2021-ben” – fogalmazott Csicsman.

A térség permanens átalakulásban van, de azt nem tudni, ez mikor csitul el, vagy torkollik komolyabb átalakulásba, hangzott el.

A kiszámíthatóságot csökkenti, hogy egyes államok érdekei egyre távolodnak. Rendszertelen, ki kivel kooperál és verseng, nem alakulnak ki egységes tömbök a nagyobb hatalmi erőpontok körül sem, mondta Szalai.

A diktátorok hátradőlhetnek kicsit

Amellett, hogy a szakértők nem biztosak sem a térség jövőjében, sem annak múltjában, azért tettek néhány fontos megállapítást, amelyek segítenek a zavarosnak tűnő országok megértésében.

Csicsmann szerint a líbiai beavatkozások sikertelensége után nem tűnnek valószínűnek újabb külső támadási kísérletek. Ez pedig erőt ad a diktátoroknak. A 2011-et túlélő rezsimek tanultak az utcai eseményekből is, és a legtöbb országban már tudják, hogy kell kezelni a tüntetéseket.

Egyelőre tehát nem tűnik valószínűnek, hogy a közeljövőben gyökeres változásokat tapasztalhatunk ebben a világban.

A 2019-es tüntetések oka is egyszerű: az olajáresés a jóléti kiadások csökkenését hozta magával, ami érzékenyen érintette a térség jelentős számú, kiszolgáltatott lakóját. Bár az arab világ helyzete nem tragikusan rossz, problémát jelent, hogy ez a világ legegyenlőtlenebb területeinek egyike, hangzott el.

A változások gátja, hogy a tüntetők közül sehol nem emelkedett ki egy vezető személyiség, és nem formálódott ilyen mozgalom sem. A tüntetők tulajdonképpen elutasítják az egész politikai elitet.

Az USA tehet erről is

Az arab tavasz időszaka egybeesett az Egyesült Államok visszahúzódó külpolitikájával, mutatott rá Wagner Péter. Az intézet vezető kutatója szerint ebben a tekintetben nem volt különbség Obama és Trump külpolitikája közt. A térség pedig megérezte a vákuumot, amit Amerika hagyott maga után, és ebbe nyomult be Irán, Oroszország, Törökország, Egyiptom vagy az Egyesült Arab Emírségek.

Wagner nem tartotta valószínűnek, hogy az USA Biden alatt erővel térne vissza a régióba, így vélhetően marad a jelenlegi helyzet, amelyben egymással vetélkedő erőközpontok pillanatnyi helyzete befolyásolja a klímát.

Az elemző szerint a közeljövőben ugyanakkor változást hozhat, hogy a Biden-adminisztráció felélesztené az iráni atomalkut, amelynek következtében megváltozhat Irán magatartása. Szalai pedig a közelgő iráni választások hatását tartotta még fontosnak.