Rejtélyes, hatalmas aszteroida ólálkodik a Naprendszerben

2008-ban Szudán fölött nagyjából 4 méter átmérőjű és 8,2 tonnás meteor robbant. A NASA kutatói előre kiszámolták az Almahata Sitta (AhS) névre keresztelt objektum érkezését, és a helyszínre utazva szokatlanul gazdag meteoritmintát tudtak gyűjteni. Ebből egy kisebb, 50 milligrammos morzsát elemeztek a coloradói Boulderben található Southwest Research Institute tudósai, és meglepő következtetésre jutottak: a ritka összetételű meteor korábban egy sokkal nagyobb aszteroidáról vált le, ami valahol a Naprendszerben kering, és akkora, mint egy törpebolygó. Az eredményeket Nature Astronomy szakfolyóiratban publikálták.

A kutatók infravörös mikroszkóp alatt elemezték a meteorit összetételét, és ritka ásványokat találtak. A minta alapján a szudáni lelet a szenes kondritok közé sorolható, azaz olyan ásványokból áll, amik nagy mennyiségű vizet és szerves vegyületeket tartalmaznak. A Földön talált ismert meteoritoknak csupán 4,6 százalékuk ilyen, de az AhS további meglepetéssel szolgált: bőven akad benne amfibol.

Az amfibol egy ásványcsoport neve, ami nem ritka a bolygónkon, de eddig csak egyszer fordult elő, hogy meteoritban akadtak rá: az 1969-ben Mexikóra esett Allende meteoritban, ami a legnagyobb szenes kondrit, amit valaha találtak. A megjelenésében koromfekete kristályra emlékeztető amfibolok kialakulásához ugyanis nemcsak megfelelő hőmérsékleti és nyomásviszonyok kellenek (például olyan, hosszan tartó meleg környezet, ami aszteroidákon ritkán fordul elő), hanem víz folyamatos jelenléte is.

A ritka hidratált kristályokkal az AhS meteorit ásványi összetétele egészen különleges. A kutatócsoport szerint létezésére a legvalószínűbb magyarázat, hogy a meteorit egy sokkal nagyobb objektumon alakult ki, és arról vált le. Következtetésük szerint a szülőmeteor egy hatalmas aszteroida, ami nagyjából akkora, mint a Ceres törpebolygó, és valahol a Naprendszerben kóricál. A Ceres átmérője 950 kilométer, ezzel a legnagyobb és legnehezebb égitest a Mars és a Jupiter pályája közötti aszteroidaövben.

A kutatók szerint könnyen lehet, hogy a szenes kondritból álló meteorok gyakoribbak a Naprendszerben, mint azt eddig gondoltuk. Az aszteroidakutató űrszondák – mindenekelőtt a NASA Osiris-Rex szondája és a japán Hayabusa2 – várakozásaik szerint megerősítik majd ezt a feltételezést.